Viktorka játszik

Már nem emlékszem pontosan, hogy ez mikor történt. Valamikor tavaly ősszel, amikor úgy hat hónapnyi regnálás után Orbánék meghirdették az immáron harmadik gazdaságpolitikai koncepciójukat. Ekkor kezdtek izmozni a bankokkal, a telekomcégekkel, illetve a külföldi tulajdonú magyarországi vállalkozásokkal, ekkor kerültek terítékre a különböző extraadók és ekkor hallhattuk legelőször Elkúrcsy szájából a “sajátos magyar út” és az “unorthodox gazdaságpolitika” kifejezéseket.

Szóval már nem emlékszem pontosan, de ezekben a napokban, az egyik online hírportál ezzel foglalkozó írását azzal a szöveggel véltem jónak kommentelni, hogy Orbán olyan mint a gyerek, aki egy számítógépes stratégiai szerepjátékkal szórakozik. Bár fogalma nincs sem a játék működéséről, sem annak szabályairól, de önfeledten nyomogatja gombokat, s mivel egymásnak ellentmondó utasításokat ad, virtuális Bit-birodalmának egyes részei kórosan megnövekednek, mások elsatnyulnak. Amikor pedig egy-két jóindulatú külső szemlélő figyelmeztetni akarja rá, hogy így nagyon el fogja baszni a dolgot, a túlfejlett egójú, de egyébként csekélyértelmű kölök mérgesen visszavakkant: “Kuss! Ez egy teljesen új játékmódszer, amit nem érthetsz a hülye csökött agyaddal! Majd mindjárt meglátod, milyen fasza lesz itt minden!” Így aztán folytatja a nyomogatást a maga “sajátos” módszereivel, melyek következtében hamarosan kifejlődik a káosz, s ha maga a gép talán nem is fagy le, a játékot mindenképpen elveszti.

Viktorka tehát játszani kezdett

Nem is gondoltam, hogy úgy egy esztendővel később eme “látomásom” valóra válik, bár nem sokkal ezt követően egymás után jöttek az erre utaló jelek. Többségüket ugyan mint amatőr nem is észleltem (vagy nem tudtam, mit látok – utólag már igen!), de idén februárban már tényleg nagyon tájékozatlannak, hülyének, vagy vakhitűnek kellett lenni ahhoz, hogy ne jöjjünk rá: hatályba lépésének mindössze a második hónapjában már megbukott Orbánék első, saját készítésű költségvetése. Ekkor jelentette be ugyanis  “Terpesz Sam“, a dakota törzs gazdasági Fővarázslója, hogy zárolják a kötségvetés 250 milliárdos tartalékát!

Volt ugyan erre ezer és egy falmelléki magyarázat, de a lényeget azért elkendőzni nem lehetett. Ez pedig az volt, hogy az igazságosnak hazudott egykulcsos szja akkora lukat ütött a költségvetésen, amelyet sem az alacsonyabb jövedelműek fokozottabb megsarcolása, sem pedig a várt (de elmaradt) belföldi fogyasztás-emelkedésből származó magasabb áfa-bevételek, sem pedig a célzottan kivetett, bank- és vállalkozásellenes extraadók nem fedeztek.

Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy éppen az a társadalmi réteg ( a havi bruttó 300 ezer alatt keresők, azaz a munkavállalók 80%-a ) szenvedte el a legnagyobb netto jövedelemkiesést, amely a legnagyobb belföldi fogyasztó volt. Jött erre a kerekre nyitott bociszemű csodálkozás (Szíjjártó) azon, hogy vajon miért járt a “zemberek” bő háromnegyede rosszabbul az új szja-val, amikor ennek pontosan az ellenkezőjét állították, jöttek erre a különböző ostoba vizsgálóbizottságok (“Bér-kommandó“), meg a munkaadókat megzsarolni igyekvő intézkedések ( ingyenes feljelentgető telefonszám ), hogy azok legyenek már oly’ kedvesek kompenzálni a kormányzati ostobaság következményeit a saját zsebükből ( “Mi elkúrtuk, Te fizess!“-alapon), de hogy megváltoztatni az ostoba adótörvényt? Hát azt már nem!

