“Hogy mi lesz a vége, nem tudom…”

Ez egy rendhagyó poszt lesz. Semmi link, semmi gúny (… jó! ez utóbbit ki nem hagynám!). Csak egy kis elmélkedés. Célja egy elmésen okos, indulatmentes morfondírozás elindítása egy olyan kérdés megválaszolására, melyre még magam sem tudom a teljes választ!

Tavaly szeptember óta összesen 95 posztot írtam (nem vagyok túl “termékeny” – beismerem!), s ezek midegyike a blogom mottójául választott einstein mondáshoz híven az ostobaságokról szóltak. Ezeket természetesen nem átallottam alaposan ki is karikírozni, de némelyikben azon is elgondolkodtam, hogy vajh’ miért van ez az egész? Vajon miért van az, hogy Hazám távoli és közel-történelme ékes ellenpéldája Hérakleitosz azon állításának, miszerint “Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni.“?

Bizonyára már sok Kedves Olvasóm számára kiderült, hogy nagyon szeretem a történelmet (meg – gondolom – az is, hogy mindezek ellenére én is tévedek … olykor?… sokszor!), s vallom azt a bölcs mondást, miszerint “Historia magister vitae.“. Vallom továbbá azt is, hogy mindazok a népek, amelyek képesek voltak tanulni saját múltjukból, a korabeli okosságaikból és butaságaikból egyaránt, azok ha nem is konfliktus- és problémamentesen, de ma emberhez méltó életet és emberhez méltóan kezelt jólétet élvezhetnek. Amelyek azonban erre mindmáig képteleneknek bizonyultak újra és újra ugyanazon kihívások elé állítódnak, mint tíz-száz-ötszáz esztendővel ezelőtt, s ha ezeknek képtelenek kreatívan és okosan megfelelni, akkor ugyanazon nyomorban találják magukat, mint tíz-száz-ötszáz évvel korábban!

Ezen utóbbiak körébe sorolom magunkat, azaz a magyarokat is. Egész történelmünk másról sem szól, hogy egyre rövidül a sikeresnek mondható korszakain időtartama, s mindinkább hosszabbodik a sikerteleneké. I. (Szent) István királyunk és néhány utóda sikeresen integrálta az országot a korabeli Európai Unióba, átvéve és szigorúan alkalmazva is annak kritériumait, azaz a feudalizmust (mint gazdasági/jogi rendszert) és a római kereszténységet (mint etikai/jogi rendszert). Ennek következtében egy gazdaságilag, politikailag és jogilag kitűnően megalapozott, a középkor viszonyai szerint tökéletes állam született meg Magyarországon. Az egyik legutolsó, még erőskezű árpádházi uralkodó II. Géza (1141-62) volt, aki nem csak rendkívül gazdag, de olyan tekintélyes is volt, hogy a királyság területén 1147-ben átvonuló, III. Konrád német és VII. Lajos francia uralkodó által szervezett második keresztes hadjáratot kísérő Ottó (freisingi) püspök, aki a Német-Római Birodalom anarchikus viszonyaihoz volt szokva, utibeszámolójában a következőt írta róla:

“… a magyarok feltétlenül engedelmeskednek fejedelmüknek, és nemcsak nyílt ellentmondásokkal fölizgatni, hanem még titkolt suttogással sérteni is bűnnek tartanák.”

Fia, III. Béla (1172-96) ugyan sikerrel folytatta apja munkáját, méggazdagabbá tette a királyi udvart, de utóda II. András (1205-35), a híres Aranybullás (1222.) azonban már az egészet eltékozolta. Az ő uraklodásától kezdődött meg Magyarországon az oligarchia uralma, mely kisebb-nagyobb megszakításokkal (Anjou-ház – 1308-85, Luxemburgi Zsigmond – 1387-1437 és I. Mátyás 1458-90) tulajdonképpen a mai napig is tart! Az említetteken kívül bármiféle modernizációs, az országot a nemzetközi nívóhoz felzárkóztatni igyekvő törekvést megfogalmazó, felkaroló főnemes, politikus az 1867-es Kiegyezésig gr. Széchenyi Istvánon, br. Wesselényi Miklóson és Deák Ferencen kívül alig-alig volt, s még őket követően is csupán egy Wekerle Sándorral (félig-meddig), egy gr. Károlyi Mihállyal (meg is kapta a magáét! … mostanság is!) és egy (minő furcsaság és micsoda szégyen!) egy IV. (Habsburg) Károllyal dicsekedhetünk ebből a szempontból.

Ezen rövid listával szemben azonban ott áll az a kilóméteres hosszúságú, mely azok neveit tartalmazza, akik semmi mással nem voltak elfoglalva, mint a saját vagyonuk, terjedelmes kiváltságaik és seggük növelésével, cserébe pedig legalább nem voltak restek alaposan leszarni úgy az Ország, mint annak Népe érdekeit! … utóbbiak XX. századi követői pl.: vitéz nagybányai Horthy Miklós, avagy éppen Antall József (bár utóbbi ebbe a körbe csak cipőkanállal szorítható!), illetőleg Orbán Viktor (ő és tsai. pedig viszont az “utánam a vízözön“-felfogásával végrehajtott országkirablása miatt inkább Szálasi Ferencre /is/ hasonlítanak!).

