Szüret

Már nagyon régóta gondolkodom azon, hogy a Magyarországot ma kormányzók(?) nem csak hogy sikeresen és elsöprő fölénnyel voltak képesek tavaly megragadni a hatalmat, de minden balfogásuk és nyílvánvaló ostobaságaik ellenére a még érvényes választási szabályok szerint is valószínűleg kormányon maradhatnának, ha “most vasárnap” rendeznének egy voksolást. Vajon mi lehet ennek az oka? Mi lehet annak az oka annak, hogy másfél esztendei sikertelen és tolvaj kormányzás után is van annyi hívük ( a jogosultak bő nyolcada, a választani is hajlandóak mintegy 40%-a ), hogy érdemtelenségük minden létező és cáfolhatatlan bizonyítékai ellenére megőrízhetnék pozícióikat?

Igen, tudom: a szakértők ezt az ellenzék teljes megosztottságával és általános hiteltelenségével, illetve a Fidesz pontosan megtervezett kommunkiációs stratégiájával magyarázzák. Ám az utóbbi már november 17.-e óta ( az NGM ekkor jelentette be, hogy a Kormány felveszi a tárgyalásokat a “kipaterolt” IMF-fel ) az összeomlás csalhatatlan jeleit mutatja, tekintettel arra a mindeddig elképzelhetetlenül össze-vissza beszédre, melyet Orbán Pártja azóta folyamatosan produkál. Igaz ugyan, hogy az IMF-kapcsolatfelvételt az NGM közleménye tulajdonképpen “megmagyarázza”, de koránt sem érvényesül az a megszokott kommunikációs falanx, mely eddig ezt a “párt”-nak nevezett “közkereseti társaságot” jellemezte. ( Minden ezzel kapcsolatos megállapításom és az összes link a “Tücsök és bogár” c. posztomban elolvasható! ).

A minap alkalmam nyílott e témáról hosszabb beszélgetést folytatni egyik kiváló barátommal, aki a szociálpszichológusok sovány kenyerét eszi már vagy húsz esztendeje. Mivel úgy gondolom, hogy az egész Orbán-jelenségre nagyon pontos magyarázatot tudott adni, szeretném azt közzé tenni. Mivel nem rögzítettem a beszélgetést, magam pedig nem vagyok szakember, előre is elnézést kérek, ha ennek során nem leszek tudományosan pontos!

Mindenek előtt szögezzük le, hogy Magyarországon már a ’90-es rendszerváltás idejében sem létezett az, amit klasszikus értelemben politikai ‘jobb-‘, illetve ‘baloldal’-nak lehetett volna nevezni s ez pedig az ’56 után, a Forradalmat letörő hatalom és azt elszenvedő társadalom között létre jött alku egyenes következménye. Mert aki itthon választást akart nyerni, hatalomra akart jutni, annak erről megfeledkeznie nem volt szabad: az ‘állami gondoskodás’, mint baloldali és a ‘rendpártiság’, mint jobboldali program-katyvasz!

Mert mi is volt ezen alku lényege? Az, hogy ha a Társadalom nem csak, hogy némán eltűri ( utóbb, a rendszer stabilizálódása után még ez a kívánalom is megszűnt, ezért lehetett Hofi Gézából közismert clown, és ezért lehetett már nemcsak ‘Szabad Európát’ hallgatni, de politikai vicceket is mesélni ), de még aktívan támogatja is az uralkodóvá megszálló, idegen hatalom által tett réteg uralmát, akkor ez a Hatalom cserébe mindent megtesz annak érdekében, hogy ezen Társadalom így kollaboránssá alázott tagjai a lehetséges legjobb módban élhessenek. Természetesen így mindenkinek le kellett mondania alapvető demokratikus és szabadságjogairól, de lehetőségük nyílt arra, hogy úgy az Állam erőforrásaira támaszkodva, mint azokat fosztogatva ( maszekvilág, fusizás, háztáji, stb. ) megteremthesse a maga ‘polgári jólétét’.

Ez pedig óriási nóvum volt mindazoknak, akik megélték az azt megelőző, mintegy 30-35 esztendő diktatúráit, Horthytól kezdve a Szálasi-féle nyilasokon át egészen a Rákosi-Gerő-féle elnyomatásig, melyek olyan társadalmi rendszerek voltak, melyek csak egy nagyon szűk réteget preferáltak és egy nagyon széleset tartottak teljes elnyomatásban, jogi és egzisztenciális kiszolgáltatottságban. Hát így alakult ki az a speciálisan magyarországi embertípus, amelyet Lengyel László egy a ’90-es esztendők elején megjelent könyvében oly’ találóan ‘Homo Kadaricus’-nak nevezett.

