Államtitkár úr kommunikál …

Tegnap (márc. 7.) volt “szerencsém” elolvasni Krug Emilia Kovács Zoltánnal, a KIM kormányzati kommunikációért felelős államtitkárával készített “Kikérem magamnak!” címet viselő interjúját. A 168 Óra online kiadásában megjelent írás csupán részlet (a teljes változat a nyomtatott verzióban található), de így is roppant tanulságos!

Tudom, hogy nem könnyű szakma az újságírás (magam is tapasztaltam néhány esztendeig), de amikor olyan interjúkat olvasok, mint a fentebb linkelt, akkor ennek újra és újra a tudatára ébredek. Krug Emiliának nem kis önuralomra lehetett szüksége miközben a kommunikációs államtitkárral beszélgetett, ugyanis Kovácsból egyszerre dőlt a gyakran öncáfoló fideszes pr-duma, a nyegle és pökhendi kivagyiság, valamint a kompenzálni igyekezett kisebbrendűségi érzés.

Kovács az interjúban egyetlen pillanatig nem tagadta, hogy Magyarország a fideszes kormányzás szűk két esztendeje alatt politikailag komolyan elszigetelődött. Ennek okait azonban ő nem az Orbán-kormány intézkedéseiben és módszereiben vélte felfedezni, hanem abban, hogy “…a magát felsőbbrendűnek tekintő Nyugat-Európaévszázadokkal ezelőtt(!) kialakított egy az országgal kapcsolatos sztereotipiát, amely termő talajául szolgált azon tudatos hazugságoknak, melyeket a szétforgácsolt és tehetetlen belföldi, balliberális ellenzék terjesztett és terjeszt a kormányzatról.

Kilépett a Professzorok Batthyány Köréből Mellár Tamás közismert, politikai nézetei alapján a konzervatív jobboldalhoz tartozó közgazdász. Döntésének okai között megemlítette, hogy az egyesületen belül kisebbségben maradt azon véleményével, miszerint a PBK-nak nem szabad részt vennie a január 21.-re, “Békemenet” címen meghírdetett kormánypárti tüntetésen, mert ezzel támogatják és legitimálják az Orbán-kabinetnek az országra nézve káros politikáját, gazdaságpolitikáját. Mellár úgy vélte, ha a PBK meg akar felelni azon céloknak, melyeket megalakulásakor deklarált, akkor éppenhogy a kormány ellen kellene tüntetnie! /forrás: Népszava online/

 

Kovács államtitkár szerint ugyanezen szetereotipiák és hazugsághalmazok nehezítik meg oly’ nagyon az Orbán-kormány dolgát, amikor a demokratikus alapértékekről kommunikál az EU-val. Bár szerinte semmiféle elvi vita nincs e kérdésben a két fél között, de az tudomásul kell venni, hogy nem csak az európai államoknak, de a magyar kormánynak is meg van a maga határozott véleménye a demokráciáról. Kovács úgy vélte a hazaiak által gerjesztett nemzetközi, balliberális erőtérben sokszor még azt is nehéz elérni, hogy egyáltalán meghallgassák a honi kabinet érveit.

Az Európai Bizottság gyorsított eljárásban – a szokásos két hónap helyett 30 napon belül – vár válaszokat a magyar kormányzattól a honi igazságszolgáltatás függetlenségét megsértő bírói kényszernyugdíjaztatás, illetve az állampolgárok jogvédő szervezetét (ombudsman) kormányhivatallá silányító törvényekkel kapcsolatosan, második fázisba léptetve ezzel a még január 17.-én elindított kötelezettségszegési eljárásokat. Az EB e lépés indokaként azt nevezte meg, hogy a magyar kormány által ugyanezen kérdésekben még februárban küldött válaszai “nem orvosolják” a Bizottság által felvetett problémákat, illetve a “szóban forgó jogszabályok már hatályban vannak”. A jegybank függetlenségét érintő harmadik témában az EB egyelőre kivár. /forrás: Népszava online/

 

Kovács úr természetesen ki nem hagyta volna a matolcsysta (“unorthodox”) gazdaságpolitika megvédelmezését sem. Az interjúban azon véleményének adott hangot, miszerint az államháztartást és a gazdaságot érintő kormányzati intézkedések példamutatóak a nyugat-európai államok számára is, mert nem csak a fiskális szigor eszközével él, hanem “mellé tette” a munkahelyteremtést és a növekedésösztönzést is. Ezekkel pedig szerinte a német, a francia és a brit pénzügyminiszter is egyetért.