Miközben “Odafent”, az ún. arisztokrácia többsége azt az elvet vallotta, hogy “Miénk az Ország, magunknak lopjuk!“, addig “Odalent”, az ún. köznép pedig a túlélés okán azt tanulta meg évszázadok során, hogy “Ugyan Övék az Ország, de magunknak köll lopnunk!“. Így aztán nem csoda, hogy már évszázadok óta az egyik legfőbb magyar nemzeti sport az adócsalás, a közteherviselés alól való kivonulás, kioldalgás. Hasonló a helyzet a közügyek intézésével is. Miközben az “arisztokrácia” mindígis magának vindikálta a jogot a törvényesség meghatározására, az ország ügyeinek intézésére (és rohadtul megbüntette azt a köznépit, aki ebbe beleszólni merészelt volna!), addig “Odalent” meg elterjedt az a nézet, hogy ez a “politika csupán úri huncutság“, hiszen az semmi másról nem szól, mint a korrupcióról és a Nép érdekeinek alapost leszarásáról. Mivel ez két, egymást erősítő örvény, így ki is alakult az a mindmáig tartó állapot, hogy egy bizonyos réteg a Köz nyakára űlve, abból élősködve intézgeti a maga ügyeit, a Köz pedig mindezt tudomásul véve és EGYMÁSON élősködve, meg a HATALMASOKNAK időnként benyalva NEM CSINÁL SEMMIT, csak TÚLÉL!

S miközben “túlél”, baromira irígykedik! Nem csak “A Nyugat”-ra, hanem a nálánál valamivel tehetősebb (mert talán szorgalmasabb, avagy ötletesebb) szomszédjára is, meg “A Politikusok”-ra is. Bár ez a viszony alaposan ambivalens, hiszen míg az irígyelt (de lenézett és gazembernek tekintett) “politikust” nem átallja újra-és-újra pozícióba juttatni, addig a nálánál ügyesebb/tehetősebb szomszédot nem csak rendszeresen legazemberezi, de még fel is jelenti! Mindeközben pedig folyamatosan arról panaszkodik, hogy “…ez az Ország egyszerűen élhetetlen! Itt mindenki irígykedik, senki nem ismeri el a valódi teljesítményt!“, s azonnal hozza a saját példáját arra, hogy ő bár egy rendkívül jó szakember, de “a politika” miatt nemcsak adócsalásra, de korrupcióra is rendszeresen rákényszerül, s mindeközben még a szomszédja/konkurense is rendszeresen feljelenti! … “Rókafogta-csukafogta-róka!” … ugye?

Miközben pedig a Jónép szorgalmasan útálja “A Politikust” – de kinyalja és lejattol neki, vagy/és még meg is választja … ismételten! -, szorgalmasan útálja “A Szomszédot/Konkurenst” – azt szorgalmasan fel is jelentgeti, illetve magánkörön belül folyamatosan rosszhírét kelti -, engedve a körülmények szorításának és családfenntartói kényszerének folyamatosan fosztogatja az Államkasszát, addig “A Politika” simán kifosztja őt és rúgja ki alóla a sámlit úgy, hogy az azt megelőzően már a nyákba akasztott kötelet is vele vetette meg (akárcsak a sámlit!)! De miközben már a kötélen lóg és persze fuldoklik, még mindíg az állampropagandát szajkózza, miszernit ugye mindenért az “emútnyócév”, meg “gyurcsány”, meg “abankok”, meg “azájemefésunió” a hibás! … meg az adócsaló szomszéd/konkurens! … bocsika! “azsidókat”, meg “aglobalistapénztőkét” kifelejtettem!

Tehát “lógunk a szeren”, azaz a magunknak ácsolt, a saját pénzünkből összeütött kormányzati bitófán, s egyesek még akkor is azt hörgik, hogy “nemleszünkgyarmat”, amikor az a “szemét” IMF/EU – némi feltétellel – a lábunk alá tolná a sámlit (kölcsön). Mi is ez a feltétel? Hát pl. az, hogy “ugyan állj már rá, wazze!”, hogy “ne rúgd ki magad alól később se, wazze!”, meg hogy “szabad a kezed, hát vedd már le magadról azt a kötelet, wazze!”. És mi erre az akasztott fuldokló válasza: “Na ne wazzamámeg, hogy még nekem kölljön a sámlira állnom! Állj alám és vegyé’ a nyakadba, wazze! Oszt’ állja alattam addig, míg akarom, wazze!”

A fentebbi “párbeszédet”, mint egyfajta parabolát mondtam el a minap egyik ismerősömnek, aki a környékünk “Apamegőrző”-jében (értsd: kocsma) nagyhangon arról értekezett, hogy mit mondana ő az “Euájemejnek” Orbán helyében: “No idefigyeljenek! Elengedeik az adósság felét és akkor aláírok maguknak. Ha nem, akkor én se!“. Hogy ő mit szólna ahhoz, ha én, mint aki (tegyük fel) évek óta 10 millával lógok neki, s még tizet akarok tőle kérni, de csakis úgy, hogy az előzőnek a félét elengedi, arra az volt a válasz, hogy “Az más! Azt a hitelt a komcsik vették fel.“. És miért is más, hát “… mert mi tagjai vagyunk a Júniónak és nekünk az a kölcsön jár!“. Hogy úgy a tagságnak, mint a kölcsönnek vannak feltételei, arra meg az volt a válasz, hogy “… há’ nem adtunk már nekik eleget? Gyárainkat, földjeinket, boltjainkat?! Cserébe nem jár semmi? He?!” … és itt kezdett volna inzultusba hajolni a diszkusszió, ha azonnal abba nem hagyom.

