Balmorál, avagy válás szoci módra

Közel egy hete figyelem néma csöndben a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Demokratikus Koalíció (DK) válásának történéseit. El vagyok képedve!

Soha nem értékeltem különösebben nagyra sem a magyar politikai, sem pedig a válási kultúrát. Mindkettő nagyon alacsony színvonalú, a kettő együtt, azaz a “politikai válás” pedig csak űrtávcsővel figyelheti a bányászbéka seggét. Ennek ellenére feltételeztem annyi józanságot mind az MSZP, mind a DK részéről, hogy a tavasz óta nyílvánvalóan elkerülhetetlen szétköltözködésüket a lehető legúriemberibb módon fogják levezényelni. Hát az MSZP-ben kétségtelenül csalódnom kellett.

Az még hagyján, hogy a hónapok óta folyó egyeztetéseken a szocipárt alapállása a “vidd-a-bandád-ahova-akarod-de-a-vagyon-marad” volt, de azt azért nem gondoltam volna, hogy a primitív, már-már orbáni méreteket öltő gyurcsányellenes bosszúvágy kiélése fontosabb lesz számukra, mint az ország és a saját alapvető politikai érdekeik érvényre juttatása. Az pedig, hogy mi ez az elemi érdek nyílvánvaló: az első adandó alkalommal farba billenteni a ma regnáló ámokfutó, mindent tönkre tevő orbanista hatalmat.

A ma még érvényes, s alapjaiban 1990. óta változatlan választási törvény csak azon pártnak biztosítja a kormányalakítás lehetőségét, amelynek vannak szövetségesei (ez alól csupán az 1994-es és a 2010-es választások képeztek kivételt). Az a “nagypárt”, amelyik nem vigyáz kisebb, de potenciális partnerére, bukásra van ítélve. Így járt a Horn-kormány 1998.-ban (az SZDSZ ellen indított amortizáló hadjárata miatt) és az első Orbán-kormány is (a kisgazdákat és az MDF-et leszalámizó taktikája okán): egyik sem újrázhatott, mert az előbbi túlzottan meggyöngítette, az utóbbi pedig felfalta szövetségeseit.

Míg a mostani választási törvény a szövetség keresésének és kötésének kényszerét csupán a második fordulóban érvényesíti, az alkuk megkötésére és a visszaléptetésekre pedig két hetet ad, az orbanista hatalom által hamarosan az országra oktrojálandó új jogszabály ezt a lehetőséget megszünteti. A nyílvánvalóan “testreszabott” változások ugyanis csak abban az esetben teszik leválthatóvá a regnáló kormányt ha annak ellenzéke már jóval a mindössze egyetlen forduló előtt egy minél szélesebb választási szövetséget kötve közösen indul a mandátumok megszerzéséért. A “Vigyázz a leendő szövetségesedre és ápold a kapcsolatokat!alapelve tehát már most hatványozottan jelentkezik. De lehet-e ágyba bújni egy olyan nővel, akit előzőleg lekurváztál, lerondabanyáztál? Nem az-e a helyes módszer, ha előzőleg bókokkal, figyelmességekkel és ajándékokkal halmozod el?

Az MSZP elaggot dinoszauruszai, kiknek nyílvánvalóan a fejükbe szállt a kudarc, ezt az alapvetést tényszerűen nem ismerik. Annak ellenére, hogy a közvéleménykutatások eredményei számukra is elérhetőek, s melyekből az világlik ki, hogy a honi választók mintegy 60% arra vár, hogy legyen egy új párt, egy új mozgalom, melyre jósszívvel adhatja voksát – leváltva ezzel a rapid módon megútált Fideszt -, sem a szerveződő civilekkel, sem pedig a potenciális szövetséges DK-val nem igyekszik jó viszonyt létesíteni. Utóbbi esetében pedig az elmúlt hat nap alatt minden létező disznóságot megengedett magának … pitiáner bosszúból.

Kezdődött azzal, hogy a tíz kiválni szándékozó DK-s képviselőnek egy a Házelnökhöz intézett, alkalmas megfogalmazású levéllel/bejelentéssel lehetetlenné tették az azonnali frakcióalakítást. Mesterházy ugyan azzal védekezett, hogy úgy a Házszabály, mint a képviselőcsoport saját, belső előírásai csakis a “kizárás” és a “kilépés” esetét ismeri, de ez gyönge érv volt. Mert ugyan mibe került volna neki, ha a Kövérhez intézett írományban mondjuk arról tájékoztatja a Nagybajuszt, hogy az MSZP képviselőcsoportja kettévált, s ezzel legalább lehetőséget ad Gyurcsányéknak a frakció-szerű működésre. Kövér persze mindenképpen bekavart volna, de akkor már mégse a szocik (“Mi megtettük, amit lehetett.” – mondhatta volna az MSZP), hanem a Fidesz tesz kersztbe a DK-nak, ami közel sem akkora sérelem, amit később ne lehetett volna orvosolni.

