Tele a homokozó

Magyarország az egyik legfurcsább állam a világon. Olyan mint egy homokozó, lakói pedig az abban játszadozó testileg túl-, szellemileg pedig alulfejlett óvodások. Nincs igazam? Tényleg? No akkor bebizonyítanám egy mindenki által ismerni vélt történettel!

A történet röviden

Az Orbán-rendszer törvényhozói, kinevezési és hatalomgyakorlási módszerei kiverték a biztosítékot úgy az Európai Únió hangadó államainál, mint az USA Kormányánál. Előbb csak Thomas O. Melia, a State Department európai és eurázsiai ügyekkel foglalkozó helyettes “államtitkára” pendített meg egy szelíd bírálatot, amire a válasz fideszék részéről egy alapító tagjuk, a ma EP-képviselő Deutsch Tamás rendkívül durva “Facebook”-bejegyzése volt (“Ki a fasz az a Thomas Melia?!“). Pedig hogy ki az a Melia, azt Deutsch is tudhatná, hiszen pártjának egyik régi (1990.) ismerőse, kinek még egy a Fidesz-vezérkar által dedikált választási plakátja is van.

Hogy T. Melia “felkapta-e a vizet”, azt nem tudni (de vélelmezhető), ám hogy az Egyesült Államok kormányzata már igen, az nyílvánvaló. Hiszen idén nyáron (július), amikor Hillary Clinton a “Tom Lantos Intézet” felavatására Budapestre érkezett, egyáltalán nem rejtette véka alá: az USA Kormánya rossz szemmel és aggódva nézi azt, amit az Orbán-kormány Magyarország alkotmányos és demokratikus rendjével művel (nem ismertetném kifogásait).

Mivel ezt Orbán nyílvánvalóan eleresztette a füle mellet, az Obama-Clinton-kormányzat augusztus közepén úgy döntött, hogy erőteljes diplomáciai tiltakozást juttat el a magyar kabinethez budapesti nagykövetén keresztül. A “kézbesítés” október 18.-ig húzódott, mert a magyar miniszterelnök úgymond “nem talált szabad időpontot” a naptárában (na ja!), s talán még ma sem történt volna meg, ha a “The Washington Post” diplomáciai jegyzetírója, Al Kamen október 14.-én nem tesz közzé egy rövid publicisztikát, melyben – hivatalos forrásokra hivatkozva – nem csak a “démarche” létezését és annak tartalmát ismerteti, de azt is, hogy Orbán már két hónapja bújkál Tsakopoulos Kounalakis nagykövet elől. Ezt a cikket a magyar sajtó nem kormányellenőrzött része két nappal később (okt. 16., péntek) meg is szellőztette, amelynek két következménye lett:

  • a Fidesz-szócső “Magyar Nemzet” az obskurus “The Washington Times“-re hivatkozva kisebb karaktergyilkolászás célpontjává tette Kounalakist ( a nagykövetasszony apja állítólag segítséget nyújtott a volt demokrata házelnöknő férjének egy “gyanús” kaliforniai ingatlan-bizniszben);
  • Orbán 24 órán belül mégis talált másfél órát a naptárában az USA budapesti képviseletének vezetője számára!

A találkozóról kiadott nagykövetségi sajtónyilatkozat csupán mint tényt rögzíti az eseményt, kifejezi reményét a magyar-amerikai kapcsolatok minél pozitívabb alakulásával kapcsolatosa, de nem említi konkrétan a diplomáciai tiltakozás hivatalos átadását.

(A történet részletes ismertetését, valamennyi hivatkozással, linkkel egyetemben lásd: “Nyugi! Orbán a kokit megkapta!” című posztomban!)