Abba hagytam, de levontam a tanulságot. Ez az emberke ugyanis 1981-ben született, azaz a rendszerváltás idején alig 9 esztendős volt (mégis baromi sokat tud a kommunista rendszerről és annak bűneiről), azaz felnőttként, vállalkozóként csakis a magyar újkapitalizmusban élhetett. Ennek ellenére egyetlen bötűt nem volt képes megjegyezni a piacgazdaság szabályaiból azokon kívül, hogy egyes elvetemült variánsai lehetővé teszik a szabadrablást, az ügyfelek/megrendelők sima átbaszását, a melósok feketén és éhbérért tartását! S mindezt azért “… mer az állam agyonadóztatja a böcsületes vállalkozót!“. “Is!“- tenném hozzá – “meg a hozzád hasonlót is!” – tettem hozzá gondolatban, s miközben ez az alak beült a nagymagyarországos matricákkal telenyalt vadiúj Volvo S60-ba (hogyanis van az a “már megélhetésre sincsen itt pénz!” című szöveg?) azon gondolkodtam, hogy ez a pasi, aki tudatos élete teljes egészét az Új Magyar Kapitalizmusban, illetve a minden hibája ellenére is Demokratikus és Alkotmányos Köztársaságban élta le, miféle “kiképzést”, életére szóló “útravalót” kapott úgy a szüleitől (nevelés), mint a tanáraitól (pl.: történelemismeret), a társadalomtól (hozzáállás) és a mindenkoron regnáló politikusaitól (szemléletmód)?

Ez a jóember csupán egy a sok közül, akik közöttünk és a mi kárunkra tevékenykednek. Mondhatnám: a jéghegy csúcsa, annak egyik kristályocskája. De mi a helyzet magával a jégheggyel, melynek ugye a fizika törvényei szerint 90%-a a víz alatt köll, hogy legyen? Mi a helyzet az egész országgal?

Az általam egyébként irgalmatlanul útált “lakodalmas rock” egyik meghonosítója, a ’80-as években népszerű “3+2” nevű banda anno azt énekelte “Hogy mi lesz a vége, nem tudom…“.

Hát, már én sem!

Vitassuk ezt meg, Barátaim!

… és ezt …

szendamkéri!

(Ezen poszt folytatása a kommentként beérkezett vélemények szemelvényezése lesz … ha lesz mit szemelvényezni!)

Advertisements

17 hozzászólás on ““Hogy mi lesz a vége, nem tudom…””

  1. bonhomme szerint:

    Worst case scenario:
    Mikor végre nyilvánvaló lesz, hogy egy kanyi lóvét nem kapunk EU/IMF-től, mert a Führer nem enged a ’48-ból, akkor végre utolér minket a 4 hónapja csúsztatott államcsőd. A gazdaság összeomlik, a forint elértéktelenedik, kitör a forradalom, amit a Führer magánhadserege – vagy mije – lever. Bevezetik a rendkívüli állapotot, statáriumot, meg amit csak akarsz, aztán mikor az EU megsokallja az egész magyar vircsaftot, jönnek a NATO-csapatok, előbb megbombáznak minket kicsinyt, aztán bevonulnak és fegyverrel takarítják el ezt a fideSS-fasiszta mocskot, ami az EU orra alá bűzölög. Aztán DEMOKRATIKUS választások lesznek, az új DEMOKRATIKUS kormány egy tollvonással eltörli dicstelen előde MINDEN intézkedését, megkapja végre azt a francos hitelt, és elkezdjük újjáépíteni az országot – a Negyedik Köztársaságot -, mint’45-ben. Közben a II. nürnbergi – vagy akárhol tartott – perben a fasisztákat felelősségre vonják és elítélik népellenes bűnökért, fő- és jószágvesztéssel sújtva őket.
    A kevéssé worst case scenario szerint pedig győz a forradalom, és nem lesz szükség NATO-csapatokra. Legalábbis remélem.

    • szendam szerint:

      Kedves “bonhomme”!
      Köszi a hsz.-t, de a posztomban éppen azt kértem mindenkitől, hogy “gereblyézés” helyett legyen szíves “mélyszántani”! Tehát arra vagyok kíváncsi, hogy pl. Szerinted mi a helyzet most, milyen okok vezettek idáig és hogyan lehet (ha lehet) ebből kimászni?!
      Egyébként idéznék “A Gézá”-tól:
      “Kibontakozni egy szerelmes ölelésből szokás. Abból pedig, amiben most mi vagyunk, legfeljebb kimászni!”
      Szóval várom a “mélyszántás”-odat! Terjedelmi korlát részemről nincs … a WordPress-ét pedig nem ismerem.
      Üdv!
      Szendam

      • bonhomme szerint:

