“Pusztaputyin” rabszolgái

A külföldi (főleg az amerikai és a német) sajtó gyakran ad hangot azon véleményének, hogy az, amit Orbán Magyarországon “Nemzeti Együttműködés Rendszere“-ként épít, az nem más, mint a Putyini Model “hun“osítása. Túlzás lenne ez? Aligha!

Oroszország történelme szerintem arról tanúskodik, hogy történjék ott bármiféle, alapvetőnek tetsző változás, előbb-utóbb mindíg visszatérnek a kiindulási pontra. Ez azt jelenti, hogy megváltozhat ugyan az államforma hivatalos megnevezése, de a lényeg mindíg megmarad: mindenféle jog fölött álló bojárok szűk és nagyongazdag rétege és mindenféle jogtól lényegében megfosztott muzsikok elképesztő számú tömege. Ez a mindenkori orosz elit a történelem tanúbizonysága szerint továbbá feltűnően vonzódott a rabszolgatartáshoz is. Nem csak a saját alatvalóinak renitens tagjait (pl.: Gulag), de a hadifogságba került idegen katonákat, illetve az elfoglalt államok polgári lakosait is gyakran hurcolták el saját, hatalmas országuk belső vidékeire (Szibéria), hogy azok ott kényszermunkát végezzenek. Nos, országméret és nyert háborúk alapján ugyan nem, de úgy a bojár/muzsik-rétegek megteremtése, mint a kényszer- és rabszolgamunkások alkalmazása alapján kétségtelenül jogos párhuzam vonható az Orbanista Magyarország és Oroszhon között.

Amikor Orbánék meghírdették a “Jóléti Helyett Munka-alapú Államot!“-című programjukat, még sokan nem is sejtették, mi lesz ennek a következménye. Aztán hamar kiderült, hogy a “Segély helyett munkát adni!“, meg a “Tíz év alatt egymillió munkahely megteremtése!” tulajdonképpen nem más, mint hogy az ilyen-olyan szociális segélyekben részesülők, meg a korkedvezményes és rokkantnyugdíjasok számára olyan jogi környezetet hozzanak létre, mely arra kényszeríti őket, hogy függetlenül egészségügyi, illeve szociális helyzetüktől ún. “közmunkát” végezzenek azon pénzekért cserébe, melyekre egyébként is jogosultak lennének. Ennek megkoronázásaként még arra is képesek voltak, hogy egyrészt ezen “munkaszolgálatos századok” magáncégek számára is kölcsönadhatóak legyenek, s kötelezően előírt mukavégzésük helyszíne akár több órányi távolságban is lehet lakóhelyüktől, másrészt nem csak csökkentették a segély összegét (havi 28.500-ról 22.800-ra!), az egyéb közmunkásoknak pedig nyolcórás foglalkoztatás esetén havi 47 ezerben szabták meg a jövedelmüket (ebből még adózni is köll!), de még azt is előírták, hogy az együtt nem működőktől (hogy kik ezek, azt egy helyi kápó dönti el!) ezen összegek részben, de akár egészben is megvonhatóak.

A jogi csűrcsavarok dzsungelében tájékozódni képes szakemberek már akkor felhívták a figyelmet arra, hogy ez az egész törvényförmedvény-halmaz semmi másra nem jó, mint hogy személyes önkénynek szolgáltassák ki a közmunkára kötelezetteket, akikből így állami és/vagy önkormányzati tulajdonú rabszolgákat, kényszermunkásokat fabrikáljanak. Felhívták továbbá a figyelmet arra, hogy a magáncégeknek való “kölcsönadás” lehetősége automatikusan vezet majd a munkanélküliség növekedéséhez, hiszen mi az ördögért fizessen valaki törvényes minimálbért mondjuk az agrárvállalkozásában alkalmazottnak, ha ennél sokkal olcsóbb és fenyegetéssel fegyelmezhető, teljes mértékben kiszolgáltatott és jogfosztott munkaerőt is kaphat.

