Lett egy pártunk?

Szombaton (2011. október 22.) Budapesten, a Fáy utcai Sportcsarnokban “Demokratikus Koalíció” néven új pártot alapítottak Gyurcsány Ferenc és hívei. Legfőbb ideje volt.

A tavaly tavasszal elszenvedett, megsemmisítő erejű választási vereség, világosan megmutatta a Magyar Szocialista Pártnak (MSZP), hogy abban a formájában a magyarországi választók nem kérnek belőle. Nem kérnek abból, hogy elkoptatott jelszavakon kívül semmiféle világos politikai irányvonal nem létezik. Nem létezik, mert az MSZP ezerféle “platform”, össze-vissza beszélő ködös egyvelegét mutatja, mely sűrű homály mögötti “háttéregyeztetéseken”, ha tetszik hát igen: mutyizásokkal dől el, tetteivel végül is mit képvisel ez a párt.

A mutyizások egy része pedig a párt erős emberei, a megyei és platform-elnökök, a pártvezetésben, az országos elnökségben maguknak kihalásig helyet biztosító hivatásos párttagok között zajlanak. Bár elég undorító már ez is, de a méginkább gyomorforgatóak azok a mutyizások, melyek a párt és a “vállalkozó szféra” között a közpénzek lenyúlásáról folytak, illetve az MSZP és az ősellenség Fidesz között ezen korrupciós összegek elosztása végett zajlottak, s zajlanak talán még ma is.

A választóknak tehát elegük lett, s kiszabták a jól megérdemelt büntit a szocikra, de sajna a meg nem érdemelt jutalmat is a Fideszre.

Ilyen mérvű választási vereség után egy normális párt teljes vezetősége lemond, háttérbe vonul, s átadva helyét egy teljesen új garnitúrának utat nyit az átalakulás, a megújulás előtt. Ilyesmi azonban Magyarországon Horn Gyula (1998) óta nem szokás (milyen furcsa, az “állampárti” Horn nagyobb demokratának és modernebb politikusnak bizonyult, mint a hozzá képest ifjonc és állítólag jobboldali Orbán!). Tavaly az MSZP országos elnökségén belül ugyan történtek személycserék, de a “back office“-ban trónoló valódi döntéshozók ugyanazok maradtak, így sem a hozzáállás, sem a módszerek nem változtak.

Ami változott, az a már a tavalyi, a “befutó helyekért” folytatott gusztustalan pozícióharc és a “székbe kapaszkodás” (a “stallumért semmi sem drága!”- alapon) további fokozódása, elfajulása. Ennek következménye lett, hogy az “Ellenzék Legnagyobb Pártja” tulajdonképpen a mai napig is passzívan, jószerint némán nézi végig, hogyan csavarja ki a Fidesz a polgárok kezéből a köztársaságot, a demokráciát, az alkotmányosságot, a jogállamiságot, a parlamentarizmust és az önkormányzatiságot.

A párton belüli ellenzékiek, megúnva ezt az ókonzervatív, a szerzett jogok és stallumok status quojára alapuló, ön- és népsorsrontó patópálságot, szinte napra pontosan egy esztendővel ezelőtt megalapították a Demokratikus Koalíció (DK) platformját a volt miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc vezetésével. Zászlajukra a párt átalkítását, modernizálását tűzték ki. Azt, hogy a következő választásokra olyan párttá formálják át az MSZP-t, mely – a jelenlegivel ellentétben – alternatívát legyen képes nyújtani a fideszes diktatúrával szemben, s otthont nyújthasson az ez ellen lázadó kisebb-nagyobb civil és politikai mozgalmaknak.

Gyurcsány és társai természetesen tisztában voltak azzal, hogy a pártvezetéssel, a valódi döntéshozó hatalmat birtokló megélhetési párttagokkal való (szokásos) háttéregyeztetésekkel semmire sem fognak jutni, hiszen a volt miniszterelnök valamennyi, az országot, a pártrendszert és magát a pártot is átalakítani szándékozó korábbi reformtervei éppen ezen (a cél érdekében még a Fidesszel is összefogó) emberek ellenállásán, aknamunkáján bukott meg. Ezért ahhoz a tagsághoz fordultak, amely Gyurcsányt egyszer már (2004.) éppen ezen grémium ellenében hatalomra emelte, s országos pártszavazást kezdeményeztek (ennek egyik legfontosabb pontja az országos elnökség tagjainak, illetve az elnök személyének közvetlen megválasztásának lehetővé tétele). Az érvényes szabály szerint, ha az összes tag legalább 25% (+1 fő) azonosan foglal állást, az kötelező érvényű az Elnökségre nézve.