A tavalyihoz hasonlóan, ugyancsak februárra bukott meg az idei magyar költségvetés! Az államháztartás hiánya ugyanis az év második hónapjában már elérte az egész esztendőre tervezett deficit 50 százalékát. Az Európai Bizottság ezért úgy döntött, hogy a Magyarországnak szánt kohéziós alapból cca. 500 milliárd forintnyi támogatás megvonásáról szóló döntés eredetileg december 31.-re vonatkozó határidejét szeptember 15.-re hozza előre. Az EB mindezt azzal indokolta, hogy jelenleg semmiféle biztosítékát nem látja annak, hogy Magyarország képes lenne arra, hogy struktúrális deficitjét a kívánt (három százalékos) szint alá tudja szorítani a jövőre kivezetni köteles extraadók, illetve a tavaly “szerzett” rendkívüli bevételek (manyup-pénzek kizsarolása) nélkül. A Bizottság szerint semmi jele annak, hogy a magyar kormány be akarná tartani a túlzott deficittel kapcsolatos EB-ajánlásokat. /forrás: Népszava online/

 

Kovács úr szerint Magyarország nem csak európai, de világviszonylatban is az egyik (ha nem “A”) legtökéletesebben vezetett ország, amely nem csak a demokrácia (” …Éltem, tanultam eleget Nyugat-Európában. Ennek az országnak semmilyen szégyenkezni valója nincs, kikérem magamnak, hogy demokráciából bárki kioktasson minket!), hanem mint befektetési célpont is elsőrangú (“ …Azt gondolom, hogy Magyarországon továbbra is jó befektetni.“). Bár voltak ugyan kisebb problémák (pl. a pécsi vízmű épületébeől erőszakkal távolították el a francia tulajdonostárs embereit),  illetve három hitelminősítőnél kapott Magyarország “bóvli”-kategóriát, de ennek oka csupán “Európa válsága”, meg az ország ellen irányuló “tőzsdei spekuláció”. Ami pedig csupán annak következménye, hogy a jelenlegi kormányzat hajlandó markánsan képviselni a “nemzeti érdekeket“.

Az elmúlt majd’ két esztendőben se szeri, se száma nincs azon törvényeknek, melyeket a fideszes hatalom pontosan (akár, és általában személyszerint) meghatározható érdekek kiszolgálására hozott. Minden eddigi megszorító intézkedés mást sem szolgált, mint hogy a párthoz köthető érdekcsoportok megfelelő méretű állami forráshoz juthassanak. Tukacs István, szocialista politikus szerint ez mára odáig fajult, hogy nem csak a párton belüli érdekcsoportok képesek gyakran egymásnak teljesen ellentmondó törvényjavaslatokat előterjeszteni, de már az is kiszámíthatatlan, hogy ezek közül melyik fog – akár egyetlen órán belül is – hatályba lépni. Ilyen környezetben viszont – amelyben egyszerűen kiszámíthatatlan: mikor és milyen jogszabályok születnek meg – “…senki nem tudhatja biztonságban sem a munkahelyét, sem a jövedelmét, sem a vagyonát, sem a megtakarításait, sem a profitját.” /forrás: Népszava online/

A “humán erőforrással” való megfelelő gazdálkodás (“káderpolitka”) szerint mindenkit arra a posztra kell helyezni, amelyre az való, ahol a legnagyobb hatékonyságot tudja kifejteni. Nos, Kovács kisebbségi komplexusokkal küszködve az asztalt verve (“Kikérem magamnak!“), Szíjjártó pedig gusztustalanul sima vigyorral hazudozva “kommunikál”. Selmeczi Gabcsika gyakorta téveszti össze a százalékot a “celsius”-szal, Giro-Szász pedig másra sem bandzsít, csak hogy volt (és leendő) cége elég milliárdot kap-e a hazudozásaiért cserébe a “vietnami nádbútorok” beszerzésének problematikájából ledoktorált “fejlesztési” miniszterasszonytól.