        Hááát, szendam, te akartad…
        Na jó, próbálok rövid lenni, mivel szerintem erről értekezünk nap mint nap az AN-en (többek között)
        Egy lépéssel vagyunk az államcsőd előtt. Hogy ez mivel jár, azt már Bartus Laci is kifejtette, de valamelyik kommentelő is felvázolt egy olyan sötét víziót, hogy John Carpenter abból forgathatná az Escape from Budapestet, Kurt Russellel.
        Hogyan jutottunk idáig? Ádámtól és Évától kezdve már a dicső MSZMP-kormány elkúrta a dolgokat, mikor nem teremtett szocialista piacgazdaságot – vagy ha így jobban tetszik, szocialista nem-piacgazdaságot teremtett -, ahol termeltünk egy csomó olyan dolgot, ami a kutyának sem kellett, viszont jobb elsetben a pult alól lehetett kapni olyasmit, amit mindenki keresett, csak éppen nem termeltünk belőle eleget. Ezzel szemben termeltünk olyan dolgokat, amit mondjuk el lehetett adni a világpiacon,mondjuk 2 $/db-os áron, viszont az előállítási költség 2,5 $ volt. Aztán felvettünk hatalmas államkölcsönöket, amiből részint ezt az operettgazdaságot finanszíroztuk, megteremtve egy látszat-jólétet, pl. a tej előállítása 12 ft volt, de állami dotáció volt rajta, így 4 ft-ba került, részint már akkor is loptak a politikusok, részint olyan “kamu” beruházásokat építettünk, mint a Dunai Vasmű, ahová a vasércet messziről hozták (bár a 3,30-as benzinár mellett, ill. vasúton nem tudom, mibe került a szállítás, de úgy látszott, megérte, meg aztán munkahelyteremtés is volt, ugye). Beszélhetnék még a pártfunkcik és családjaik számára létesített boltokról, ahol olyan holmikat vásárolhattál, amit a mezei melós talán sose látott, pl. Fa szappan. Az álamkölcsön is egy jó móka volt, mert a végét már úgy fizettük vissza, hogy felvettünk, egy még nagyobbat máshonnan. Aztán 1979-ben körbeértünk a vilában, nem kaptunk hagyományos kölcsönt, fel kellett venni egy uzsorakamatosat, amit máig is nyögünk. Nem véletlenül volt 1980-ban egy negyedfordulat a piacgazdaság irányába. Meg volt előtte olyan is, hogy “új gazdasági mechanizmus”, amit végül Kádár nem mert végigvinni, mert mit szólnak majd a szovjet elvtársak. Így jutott el lessacskán a szocialista tábor a rendszerváltásig, mert nem lehett fenntartani tovább a gazdaságot, nem lehetett tovább titkolni, hogy nálunk is van infláció, stb.
        Na, elkezdődött a dicső, demokratikus 3. köztársaság építése. Nekem már az nem tetszett, mikor az újonnan megválasztott csürhetagok betódultak a parlamentbe, és alig találtak oda a saját helyükre a parlamenti patkóban. Aztán Antall megszólalt, hogy ha mindenki megtalálta a helyét, akkor talán térjünk rá az első napirendi pontra, azaz mennyi legyen egy képviselő fizetése. Amiből aztán kéthavi bónusszal meg is jutalmazták magukat anak örömére, hogy túlélték a fuvarozók sztrájkját. Akik nem véletlenül lázadtak, mert a benzinár szépen ugrált felfelé, és még érdekes susmusok is voltak körülötte: valahogy nem volt benne az útalap, aztán megint megemelték, hogy most már benne lesz mégiscsak.
        Az Antall-féle puszipajtásokból álló kormány először csak rontott a helyzeten, aztán csak rájöttek, hogy ivócimbora meg iskolatárs talán kevés a pénzügyekhez – Rabár Ferenc, meg az a másik – , és végre szakemberhez fordultak (Kupa Mihály). Ő aztán kerek-perec megmondta, hogy radikális megszorítások kellenek, amit Antallék nem mertek felvállalni, féltették a tuti pozíciójukat. Erre Kupa lemondott, az MDF meg bukott ’94-ben.
        Újra a szocik kerültek hatalomra. Eleinte nemigen tettek semmit, mert ott figyelt a seggükben az ellenzék, és mindent csírájában megkritizált. A pénzügyi helyzetet viszont mégis kezelni kellett valahogy, ezért a Horn-kormány bevezette a Bokros-csomagot, ami részben orvosolta a problémákat, de mindenki jobban járt volna 3 évvel korábban a Kupa-féle megszorításokkal, meg jóval előbbre tartuttunk volna (az infláció akkor 23,5% volt, így aztán a többség kissé apatikusan fogadta, hogy most még egy kicsivel rosszabb lessz azért, hogy később jobb lehessen). Maga Bokros sem volt egy népszerű figura, nemcsak a csomagja miatt, hanem mert nem tudott kommunikálni az őt és a csomagot ellenzőkkel. Le is mondott, de hiába javított a csomag az ország helyzetén, a Horn-kormány mégis belebukott.
        Jött a fideSS, frankón beleült a készbe-jóba – ugye-ugye, az a fránya Bokros mégiscsak hasznos volt! -, és nekiállt állami szintre fejleszteni a korrupciót. A Führer ráadásul jól kitolt a nyugdíjasokkal: felére csökkentette a 19, 5 nyugdíjemelést, és azt is 2 részletben hajtotta végre. Úgyhogy a fene sem érti, miért csókolt neki kezet a Gizi néni, ill. sok vén taknyos miért imádja. Biztos vannak mazochista nyugdíjasok is, akik attól érzik jól magukat, hogy rosszul érzik magukat.
        Amúgy a fideSS nem sok mindent csinált, autópályából pl. valami 7 km-t, volt viszont Széchenyi-terv, lóvé az ő kutyájuk kölykeinek. Simicska, a banda esze megforgatta az első szerény összeget, ami a pártszékház eladásából származott, aztán ezt lelkesen folytatta. A ciklus második felében megemelték a béreket, ami jó volt a dolgozóknak, viszont nagylelkűen a munkaadókra hárították, hogyan gazdálkodják ki a 25-ről 40 ezerre emelt fizu költségvonzatát. Lett is tőle munkanélküliség, bár akkoriban nem volt ez olyan súlyos, mint a mostani ámokfutás idején. I. Viktor viszont akkor is pozitívnak értékelte a bandája országlását, és válsztások előtt egy riportban már arra célozgatott, hogy ugyan minek is kellene választani, hiszen úgyis ők maradnak, hát mennyire jó ez az országnak!…