(Most, így utólag és több hónappal “okosabban” rájöttem, hogy az egykulcsos szja bevezetésének még az indoka is szipla hazugság volt. Dehogyis várták ettől a belföldi fogyasztás növekedését! Mindössze ki akarták vonni magukat és csókosaikat a közteherviselés alól, mint a XIX. század eleji nemesek reinkarnációi. Mert úgy vélték, s ezt gondolják a mai napig is, hogy nekik egyszerűen kijár az, hogy az általuk bölcsen vezetett társadalom – melynek tagjai fölött ők fényévekkel állnak – eltartsa őket!)

Viktorka tovább játszik

Tavaly nyár óta Orbánék legalább hatszor döntötték be a forint árfolyamát. Kezdődött ugye a rendkívül “okos” Kósa-Szíjjártó nyilatkozattal, folytatódott a bankokra és multikra kivetendő extraadókkal, az IMF “kipaterolásá”-val, a gazdaság bedöglesztéséről tanúskodó adatok nyílvánosságra kerülésével, a rögzített árfolyamos végtörlesztésről szóló (minden létező jogelvvel szembe menő) törvénnyel, illetve Eltolcsy leminősítést “váró” ostoba szövegével.

Miközben egyfolytában arról dumáltak, hogy úgy a családokat, mint az országot ki köll menteni az adósságcsapdából, mást sem csináltak, mint növelték a deviza-alapú adósság terheit, s bár a kizsarolt Manyup-pénzek cca. 2700 milliárdjából úgy 1300 milliárdnyi államkötvényt egyszerűen bezúzva ideiglenesen és statisztikailag sikerült csökkenteni az államadósságot, ma pontosan ott tartunk (GDP-arányosan 82%), ahonnan egy esztendővel ezelőtt elkezdük.

Csakhogy közben elpazarolták kb. 3 millió ember nyugdíjmegtakarítását, devizahitelesek ezreit tettek/tesznek hajléktalanokká, az országot pedig pénzpiaci spekulánsok martalékául dobták! Utóbbit azzal a hülye szöveggel magyarázták, hogy ki kell vívni és meg is kell őrizni az ország szuverenitását. Előbbit az IMF “kipaterolásá”-val, utóbbit pedig a szabadpiacról felvevendő kölcsönökkel biztosítják. Csakhogy a “szabadpiacon” dupla akkora kamatot köll ám fizeti az államkötvényekre, mint amennyit az IMF kérne, a 612 pontos CDS-árról pedig már ne is beszéljünk! Hát ki az öregördög tud kitermelni egy ekkora kamatot, miközben a hazai gazdaság növekedése idén nyárra szépen beleállt fejjel a nullába? Hát ilyen körülmények között még a kamatfizetésre is hitelt kell felvenni, nem hogy a tőketörlesztésre! Az államadósság, mint legfőbb közellenség így pedig csakis növekedhet.

(Most, így utólag és több hónappal okosabban rájöttem, hogy az árfolyamrontó nyilatkozatok egyáltalán nem az amatőrizmus, az ostobaság, sokkal inkább a hideg számítás, a szemérmetlen és galád önérdek termékei voltak. A forint árfolyama elleni spekulációval, a “shortolás”-sal milliárdokkal lehetett feltölteni nem csak a Haverok, de a Párt kasszáját is, különösen akkor, ha “benfentes információkkal” rendelkeztek a “tőzsdei befektetők”!)

Viktorka “odakint” is játszik

A szabadpiacon hitelt ilyen magas kamatra (és CDS-árral) csakis azon államok kapnak (ha kapnak), amelyekben senki bízik, csak a nagyon elvetemülten kockáztató “cápák”. Orbánéknak pedig mindössze 16 hónap alatt sikerült eljátszaniuk az országba vetett hitet és bizalmat. Itt most nem elsősorban a buta intézkedések, a túladóztatás miatt is hanyatló gazdaságról van szó, hanem az Orbán-kormány és személyesen Orbán megbízhatóságáról.

Előbbi azzal nullázta le magát, hogy soha és senkivel nem egyeztetve, ötletszerűen és oktrojálva törvénykezik (lásd: “válságadók”, nyíltan protekcionista “plázastop” – azaz 300 négyzetméternél nagyobb alapterületű áruházat Magyarországon tulajdonképpen csakis a CBA engedélyével lehet építeni! -, önkényesen megállapított minimálbér, stb.), s mindezt nem egy esetben még visszamenőleges hatállyal is! Befektető/beruházó legyen a talpán, aki ilyen jogbizonytalan körülmények között új munkahelyeket teremt, tőkét hoz az országba! De ez “csupán” 16 hónapja folyik! Orbán személyes hitelvesztése azonban már 1998-ra datálható! Ekkor terjedt el ugyanis róla először a hír (Németországból), hogy személyes belpolitikai ambíciói céljából gátlástalanul használ ki tekintélyes külföldi politikusokat.

