Elbasztad Viktor!

Bölcsebb és történelem-tanultabb emberek tudják: “A hatalom mindenkit kihasznál!“. Még azt is, aki önmagával azonosítja “A Hatalmat“! Orbán Viktor azonban se nem művelt, se nem bölcs! … akárcsak a famulusai!

Bizonyára sokan emlékszünk még a profi ökölvívó Kovács “Kokó” Istvánra, az ő dicsőségesnek indult, majd nem kifejezetten glóriás befejezésre sikeredett pályafutására. Kokó egy rendkívül szorgalmasan dolgozó sportemberként került be a köztudatba, aki kitartó munkával szó szerint beverekedte magát a világ élvonalába. Ilyeténként nem csak a honi és a nemzetközi közvélemény, hanem a mások dicsőségében sütkérezni soha nem rest Orbán Viktor figyelmét is sikeresen felhívta magára.

Kokó be is került Orbán maga önfényezésére használt korabeli pr-udvartartásába (az egymáshoz dörgölődzés miatt neki is leesett pár “morzsa” a fideszes asztalról), melynek káros hatásai hamarosan kezdtek kiütközni rajta. A kezdetben okosan, szerényen és szimpatikusan megnyílvánuló bokszoló imázsát mindinkább felváltotta a rátartian és beképzelten fölényeskedő “bajnoké”, s ez egyenesen vezetett ahhoz a bizonyos “pofon“-hoz … amely egyáltalán nem képletesen értendő.

Kokó azon a sok esztendővel ezelőtti, budapesti mérkőzésen egy olyan bokszolóval került szembe, kinek nem sok esélyt adtak a bukmékerek: jószerint mindenki biztosra vette Kokó győzelmét … akárcsak Kokó és a “mein Vezér“. Utóbbi, betakarítandó a bokszoló bizonyosan bekövetkező triumfálásából neki termő belpolitikai/kampány-gyümölcsöket – zsebében a majdan a tévékamerák előtt spontán elmondandó, de persze előre betanult (még a vécére sem ment akkor még enélkül) nyilatkozatának emlékeztetőjével – “magánemberi” imázsát felöltve, beült a lelátó egyik félreeső, de kamerailag azért jól belátható szögletébe. Kokó pedig odalent, a reflektorok által verőfényesen bevilágított ringben ugyanezen bizonyosság, a közönség harsogó bíztatása és “mein Vezér” támogató jelenléte okán … megfeledkezett az elemi óvatosságról.

Mint egy gladiátor, a szorítóban karjait leeresztve, a közönséget szórakoztatva (“The show must go on…!“), ellenfelére pedig gúnyosan vigyorogva sőt, nyelvet öltögetve táncolt fel és alá. A rivális Cachon azonban nem zavartatta magát: kivárta a megfelelő pillanatot és bemosott neki egy akkorát, hogy szegény Kokó azonnal seggre ült. Mire kijózanodott az egyáltalán nem “baráti tarkónlegyintés“-ből, a közönség javarésze már elhagyta a lelátót … a kitódulók csordáját “mein Vezér” vezette (az a dolga, hogy “vezessen”!; nem?), feledve és dobva a nyilatkozat emlékeztetőjét, meg Kokót is! Hallott azóta ezen bokszbajnokról bárki bármit is … népnemzeti-keresztény-konzervatív-jobboldali körökben?

Mint említettem: Kovács “Kokó” István egy a maga dicsőségéért, bajnoki címeiért keményen megdolgozó, azokat el is érő, de sokáig ennek ellenére szerénynek maradni képes, szerethető és példaképnek tekinthető, IGAZI SPORTEMBER VOLT! Aztán beállt egy, a társadalmon/az állami költségvetésen élősködő csoport (Fidesz-kádéenpé-simicska-nyerges) szolgálatába, mely (és amelynek kirakatembere /O.V./) azonnal “dobta”, amint belőle már haszna nem származott! Persze ebből a szempontból nem ő volt az egyetlen!

Például a többszörös úszóbajnok, Egerszegi (“Egér”) Krisztina szintén biodíszletnek adta magát az orbanista oligarchiának (háttérember a megyei bé-osztályos futbalista kampánygyűlésén, aztán könnyezve nyilatkozatot felolvasó biodroid ugyanezen, mindenféle szempontból NULLA EMBER ismételt pártrendezvényén!) … pedig Őt is Mindenki szerette, mert saját (pozitív) teljesítménye jogán érte el azt, amit elért! … nem úgy, mint az általa így kiszolgált Csútit … akkor már!

