Kövér-gázzal az erdélyi pofonért

Hivatalos végeredménnyel lezárultak az önkormányzati választások Romániában. Erdélyben három magyar párt versengett a szavazatokért: két fideszes kakukktojás, meg egy valódi.

Mivel anyai nagyanyám családja révén magam is részben erdélyi (közelebbről csíkszeredai) származású vagyok, ha nem is napi szinten, de igyekszem nyomon követni az ottani közélet eseményeit és folyamatait. A ’89-es román forradalom idején, lelkesedésre roppant fogékony huszonéves ifjoncként, örvendeztem a Ceausescu-rezsim elsöpréséért, s túl azon, hogy órákon át a tévé előtt ülve lestem az újabb és újabb híreket, anyám minden könyörgése és aggodalma ellenére segélyszállítmányokat kísérgettem és pakolgattam Erdélyben. Később elszörnyedve figyeltem, hogy Iliescu elnök – elterelendő a figyelmet saját és bandája velejéig korrupt politikájáról – miként uszítja rá a román nácikat a magyarokra (ez Sütő Andrásnak egyik szemevilágába került!). Kifejezetten örültem az RMDSZ megalakulásának, annak is, hogy évtizedeken át nem csak a román törvényhozás mindkét házának, de nem egyszer a bukaresti kormánynak is tagja lehetett, s bár némi türelmetlenséggel, de tudomásul vettem, hogy a magyar nemzetiségi jogok megszerzése érdekében a fontolva haladás, az állandó kompromisszumok politikáját követte. Örültem a Bálványosi Szabadegyetem elindításának, de annak már kevésbé, hogy ezen nyári rendezvényeket néhány esztendőn belül elárasztották az ostoba gúnyákba öltözött honi hobby-magyarok, nyomukban pedig egyre nagyobb számban tűntek fel a vasárnapikeresztény, áljobboldali/-nemzeti magyar politikusok is, akik exportálva az idehaza mesterségesen felszított magyar-magyar ellentét lángját, Erdélyben is a saját, budapesti pecsenyéjüket igyekeztek sütögetni.

Dumált is, nyalt is

Utóbbiban múlhatatlan “érdemeket” szerzett magának a jelenlegi magyar miniszterelnök. Orbán kezdetben még megelégedett azzal, hogy nemzeti elkötelezettségét bizonyítandó, rendszeres előadójává vált a késbőbb “Tusványos“-nak átkeresztelt rendezvényeknek. Ahol aztán egyre nagyobb (a magyarfaló román nacionalisták alá is lovat adó) hülyeségeket kezdett beszélni, párhuzamosan azzal, ahogy fokozódtak benne a 2002-ben elvesztett hatalma miatt érzett elvonási tünetei. Ez odáig fajult, hogy  a 2008-as “Tusványos” alkalmával, az elképedt közönség füle hallatára a meleg szarig benyalva kampányolt a mellette ülő Basescu érdekében, aki pedig ezt (a virtigli haszonelvű, román politikai hagyományoknak megfelelően) azzal “hálálta” meg, hogy azonmód és mosolyogva lengette be a ló méretes szaporító szervét a székelyföldi autonómia ügyében (taps nem, de meleg baráti kézfogás a két “politikus” között azonban volt!).

“Janicsár”-t vesznek, majd dobnak

De az orbanizmus erdélyi exportja nem merült ki ennyiben. Valamilyen oknál fogva ugyanis a Mi Félbevágott Kertitörpénk úgy vélte, hogy neki a magyarországi választásokat külföldön is, tehát Romániában (és Szlovákiában) köll megnyernie. Mindezt úgy akarta elérni, hogy a külhoni magyarság jelentősebb politikai szervezeteit a saját (itthoni) kampánygépezetének részévé teszi némi budapesti “pénzmag” beígéréséért cserébe. Az RMDSZ akkori vezetője, Markó László azonban nem bizonyult megvesztegethetőnek (többre becsülte személyes megélhetésénél a magyar érdekek képviseletét, később meg is kapta a “kommunista”- és a “korrupt nemzetáruló“-címkét a fideszes pártsajtótól!), ellentétben a székelyudvarhelyi polgármesterrel, Szász Jenővel, aki készségesen állt Nemzetünk Egyazászlós Urának rendelkezésére annak érdekében, hogy együtt “teremtsék meg az erdélyi demokráciát“, lehetőséget adva az ottani magyaroknak a “választói alternatívára“.