Ugyancsak elejét lehetett volna venni annak a Fidesztől eltanult karaktergyilkos hadjáratnak is, amit a szocik egyes bosszúvágytól lihegő elmegyengéi már a válást előkészítő egyeztető tárgyalások során elindítottak. A mindenre alkalmatlan Szekeres, az állandón részegnek tűnő Szanyi és a bokától tokáig évek óta korrupciós pénzekben gázoló, a Fidesszel folyamatosan mutyizgató Puch(pithecus), olyan nyilatkozatokat, interjúkat és blogbejegyzéseket engedtek meg maguknak a gyurcsanyistákkal (és személyesen Gyurcsánnyal) szemben, melyek csak nagyon nehezen felejthető sérelmeket okoztak. Erre tett még egy lapáttal az az “Origo“-n még kedden megjelent írás, melyben névtelen “források” úgymond “megvilágítani” igyekeztek az MSZP-DK válás “hátterét” az internetes portál olvasói számára. Alig hiszem, hogy ezt az aljas kis szivárogtatást a DK egyhamar megbocsájtaná. Ahogyan azt sem, hogy Mesterházy Szegeden arról értekezett hívei körében, hogy az október 22.-én Gyurcsányék által létrehozott új párt tulajdonképpen az SZDSZ reinkranációja. A valaha rendkívül ígéretes és nagy elmékkel teletűzdelt, de leszerepelt, s így az Országgyűlésből tavaly méltán kibukott liberális párt neve ugyanolyan szitokszó a szociknál, mint a Fidesznél. Tehát amikor Mesterházy párhuzamot vont az SZDSZ és a DK között, annak ugyanolyan karaktergyilkos szándéka volt, mint fentebb említett, nem túl színvonalas párttársai szövegeléseinek. Mindezt pedig a Baloldallal túlzottan nagy szimpátiát nem ápoló Magyar Nemzet online kiadása kellő vigyorgás kíséretében nem is mulasztotta el idézni, természetesen az “Ellenségem ellensége”-alapon.

Aztán az egész folytatódott sőt, kiegészült a torgyáni “Monnyonle!“-zéssel. Előbb a szoci pártelnökség kezdte a kutyakomédiát, amelyet aztán folytattak a vidéki talpasok is. A minap a zalaiak szólították fel mandátuma visszadaására Baracskai József, volt megyei elnököt, majd a Győr megyeiek kezdték piszkálgatni Molnár Csabát, a volt kancelláriamnisztert és a DK kijelölt frakcióvezetőjét hasonló igényükkel. Utóbbi ugyan a “Kisalföld” című helyi lapnak adott nyilatkozatában próbált békülékeny hangot megütni, felajánlva a helyi képviselőcsoportok együttműködését, de Kalmár István soporoni elnök ezt gőgösen elutasított mondván: “erről majd helyben fogunk dönteni“.

És persze megszólaltak az örömködők is. Szekeres Pubi pl. a Népszavának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy “vége a gyurcsanyizmusnak az MSZP életében”, s bár a korszakváltás hosszú időt fog majd igényelni, de ebben szerepe lesz “annak az intellektuális teljesítménynek, amit fel tudunk mutatni arról, mit gondolunk Magyarország problémáinak a megoldásáról, annak a szervezeti erőnek, amelyet az MSZP jelent, és amelyet meg akarunk erősíteni, valamint annak a társadalmi kapcsolatrendszernek, amire törekszünk“.

Szekeres meg az “intellektuális teljesítmény”. No hiszen! De hogy ez mégis mit jelenthet, arról képet alkothatunk a volt hadügyér, jelenleg közgazdasági főzseni következő mondataiból: “Van már jelszónk is, valamelyik reggel találtuk ki: nem engedünk a 48-ból. Mi 48-an nagyon komolyan vesszük a kötelezettségünket, amelyet a választók bizalmából, lehetőségként kaptunk“. Huhh Imikém! Ennek kifundálásához valóban nagy “teljesítményre” lehetett szükségetek, s rádásul mindezt “valamelyik reggel“! Gratulálok!