Reakciók

A honi sajtóban és közéletben szinte azonnal elszabadult a pokol. Szíjjártó Péter a követségi kommünikére hivatkozva simán letagadta a “démarche” átadását, s a találkozó “meleg, baráti légkörűnek” minősítette. S bár Al Kamen a “The Washington Post“-ban megjelent újabb cikkében ezzel ellentétesen számolt be (ezt legelőször a Klubrádió utánközölte! – tartalom és link a fentebb nevezett posztomban!), s ezt a hazai újságírók megpróbálták az orrára húzni, a miniszterelnöki szóvivő fölényesen csak annyit mondott, hogy nincs idejük “az amerikai szórakoztató ipar legújabb termékével”, illetve különböző újságírók “fantáziálásaival” foglalkozni.

A kezdetben rettegő, az USÁ-t, Kounalakist és az antiorbanistákat minősíthetetlen hangnemben szidalmazó jobboldali internetes sajtólevelezők nem győzték ontani örömködő hozzászólásaikat és az ellenzéket gyalázó véleményeiket. A jellemző szóhasználat és mondatfűzés az volt, hogy “Na ugye, hogy nem volt semmiféle tiltakozás! Ezt ez a derék és aranyos nagykövetasszony (akit korábban szídtak, mint a bokrot!) is elismerte. Az egészet csak ti, szemétláda, haza- és nemzetáruló ballibsik terjesztettétek, hogy dögölnétek meg és lépnétek szexuális kapcsolatra a mamátokkal!“. És ez így ment tovább napokon, heteken át.

Az Orbán-Kounalakis találkozóhoz nagy reményeket fűző, az USÁ-t és Kounalakist az egekbe dícsérő antiorbanisták viszont nem tudtak hová lenni csalódottságukban. El is árasztották a netet kétségbe esett és dühös kommentjeikkel. Ezek jellemző szóhasználata, mondatfűzése: “Az USA legitimálta Orbán antidemokratikus rendszerét! Pfujj és menjenek a mamájukba! Kounalakis egy Orbán-bérenc (mintha korábban nem is ők dícsérgették volna!), nézzétek csak meg a korabeli fotókon, hogy majd’ elélvezett Orbán kéznyalintásától! És továbbra is pfujj! És mi lesz így velünk?“. És ez így ment tovább napokon, hetek át.

Fordul a kocka

Az anyázó örömködések és a csalódott pfujjolások lassan leülepedő nulláslisztjébe azonban néhány nappal ezelőtt alaposan belepancsolt a “Magyar Narancs” cikke (ezt teljes terjedelmében közlöm a “No comment 3.” című posztomban, ugyanott a link is megtalálható!).

A “MaNcs” meg nem nevezett diplomáciai forrásokra hivatkozva azt írta, hogy alig néhány nappal a Kounalakis-Orbán találkozó után sürgősen és titokban Washingtonba utazott Pröhle Gergely, a magyar külügy helyettes államtitkára, hogy találkozzon Philip H. Gordonnal, az USA külügyminisztériumának európai és eurázsiai ügyekkel foglalkozó államtitkárával. Pröhle azonban Gordon helyett (feltételezhetően teljesen szándékos és komoly fricskaként) azzal a Thomas O. Meliával találta szemben magát, akit Deutsch Tompika még nyáron oly’ kultúráltan “lekijafaszozott“. Melia aztán nem is tett lakatot a szájára: elismételte az USA valamennyi kifogását, Washington nevében kikérte magának, hogy a fideszes sajtó megtámadta az Orbánnal egyébként is barátságos Kounalakist, a magyar kormány pedig (külön kiemelve Szíjjártót) egyszerűen elhazudta a tiltakozás tényét, majd megjegyezte: ha az Orbán-kormány nem akar érteni a szóból, hát akkor majd komolyabb formátumban fogják megismételni a démarch-ot!

A “MaNcs” cikkére pedig rátett még egy lapáttal a Népszava november 11.-én megjelent rövid interjúja is. Ebben Kounalakis szűkszavúan bár, de határozottan elismerte a tiltakozás létezését és annak átadását sőt, annak tartalmát is!

Újabb reakciók

Mondanom sem kell ugye, mi lett a két cikk következménye?!