És milyen igazuk lett! Manapság nem csak azon híreknek se szeri, se száma, hogy az ország mely területén és hány kormányközeli agrárvállalkozás üti fel fejét egyik napról a másikra, szaporodva mint gomba eső után. De azoknak sem, melyek arról szólnak, hogyan ugornak rá ezen “lakcím-cégecskék”, “ős- és családi termelő magánszemélyek” a legteljesebb sikerrel állami földek húszesztendei, kedvezményes bérletére kiírt pályázatokra … no meg a hektáronként évi 57 ezret fialló szubvenciókra is. Bár ezek ugyan szintén “támogatások”, de nem “szociális”-ak, hanem “területalapú”-ak, így kifizetésükhöz nekik nem köll dolgozniuk (pedig ugye “munkaalapú” az állam), hiszen megteszi azt helyettük a segélyért robotoló munkaszolgálatos is, ráadásul szinte ingyé’!

Talán nem is véletlen, hogy ennek egyik legelső és egyben legelképesztőbb példáját éppen egy állampárti “politikus”, egy vidéki polgármester-képviselő produkálta még idén tavasszal. A Népszabadság május 5.-én megjelent cikke szerint Simonka György fideszes országgyűlési képviselő, aki ugyan csak a 370 lakos számláló világváros, Pusztaottlaka polgármestere, de simán elérte, hogy a választókerületéhez tartozó, szintén Békés megyei, 3800 lakosú Medgyesegyháza és az 1070 fős Medgyesbodzás azon állástalanjai, akik az államilag finanszírozott “Start munkaprogram“-ban vettek részt, egytől-egyig az ő pusztaottlakai dinnye- és egyéb földjein végezzenek nehéz fizikai munkát. Ez alól még egészségügyi okoból sincs felmentés (a “helyi román háziorvos” betegség esetén legfeljebb igazolást ad, de táppénzre venni senkit nem hajlandó, mert “ez van neki kiadva“!), a mukavezető úgy bánik minden közmelóssal, mint egy kutyával, mindenféle indokkal pénzt von le tőlük büntetésként, ha pedig valaki megúnja a banánt (a “narancsot”), akkor azt kirúgják, s mindenféle segélyt megvonnak tőle! Amikor pedig ez nyílvánosságra került, Simonkát pedig kérdőre vonták, a mocsadéknak volt pofája azt válaszolni, hogy a 22.800 forintos segély szerinte “jutalom“, a Népszabadságnak nyilatkozók pedig hazugok, s csak azért dumának, mert “elszoktak a munkavégzéstől“. (Érdemes a linkelt cikket teljes terjedelmében elolvasni. Nem csak arra szolgál tanulságul, hogy kik is ücsörögnek a Parlamentben állítólag bennünket képviselve, de miféle világot szánnak nekünk, ha még egy pár esztendeig hatalmon maradhatnak! – szendam)