Ez akár még sikeres is lehetett volna, ha a voksolás tisztességes körülmények és feltételek között történik. Ehhez azonban az kellett volna, hogy a szavazást megelőzően országos tagrevíziót tartsanak, azaz kiderüljön: valójában hány tagja is van az MSZP-nek. Ezt azonban a megélhetési elnökség és a mögéje bújt nagyhatalmú és valódi döntéshozók nem tették meg. Felmérve a gyurcsanyisták létszámát, az ebből származó személyes kockázataikat, inkább vállalták az alig burkolt választási csalást, ragaszkodván egy csak papíron létező adathoz (cca. 35 ezer). Így a DK kezdeményezése, ha csupán párszáz vokssal is, de elbukott, pontosabban: mesterségesen elbuktatták. Ezek után a reformerek számára nem maradt más, mint a kiválás.

Meg is kezdődtek a hónapokon át tartó egyeztetések. Mint kiderült, ezek legelső és legfontosabb pontja nem a jövőbeni együttműködés lehetőségei és formái voltak, hanem (milyen “érdekes” és főleg önleleplező a szocivezetés részéről!) a vagyon megosztása volt! Nevezetesen az, hogy Gyurcsány viheti ahova akarja a tagság hozzá húzó, őt követni hajlandó részét, de őket egyetlen gombostű meg nem illeti (pedig mintha a távozó tagok munkája és pénze/tagdíja is benne lenne abban a vagyonban! Nem?)!

Az MSZP ókonzervatív, megélhetési része nem lett volna önmaga, ha e hosszúra nyúlt tárgyalások alatt nem indította volna be a Fidesztől eltanult karaktergyilkos hadjáratot a DK, de leginkább Gyurcsány ellen.

Az általában minden felelős beosztásra és önálló döntéshozásra teljesen alkalmatlan Szekeres (akiből a Bukás után valamelyik pártfőhülye “közgazdasági szakértőt” faragott – motoros fűrésszel) decensen összevonva métermagas homloka alatti szemöldökeit, diszkréten de nagyon határozottan cöccögve adott suttogó hangot nemtetszésének és szokás szerint semmitmondó véleményének. Ellentétben a folyamatos részegség látszatát sikeresen keltő, általában durván beszóló Szanyival, aki csak akkor szokott hülyeségeket beszélni, ha megszólal. Ő a “baloldali értékek” elárulásának Gyurcsányra akasztott vádjával házalt a közvéleménynél, de hogy pontosan melyek is ezek az “értékek”, az még a blogjából sem nagyon derül ki. Még nálánál is durvább volt az egész MSZP-beli pályafutása során bokától tokáig korrupciós pénzekben gázoló pártpénztárnok Puch(pithecus), meg a főpolgármesterségre méltán meg nem választott Horváth IngyenCsabi, akik Gyurcsányt (mert “kibeszélt”, meg “blogolni” mert) legszívesebben a nyakánál fogva vágták volna ki a pártból. És persze megjelentek az internet kommentesei is, akik azt vetették Gyurcsány szemére, hogy “…miért nem akkor csinált valamit, amikor még miniszterelnök és pártelnök volt?!” (Na ja! Hiszen pl. ezer kannibált úgy lehet a legegyszerűbben leszoktatni az emberevésről, ha közöljük velük, hogy “ejnye-bejnye”, majd felolvasunk nekik egy vegetárius receptkönyvet. Ugye?)

Ilyen háttérzene kíséretében született meg október elejére a válási megállapodás, s így az új párt megalakulásának már csak az időpontja volt kérdéses. Ez tegnap meg is történt.

A Fáy utcai Sportcsarnokban, mintegy 3000 érdeklődő előtt Gyurcsány egyórás, szokásához híven kitűnő beszédében hírdette meg az új mozgalom megalakulását és annak alapelveit. Mondandójának legjobb és legrészletesebb összefoglalóját a “Galamus” közölte le, s az itt olvasható! Bár érdemes rákattintani, magam mégsem idéznék belőle, mert e posztom sokkal inkább a körülményekről és a háttérről kíván szólni, mint magáról az eseményről.

Az eseményt követően persze megszólaltak a “hivatásos véleményezők”, a remek humorú Kuncze Gábor által csak “bakelit politológusok“-nak címkézett “szakértők”. Mondandójukból (lásd a fentebb megadott linken a Galamus-összefoglalót!) két dolog derül ki: nem ismerik Gyurcsány beszédét és a tudás (megszokott) híján klisékkel operálnak. Ment a szöveg a közvéleménykutatások adatairól, Gyurcsány személyes népszerűtlenségéről, s így a DK esélytelenségéről, megtoldva azzal, hogy a magyar pártrendszer eleve lehetetlenné teszi egy új mozgalom érvényesülését (aha! … és az LMP, és a Milla?) … és a többi … blablabla.