Az USÁ-t és Kounalakist előbb dícsérő, majd szidalmazó antiorbanisták diadalittasan emelték ismét pajzsukra Amerikát és a nagykövetet. A kommentek jellemző szóhasználata és mondatfűzései: “Na ugye, hogy volt tiltakozás! Na ugye, hogy Orbán azt meg is kapta! Barvó! Így kell ezzel a kis kitömött Lófasszal, ezzel a felkapaszkodott Paprikajancsival, meg az egész bandájával bánni! Pfúj szemét, hazug Kormány, meg ostoba és bunkó jobberek! Menjetek a mamátokba!“.

Az USÁ-t és Kounalakist előbb szidalmazó, majd egekig dícsérő orbanisták pedig visszatértek korábbi amerikaellenes, Kounalakist (apja állítólagos kaliforniai ingatlan-ügylete miatt) lespekulánsozó, kijafaszozó véleményeikhez, miközben mereven kitartottak a tényeknek homlokegyenest ellent mondó “nem-volt-tiltakozás“-álláspontjuk mellett. Kommentjeik jellemző szóhasználata és mondatfűzései: “Menjen a picsába ez az ingatlanspekuláns, hülye kurva! Kijafasz az a Kóhnalakis? Hogy merészel Amerika belepofázni a mi dolgainkba?! Bezzeg Szaddamnak meg Kadhafinak nyalták ám a seggét! Független állam vagyunk, vagy mi a fene, nekünk aztán ne diktáljon senki! Különben sem volt semmiféle tiltakozás! Hazudik az a szemét picsa, az USA, meg ti is, mocskos, hazaáruló kommunisták, büdös libsik! Menjetek ti a mamátokba!“.

Magyar homokzó

Ez a mindkétoldali, kétszeri és ráadásul viharosan gyökeres hangulatváltozás alig egyetlen hónap alatt, október 16. és november 11. között történt meg Magyarországon. Az egymással még alapvető dogokban is megegyezni képtelen politikai fan-táborok ebben az egyetlen ügyben is annak alapján váltogatták álláspontjaikat a külső szereplőkről (jószerint napról-napra), hogy az egymást követően napvilágot látott hírek, értesülések és tények próbababájára mennyire tudták ráerőltetni a maguk prekoncepciózus és rendkívül elfogult véleményeiket.

A “balosok” kőkeményen anyázták az USÁ-t mert azt várták volna, hogy Kounalakis fülénél fogva kirángatja Orbán a Parlament elé, majd a kamerák keresztüzében (két koki és egy saller kíséretében) közli a beíjedt Törpicsekkel, hogy vagy azonnal abba hagyja a diktatúra kiépítését és visszatér a demokráciához, vagy Amerika egyszerűen levadásztatja őt az egyik elit-kommandójával, de akár még a hadüzenetre is sorkerülhet. A “jobberek” ugyanilyen kőkeménységgel szídták Amerikát és kijafaszozták le Kounalakist, mert az nem volt hajlandó ékes szóval a Világ minden szempontból legfejlettebb demokráciájának minősíteni Orbán fasiszta rendszerét. S tette ezt mindkét oldal a lehető legteljesebb hittel átfűtött hangon, baromian komolyan gondolva, hogy itt csak egy valakinek nem lehet igaza: a másiknak, akinek más a véleménye!

Magyarország tehát tényleg olyan, mint egy homokozó, melyben testileg és egójukban túl-, értelmileg/érzelmileg pedig alulfejlett óvodások műanyaglapátokkal és -vödröcskékkel egymást gyepálva harcolnak a sok munkával felépült homokvárért, s nem veszik észre, hogy a nagy csata, a sírós/taknyos fetrengés közepette mindent szétdúlnak, magát a homokozót (de lassan már az egész óvodát) pedig teleszarva, telehugyozva teljesen használhatatlanná teszik! Amelyik csoport pedig valamilyen oknál fogva átmenetileg alulra kerül a kűzdelemben, azonnal USA-óvóbácsi és EU-óvónéni után kezd sírva kiabálni. Azok pedig, ha megpróbálnak okos szóval békét, nyugalmat teremteni, s nem azt mondják rögtön, amit az egyik avagy a másik tábor hallani akar, azonnal  megkapják a “minősítésüket“.