        Az ország szerencsére nem tudott róla, mit szalaszt el, így menesztették a fideSS-t, és visszatapsolták az MSZP-t. Pedig a fideSS jó fasiszta demagóg módjára megtett minden tőle telhetőt: kivitte a politikát az utcára, és ami még súlyosabb, be az iskolákba, a munkahelyekre, a templomokba, egymás ellen fordítva, rokonokat, családokat, barátokat, munkatársakat. Ekkoriban kötött szövetséget a papokkal is, akik (minden)ki tudja miért, megbocsátották neki a “Csuhások, térdre! Imához!” című aranyos humorát. Hiába, nagy dolog a keresztény szeretet! No meg a beígért lóvé és hatalom…
        A bukott fideSS tehát a hatalomátadás előtt 2 hónapban gyorsan kiürítette az államkasszát, hadd szívjon az a szemét MSZP!… Aztán elkezdték a szokásos, mindent kritizáló propagandájukat, a karaktergyilkosságokat, az ügynökkérdés feszegetését, egyszóval a rombolást. Friderikusz egy műsorban szemére is vetette ezt az éppen interjúvolt fideSS-Gruppenführernek.
        Medgyessy hiába egy művelt, többdiplomás, több nyelven beszélő ember, tehetlen volt a fideSS-stílussal szemben. Szánalmas volt látni, ahogy ott állt az őt leckéztető Pokorni előtt. Szerencsére Pokorni papa leállította a fiacskáját azzal, hogy bevallotta, ő is ügynök volt. A paprikajancsi ezzel akkorát égett, hogy valami háromnegyed évre elhúzta a rusnya pofáját a közéletből. Az MSZP meg rájött, hogy valami karakánabb pali kell, aki vissza mer szólni, a fideSs-es fröcsögőknek, így aztán szépen megbuktatták Medgyessyt, és Gyurcsány lett a miniszterelnök. Na, ő aztán nem volt szívbajos! Akárcsak Kuncze Gábor, akinek a felszólalásai élményszámba mentek (kár, hogy azóta visszavonult).
        Maga a Führer 3 és fél évre eltűnt szem elől, bár a fizetését pofátlanul felvette. Ha a grazi ápolószemélyzet végre nyilatkozna, megtudhatnánk, mennyire megviselte a halványrózsaszín lelkivilágát szegénynek, hogy elvették tőle e kedvenc társasjátékát, Magyarországot. Csak a választásokelőtt tért vissza a közéletbe, amikor megszülték ezt a “Rosszabbul élünk, mint 4 éve” névre hallgató, a legszebb Göbbelsi hagyományokat folytató demagógiai csodafegyvert.
        Nem jött be. Szerencsére a balos szavazók éppen elegen mentek el ikszelni ahhoz, hogy ellenzékben tartsák a maffiát. No meg az internet társadalma is megmozdult, és spontán ellenpropagandával tették nevetségessé a fideSS-szlogent (T. Rex: Rosszabbul élek, mint 65 millió éve, stb.)A Führer ezután kijelentette: “Mindenkit meg fogunk védeni!” Most olvastam valamelyik kommentben, hogy másnap többen nem mertek bemenni a munkahelyükre, mert féltek…. ugyan mitől is? Mivel rémiszhette meg a híveit ez az elmekórtani eset, választási vereség esetére? Fel sem tudom fogni a fideSS-agymosás mélységét és mértékét, de elég súlyos lehet.
        Az MSZP folytatta az országfejlesztést. Közben persze ők is loptak szorgalmasan, mára már közhely, hogy nálunk épültek a világ legdrágább autópályái, mert a vesztegetési pénzek közel a harmadát tették ki a tényleges költségnek. http://www.origo.hu/itthon/20090511-korrupcio-partfinanszirozas-modszerek-technikak.html Aztán kipattant az öszödi beszéd, mivel Gyurcsány sem volt minden párttársa szemében népszerű, a fideSS pedig megpróbálta ezt meglovagolva megbuktatni a szerintük illegitim kormányt. Azonban hiába fizettek bértüntetőket, Kossuth térre szaró-hugyozókat, stadionfasisztákat, toboroztak a bölcsészkarokról megvezetett fiatalokat (ezek legalább 10 szót ismertek a beszédből – Elkúrtuk. Nem kicsit. Nagyon. Kurva ország, Hazudtunk éjjel-nappal – de többre nem is voltak kíváncsiak, így idomították őket, pedig az egész beszéd többről szól. Na meg ott volt a fideSS félelme is, hogy egy Kuncze-szintű politikus egyszer csak napi szinten visszakérdez: na és ti mennyit hazudtatok?), az egészet csak a tv-székház bánta, no meg akinek felgyújtoták a kocsiját, betörték az üzlete kirakatát, stb.
        Az MSZP meglepően lagymatagon verte le a csőcselék lázongását. Sarkozy korábban sokkal keményebben fojtotta el a párizsi arab balhét, aztán még miniszterelnök is lett belőle. Nálunk meg meghurcolták a rendőrfőkapitányt, az állományt, de azt érdekes módon senki sem szorgalmazta, hagy a tomboló horda fizesse meg a többszázmilliós kárt.
        Szóval lecsengett a balhé, főleg, miután a fideSS kiállt mögüle, de sokan kiábrándultak az MSZP-ből. Ezek szerencsétlenek meg nem igazán tudtak érdemben reagálni a lejárató propagandára. Viszont töketlenkedtek még egy darabig, miközben jött még a világválság, és végül Gyurcsány is belátta, hogy szakemberekre van szükség, így állt fel úgyszólván a 24. órában a Bajnai-kormány. 10 hónap alatt megtették, amit meg lehetett, de ez végül kevésnek bizonyult.
        Így jött el 2010. A sok kiábrándult bizonytalan balos választó nem ment el szavazni, a fideSSnyikeknek viszont tutira a lekére kötötte a helyi körzetvezető testvér, hogy mindenki menjen el, mert most végre miénk lehet az ország, a hatalom, a dicsőség, mindörökké, ámen!
        A következményeket ismerjük, benne élünk. Röhejes, hogy az ellenzék ilyen körülmények között sem képes az összefogásra, vagy hogy nincs egy tökös tábornokunk, aki 10 tankkal meg 1000 katonával 5 perc alatt lemondatná ezt a csürhét. Plagi bácsi lemondásának kikényszerítése csak egy apró siker volt, izomból kellene folytatni.
        http://banditapolitika.blog.hu/2012/04/15/nyilik_a_szem_es_nem_vagyunk_vakok