Nos, a dolog nem jött be. Bár néhány polgármesteri és tanácsosi hely elvételével sikerült ugyan megnehezíteni az RMDSZ életét, az egész vállalkozás akkorát bukott, mint az ólajtó. A legnagyobbat pedig maga, a janicsárnak bejelentkezett Szász, aki nem csak a polgármesteri székét vesztette el (helyére az RMDSZ-es Bunta Levente került), de ennek folyományaként a “használt árut” megtartani, meg a bukás ódiumát felvállalni nem akaró Orbán kegyeit is.

Újabb “bevásárlás”

Ez a vezéri kegy ugyanis egy másik, némi pénzért (csekély pár száz milla) és stallumért bármikor bármire hajlandó/használható erdélyi “közéleti személyiség”, Tőkés (Puncipüspök) László felé fordult, s akkor (2010) még úgy tűnt: a siker teljes reményével. Ugyanis mindketten kellő körültekintéssel fogtak neki a vállalkozásnak. Tőkés például már nem volt annyira szászjenősen hebehurgya, hogy csakis ígéretekért cserébe adja el magát, és az akkor még csak a székelyföldi autonómiáért kűzdeni látszó, az RMDSZ-ből félig-meddig kiszakadt mozgalmát: előbb pénzt kért. Ezt meg is kapta (ugyancsak 2010-ben, pár héttel a második Orbán-kormány megalakulása után) azon bő 200 millió forintnyi budapesti kormányzati adomány formájában, mely az úgynevezett Demokrácia Központok (a magyar-igazolványok kiállító helyei) létrehozását volt hivatva finanszírozni. Persze ezen “központok” nem jöttek létre (Tőkés és bandája ezt is ugyanúgy sikkasztotta el, mint anno a Szőcs Gézával közösen létrehozott “Transsylvania Alapítvány” cca. 300 ezer dollárját!), de tavaly ennek hatására megalakulhatott az Erdélyi Magyar Néppárt (ENMP), melynek élére Tőkés ölbéli pincsikutyáját és állandó tettestársát, Toró T. Tibort állították. Soha nem feledhetem, hogy ez a Toró az alakulás alkalmából összehívott sajtótájékoztatón két értelmes szót nem volt képes kinyögni azon kérdésre válaszolva, hogy tulajdonképpen mi az ördögöt is akar képviselni ez az új erdélyi párt? (“Tőkés László szellemiségét.” – hangzott az “autentikus” válasz, amelyből a tájékozottabbak és rosszmájúbbak azt a következtetést vonhatták le, hogy a szervezet tagjainak elvi kötelezettségük asszonyt verni, titkárnőt kefélgetni, magyarországi közpénzeket lenyúlni és Orbán Viktor fenekét nyalni.)

