Noblesse (non) oblige

Számos olyan történelmi családunk van, amelynek tagjai a “Noblesse oblige!“, azaz “A nemesség kötelez!“-elvét betartva nem voltak restek vagyonukat és életüket áldozni az országért, a népért. Még többen voltak azonban, akik saját céljaik érdekében nem takarékoskodtak sem az ország vagyonával, sem a nép életével. Utóbbiakból ma sincs hiány!

A 168ora.hu egyik írásában röviden beszámol a Zsolnay Porcelánmanufaktúra ZRt. esztendők óta tartó vesszőfutásáról. A márkanévként világhírű, hungarikumot előállító, de az elmúlt két évtizedben gyakran veszteségesen gazdálkodó céget 2005-ben vette át az államtól a pécsi önkormányzat. Mivel a városnak nem volt pénze a szükséges fejlesztések finanszírozására, a társaság 49 százalékos tulajdonrészét és a menedzsmentjogokat 230 millió forintért még 2010-ben eladta Jászai GellértM-B Kft.“-jének. A milliárdos ingatlanpiaci vállalkozó  akkor egy esztendőn belüli, 500 milliós tőkeemelést, középtávon pedig milliárdos fejlesztéseket ígért. Ebből aztán nem lett semmi sőt, Jászai eladta érdekeltségét a Közgép ZRt.-nek, amely azóta is a porcelángyár irányítója. A Közgép szintén 500 milliós, 2011. végéig végrehajtandó tőkepótlásra tett ígéretet, de persze ez is csupán papíron marad. Mint ahogyan az az idén februári ajánlata is, miszerint átvállalja a Zsolnay egyik, 130 milliós adósságát, 80 milliót fektet azonnali fejlesztésekbe, illetve az idén minden hónapban 30 millióval támogatja a gyár működését: a hitelt nem vette át, a fejlesztés nem indult be, az időarányosan 180 millióból pedig mindössze 50 folyt be június végéig.

Senki nem érti, hogy miért (a Közgép vezérigazgatója nem volt hajlandó erről /sem/ nyilatkozni), hiszen a Simicska-Nyerges cégnek nagyonis lenne mit a tejbe aprítani. Amint az a nepszava.hu mai cikkében is olvasható ezen, állami és önkormányzati beruházásokat rakás-szám elnyerő vállalkozás tavalyi netto(!) és “egyéb” árbevétele összességében több, mint 56 milliárd forintra rúgott, melyből közel 3 milliárdnyi osztalékot fizettek ki a tulajdonosoknak az utolsó fillérig!

Az ember arra gondolna, hogy ennyi pénzből talán futotta volna arra az össz-vissz 570 millióra, mellyel kihúzhatták volna a bajból az egyik legrégebbi és legnevesebb magyar vállalatot, hogy az ne legyen kénytelen 240 főnyi magasan és speciálisan képzett dolgozójának egy részétől megvállnia, s talán a Közgép tulajdonosait sem döntötte volna megélhetési válságba, ha “csak” cca. 2,4 milliárdot vágnak zsebre nyereségként. De nem! A közpénzből mértéktelenül tollasodó újmagyar arisztokráciának erre sem telik a “fogáthúzva” elpötyögtetett 50 millán kívül, s nem csak hogy ügyet sem vet egy ilyen “hungarikum”-cég további sorsára, de még azzal sem törődik, hogy önnön ígéreteinek be nem tartásával simán segget csinál a szájából!

Ez a hozzá állás pedig nem csak erre az esetre jellemző, hanem általában is arra, ahogyan a hazai oligarchia viszonyul úgy az ország, mint a nép gyarapodásához. “Teljesítményükhöz, a társadalomban, a gazdaságban játszott szerepükhöz képest túl nagy az arcuk a magyar nagytőkéseknek. Keveset tettek le a közös asztalra, de politikai befolyásukra támaszkodva sokat igyekeznek onnan elvenni.” – írta Galgóczy Éva és Zsebesi Zsolt március végén a Népszavában megjelent közös cikkükben. A szerzőpáros úgy véli, hogy a hazai nagyvállalkozók sem gazdasági teljesítményükben, sem pedig társadalmi érzékenységükben nem mérhetőek össze külföldi kollégáikkal, pályatársaikkal, ám messze magasan “verik” őket a politikával való szoros összefonódásban. Az újságírók szerint:

A leggazdagabb magyarok pályafutása vagy előbb, vagy utóbb de találkozik a politikával és érezhető a magyar milliárdosok törekvése arra, hogy minél kedvezőbb gazdasági környezetet lobbizzanak ki maguknak. Csányi Sándor és Demján Sándor véleménye néha egészen konkrétan köszön vissza a Fidesz-kormány szociális intézkedéseiben, adó- és oktatáspolitikájában. Mivel a magyar nagytőke jórészt hagyományos magyar sikeriparágakban igyekezett kezdettől pozíciókat szerezni, főleg privatizáció útján, ezért nem túl sok érzékenységet mutat a társadalmi, a technológiai haladás iránt.
A járműgyártást, a kereskedelmet, vagy az élelmiszeripart favorizáló magyar gazdasági elit főleg abban érdekelt, hogy olcsó, nem túl magasan képzett munkaerő álljon rendelkezésére. Ezért állítja Demján Sándor, hogy Magyarország nem elég szegény ahhoz, hogy a dolgozók kínai teljesítményt nyújtsanak, és ezért mondja a televíziónak nyilatkozva Parragh László a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, hogy a hazai gazdaság sikeréhez le kell értékelni a magyar munkaerőt.