A jelenlegi kormányfő már úgy 1997. óta nagy súlyt fektet arra, hogy őt befolyásos nemzetközi politikusnak tekintsék. No persze nem külföldön, hanem Magyarországon és nem személyes külpolitikai és diplomáciai kvalitása okán, hanem csaupán a fényképezkedéssel. Emlékezetesen közröhejes volt páldául az a Putyinnal készült, vécéajtó előtti felvétel, mellyel azt próbálták bebizonyítani (még 2009-ben), hogy Orbán Minden Oroszok Demokratikus Cárjával “komoly és mélyreható gazdasági és politikai megbeszéléseket” folytatott (bő egy percig – mint utóbb kiderült!) Moszkvában. Röhögnék, ha lenne min, de térjünk vissza az 1998-as esetre!

A ’98-as választások idején Orbán, aki akkor a Liberális Internacionálé egyik alelnöke volt, kibulizta graf Otto von Lambsdorffnál (az LI és egyben a német FDP akkori elnöke), hogy személyes befolyását latba vetve eszközölje ki neki, hogy az akkori kancellár, Helmuth Kohl fogadja őt egy rövid személyes megbeszélésre. Lambsdorff teljesítette a kérést, Orbánról pedig gyönyörű fotók jelentek meg a honi sajtóban, amint éppen a hozzá képest minden szempontból hatalmas kancellárral parolázik. Néhány héttel később aztán a Mi Viktorunk azzal hálálta meg a Gróf segítségét, hogy simán kiléptette pártját az LI-ből! Csoda, hogy ezek után nincs az a kvalitatív és befolyásos európai politikus, aki a “muszályon” kívül találkozna vele? Emlékezzünk csak vissza, hogy még a soros magyar EU-elnökség idején is miféle szarosrongyként kezelték ezt a kis beképzelt Macskajancsit!

De sikerült magát Amerika szemében is alaposan lejáratnia! Nem is egyszer!

Kezdődött ugye azzal, hogy a WTC-tornyok elleni 2001. szeptemberi merénylet után rezzenéstelen arccal hallgatta végig a Kormányát kívülről támogató, antiszemita Csurka István egészen elképesztő, a témához szorosan kapcsolódó országgyűlési felszólalását (“Amerika azt kapta, amit megérdemelt!”), s belpolitikai érdekei okán még akkor sem volt hajlandó egyetlen rosszalló szót sem kiejteni a száján, miután az általa washingtoni nagykövetté kinevezett Jeszenszky Géza erre kétségbe esett táviratban kérlelte (utána baromira csodálkozott, hogy amikor egy esztendővel később – ismét és csakis belpolos érdektől indíttatva – Amerikába utazott, ifj. Bush nem volt hajlandó fogadni őt!). Aztán folytatódott azzal, hogy az USÁ-ba kiutazva (nem hívta őt oda a kutya se!) mint nagy politikai látnok, simán megjósolta az Obamával szemben induló republikánus McCaine győzelmét, meg azzal, hogy az idén nyáron, a Tom Lantos Intézet avatására Budapestre érkező amerikai külügyminiszter Mrs. Clinton, a magyar demokráciát, alkotmányosságot és jogállamiságot lebontani igyekvő kormányzati intézkedésekkel és törvénykezésekkel kapcsolatos egészen konkrét kifogásait egyszerűen elengedte a füle mellett, illetve azzal, hogy hónapokon keresztül bújkált az USA budapesti nagykövete elől, hogy az ne tudja neki átadni a washingtoni kormányzat nagyon komoly szóbeli figyelmeztetését (helyette focimeccsekre járt, illetve nyalta a kínai kormányfő, illetve a szaúdi trónörökös kipufogónyílását).

