Bankárpogrom Beszarábiában

Most olvastam egy rendkívül érdekes interjút Zdeborsky Györggyel a “nepszava.hu”-n. A volt bankvezér, ma “csupán” egyetemi tanár, felteszi a jogos kérdést: ugyan miért akar Orbán Viktor mindíg és mindenkivel háborúzni, s ugyan mi értelme a banok és az emberek szembe állításának? Aztán meg is adja a válszt: az egész csupán demagógia, mert amíg a hon”polgár” az őket “becsapó” pénzintézetekkel van elfoglalva, nem foglalkozik az őket naponta átverő kotmányzattal!

Zdeborsky közérthetően vezeti le, mi a bankrendszer gazdasági lényege: kamatra felvenni a szabad pénzeket (megtakarítások), majd magasabb kamatra kölcsön adni azoknak, akiknek erre szükségük van. Ez a bankok és a gazdaság közös elemi érdeke, hiszen az egyik pénztöbblettel, a másik pedig -hiánnyal  küszködik.

Zdeborsky szerint nem igaz, hogy a magyar, illetve a Magyarországra telepedett bankok az itteni kihelyezéseikből magasabb profitot zsebelnek/zsebeltek be, mint pl. Hollandiában, avagy Ausztriában. Ő úgy véli, hogy ez a látszat azért alakult ki, mert:

– Magyarországon 1990-et megelőzően gyakorlatilag nem létezett kereskedelmi bankrendszer (bár volt az OTP és annak 500 fiókja, de az csupán egy banknak álcázott, igazából szociális célú állami vállalat volt), s ennek létrehozása jelentős költségekkel járt, melyet ezen vállalkozások vissza akarnak kapni, lévén többek között külföldi betéteseik pénzét használták erre;

– Magyarországon tulajdonképpen még ma sem létezik az a pénzügyi kultúra, amely pl. Németországot, Angliát, avagy Ausztriát jellemzi. Azaz a honi vállalkozások és magánszemélyek ugyan nagyon örülnek annak, ha pénzt kapnak kölcsön saját terveik megvalósítására, bármit aláírnak ennek érdekében, de már fel vannak háborodva, ha a hitelező szerződés szerint visszakéri a kihelyezett tőkét és annak kamatait. Emiatt egy magyarországi tőkekihelyezés kockázatosabb, így a hitelnyújtó kénytelen magasabb fedezetet kérni az adóstól, illetve nagyobb kockázati tőkefedezetet zárolni a saját profitjából.

Nos, amíg az olvasásban eddig elértem, felgyülemlett bennem pár kérdés. Mondjuk az, hogy ugyan miért van joguk a bankoknak csakis Magyarországon ahhoz, hogy egyoldalúan és gyakorlatilag indoklás nélkül módosíthassák az akár csak tegnap aláírt/megkötött hitelszerződéseket? Azt megértem, hogy a rendszer, a fiókhálózatok kiépítése sok pénzbe került, s ezt a befektetést is vissza kell adni a betéteseknek, de mi van az ilyen-olyan címen beállított és folyamatosan emelt költségekkel, melyek jelentős része egyszerűen indokolatlannak tűnik? Például egy hitelfelvétel során ugyan mi az ördögnek kell kifizetnem olyanokat, mint “hitelfolyósítási díj”, “banki jutalék”, “hitelbírálati díj”, “hitelfedezeti életbiztosítás” (a biztosító természetesen nem szabadon választható!) ésatöbbi?

Persze azonnal meg is kapom a választ: a honi pénzügyi kultúra olyan alacsony, hogy a bányászbéka seggét is csak űrbe telepített csillagászati távcsővel tudhatjuk szemlélni, ráadadásul a mindenkori Kormányoknak annyira szükségük volt egy jól kiépülő ker.bankrendszerre, hogy törvénykezéseikkel teljes mértékben kiszolgáltatták a magyar ügyfeleket. Így tehát a hazai pénzintézetek csak azt tették, amire a magyar jogkörnyezet nekik lehetőséget adott! Igaz.

Ezt teszi a mostani, bankok ellen “szabadságharcot” folytató Orbán-kormány is – állítja Zdeborsky. Orbánéknak ugyanúgy, de talán még jobban is szükségük van  ezen vállalkozásokra mint elődeinek, mert nélkülük a kéthetente kilyukadó állami költségvetésüket nem tudnák befoltozni. Kivetik rájuk az extraadót, amely – ellentétben a nyugat-európaiakkal – nem a bankrendszer biztonságos működését, hanem a költségvetést fedezik? No problem! Az ügyfél majd kifizeti! Rájuk verik a rögzítettárfolyamos végtörlesztés összes költségét? No problem! A “maradék” 90% majd kifizeti! Meg azt az eljárási díjat, meg azt a büntetést, meg annak kamatait is, amit a bizonyosan bekövetkező nemzetközi bírósági per ítélete valamennyi adófizető nyakába akaszt!

Zdeborsky szerint semmiféle reális alapja nincs azon pletykának, miszerint Orbánék ki akarnák útálni Magyarországról a külföldi tulajdonú bankokat. Azért nincs, mert a hazai tulajdonú pénzintézetek egyszerűen nem rendelkeznek annyi tőkével, hogy elláthassák a honi gazdaságot. Még akkor sem, ha a “ésvidéke” tak.szöv.-öket egyetlen holdingba boronálják is össze, ahogyan azt a kissé elmebetegnek látszó Demján egyszer kiöklendezte állami pénzekkel túltömött garatján. Ez az egész tehát csupán egy hangulatkeltés, egy “bankárpogrom”, melynek céja az, hogy “Józsi Néni” és “Mari Bácsi”, amikor két “Való Világ”, avagy “Győzike Show” között kap az orcájába egy 3 perces “híradót a 25 perces reklámba ágyazva, ne a kormányzati baromságokat, hanem a bankokat okolja a maga nyomoráért.

