Olvastam valamit …

egy újabb kitűnő írást a magyarországi Népszavában! Szerzője a számomra teljesen ismeretlen (no de ez csakis “me a culpa” lehet!) Nagypál Anikó, aki a lap hasábjain egy kitűnő fabulát tett közzé. Lévén mese(?), tökéletesen illeszkedik az “És akkor a Laci…!” című előző posztomhoz, melyet szintén egy “mesé”-vel kezdtem … és zártam.

A Jó Király hátradőlhet

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csudálatos kis ország, valahol az üveghegyek között, Európától jobbra. Nem kicsit, nagyon jobbra. Ebben az országban egy nagyhatalmú uralkodó kormányozta az ő istenadta népét. Megtett mindent, hogy alattvalói szeressék, és boldogan éljenek, amíg meg nem halnak. A röghöz kötötteknek még közmunkaprogramot is adott, hogy ne kelljen elhagyniuk az országot, mert a hanyatló Nyugaton csak rosszat tanulnának. Jó szívvel biztosította nekik a 47 ezer forintot , ami a megélhetéshez kellett, igaz, az ezen felül még szükséges kecskéről maguknak kellett gondoskodniuk. Ő maga és bölcs tanácsadói nagy házakban éltek, jókat ettek-ittak, mindezt persze a nép érdekében, hisz’ Orwell és az állatfarm óta tudjuk, hogy aki felsőbbrendű munkát végez, annak ennyi jár.

Egy napon aztán azt jelentették az uralkodónak, hogy a fiatalok valamiért egyre kevesebben élnek a Code Orbán-ban megálmodott klasszikus családmodell kötelékeiben. Nosza, összedugták hát a fejüket a tanácsadók, és kisütötték, hogy ennek csak egyetlen oka lehet: a fiataloknak nincsen módjuk az ismerkedésre. A jó uralkodó szíve legott összeszorult, amint a sok, házasságot nem ismerő fiatal üres életére gondolt, hiszen ő maga is öt porontyot nevelgetett, éppúgy, mint egy réges-régi barátja. Igaz, annak asszony is akadt az öt gyerekhez bőségesen, dehát az is rendben lett volna, hisz’ végülis elvette mindet az istenadta!
Kidoboltatták tehát, hogy Pünkösd havában az uralkodó áldásával megrendezésre kerül a Táncválasztó-párválasztó címet viselő népi ünnepély, ahol minden házasodó korban lévő legény, és minden eladósorban lévő leány köteles megjelenni, és ott a helyi elöljáró színe előtt párt találni, majd azzal azon melegében összekötni az életét, és még azon az éjjelen el is kezdhetnek munkálkodni a következő kenyérpusztító nemzedéken.

Lett is erre nagy sürgés-forgás országszerte! Készültek a kelengyék, kinyílottak a tulipános ládák, az ifjak új csizmát kaptak, a leányok meg szép hímzett pruszlikot. Pünkösd havának végére készen is állottak a házasulandó korúak és nagy boldogan indultak meg a táncmulatságra. A szervezők, hogy a pártalálósdi igazságos legyen, már előre kimódolták, kik kerüljenek össze, nehogy már olyan maradjon pártában, akinek a génállománya esetleg értékesebb, míg valaki más, kevésbé értékes ember meg csak úgy szaporodjon bele a világba. Először tehát az erőtől duzzadó ifjakat, és a szépséges lyányokat sorsolták össze, így alkotva tökéletes párokat. Az uralkodói ideálnak meg nem felelő fiatalok maradtak a végére.

Táncoltak is az egymásnak rendelt fiatalok jó magyar zenére, jó magyar pálinkát ittak és jó magyar ételeket ettek, a hírvivők pedig elégedetten szállították a hírt az uralkodónak az ország minden csücskéből.
Lett is nagy boldogság eztán az országban! A bölcs uralkodó áldásos rendelkezése nyomán ellepték az utcákat a várandós asszonyok. A kórházakban már nem is volt nekik elég a hely, elegendő figyelem sem jutott számukra, de hát az asszonyok évszázadok óta megszültek egy bokor tövén is, mért ne lehetne akkor egy kórházi folyosón, ha már odabenn nem férnek el? A cseperedő gyerekeket az anyák a hátukon vitték dolgozni, hiszen a méregdrága bölcsődét nem tudták megfizetni, meg egyébként is, a gyereknek az anyja mellett a helye és pont.