Voltak azonban olyanok is – nem is kevesen -, akik ezt az alkut nem akarták elfogadni. Ők azok, akiktől az Állam minden lehetséges forrást megvont: nem kapott állást, illetve nagyon nehezen, így bármikor rendészeti eljárás alá vehették ‘Közveszélyes Munkakerülés”, azaz ‘KMK’-ért. Ezeket, a többségükben értelmiségieket ( ez már eleve ‘gyanús’, hiszen az ‘értelmiségi’ pusztán csak egy ‘réteg’ volt a kádári rendszer ‘munkás’-ra és ‘paraszt’-ra tagozott osztályelméletében ) nem csak maga a Rendszer, de az azzal kollaboráló ‘Homo Kadaricus’ is ‘ellenségnek’ tekintette. S miért? Mindkettő ugyanazért: a Rendszer elleni lázadásért! Előbbi a hatalmat, utóbbi pedig a kialkudott ‘jólétet’ féltette. Így aztán, míg azt megelőző diktatúrákban az azzal szemben lázadókat és ellenállókat általános tisztelet övezte, az elnyomatást megszenvedő társadalom szolidaritását élvezhette, ez semmivé, füstté vált a ’60-as esztendők végére. A kádári agymosás egyébként odáig fajult, hogy amikor a lengyelek a ’80-as évek elején fellázadtak a szatlinista Gierek-rendszer ellen és sztrájkolni is kezdtek, a ‘Homo Kadaricus’ általános – a hatalom által támogatott – véleménye az volt, hogy ‘persze, mert a lengyelek nem szeretnek dolgozni!’ … no ez az, amit a lengyelek azóta sem bocsájtottak meg nekünk.

Az egyéni boldogulásért cserébe a Hatalommal bármikor kiegyezni hajlandó, a társadalmi szolidaritást ( megélhetési alapon ) felmondó ‘Homo Kadaricus’ az 1960-as esztendőktől kezdve már a harmadik generációját neveli ki. Ezek azok a generációk, akik azt tanulták egymástól, hogy a Hatalom, az Állam talmi ‘gondoskodásáért’ cserébe mondjanak le szabadságjogaikról. Ez az az alapvetően elhibázott társadalmi hozzáállás, paradigma, ami hatalomra segítette az Orbán Kormányt és talán még – mindezek ellenére – ott is tartaná. Nem számít nekik, hogy ez a Kormányzat nemcsak szakmányban hazudozik nekik ( ezt megszokták már elődeiktől is ), csak higyjék azt: egy kivételezett és gondoskodtatott társadalmi rétegbe tartoznak, az ‘átmeneti nehézségek’ pedig csak úgy, kívülről ‘begyűrűztek’ valamiféle külső/belső ‘ellenség’ jóvoltából.

Hogy ez egy közös megegyezésen alapuló hazugság általános elfogadásána alapuló ‘virtuális valóság’? Igen! De mit lehet itt addig tenni, amíg egy éhséglázadás nem lesz? Semmit, hiszen minden eddigi magyar diktatúra csakis ilyen okokból, avagy háborúk elvesztése miatt bukott meg. Ja, hogy közben dugába dől az ország? Nem gond! A ‘Homo Kadaricus’-ból “Homo Orbanicus’-ba átlényegültek majd a soron következő államcsőd után is meg fogják taláni a ‘felelősöket’!

Akik persze – szokás szerint – nem Ők lesznek!

Nos, eddig az idézet. Tudom, hosszú lehetett, de úgy vélem: tanulságos és igaz. Az elmúlt rendszerek és az elmúlt generációk között megköttetett hibás alkuk következményeit nyögjük ma is és tanítjuk ( szégyenszemre! ) a saját gyermekeinknek is!

Úgy is mondhatnám: szüretelünk.

Jelenleg dumákkal génmódosított narancsfákról lócitromot!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

10 hozzászólás on “Szüret”

  1. trubadur szerint:

    A magyar helyesírás szabályai szerint a főneveket kis betűvel írjuk, például : hatalom, állam, rendszer, kormány, kormányzat stb.