        Dióhéjban ennyi. Érts vele, egyet, cáfold meg, bővítsd ki, használd fel!

  2. Wolffie szerint:

    Hogy mi lesz a vége? Azt sajnos én sem tudom, csak találgathatnék itt magamban morfondírozva. Én csak azt tudom, hogy az ország élhetetlen, és ez egyre csak fokozódik. Mint a nemzetközi helyzet “Virág elvtárs” szerint. Na de egy kicsit komolyabban gondolkodva a kérdésen, mert az alant szereplő sorok pusztán a hangosan gondolkodom kategóriába lesznek sorolhatóak. Szóval……
    Nem kapunk külföldi hitelt, mert állami vezetőinknek csúfolt rablóbanda sikeresen elmismásolja a lehetőséget. Emiatt szépen belecsúszik az ország az államcsődbe (leállnak a közszolgáltatások, bankok végzárást tartanak és bezárnak, pénzünk értéke nullázódik a bankbetétekkel egyetemben, nem lesz munkahely, nem lesz fizetés, nem lesz megélhetés, stb, etc, stb) amelyet egy felkelés követ, valamiféle éhséglázadás, utcai harcokkal, átláthatatlan kaotikus helyzettel, a közbiztonság abszolút értelemben vett hiányával. Ez Európa közepén nem elfogadható, mondja majd a művelt Nyugat, és egy reggel arra ébred az ország, hogy Nato csapatok ellenőrzik az ország fontosabb pontjait, és kijárási tilalom van. A menekülő és bujdosó vétkes alakokat igyekeznek majd összefogdosni, hogy néhány évnyi maszatolás után Hágában rendezhessenek egy szép kis kirakatpert, már persze azoknak, akiket a feldühödött nép korábban már nem kapott el és lógatott fel valamely fák ágaira, olyan jóféle össznépi lincselés keretében. Eltelik az instabilitásban jópár év, lassan konszolidálódik az élet, és a mostani középkorúak arra ébredünk egyszer, hogy alaposan megöregedtünk egy olyan világban, amelyet nem akartunk, amelyet ellenségünknek sem kívántunk volna, nemhogy magunknak. És ha ezt el akarjuk kerülni, akkor azt csak úgy tehetjük meg, ha emigrálunk, mert jelenleg ebben az országban keveseket érdekel az, hogy lehetne ezt másképpen is, demokratikusan, és nem így, ántivilágbeli urasan, nagymagyarkodva, mindenkit hülyének nézve. Álom, édes álom…..

  3. bonhomme szerint:

    Na. eltoltam, 2 linket is beraktam a kommentbe, ez aztán megőrjíti a moderációt… a hosszúság talán nem lesz probléma.
    De előbb-utóbb átmegy.
    Ha nem, fordulj BL-hez.

  4. farcsika67 szerint:

    BONHOME VÁLASZA ÉS ÖSSZEFOGLALÓJA MÁR MEGÉRT EGY MISÉT. KIS HUMORRAL FŰSZEREZVE ENNYI TÖRTÉNT. ÉS MOST ITT VAGYUNK FIDESS ORSZÁGBAN AZ ESÉLY NÉLKÜLIEK TÖMÖR GYÖNYÖRÉVEL és a tehetetlenség elsorvasztja a maradék tenni akarásunk legkisebb szikráját is. úgy megyünk az egyirányú utcában , hogy senki meg nem kérdezi úgy istenigazából a hitetlenektől, vajon ezt komolyan gondolják? lehet azt, hogy minden másnap a sajtó az ország csődjét vizionálja ha nem egyezik meg ez a grazi elmeroggyant? ezt a kis pitiáner játékot nap mint nap el lehet adni 10 milcsi embernek? ez komoly? nyíltan , nem is titkolva rettenetes szándékukat, hogy a dk még frakciót sem alapíthat. és aki pofázik, az ráfázik, amennyiben nem iszik a törpe mérgezett poharából. itt tartunk. most ennyi