Amiről azonban e politológusok, elemzők nem szóltak egy kukkot sem – pedig a közvéleménykutatások adataiból ez egyenesen kiordít -, hogy itt egy egészen elképesztő nagyságú választói tömegnek (60%!, azaz cca. 4,8 millió fő!) egyszerűen nincs pártja! Nincs egy mozgalom, egy bevett, ismert politikai csoportosulás, amelyre szavazatát jószívvel adhatná! Mert elege van a néhány fizetett párttagon kívül senkit nem képviselő MSZP-ből. A rabszolgatartó “nemzeti tőkések”-et, a maffiát a hatalom sáncai mögé bejuttató és azt bebetonozni igyekvő, putyinista állampártot építgető Fideszből. A menetelő rohamkéményseprő barmok barna fosáradatából megélni igyekvők, állami pénzek ellopása esetén a Fidesszel bármikor együttműködők pártjából. Abból, hogy bő két évtizede hazudoznak neki, s ciklusról-ciklusra tapsolják el azt a jövőt, amelyért nap-napután megszenved. Akik arra várnak, hogy végre valakik megszólítsák őket. Értelmes, okos szóval.

Ha ez nem sikerül majd a tegnap megalakult új pártnak, akkor a DK számára valóban nem lesz esély. Csupán egy lesz a számos elvetélt próbálkozások közül.

De ha sikerül, akkor végre, hosszú idő után, az értelmes embereknek is lesz egy pártjuk, egy politikai mozgalmuk! S mondjanak a maradvány-MSZP “politikusai”, a Fidesz hivatásos tolvajai, a pártirányított média műsorvezetői, a fizetett “szakértők”, a “liberális újságírók”-nak álcázott bérhuhogók bármit

mi vagyunk többségben!

… és ezt …

szendamondja!

(Amikor ezt a posztotom írom, még nem tudhatom, milyen lesz a Milla-tüntetés, s mi lesz a hatása, következménye, lesz-e folytatása. De ha minden a várakozásoknak megfelően alakul, tovább épül a Szolidaritás Mozgalom, okos és főleg aktív politizálással megerősödik a DK is, s ezek képesek lesznek az ország érdekében össze is fogni, akkor minden feltétel adott lesz a demokratikus rend revíziójához szükséges kétharmad választásokon történő eléréséhez. … Álmodom, mi?!)

Advertisements

3 hozzászólás on “Lett egy pártunk?”

  1. kekec szerint:

    Ahhoz, hogy a Dk sikeres legyen. le kell tudni mosni a Gyurcsányra a semmilyen-tömjén által fröccsentett sarat. A személyéről – és a kormányzásáról is. Ha ez nem sikerül – semmi más sem fog sikerülni. Nem szégyen a fidesztől tanulni – minden blogra egy DK-s ügyeletes kullancsot.ragasztani, aki folyamatosan cáfolja a narancslét és hirdeti a DK-s igét.
    Ha változik a közhangulat – a szél szerinti változó vitorlákat is átállítják a “megmondó emberek”. Mert jelenleg még abban érdekeltek, hogy Gyurcsány tovább fikázzák, különben nagy mea culpázásokkal el kellene ismerniük, hogy ők (is) szabadították Orbánt az emberekre.
    És még egy további feltétel: EGYSZERŰ, rövid, tőmondatokkal operáló és HIHETŐ program kell. A HIT hegyeket mozgat! És a fidess hit csak egy másik hittel váltható fel – az antagonizmusnak a plebs szemében esélye sincs!
    (a Millának tulajdonított tüntetés jól sikerült – ezen a fő szervező és akciózó 4K (Negyedik Köztársaság) bejelentette egy BALoldali PÁRT alapítását. Azaz tovább osztják a baloldalt, ahelyett, hogy a jobbközépre tájolták volna magukat, ahol viszont iszonyatos űr van.
    Ehhez már csak a Szolidaritás párttá alakulása kell, hogy a baloldal lenulláza magát – lengyel módra.

  2. kekec szerint:

    Bocs nem antagonizmus, hanem ateizmus. Cserélnéd?

    • szendam szerint:

      Kedves “kekec”!
      A hsz-kat “szerkeszteni” nem tudom, így az elírt szót sem tudom Neked kicserélni. Bocs 😦 !
      Ami a kommented lényegét illeti: valóban nem szégyen tanulni a Fidesztől, de csak ami a mozgósítást és a tematizálást illeti. Minden más szerintem elvetendő!
      Lehet, hogy vannak olyanok, akik bonyolult problémák tőmondatokra leegyszerűsített “megválaszolására” vágynak, de szerintem ezek nem azok, akiknek a Milla, a Szolidaritás,avagy a DK “készült”. Ezek a “belső emigrációba” vonult 60% igényeit kell, hogy kielégítsék. Azt az igényt, hogy végre ne hazudozzanak bele a képükbe, hogy végre okos és nyílt szóval forduljanak feléjük, feltárva/kibontva előttük a valóság minden szegmensét. Azaz valami olyasmit, amire anno még Gyurcsány buzdította (később megélhetésieknek bizonyult) párttársait az elhíresült Őszödi Beszédben – sajnos csak pártszemközt!
      Ami a “HIT” kérédését illeti: pontosan azért tart itt az ország, a társadalom, a gazdaság ahol, mert egyesek észérvek, kimunkált programok és hiteles személyiségek híján HITté tették a politikai elkötelezettséget, irányultságot. Hát pontosan ez az, amivel végre szakitani kellene!
      Legalább is szerintem.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s