A “nepszava.hu” egyik hasonló híréhez hozzászóló kommentese a minap ezt írta: “Valóban? Hát ennyire nem érti egyik oldal sem, hogy ha nem távolítják el közös erővel és nagyon sürgősen Orbánt és társulatát a hatalomból, akkor annak MINDENKI megissza a levét? Hát ennyire éretlenek volnánk?” …

… hát nagyon sajnálom, de igen!

… és ezt …

szendamondja!

 

Advertisements

3 hozzászólás on “Tele a homokozó”

  1. kekec szerint:

    Szendam, most beleestél a legnagyobb hibába (ami, mint tudjuk, több, mint bűn) egyenlőségjelet tettél a két tábor közé, kizárólag az elkötelezettség azonos hőfoka alapján..
    Márpedig nagyon nem mindegy, hogy a fazékban csokoládé rotyog, vagy szar, nem lehet azon az alapon azonosnak venni, hogy mindkettő barna és meleg.
    MI ugyanis nagyon is megértjük, hogy Orbánt közös erővel és nagyon sürgősen kell eltávolítani, mert különben nagy baj lesz – a másik oldalon ez a felismerés hiányzik, az összefogási szándékkal egyetemben.
    Hát PERSZE, hogy csalódottak voltunk, amiért a nyilvánvaló diktatúra kiépítés ellenére még egy ejnye-bejnyét sem kapott (látszólag) Orbán, ami (talán) képes lett volna némi önmérsékletre rávenni. És erre a látszatra azért eléggé rájátszott a nagykövet asszony közleménye is. Ami igen higgadtan is felveti annak kérdését, hogy alkalmas-e csak azért a posztjára, mert annyira jól támogatta az elnök választási kampányát?

    • szendam szerint:

      Kedves “kekec”!
      Igen, magam is nagyon csalódott voltam a nagykövetségi nyilatkozat miatt … de csak néhány másodpercig. Aztán dühösködés helyett, el kezdtem olvasni, s rájöttem, hogy abban a közleményben MINDEN benne van ( Hillary Clinton “aggályai” ). No innen kezdve kezdtem el OLVASNI ( mit is mondtott H. Clinton nyári beszédében, mit kifogásolt?; mit írt a “The Washington Post”-ban ez az Al Kamen, miért is írta?), aztán ebből kialakult az az összkép, amit október 19.-én (egy nappal az Orbán-Kounalakis találkozó után) “Nyugi! Orbán a kokit megkapta” c. posztomban közzé tettem. Azaz míg a többiek verték az asztalt, s legszivesebben Kounalakis fejét is, míg Bartus Laci indulatos szerkesztőségi állásfoglalást írt (azon melegében és átgondolás/megfontolás nélkül!), addig én egy kicsit hátrébb és feljebb lépve megnéztem az egész ügyet egy kicsit más perspektívából, s azonnal rá jöttem: árnyékta ugrottunk, s ahogy azt ma már Magad is írod, csak “látszólag” nem volt semmilyen ejnye-bejnye! Javaslom, olvasd el azt a posztomat még egyszer, a mai tudásoddal!
      Kounalakis “alkalmatlan”? Teszi, amire utasították. Ha nem lenne tisztában, mi a dolga, akkor sem lett volna nagykövet, ha kétszer annyi pénzt kalapozik össze Obamának (egyébként azt a kalapozást nagyon ügyesen csinálta, tehát a nő nem hülye!).

  2. […] én akkor félre értve írtam egy posztot (majd még egyet),melyben szembesítettem Bartust a véleményével, illetve a “démarche” tényével […]


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s