A “Nemesség kötelez!” elve azt jelenti, hogy aki sokat kap országától, nemzetétől az köteles annak sokat is visszaadnia. Az hogy az olyan ősi családok, mint a Zrínyiek, a Nádasdyak, az Esterházyak, a Batthyányok, a Wesselényik, avagy a Széchenyiek így viselkedtek, az a nemzedékeken át kialakult felelősségérzetüknek, hagyományaiknak és a leszármazottak szigorú nevelésének volt köszönhető. Ilyesmivel sem Csányi, sem Demján nem dicsekedhet. Márpedig ha ők, akik vagyonunknak csupán egy részét köszönhetik közvetlenül az államnak (privatizáció, illetve lobbyzás) így viszonyulnak saját polgártársaikhoz, akkor mit várhatunk a huszonöt-harminc esztendeje még csupán a disznó töke mellett hempergett simicska-nyerges-orbán-satöbbiktől, akik hírtelen jött gazdagságuk utolsó fillérjét is a közcsöcsből fejték ki?! És ugyan mit várhatunk a csak módosaknak nevezhető azon “törvényhozóink”-tól, vezető beosztású tisztviselőinktől, akiknek teljes egzisztenciájuk azon havi százezrektől, millióktól függ, melyeket a Hírtelengazdagok lecsöppentgetnek nekik a közkasszából? Netalán a nép, a köz szolgálatát? Ugyanmár!

Normális országokból egy normális nép az ilyen “arisztokráciát” hetedhét határon túlra zavarja. Nálunk meg úgy látszik az a “normális”, hogy akár önként is hatalomra emeljük, majd zsörtölődve eltartjuk őket … vállalva a nyomort, a jogfosztottságot, a kilátástalanságot!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

5 hozzászólás on “Noblesse (non) oblige”

  1. gondolkodo szerint:

    Ha megfordítom a blog címében a szórendet, így:
    (NON) NOBLESSE OBLIGE
    rögtön talpra áll a világ. (Legalábbis szerintem…)
    Nemesi családba születni kellett, nemesi neveltetést kellett elviselni.
    (Kis kitérő – de csak enyhe kanyar: Habsburg Ottó említette, amikor gyerekkoráról beszélt, hogy komoly feddést kapott, amikor nem köszönt, vagy nem “Kezét csókolom!”-mal köszönt a palotájuk folyosóját takarító néninek!)
    A mai, magukat nemeseknek tartók és az azoknak kijáró tiszteletet elvárók messze nem nemesek. Nem csupán azért, mert nemesi ősök nélküli elsőgenerációs felkapaszkodottak, hanem azért, mert hiányzik az alap: a nemesi jellem! (kénytelen vagyok megjegyezni: az emberi is!) Nem vall nemesi jellemre pl. az, hogy felkarolván egy nyugdíjas r. katolikus plébános (aki nem mellékesen az állan és a hívek pénzéből, adományaiból élt) ötlett az államadósság csökkentésére, a fő-fő felkaroló és buzdító egy árva fillért sem adott ebbe az alapba! Konklúzió: a foci fontosabb, mint az államadósság, engem a foci nem érdekel, azért nem adakozom arra, az említett alapnak pedig azért nem, mert másodosztályra nem költök!
    Visszatérve: a nemesség kötelez (nemes dolgokra), a nemnemesség pedig arra, aminek tanui vagyunk.
    Haragszanak Marxnak még csak nevére is, nehogy valkinek eszébe jusson A Tőke c. műve, elolvasni akarja és párhuzamot vonjon a mai harácsolás és az ott leírt eredeti tőkefelhalmozás között.
    Befejezem. Az egészet rövidebben is le lehetett volna írnom: igen, a nemesség kötelez, de a nemnemesegtől ne várjuk ezt a kötelezettséget.

  2. Fehér Klára szerint:

    Ha jól emlékszem, az első ún. jobb oldali kormány, az Antall-kormány volt. Ők még próbálkoztak valami nemesi “mázt” kenni a tevékenységükre. Aztán ebből csak amolyan uram-bátyám stílus lett. Jókat nevettem, amikor a makkos cipős volt pártitkárok bokáztak egymásnak. Ezek a mostaniak viszont már a látszatra sem adnak. Teljesen nyíltan , fényes nappal, orcátlanul rabolnak. Mi pedig nézünk dermedten, tátott szájjal…

  3. […] egy héttel ezelőtt az egyik posztomban a pécsi illetőségű Zsolnay Porcelánmanufaktúra ZRt. példáján mutattam be, hogyan is […]

  4. Gondolkodo !
    Tudtommal igaz, hogy Széchenyi István felajánlotta birtokainak egy éves jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására ámde, a rossznyelvek szerint az alapítvány pont az ő pénzéből nem látott egy krajcárt, azaz 1 kreutzer-t sem…


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s