Viktorka még mindíg játszik

Közben pedig beütött a krach, amit múlthét csütörtökön (nov. 17.) délután a Gazdasági Minisztérium egy meglehetősen közröhejes nyilatkozattal erősített meg. Elkúrcsy ebben bejelentette, hogy a magyar történelmi hagyományokhoz híven elbuktuk a legújabb szabadságharcunkat (sokezer milliárdba került), s mivel annak hadiszállítóit nem tudjuk kifizetni (október óta a legelvetemültebb spekuláns sem veszi már meg a magyar államkötvényeket), hát szépen visszaoldalgunk a tavaly hősiesen “kipaterolt” IMF-hez, hogy ugyan adjon már nekünk egy kis lovettát, ami persze egy nemhitel-hitel lenne (lásd: a nemtaggyűlés-taggyűlés esetét!), hanem csak egyfajta “biztosítás” (aha! az IMF, mint biztosító cég! – miért nem fordulnak a rendkívül körmönfontan megalapított, Járai-féle CIG-hez?) és az is csak a “mi feltételeink” alapján (mert ugye mindenütt a kölcsönt kérő határozza meg a kondíciókat) jönne létre.

Érdekes, hogy fideszéket mennyire nem zavarta: egy tízsoros közleménnyel simán kihajították az ablakon nem csak a saját, 16 havi “gazdaságpolitikájukat”, de a belföldi hitelességüket is. Igaz, hogy már elkezdték ezt “megmagyarázni” ( “Terpesz Sam” már nov. 19.-én a rendkívül nagymúltú, 2008. szeptemberében először hallgatókat fogadó Wekerle Sándor Üzleti Főiskolán  – aki nem olvasta az erről szóló tudósítást és erősek az idegei az kattintson ide!; Mintaváros polgármestere, “Mr. Húsz-százalék” is blablázott tegnap egy jó alaposat; Szargyártó Pubi saját honlapja pedig – minő véletlen! – éppen pont múlt csütörtök délután óta elérhetetlen), de a teljes lebőgés egyszerűen kendőzhetetlen: már csak az IMF, a Világbank és talán az Európai Únió húzhatja ki az országot az orbáni pöcegödörből!

Három esztendővel ezelőtt, sokkal kellemesebb gazdasági körülmények közepette egyszer már sikerült mentőövet kapni a Valutaalaptól. Az akkori kormányfő (Gyurcsány) szinte rekordidő alatt és rendkívül nagyvonalú kondíciókkal tudott megállapodni a szervezettel (és az EU-val is), lévén személyes és Kormányának hitele messze jobb volt, mint a mostaninak. Ezzel – felteszem – a Csúti Csáknorrisz is tisztában van, s azzal is, hogy a fentebb taglalt disznóságai után csak nagyon kemény feltételekkel fog majd (talán) hitelhez jutni. S ezen kritériumok közül nem egy akár politikai is lehet. Bizonyos vagyok abban is, hogy a Félbevágott Kertitörpe azt is tudja, hogy a washingtoni székhelyű intézményre a legnagyobb befolyással az Egyesült Államok bír, de sokat nyom a latban, ha megfelelő pedigrével rendelkezik az EU vezető államai szemében is. Márpedig éppen ezek azok, ahol Orbán a leginkább elbaszta a pedigréjét úgy a múltbéli, mint a jelenlegi cselekedeteivel.

Ehhez képest teljesen érthetetlen, hogy nem csak hogy nem hagyott fel a kifogásolt magatartásával (demokrácia lebontása Magyarországon, megbízhatatlanság), de azt a múlt hét vége óta még fel is turbóztatta. Aki olvassa a híreket tudja: az Orbán-kormány ezerrel nyomatja a maga hatalmát bebetonozni kívánó, rendkívül antidemokratikus törvényeinek parlamenti meghozatalát, kezdve a mai MSZP alkotmánykiegészítésben foglalt felelősségét az egykori MSZMP és MDP bűneiért (ennek alapján akár be is tilthatnák működését! – ez a cél?), folytatva a bíróságok pártirányítás alá vonásával, illetve a teljesen testre szabott választási törvénymódosítással.

Hát hogy az ördögbe akar majd így megfelelni a valószínű és teljesen nyílvánvaló tartalmú politikai feltételeknek? S ha nem akarja azokat teljesíteni, akkor hogy a csodába akarja elkerülni azt az államcsődöt, mely a jelenlegi helyzet szerint kikerülhetetlen?

Éppen ezért joggal vetődik fel már napok óta a kérdés, hogy

Viktorka meddig játszik még?

A múlt csütörtöki IMF-es bejelentés óta ez kurrens témája a neten írogató mindenféle hírportálnak, elemzőnek és bloggernek. Sokan sokfélét mondanak.