    A zárójelek a többi írásjellel együtt szóvéget képeznek, amit utána, de csak utána követ szóköz. A szóvégi írásjelek mindig a leírt szó részei, egymagukban nem lógnak a levegőben.
    Pl.:
    “tanítjuk ( szégyenszemre! ) a…” helyett: tanítjuk (szégyenszemre!) a…

    Még valami: a személyes névmásokat a magyar nyelvben kis betűvel írjuk. pl.: helytelenül: “Ők lesznek”, ehelyett helyesen: ők lesznek.

    Elolvasás és megértés után töröld le nyugodtan. A blogod sikere miatt írtam, és csak neked szól.

    • szendam szerint:

      Oké “trubadur”!
      Igazad van! Csakhogy időnként – egy jegyzetben – esetleg nagy kezdőbetűvel is ki lehet emelni valamit. Ez egy kifejezési módszer ebben a “műfajban”. Nemde?
      Ezen kívül az, hogy én egy zárójel után helyközt hagyok csupán egy megszokás – 1990 óta, amikor még “Eriká”-val írtam.
      A blogom aktuális bejegyzésével (tartalmával) kapcsolatosan mi a véleményed?

  2. gets szerint:

    😦
    Orbanisztánt meghaladva vár minket a veszekedős, vegyes rendszer, aminek nemcsak az a jellemzője, hogy demokratikus és jogállami. 🙂

    • szendam szerint:

      Kedves “gets”!
      Ezt a posztot egy “társadalmi vita” kezdőpontjának szántam. Amit ugyanis a barátomtól idéztem, az komolyan megfontolandó az elkövetkezendő Magyarország szempontjából.
      Tehát arra kérnélek, hogy terjeszd és kezdjünk erről beszélgetni. Blogom kommentfelülete erre készen áll!
      Üdvözöl és kér …
      … szendam!

  3. Kedves Szendam! – Ne haragudjunk meg a Trubadur nevű olvasónkra… igaza van. Napjainkban (tisztelet a kivételeknek) kétfajta újságíró létezik. A jól fogalmazó, a magyar helyesírás szabályaival tisztában lévő zsurnaliszták többnyire munkanélküliek – a többieket a Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Kuruc.info, Barikád.hu stb. foglalkoztatja vagy kinevezik őket köztársasági elnöknek. Komolyra fordítva a szót – jó pap holtig tanul (végül is: minden vélemény számít!)

    • szendam szerint:

      Kedves Tamás!
      Már most és azonnal bocsánatot kérek két dolog miatt:
      1.) Tamás! Én Téged mostantól kezdve le foglak tegezni, bár nyílvánvaló, hogy fiatalabb vagyok (44).
      2.) Valószínűleg a jövőben sem fogom tudni betartani “trubadur” ajánlásait, mert bizonyos (20 esztendővel ezelőtti) megszokások az általa kifogásolt gépelési hibákra ösztönöznek.
      Ennek ellenére persze elfogadom a bírálatát (és egyáltalán nem haragszom rá!), de ragaszkodnék azon “szerzői jogomhoz”, hogy időnént kisbetűs szavakat/megnevezéseket nagybetűsen írhassak. Így pl. Molnár Ferenc regényében a nem megfelelően viselkedő tagot a gittet rágók egyletének füzetébe csupa kisbetűvel kellett bejegyezni. No én ennek (és érdemeinek) ellenére “Orbán Viktor”-nak írom a “senkiházi”-t és “Schmitt Pál”-nak a “gerinctelenkarrieristát”!
      De visszatérve a lényegre: terjeszd a posztomban kivnatolt idézetet és főleg vitassuka meg! Minél szélesebb körben! Blogom kommentfelülete szívesen vár bárkit! … kivéve nácikat!

  4. szendam szerint:

    Eszembe jutott még valami.
    A vegyiparis szakszervezet elnöke (ha jól emlékszem tegnap) a 168 Órá-nak nyilatkozva úgy kommentálta a három áruló “szakszervezetis” (Gaskó, Pataky, Palkovics) Matolcsyval való aláírásos lepaktálását, hogy “… van aki virágot, van aki a hazáját és van aki szakszervezetet árul!”.
    Hát kell ehhez még valamit hozzáfűzni?
    Mellesleg: miféle gazemberek azok, akik egy Matolcsyval és rajta keresztül egy Orbánnal bármit is aláírnak?