A másik gyönyörűséges példával pedig személyesen Juhász Oszkár, Gyöngyöspata jobbikos polgármestere szolgált. Megjegyzem, ezt a hátsó lábaira ágaskodott pithecust onnan ismerhette meg a közvélemény, hogy amikor a tavalyi cigányrettentő Gárdajárás miatt lemondott az akkori polgármester, az időközi voksolás alkalmával éppen belőle, a balhégeneráló Jobbik ottani emberéből csináltak településvezetőt a helyiek … nemkevés cigány szavazat segítségével (gratulálok! – főleg a rá szavazó romáknak!). Nos, ezt az ipsét most elkapta a területileg illetékes kormányhivatal, mert kiderült róla, hogy a kormányzat által még tavaly meghírdetett és finanszírozott “Közmunka Mintaprogram” keretén belül a saját földjén dolgoztatta a patai segélyezetteket, s emiatt most 1,1 millió forint visszafizetésre kötelezték őt, illetve a patai önkormányzatot. Persze a pasas most ugyan nem tagadja (dehogynem!) a magánbirtokon való közmunkavégzést (szerinte ez az illetékes hatóság hibájából történt! – hehehe!) és misem természetesebb, mint hogy “politikai támadásról” hablatyol, de az egészben mégsem ez az érdekes. Hanem az, hogy ez az Orbán-kiköltötte, álellenzéki, “Kicsi Büdös Náci Pete” banda, amely még a legdisznóbb Orbán-törvényt sem vonakodott megszavazni, ez a Zazrivecz Párt is ugyanúgy hajlandó bármikor lenyúlni és magánhasznosítani a közpénzeket, ugyanúgy hajlandó rabszolgákat csinálni a “magyar zemberekből”, mint Példaképe. A gyöngyöspatai előírás szerint ugyanis egy esztendőre tíltható ki bármiféle szociális segélyezésből az, aki nem hajlandó közmunkában részt venni, három esztendőre pedig az, aki ezt a helyi kápó szemmértéke szerint nem megfelelően végzi!

Aki azt hiszi, hogy ennél már nincs lejjebb, az alapost téved! A nepszava.hu (a fidesz.hu-ra hivatkozva) éppen ma számolt be arról az “eseményről”, melynek során Mein Vezér “magánlátogatást tett Agárdon”, ahol megtekintette a nemrég kultuszállamtitkárrá kinevezett L. Simon László szőlészetét és pincéit (nicsak, egy újabb fideszes földműves!). Mielőtt a Führer, aki napi 24 órányi áldozatos munkájával igyekszik Hazánk sorsát egy Jobbik útra terelni, kellő szakértelemmel letesztelte volna a pincében található “elsimon-pia” minőségét, megszemlélte a földeken “zöldmunkát” végző brigádot is, melynek egyenruhába és -sapkába bújtatott tagjai a két műszakjuk közötti szabadidejüket a Baracskai Büntetésvégrehajtási Intézményben töltik, mint elítéltek! Fűzzek még ehhez néhány szónyi kommentet, avagy elég lesz csupán a hír is?!

*****

Ha belegondolok, hogy ez a Díszes Társaság, amely dolgozni ugyan lusta, de közpénzeket lenyúlni, meg abból közrabszolgákat tartani nem, beszél itt éppen nekünk “munkaalapú” társadalomról … Ha belegondolok, hogy éppen ez a Díszes Társaság merészel arról szövegelni, hogy a segélyeket Bözske-utalványokban köll adni a zembereknek, mert a kápét úgyis csak elinnák … hát kinyílik a bicska a zsebemben!

Sokan fenik már a bugylit, meg a kacort. Belezés meg herélés lesz ebből uraim!

… és ezt …

szendamondja!

 

Reklámok

3 hozzászólás on ““Pusztaputyin” rabszolgái”

  1. bonhomme szerint:

    szendam,
    megfeledkeztél a másik “nagy előd”-ről, jelesül Das Dritte Reich-ről.
    A náciknál is ez volt a szokás: a munkabíró zsidókat fejenként és naponta 2 Birodalmi Márkáért adták bérbe a cégeknek.

    • szendam szerint:

      Kedves “bonhomme”!
      Én nem feledkeztem meg erről. Én sem. Én vagyok olyan ember, hogy ilyesmit mégegyszer bevezetni még gondolatban se akarjak. Én nem vagyok kétharmados miniszterelnök!
      Üdv! szendam
      P.S.: a “Beszéljük meg!”-re küldött igencsak jó írásodra csak holnap tudok válaszolni! … bocsi! … nagy a család, sok a gyerek, kevés az idő … ma.

  2. […] személyes, az egykor volt Magyar Köztársaságon belüli enklávéjában … ahogyan azt, eleddig már számos önkormányzat is […]


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s