  5. Observer szerint:

    Bonhomme zanzásított leírása az elmúlt 22 évről szerintem is tökéletes, de a közeli államcsődöt illetően nekem kicsit más a véleményem. Azt gondolom, a felcsúti suttyó nem fog megegyezni az EU/IMF-el, egyszerűen azért, mert már akkor sem tudna megegyezni, ha egyébként akarná azt (nem akarja). Túlment ugyanis a No Return Point-on, annyi mindent kellene feladnia a Nagy Áprilisi Fülkeforradalom „vívmányaiból”, hogy az elfordítaná tőle a propaganda-cumin felnőtt híveit, és (még egy mégannyira agyonmanipulált választási rendszerben is) bukását okozná. Ezért aztán marad, ami van: a lejáró adósságok pénzpiacról történő refinanszírozása, egyre magasabb hozamok mellett. Arra alapozzák mindezt, hogy mindig lesz olyan – bár egyre „forróbb” – tőke, amely a normális piacokon elérhető hozamok többszörösének lehetőségéért hajlandó vállalni az egyre növekvő kockázatot. 2013-ban lejár Simor mandátuma, a helyére ültetendő káder felnyitja majd a kincstárat, és meg lehet kezdeni a felhalmozott MNB-tartalékok felélését, másképpen fogalmazva, a döglött lovat átrugdossák a másik szobába. Nem túl bonyolult kiszámítani, hogy az egyes komponensek (adósságszolgálat, tartalékok nagysága, éves költségvetési deficitek mértéke) mekkora túlélési időt tesznek lehetővé. Nem számoltam utána pontosan, de néhány év biztosan eltelik, amíg ténylegesen csődbe megyünk. Addig viszont az ország kifosztása zavartalanul folytatódhat. A Köz(pénzelnyelő)gép Zrt.-be (más néven: Simicska Művek) futószalagon és számolatlanul nyomják a milliárdokat, a termőföldek teljes egészében a fideszes oligarchák kezébe kerülnek (mellesleg, ha 2014-ben a moratórium lejár, búsás haszonnal lehet azokat értékesíteni az elátkozott gyarmatosítóknak…), a megszorításokat pedig úgy fogja eladni a népnek a fideszes propaganda, hogy minderről nem ők tehetnek, hanem az EU, az IMF stb., amelyek „magukra hagytak” minket. És sajnos, ezt nagyon sokan be fogják cumizni, még akkor is, ha saját bőrükön érzik a következményeket. Ha pedig szükségessé válik, némi „lightos” terrorral nyomják el az elégedetlenséget (pl. kirúgások, adóhatósági vegzálások, koncepciós bűnügyek, stb.). A rendszer pedig – egészen az utolsó pillanatig – látszólag stabil marad. Ez a stabilitás öt pilléren nyugszik. Ezek pedig: a haszonélvezők, az üveggyöngyért megvásároltak, a hívők, a megfélemlítettek és a közömbösek alkotta tömeg. És így együtt ez nem kevés… Aztán ha bedől minden, ők szépen elhúznak innen (a rablott vagyont előzőleg persze biztonságos külföldi számlákra mentik), és itt marad utánuk egy kezelhetetlen csődtömeg, melynek likvidálására talán még egy egész emberöltő sem lesz elegendő. És mindez azért, mert valamikor a múlt század nyolcvanas éveinek közepén egy kis kollégiumi baráti társaság nagyot mert álmodni. Persze, kellet hozzá egy olyan társadalom asszisztenciája is, min a magyar. Itt a vége, pont…

    • farcsika67 szerint:

      observer, te jó kis megfigyelő vagy. úgy látszik mi itt egy húron pendülünk és az adóhatóság ugyanakkor fog csengetni nálad is mint nálam. a forgatókönyved egy realitás és maga a szaros jövőkép. ahogy bartus mondta, akinek van lehetősége,most húzzon el. én mennék.

    • bonhomme szerint:

      Observer,
      logikus az okfejtésed, de az EU pontosan ezért forszírozza a jegybanktörvényt. Nagyon jól tudják, mire megy ki a játék.
      A másik gyenge pont az elmeroggyant Matolcsy: kitalál még pár ilyen orbitális faszságot, mint a tranzakciós, internet-, és miabánat-adó, aztán elpattan a húr, megindul a roham a Reichstag – akarom mondani, Parlament – ellen, és hipp-hopp, máris győz az antifülke-forradalom.
      Ami meg a lelépést illeti, már tavaly kifejtettem az AN-en, hogy tuti: néhány SAM-7-es csendben várja, hogy sorra kerüljön, akik meg őrzik, velünk ellentétben nem írnak egy sort sem, csak várják, hogy eljöjjön az ő idejük.
      Autóval sem működik olyan simán a menekülés, mivel vannak már olyan nagyteljesítményű aknák, amik ellen a páncélozott autó sem véd, szóval marad a gyalogszer, meg a zöldhatár.
      Szóval majd meglátjuk, ki nevet a végén.