Mert azért legyünk már egy kicsit reálisak. Tény, hogy a hazai jogrend minden disznóságra lehetőséget adott a bankoknak, s az is tény, hogy bár a devizahitelezések nyújtásakor senki nem számolt ekkora árfolyam-elszállással (elsősorban és főleg a CHF esetén), de egy ilyen kockázat lehetőségével azért a pénzintézeteknek számolniuk köllet volna! Nem tették, mert a rájuk vonatkozó előírások biztosították számukra a “könnyebb utat” (akkor meg mi az ördögért számoltak fel “hitelbírálati díj”-at, ha igazából csak a leendő adóssal kapcsolatos kockázatokat mérték fel?).

A devizaalapú hitelezés mai mizériája tehát úgy a bankok, mint a hitelesek és a mindenkori kormányok hibája (Járai MNB-elnöki működését már minősíteni sem szeretném, mert félek, hogy kisülne a monitorom!). Az árfolyamok elszállásában kezdetben és elsősorban a nemzetközi pénzügyi válság és Magyarország túlzott eladósodása voltak a hibások. Csakhogy a drasztikus valutaárfolyam-kilengések után 2009.-ben olyannyira sikerült normalizálni a helyzetet (Bajnai-Oszkó Kormány), hogy a hatalomátadáskor 180Ft/CHF és 255Ft/Eur volt az árfolyam (mindezt úgy, hogy a CHF-et 150-160-nál, az Eurot pedig 240-245-nél vette fe a jónép többsége!). Ehhez képest ma 245 a CHF, 290 az Euro, s mindez már nem az “emútnyócév”, hanem az “emúttizenhéthónap”, meg a matolcsyzmus, meg a Kósa-Szíjjártó-, meg a Lázár-nyilatkozatok, meg a rémesen ostoba és kontraproduktív rögzítettárfolyamos végtörlesztési tv. a hibásak (eddig)!

A XIX. századi Oroszországban divat volt időnként pogromokat tartani az ottélő zsidókkal szemben. Ezek oka az volt, hogy az orosz arisztokrácia az év többségét Párizsban töltötte mulatozással, kaszinózással, s ez bizony gyakran több pénzt igényelt, mint birtokaik átlagjövedelme. Ilyenkor áruba bocsátották azt a gabona- és élelmiszerkészletet is, mely muzsikjaik megélhetését biztosította volna. Ebből persze éhséglázadás lett, melyet a bojárok úgy tereltek el magukról, hogy fülbesúgdosós “agant provocateur”-jeikkel ráuszították a muzsikokat a zsidó kereskedőkre mondván: van gabona, van krumpli, van itt minden, csak a zsidó felvásárolta és most ül rajta!

És mit csinál most a Mi Boldogságunk és Reménységünk? A Nemzet Nagy Kormányosa, a Szeretett Vezető?

Addig shortoltatta a haverjait a tőzsdén, míg belerokkant az ország!

Hát most jön a pogrom!

 

Reklámok

One Comment on “Bankárpogrom Beszarábiában”

  1. evitae szerint:

    “ugyan miért van joguk a bankoknak csakis Magyarországon ahhoz, hogy egyoldalúan és gyakorlatilag indoklás nélkül módosíthassák az akár csak tegnap aláírt/megkötött hitelszerződéseket?” és egyéb kérdésekre:
    Számomra a válasz nagyon egyszerű. A rendszerváltástól kezdve a magyar politikai (és gazdasági) “elit” (politikusok, pártok, képviselők) semmi mással nem törődött, csak saját kisded játékaikkal. Az ország, a nép sorsa a kutyát nem érdekelte. Hogy mekkora őrült feladat (lett volna) a gazdasági élet, az istenadta átsegítése a legutóbbi átkos (szocialista) rendszerből egy kapitalista keretek között működni tudó demokratikus rendszerbe? Ugyan kérem, kinek kell az a sok munka? Mind azt nézte csak, hogy neki mekkora haszna lesz belőle. Az a kevés kivétel, aki becsületesen akarta végezni ezt az irdatlan nagy melót, nem bírták a küzdelmet, gyengék voltak, inkább feladták, kiszálltak az országot elárasztó mocsárból. És ebben a dagonyázásból az összes politikai-gazdasági szereplő kivette a részét, mégis, honnan lenne most ennyi menő tőkésünk, leggazdagabb magyarjaink? Becsületes munkából nem lehet ilyen óriási vagyonokat összehozni röpke évek alatt. Az állami vagyon szépen magánosítva lett, ami önmagában nem lenne baj, de az új tulajdonosok felelősségtudata, ország és nép iránti elkötelezettsége még álmukba se fordult elő.
    .
    Minden, amit tudni lehet a 20 évről, és a válaszokat minden kérdésre megtalálni Paul Lendvai “Eltékozolt ország” c. könyvében lehet. Aki azt elolvassa, nemigen lesz utána kérdeznivalója. A 20 év minden politikai-gazdasági-közélet szereplője felelős azért, hogy most az (1947-es párizsi békeszerződés miatt) illegitim szélsőjobbos fidesz fasiszta diktatúra építésén dolgozhat náci segédlettel, teljes gőzzel. És még mindig: zavartalanul.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s