Amúgy is, már csak két év, és mehetnek a negyvenes létszámú óvodai csoportokba, azután pedig a hatvanas osztálylétszámmal működő iskolákba, de ez is jól van így, mert a hit-és erkölcstan oktatás akkor igazán szép, ha minél több kis ragyogó arcocska simul egymás mellé, miközben azokat a szép, léleknemesítő történeteket hallgatják. Egyetemre már a szüleiknek sem volt gondjuk, hiszen az uralkodó bölcs rendelkezése folytán önfenntartóvá lett felsőoktatásba már régen csak a legelégedettebbek: az udvari emberek, meg a meggazdagodott udvari beszállítók gyerekei kerülhettek be, hogy a kincstár drága pénzén kinevelt bölcsek híven teljesítsék az uralkodó minden parancsát, és eszükbe se jusson lázadozni.
Felvirágzott tehát a haza, mert végre mindenki azt tette, ami Istentől és az uralkodótól elrendelt dolga: az asszonyok szülték sorra a pulyákat, ezért aztán férjeik csak kéthavonta egyszer hagyták helyben őket, amikor túlságosan nehéz volt a közmunka keretében végzett stadionépítés. A gyerekek pontosan felmondták az erkölcstan leckéket, másra meg úgysem lesz szükségük az életben, hisz’ mire ők felnőnek, az állam már azt is meg fogja mondani, ki milyen munkára alkalmas, más ismeretekkel meg igazán kár lenne terhelni őket.

Az uralkodó pedig elégedetten hátradőlt, és boldogan mosolyogva csak annyit mondott: az Óperenciás tengeren innen, az Üveghegyen túl jobban teljesítünk! És hogy erről az ország minden lakója értesüljön, elrendelte, hogy az erről szóló hirdetményt minden város és falu főterén ki kell függeszteni.
Itt a mese vége, fussatok el…innen.

Nagypál Anikó újságíró /

***

Általában nem szokásom kommentelni a napilapok vélemény-oldalairól szerzett olvasmány-élményeimet, de most szakítanék ezen “heritázs“-ommal. A Nagypál Anikó által írt “fabula” ugyanis valóban és pontosan illeszkedik előző posztom (akit érdekel, az kattintson a blog “sidebar“-jára!) robotmeséjéhez. A Stanisław Lem-féle történetben (“Trurl gépe“) ugyanis az idiótának sőt, sértődősnek és bosszúállónak (azaz “Felcsútilag Felkent Fideszes Főember“-nek) bizonyult, elébb meggyőződését elvitatni, majd fizikai létezését is “megszűntetni” akaró Tákolmánytól alkotója csakis úgy tudott megmenekülni, hogy A Gép önnön ostobaságának dugájába dőlt. … Mi Magunk is, akik az Általunk soha nem pártolt és soha meg nem védett “Magyar Köztársaság” polgárai voltunk(!), ugyan nem vagyunk egy “Trurl”-hoz hasonló “zseniális csillagmérnök“-ök (de időnként vagyunk ifjan is a Diktatúra Rendszerszolgáinak bizonyuló HÖK-öks Pártállam-örökösök! … pl. a magyar “elitegyetemnek” számító ELTÉ-n, “Pistának jó lesz!“-típusú, egyetemi előljárók által évekig eltűrt! bejegyzésekkel!) az “Emúthuszonháromév”  csökönyösen kitartó “fejlesztése” eredményeként 2010 tavaszára megalkottuk A Magunk Gépezetét, mely ostoba, csökönyös, kisszerű, sértődékeny és bosszúálló mivolta okán, “Azemútháromévben” (is) alaposan Ránk támadt! Ezt a “Gépezet”-et nevezi cikkében Nagypál Anikó a “Jó Királynak“, illetve annak “tanácsadóinak“. … Hogyan és mikor fogunk Tőle és Tőlük megszabadulni? … Mibe fog ez Nekünk kerülni és … tényleg megszabadulhatunk valaha is a Magunk Ostobaságának Ostoba Gépezetétől?

Csökönyös “Murphysta” lévén csakis “optimista” lehetek, ha bízom Önmagunkban!

… és ezt …

szendamondja!

About these ads


Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

You are commenting using your Twitter account. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

You are commenting using your Facebook account. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

You are commenting using your Google+ account. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 48 követőhöz