Itt a kiválasztás alapja a gerinc- és agyhiány? Úgy tűnik: igen!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

5 hozzászólás on “Államtitkár úr kommunikál …”

  1. farcsika67 szerint:

    így van ez. erről sokat lehet regélni, a kormány balfaszságának okai ismertek, változni nemigen tudnak és fognak, szokjunk hozzá, amíg ők vannak, csak hozzászokni lehet. és a nép szépen belesimul a hazugságon alapuló pr dumába. a diktatúrát , sőt! a fasizmust is tolerálni lehet, csak az ember kicsi adagonként kapja meg a hatalomtól a kábulathoz szükséges adagot. ennek a részesei vunk, ezért nem érezzük fájdalmasnak a változást és amire rájövünk hogy szólni kellett volna, már nyakig benne fetrengünk, mint disznó a moslékban. (kertész ákostól szabadon)

    • szendam szerint:

      Kedves “farcsika67”!
      Márpedig részesei vagyunk, s bár igaz: “adagonként kapjuk”, de azért “fájdalmasnak érezzük a változásokat”. Abban szintén igazad van, hogy “nyakig benne fetrengünk, mint a disznó (Kertész Ákos szabadon)”, de azért még sem olyan rossz (mihez képest?) a helyzet!
      Mint előző viszontkommentemben már írtam: lehet, hogy én nem vagyok egy aktív és forradalmi alkat, de a magam módján (posztolások) igyekszem lázítani a “zembereket” az orbanista diktatúra ellen. Csakhogy nekem van három (kiskorú) fiam, akik Orbanisztánban élnek, meg egy gyönyörű feleségem is, aki szintén Abszurdisztán alkalmazottja. Innentől kezdve meg van kötve a kezem! Ugye?
      De azért teszem a dolgomat.
      Írok itt, egy Szannamária-mentes amerikai szerveren … a magam hülyeségeit!
      Éppen most “követtem el” egy újabbat!
      Szóval arról van itt nagyba’szó, hogy mi “elvtársak” vagyunk!
      Ugye?
      Üdvözöllek és kívánok jó hétvégét!

      • farcsika67 szerint:

        értelek és olvastam az előbbi kommentedet. nekem is van 3 gyerekem, az egyiknek most kell eldönteni, marad itthon és költségtérítéses intézményt választ, vagy vmi mást. én is csak szájkaratés vagyok, bár beléptem ferkó pártjába, mert más esélyt e földön nem látok a változáshoz, azért tüntetni, táblákat cihelni nyíltan vállalni a konfrontot nem vagyok hajlandó. de uszítok a kormány ellen teljes erőmből, mert olyat nem tok elfogadni, hogy az érvényesülés mértékegysége a kormányzathoz való beteges vonzódás és seggnyalás legyen.
        ilyen tekintetben elvtársak vunk!
        várom a következő cikket. hajrá!

      • szendam szerint:

        Hát, nem “csak” a “szájkarate” (“poszt-kungfu”), meg az orbánútálatban vagyunk mi “elvtársak”! Élni akarunk és megélni is!
        Amit pedig a mai Magyarországon állami (és állam által generált) vállalkozói ellenszélben egyszerűen lehetetlen! Engem Szemenyei-Kiss Tamás (Kanadai Magyar Hírlap – de Budapest) teljes joggal baszott le, hogy én nem vagyok hajlandó vállalni a valódi nevemet (fényképpel), pedig “milyen hasznos tagja” lehettem volna az “Ellenállás”-nak! Hát talán, de az Ő és az Én élethelyzetem, felelősségem és kötelezettségeim teljesen mások!
        Mert abban igaza van, hogy mindent meg kell tenni a diktatúrával szemben! Csakhogy nekünk van ám tétje is! És amíg a Nagytöbbség simán eltűri nem csak a vele szemben is megnyílvánuló diktatúrát, de a Diktatúra és a Szélsőjobb hétköznapi életben megnyílvánuló agresszióját (felpofozzák a villamoson Népszavát/Népszabadságot olvasókat, avagy csak hangosan és alpárian beszólnak nekik … mindezt az utastársak plafont vizsgálgató tekintete és totál némasága mellett! … hát akkor mijafaszér’ köllene PONT NEKÜNK mártírnak lennünk?
        Akkor inkább mardjunk a baráti(ulti) társaságban, meg a blogolós/kommentelős szférában való aktív lázítás mellett!
        Gyáva vagyok?
        Igen?

      • szendam szerint:

        Jut eszembe: “…hajrá!”
        Ma “termékeny voltam: két posztot is megeresztettem, s van bennem még egy harmadik is … hacsak el nem száll az ihlet! … meg a mai, kossuth-téri tüntetés sem volt kispista!
        Kellemes és jó éjszakát Neked!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s