Kövér “hamukálni” kezd

Hogy még jobban felgerjesszék a nemzeti érzelmeket, Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke a Magyarországon mostanság egyes körökben rendkívül népszerűvé vált, elhalt honi nácik és nyilasok iránt érzett nekrofíliát is igyekezett Erdélybe exportálni. Miután a felejthető irodalmi teljesítményt, ámde (a mai Románia területén is) feledhetetlen politikai tevékenységet tanúsító, önmagát amúgy hithű keresztény módjára főbe lövő és a scientológiai egyház szertartásával az USÁ-ban eltemetett gróf czegei Wa(ffen)SS Albertet voltak szívesek a Nemzeti Alaptanterv jövendő generációinkat beszennyezni kívánó részévé nyílvánítani, erdélyi kampányeseményt csináltak egy másik nyilas pótirodalmár, Nyírő József hamvainak előkaparásából és újraföldeltetéséből. Nos, a “poszt tőzeg” (copyright by Hofi Géza!) felmagasztalt Nyírő újraelkapartatása ugyan nem jött be (a magyarnál ezügyben jóval európaibbnak tetsző román kormányzat szerint náciknak a köztársaságuk – mert nekik még van ilyenjük, nem úgy, mint nekünk! Ugye? – területén belül nem lehet dísztemetést rendezni!), ámde a magyarfelhorgasztónak szánt kövéri felháborodásra (“barbárok“) alkalom nyílott. Meg arra is, hogy velejéig sikerüljön elrontani a román-magyar kormányközi kapcsolatokat, meg arra is, hogy az erdélyi magyarok végre rájöjjenek: miféle játékot űznek itt velük a budapestiek, meg az általuk fizetett helyi gauleitereik.

Az eredmény

Az eredmény pedig az lett, hogy a hétvégi romániai önkormányzati választások alkalmával az RMDSZ jelentős győzelmet aratott a tömbmagyarság által lakott Székelyföldön, míg a két fideszes kakukktojás-párt szíveskedett fejjel beleállni a földbe. Az orbanista-kövérista kampány és annak fizetett ügynökei azonban annyit kétségtelenül elértek, hogy a Szórványban lakó magyarok, a gyakran kétszeres, nemegyszer háromszoros magyar indulás miatti  RMDSZ-mandátumveszteség következtében politikai és érdekképviselet nélkül maradjanak. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök nem is győzte “dícsérni” emiatt az “alternatív magyar pártokat”, míg azok sem önmagukat (“Rávertünk az  EMNP-re, a néppárt gyakorlatilag kullog az erdélyi szervezetek sorában!” – Szász Jenő, MPP; “A második legjelentősebb magyar párttá váltunk! Áttörni nem, de megrepeszteni sikerült a falat! … közelítünk az ötszázalékos választási küszöbhöz!” – Toró T. Tibor, EMNP). Utóbbiak pedig még meg is magyarázták, hogy a bezabált fideszes narancsbuktájuk igazából fantasztikus eredmény, hiszen “A néppárt szereplése nyomán körülbelül százezer magyar szavazót sikerült a közéletbe visszahozni.” (Toró, EMNP – azaz Orbán-párt), illetve végre bebizonyosodott, hogy “…valamennyi romániai magyar szervezet részvételével nemzeti konszenzust kell teremteni annak érdekében, hogy közösen jelenítsék meg a magyar érdeket, egyebek között a bukaresti nacionalizmussal szemben is.” (Szász, MPP – azaz Kövér-párt). Nos ezekhez képest a valós eredmények a következőek (forrás: nepszava.hu):

A megyei tanácselnökökre leadott szavazatok:
USL 50,29%
PDL 14,51%
RMDSZ 6,83%
EMNP 0,72%
MPP 0,71%
A helyi tanácsosokra leadott szavazatok:
USL 35,23%
PDL 14,38%
RMDSZ 4,7%
MPP 0,61%
EMNP 0,59

A helyi tanácsosi helyek leosztása országos szinten a részleges eredmények alapján:
USL: 5452 tanácsos (az összes tanácsos 36,95%-a)
PDL: 2216 tanácsos (az összes tanácsos 15,02%-a)
RMDSZ: 818 tanácsos (az összes tanácsos 5,54%-a)
MPP: 89 tanácsos (az összes tanácsos 0,60%-a)
EMNP: 75 tanácsos (az összes tanácsos 0,50%-a)

Magyarázatok

Nos azt még tökéletesen megértem, hogy a Fidesz-klón erdélyi pártok, magyar adófizetők pénzén kényszerűen eltartott, úgynevezett vezetői azzal magyarázzák ordas mértékű és ráadásul a nemzeti érdekképviselet szempontjából kontraproduktív bukásukat, hogy “…az RMDSZ huszonkét esztendős beágyazottsággal rendelkezik.” (Toró, EMNP), illetve azzal, hogy “…az erdélyi magyar jobboldal csak összefogással állíthatott volna sikeresen nemzeti alternatívát a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) szemben.” (Szász, MPP). De azért kíváncsi lettem volna, hogy ugyan van-e egyetlen őszinte szava ugyanezen, Erdélyben megsütött “narancsos buktá”-ról a kormánypárti sajtónak.