  5. kekec szerint:

    Szendam, mindig is az volt a véleményem, hogy történelmi szerencsénk az ország gazdasági gyengesége – amit most tovább rontott az Orbán-Eltolcsy féle ámokfutás. Ezért nem tudják az önkényuralmi rendszerüket cukormázba csomagolni, és a maguk részéről teljesíteni a “társadalmi szerződés” rájuk eső részét: csak igen szűk rétegnek javult a helyzete, a többieknek határozottan romlott. Ez nem az az út, amely a társadalmi belenyugváshoz és a Homo Orbanicus kialakulásához vezet. A felső középosztály nálunk nem jelentős, azzal választást nyerni nem lehet.
    Egyébként amit a szociálpszihológus ismerős szövegéből hiányolok, az éppen az a hatalmas tudat átformálás, amit a Kádár-rendszer végrehajtott: azzal, hogy “egyenlően osztotta el a szegénységet” bizony a törvény előtti egyenlőség, azaz az emberek egyenjogúságának tudata is rögzítődött. Ami nagy szó a “Puszták népe” alázatos és sorsába – a szolgaságba belenyugvó mentalitáshoz képest. A nép most már ISMER más sorsot is – és a jogok megvonása előbb-utóbb eléri a társadalom inger küszöbét is. Ha máskor nem, amikor a gyerek nem tud tovább tanulni.

  6. Observer szerint:

    Ha nagyon obszcén lennék, most ideírnám, hogy mivel is játsszon Gyurika (gondolom, kitaláljátok anélkül is, hogy leírnám…) Szendam, amit a Homo Kadaricus – Homo Orbanicus jelenségpárról írsz, azzal csak részben értek egyet. Én is hajlok arra, amit kekec megfogalmazott. Abban a rendszerben egyszerűen nem volt választási lehetőség: vagy Elvtárs volt valaki (pártüdülő-jogosultság, Zsiguli-kiutalás, egyéb soronkívüliség, automatikus egyetemi felvétel az utódoknak, stb., nem részletezem tovább), vagy Homo Kadaricus, (ide tartozott az emberek elsöprő többsége, köztük én is!), vagy pedig Farkas (“éhezünk, átlőve oldalunk” – Farkasok dala, Petőfi Sándor). A Homo Kadaricus létbe beletörődött milliók ugyanis teljesen reménytelennek látták, – amúgy joggal – hogy a rendszer valaha is megváltozik. Ma (háéla Istennek) azért némileg más a helyzet…

    • szendam szerint:

      Kedves “Observer”!
      Mindenek előtt köszönöm, hogy olvastad és kommenteddel megtisztelted a blogomat! Mivel ezt eddig nem tetted, a ” wordpress.com ” moderációra küldte hozzászólásodat. Ezt pedig (egyéb családfenntartó elfoglatságom miatt) csak most tudtam megtenni!
      Sok szempontból egyetértünk. Ugyanakkor úgy vélem, hogy “Szüret” című postomat nem olvastad kellő figyelmességgel!
      A Lengyel László-féle “Homo Kadaricus” a maga privát boldogulásáért cserébe lemondott nem csak a szabadságjogairól, de a társadalmi szolidaritásról is, s ebből a szempontból reinkarnációja a “Homo Orbanicus”-nak! Azzal a kitétellel, hogy most már se “Zsiguli-kiutalás”, se szakszervezeti üdülő (a három ÁRULÓ után lesznek még szakszervezetek?), se “életpályamodel”, illetve államilag garantált megélhetés és nyugdíj!
      Így tehát a “Homo Kadaricus” reinkarnációja (Homo Orbanicus) igenis létezik és ugyanazt teszi, mint a “Homo Kadaricus”! Egy beígért jólétért cserébe némán tűri szabadságjogainak elvételét, s amíg őt (személyesen) nem érinti (egyelőre) ezen jogfosztás és kizsigerelés, az érte is tüntetőket a fotelből nézve lepiszkolja azzal, hogy “ugyan mit nyüzsögnek? lesz ettől bárkinek jobb?!” Így lett Kádár népe Orbán népe, metrt Orbán tanácsadói ezt felismerték.
      Egyébként a Kádár-rendszerben (meg az összes többiben) is volt választási lehetőség: birka, avagy “farkas”!
      Melyik a jobb (Jobbik)?!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s