Van, aki szerint a görög és olasz példa lesz Magyarországon is mérvadó, azaz az EU egy számára elfogadható és ismert személyiséget ültet a magyar miniszterelnöki székbe, a Kormányt pedig szakértőivé alakítják át. Ehhez azonban az szükségeltetik, hogy a hazai Országgyűlésben legyen legalább 194 képviselő, aki nemcsak megválasztja azt a miniszterelnököt (és vele a Kormányt is), hanem azt a következő választásokig aktívan támogatja is (pl.: a Bajnai-Oszkó Kormány és a szocialista/szabaddemokrata frakció esete). Az Orbán által tavaly személyesen kiválasztott és kézből etetett Fidesz-KDNP-s képviselők azonban erre soha nem lesznek hajlandók éppen az említett oknál fogva.

Mások szerint Orbánnal egy palotaforradalom fog végezni. Ez viszont azért valószínűtlen, mert a Fidesz már nagyon régóta Orbán Pártja, így abból már mindenki ki van “írtva”, aki bármilyen szempontból a pártelnök riválisa lehetne. Akik pedig maradhattak, azok vagy már korrumpálódtak (vaskos dossziék lehetnek Orbán páncélszekrényében a saját famulusainak köztörvényes bűncselekményeiről, melyek közül sokra éppen ő bíztatta fel őket “A Párt” – és persze a maguk – érdekében) és/vagy félre lettek állítva (pl.: EU-képviselőség, magas állami hivatalok, stb.), illetve népszerűtlen, erkölcstelen és jogilag inkorrekt törvények egyéni képviselői indítvánnyal való beterjeszttetésével politikai hullákká váltak.

A harmadik variáció szerint Orbánnal a bekövetkező államcsőd fog végezni úgy hat-kilenc hónapon belül. Az ezen álláspontot képviselők szerint az egész, valószínűleg majd hosszú időkre elnyújtandó IMF-tárgyalás (illetve annak bejelentése) csupán a piacok átmeneti megnyugtatását szolgálja, s miközben megy az időhúzás és az ezzel kapcsolatos csodavárás, biztos ami biztos, még alaposabban belebetonozzák magukat a Hatalomba. Ha pedig még ennél is gyorsabban látszana közelegni a Vég, egy szokás szerint 24 óra alatt átzavart alkotmánymódosítással elnökivé alakítanák át a parlamentáris rendszert, Schmittet gyorsan lemondatnák, helyébe pedig Orbán ülne.

Látni fogjuk, attól tartok!

Hát nem tudom, igazából melyik variáns az életszerű. Majd látni fogjuk. Ám én, ismerve az “orbáni erkölcsöt” leginkább a harmadikra tenném a tétjeimet. Mert ahogyan Debreczeni József, a “Mozgó Világ” ehavi számában megjelent, “A politika fertője” című írásában okadatoltan kifejtette ( az Amerikai Népszavában megjelent ennek utánközlése, ajánlom mindenkinek elolvasni!) az Orbanizmus tulajdonképpen nem más, mint az Állam valamennyi hatalmi és gazdasági eszközének egy szűk réteg érdekeinek kiszolgálása alá rendelése, amelyet “maffiának” azért nem lehet nevezni, mert ez már jóval több annál, azt sokszorosan meghaladja.

Attól tartok, hogy jön, közeleg az államcsőd és ezzel a Káosz is!

… és ettől …

szendamfél!

Advertisements

2 hozzászólás on “Viktorka játszik”

  1. kekec szerint:

    Nagyon hasonlóan látjuk a dolgokat, csak éppen már elnöki rendszerrel sem fogja tudni a csődtől megmenteni az országot. Egyre többen osztják egyébként azt a nézetet, hogy ez nem szimpla hülyeség – hanem szándékos gazemberség. Államcsőd esetén szarért-húgyért felvásárolható az ország a külföldre menekített családi vagyonkákból. MOST kellene lépni, mielőtt a csőd bekövetkezik és a tákolmány életbe lép. Hál Isten annyira hülyék a gazdasághoz, hogy a csőd “túl hamar” még a beton megkötése előtt bekövetkezett.
    Még lenne esély – ha a nép észhez térne.

  2. bonhomme szerint:

    “A harmadik variáció szerint Orbánnal a bekövetkező államcsőd fog végezni úgy hat-kilenc hónapon belül”
    Szerintem meg, még mielőtt az év véget érne.
    A továbbiakhoz lásd
    kekec
    hozzászólását.
    És akkor lenne esély a káosz lerövidítésére, vagy elkerülésére (hm, tisztára, mint az Alapítvány). Attól függően, ki veszi át a hatalmat, ill. mennyire lesz hiteles nemzetközi (pénzügyi) körökben.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s