Egyszerűen hihetetlen, de az elnácult Magyar Hírlap volt ezek közül az egyetlen, mely némi Tőkés-seggnyalás mellett alig megcsonkítva tette közzé Kelemen Hunor RMDSZ-elnök véleményét. Az Elsőszámú Pártsajtó, a Fideszes Központi Bizottság Lapja, azaz a Magyar Nemzet már sokkal kreatívabb volt, mivel a jegyzetírónak sikerült kellő kerativitással összekevernie az IMF-et a romániai helyhatósági választások eredményeivel, majd megfenyegetnie a “… Fidesz iránti gyűlöletet politikai hitvallássá emelő” RMDSZ-t azzal, hogy az őszi (törvényhozási) választások után már “édeskevés“esélye lesz önmagát győztesnek kikiáltani. (Általában és “köztisztasági okokból” nem szoktam MNO- és MHO-linkeket adni, de ezek annyira jellemzőek az egész talp- és seggnyaló kormánypárti sajtó hangvételére, a fideszes baromságok elkenésére vonatkozó általános igyekvéseire, az információk megszűrésére és elhazudására, hogy ezúttal kivételt tettem. Ajánlom mindenkinek rákattintani a linkekre és elolvasni a tartalmukat! Hogy legalább tudjuk: kikkel vagyunk mi körülvéve! – szendam)

Persze az “ellenoldal” sem tett lakatot a szájára. A nepszava.hu jegyzetírója, Gál Mária kellő visszafogottsággal, de ugyancsak kellő kritikai hangvétellel kommentálta az erdélyi eseményeket. Ámde internetes blogger-kollégáim már nem tettek lakatot elektronikus szájukra. Az “Örülünk, Vincent“-en publikáló maroz” például le sem akarja tagadni, micsoda kárörömöt érez az erdélyi fidesz-vírus sikertelen fertőzési kísérlete okán. A “Varánusz“-on posztoló “Fabius” ugyan szintén kárörömködne, de inkább szomorú, míg “Pupusimán elküldi a büdös francba ezt az egész műnemzeti, álkeresztény és hobbymagyar társaságot.

Véleményem

Nos, a fentebb leírtak és idézettek után nekem már kevés babér terem a véleményalkotás frontján. Legfeljebb annyi, hogy ahová a pártnak álcázott Fidesz (azaz az Orbán-Simicska Kft.) mocskos, pénzlenyúló keze benyúl, ott minden elromlik, tönkre megy. Legyen az “csak” család, vagy bármiféle közösség, avagy az ország és annak gazdasága, anyagi és szellemi vagyona, tartása. Ez a Banda ugyanis eddig még mindent szétvert és el is lopott, amihez módjában állt hozzáférnie: közpénzt, köz- és egyéni erkölcsöt, gerincet és moralitást, jövőt és jelent, s immáron már a múltat is!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

2 hozzászólás on “Kövér-gázzal az erdélyi pofonért”

  1. rozsomák szerint:

    Kedves barétom! Az RMDSZ volt elnökének a nevét sem tudod, de véleményed, az van Erdélyről. Gratulálok! És te beszélsz Erdélyt elözönlő ál/nemzeti/vasárnapikersztény magyarokról! Valódi tápos vagy, csibém!

    • szendam szerint:

      Kedves “rozsomák”!
      Igazad van, lelászlóztam szegény Markót. Mea culpa! Ettől azonban még a véleményem áll, akárcsak a felsorolt tények. Ezekkel kapcsolatosan pedig egyetlen bötűt sem olvastam Tőled! … magonnevelt tyukocskám/kakasocskám!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s