De azért ez a Pasas is úgy indult, hogy “Ő Az Orbán Viktor“! “Aki” ugye (azóta “adacta” /EP és megyék/ tett, avagy pártból kiútált /Fodor, Ungár, Hegedűs, Szelényi, stb./ társaival egyetemben) oly’ kiválóan bírálta az Antall– és a Boross-kormányt, meg azok parlamenti többségének ostobaságait. Aki(akik) oly’ pikírten tudta karikírozni az elaggott, Horthy-rendszerbe révedő, klerikális reakció középkorig visszahajazó törvénykezéseit és baromságait … közben pedig ugyanezekkel bizniszelt (“Székház-ügy” … és folyományai egészen Kaya Ibrahimig és Joszip Totig! – kik is voltak “ők”? … még ma sem tudjuk!) és várta, hogy mikor foglalhatja el helyüket

… és teszi ma ugyanezt! … már ami a törvénykezési módszereket és bizniszelést illeti! …

Antall többé-kevésbé úri tisztességét mellőzve (kötelezően minimális alkotmányosság)! … Boross szélsőjobbos vonzalmait felturbózva (a vonagáborok náciait kitenyésztve és párbeszdre való képeseknek tekintése)! … illetve a szocik bizniszelési szokásait Alaptörvényessé (a Nyerges-Simicska államlopás) tevésével! … meg a volt, finanszírozó szövettségesek (A csányidemjánok) elárulásával.

Tehát volt egyszer egy ígéretesnek tetsző, de a tapasztalt és értő szem által annak már akkor sem, pláne államférinek nem tekintett fiatalember, akit akkor még Orbán Viktor Mihálynak hívtak, de aki mára (az általa megjelölt jövedelmei alapján kigazdálkodhatatlan milliárdos vagyona és túlhatalma felgyűjtése után) csak “Alcsút Máté”-nak, illetve “Kétharmadnyi Napoleon”-nak neveznek! Pedig ugye belőle is lehetett volna VALAKI!

Hogyan is írta ezt Nagy-Bandó András a minap a “168 Órá“-ban:

Őrzöm az első szárszói találkozó emlékét. Éjszakába nyúlóan beszélgettünk a tűz maradékát körülülve. Te a tüzet piszkálgattad egy pálcával, Fábry téged piszkálgatott, talán a bor beszélt belőle. Nem örültél annak, amiket rólad mondott. Ma az egyik legmegbízhatóbb embered, hacsak nem nyúlta le előled Vona.

Tudd meg: azzal a csöndes, jóravaló, tervekkel teli, okos és nyitott fiatalemberrel ma is szívesen sütögetnék nyárson.

Ehelyett itt tartunk: nincs több voksom számodra. Én ‘nem így képzeltem a rendet’.

Hát, idáig jutottunk! Aki az elvek helyett a pénzzel, aki az Ország helyett az Oligarchiával adja magát össze, az ne csodálkozzon, ha “dobható, csereszabatos alkatrészeknek” tekintik azok, akik a maguk, 93 ezer négyzetkilométeres, cca. 10 milliónyi “béressel műveltetett” magánbirtokuknak hiszik Magyarországot … kik közé Magadat tartozni képzeled Viktor!

Kedves (eredetileg talán? jól induló) Viktor! Ha hiszed, ha nem: ELBASZTAD! Ma már Te is “…just a brick in the wall“, s biza’ Téged is éppen mostanság “dobnak”, s talán a Magad által is kitenyészteni segített Vona Gábort jelölik meg utódudúl! Mi meg fizetjük még a pofánkba fröccsentett náci szart és maltert is!

Nagy kár, hogy Édesanyád magzatvizében a Te kihordásod közben nem éltek cápák

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

2 hozzászólás on “Elbasztad Viktor!”

  1. öregszeder szerint:

    Valóban, nagy kár, hogy nem szakadt az anyjába a feje, amikor megszületett.

  2. Kydonna szerint:

    Kis országunk NAGY TRAGIKOMÉDIÁJA OrbánViktor volt kisz titkár, besugó is volt? –
    ja persze, volt kiktől tanulni…… régi komcsiktól, csak rá kell nézni, simlis, sunyi tekintetű pasas…..

    Az orsós-a a gőgtől már nem látszik…….


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s