Hogy mindezek után a szocik mégis ki az ördöggel akarnak szövetséget kötni, arra egészen tegnapig képtelen voltam választ találni. Aztán megjelent egy cikk szintén a Népszavában (2011. okt. 28., 2. oldal) “Ellenzéki kerekasztalt terveznek” címmel. No, ha valaki azt hitte, hogy a gyurcsanyisták távozása után maradt még józan ésszel megáldott ember az MSZP-n belül, akkor ezen tudósítás elolvasása után végképp szakíthatott ezen téveszméjével. Idézem az írást:

Új ellenzéki kerekasztal létrehozását javasolja majd szombaton (okt. 29.) a szocialista platformok összejövetelén SCHMUCK ANDOR(!!!!). Értesülésünk szerint az MSZDP FŐTITKÁRA(!!!!) a Baloldali Tömörülés platform által összehívott konferencián beszél elképzeléseiről. A vezető szónok Mesterházy Attila, az MSZP elnöke lesz. Úgy tudjuk, a platform szeretné, ha a szocialisták ismét szorosabbra fűznék a szálakat a szociáldemokratákkal, ezért hívták meg a párt nemrég megválasztott főtitkárát.

Aha! Az Orbán-kormány leváltása érdekében teremtendő Balodali Alternatívához és a Baloldali Megújuláshoz Szekeresen, Szanyin és Puchon, valamint a nemlétező MSZDP-n, illetve annak tökéletesen lejáratódott és hiteltelen “főtitkárán”, a Kis-schmuckon keresztül vezet az út!

Ez lenne az új “Balmorál“? Gratulálok! Még röhögnék is, ha lenne min!

… és ezt …

szendamsírja!

Reklámok

4 hozzászólás on “Balmorál, avagy válás szoci módra”

  1. kekec szerint:

    Szendam, nem akarnak ezek már soha sem nyerni és kormányzati felelősséget viselni! Az olyan strapás! Egy kellemes kis frakció, meg nem túl élénk klubélet a végeken: és annyi állami támogatás, amiből kihúzzák nyugdíjig. Lelkük rajta – mi, akik mégiscsak komolyan gondoljuk a demokrácia védelmét és az orbáni ámokfutás megállítását majd leírjuk őket. “Több is veszett Mohácsnál”

  2. kekec szerint:

    Nos, zajlik az élet: az Mszp megindult a puchschmuckosodás útján, viszont templomba járónak, sőt kizárólagos templomhasználónak minősítették magukat (by Meseházi) Ja! és erkölcsileg fontosnak minősítették a megújulást, amit Gyurcsány végig propagált. Remek, bármelyik holywoodi forgatókönyvíró megnyalná utána mind a tíz ujját!
    Az meg már igazán brazil szappanoperába illő fordulat, hogy Budapesten tanácskozott az Izrael-barát parlamenti képviselők nemzetközi fóruma, és az egyik szónok Semjén úr volt, a meghívottak között meg felülreprezentált az Mszp vezetőség..

    • szendam szerint:

      Kedves “kekec”!
      Mindenek előtt köszönöm, hogy ismét megtisztelted blogomat a kommenteddel (mindkettővel)!
      Amit leírtál az tökéletesen egyezik az én nézetemmel.
      Már legalább másfél esztendeje általában burkoltan, de ha elragadott a “hév” akkor nyíltan is, több esetben leírtam: az egymással látszólag antagonisztikus ellentétben álló két “Nagy Párt” igazából ugyanazon oligarchia fizetett, de országgyűlési mandátummal (azaz törvényhozói jogosítványokkal) felruházott embereiből álló leányvállalatai!
      Mivel az 1990. óta gyakorlatilag változatlan pártfinanszírozási törvényünk, az minden, parlamenti képviseletre aspiráló pártot korrupcióra kényszerít! Így az oligarchiának alkalma nyílott arra, hogy oligarchiává váljon, s finanszírozásáért cserébe maga jelölje a különböző fizetett pártok képviselőit.
      Érdemes megnézni, kik azok akik 1990. óta kibuktak a Parlamentből és kik azok, akik azóta is bent vannak. Meg azt is, hogy a kibukottak helyére kik kerültek!
      De ez még hagyján. Mert az oligarchia már évek óta annyira elszemtelenedett, hogy nem csak az ogy.-i képviselőket akarja maga jelölni, de a pártok vezetőségét is!
      Így aztán jelenleg ott állunk, hogy az Országgyűlés Űléstermében alig van néhány általunk megválasztott Honanya/atya, ami pedig azt jelenti, hogy … hát igen! …
      … és ez látszik, megnyílvánúl minden törvényen …
      … amit az ezerharmad megszavaz …
      … és ami ellen az “ellenzék” egynehány ejnye-bejnyén kívül igazából nem tesz semmit! …
      … max. kiútálja sorai közül (MSZP-DK válás) az ellenkezőket!
      … no de ez inkább már egy “post” és nem egy viszont-komment!
      Meg is fogom írni!
      Okadatoltan!
      … és ezt …
      … szendamÍGÉRI!

  3. kekec szerint:

    Örülök, hogy egyetértünk, de a mottódban Einstein az “elsőben nem volt egészen biztos”


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s