  6. bonhomme szerint:

    Köszönöm a dicséreteket, de átolvasva már látom, hogy az összefoglalóm elég szubjektívre sikeredett és sok minden ki is maradt belőle, ami tovább árnyalná a képet.
    Például a 2006-os választási kampányban az MSZP még azzal jött, hogy dübörög a gazdaság, minden happy, erre volt válasz a fideSS “rosszabbul élünk” szlogenje, szóval a szocik kis huncutok voltak, de őszintén szólva én is ezt tettem volna a helyükben, mivel józan paraszti logikával nézve a dolgokat, ki lett volna vevő egy olyan kampányra, ami megszorításokat ígér? A fideSS azonnal az ellenkezőjét mondta volna, a nép, az istenbarma nép meg ezerrel rájuk szavaz, mert az emberek többsége leginkább olyan szintű propagandahazugságokat szeret ilyenkor hallani, hogy a kormány majd keresztezi a tehenet a méhecskével, és így jövőre Magyarországból tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz (copyright by Peterdi Pál).
    Vagy kihagytam az 1987-es félfordulat évét, mikor ismét hitelért kuncsorogtunk a nagyvilágban, de ennek az volt a feltétele, hogy tegyünk lépéseket a demokrácia irányába. Ennek lett eredménye többek között a világútlevél.
    De kimaradt a KISZ programja is, a “Jövőnk a tét”, mikor a ’88-as tavaszi kongresszuson elkezdték feszegetni, hogy a lakás létszükséglet, nem életcél.
    Ezért írtam szendamnak, hogy bővítse ki az eszmefuttatásomat.

  7. kekec szerint:

    Valahova elszállt a hozzászólásom, ha előkerülne, bocsi az ismétlésért!
    bonhomme:
    Nagyon jó az összefoglalásod, de azt azért vedd figyelembe, hogy 68 előtt egy teljes évet szántak a társadalom tudati megdolgozására és közgazdasági alapismeretekkel való ellátására. Nagyjából ennek köszönhető az Mszp több választási győzelme: még éltek azok, akik az ilyesmiről legalább halvány fogalmuk volt.
    I.Orbán nem nyert – hanem HAZUDOTT! Pl azt, hogy “Torgyánékkal soha” aztán amikor az Mszp mögött csak a második helyezett lett- mégis csak lefeküdt velük.
    A legnagyobb feneség meg az, hogy az államio gazdaságirányítás egyszerűen nem működik, ezt Kornai a HIÁNY-ban nagyon meggyőzően vezette le, nekem megvan a Röpirata is, amelyben az állami vállalatokat nyitott közlekedő edényekkel ábrázolja – amely minden határon túl finanszírozza a veszteséges működést – amit egy profitorientált magángazdaság nem engedhet meg magának.
    Ráadásul a világban egyre jobban eltolódnak a nemzeti vagyonok a szellemi irányba – tehát az oktatás tönkretételével nemzedékekre előre elszúrja az országot Orbán.
    Szendam:
    “Hogy mi lesz a vége” én sem tudom!
    De egyre jobban szégyellem, hogy magyar vagyok,, egy olyan nép tagja, akik csak akkor jönnek rá, hogy őket megszorítják, ha ezt egyenesen belemondják a pofájukba, de ha ugyanezt tagadják és naponta apránként kell befizetni – akkor észre sem veszik. Mert lassan kihal az a korosztály, aki ennek felismerésére még képes.
    Nem lesz itt sajnos felhördülés az internetadóra – a nép nagy része nem internetezik, és különben is csakis kormánypropagandát fogyaszt, az meg majd jól meggyőzi, hogy ez nemmexoritás!

    • bonhomme szerint:

      kekec,
      örülök, hogy te is hozzászóltál, mivel nekem nincs semmi felsőfokú végzettségem, csupán a józan paraszti eszemre, meg a – viszonylag – széleskörű műveltségemre támaszkodom.
      Asimov nyelvén szólva az összefoglalóm se nem tökéletes, se nem…. akármi (nem jut eszembe), hanem az adott körülmények között – és persze az én képességeimhez viszonyítva – a lehető legjobb.
      Ezért írtam szendamnak is, hogy bővítse ki, használja fel, mivel az volt a felvetése, hogy vitassuk meg a cikkét, és annak arányában lesz folytatása.
      Nyilván ő is ismeri a mondást, hogy senki sem olyan okos, mint mindenki.
      Én személy szerint örülnék neki, ha te is megírnád az elmúlt 67 év történetét a te szemszögedből, a te élményeidre támaszkodva. Van egy olyan érzésem, hogy még tanulságosabb lenne, mint az én esszém.
      Szóval, összedolgozunk szendammal?

      • bonhomme szerint:

        Még: Kornairól éppen ezért csak a neten olvastam, de ennyiből is látom, hogy kb. olyan forradalmi szemszögű meglátások lehettek ezek akkoriban, mint manapság Drábik János könyvei.

  8. kishelena szerint:

    Nagyon utös cikk,akárcsak a hozzászolások,feler 1 töriorával.Nincs is mit hozzátennem,talán csak annyi;az ország le van butitva,hiányzik a közösirányultság,a legnagyobb gond;nincs ERTEKREND!!!!!!!!!

    • Wolffie szerint:

      Igaz, a társadalom mesterségesen butítva van. Ez nagyon nagy igazság, köszönjük “Kishelena”!
      Szerintem nem csak “értékrend” hiányzik, hanem a józan gondolkodás képessége is. Sajnos!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s