"Há' hazudtunk! Oszt'?!"

“Lopunk, csalunk, hazudunk” – akár ez lehetne a felirata a hitehagyott jogászokból, álföldművesekből és rabszolgatartó vidéki bojárokból álló Falkaforradalmi Jogász-Paraszt Kormány saját címerének.

Annak bizonyítására, hogy ezen elképzelt címer vélelmezett jelmondata részemről nem túlzás, összegyűjtöttem néhány nagyon szép példát. Valamennyi esetben érvényesül a leadben említett “hármasság”, bár az élet három, látszólag különálló részéből vettem őket. Szolgáljanak ezek tanulságul, okulásul a jövőre nézvést, különös tekintettel arra, hogy valahányszor ezen “tevékenségükön” eme “urakat és hölgyeket” rajta kapták, legfeljebb csak vállat vontak, s kvázi azt mondták: “Há’ hazudtunk! Oszt’?!“!

Kecskének káposztát!

A 2010-ben egy sajnálatos, de tömeges (2,7 millió szavazat) ”félreértés” következtében hatalomra került Orbán-kormány egyik legelső szemétintézkedése volt a magán-nyugdíjpénztárak kifosztása. Az időskori megélhetésük fedezetének egy részét ezen intézetekben gyűjtögető, mintegy 3 milliónyi magyar honpolgárnak a kormányzat “felajánlotta a lehetőséget” (akkor így nevezték a netto zsarolást!), hogy a megtakarításaikat “eltőzsdéző” Manyupok helyett a “teljesen biztonságos” állami rendszerbe lépjenek át/vissza. Aki ezt megteszi, annak félretett tőkéjét egyéni számlán fogják vezetni, s továbbra is jogosult marad az állami nyugdíjra. Aki viszont erre nem hajlandó, az fizesse a tagdíját a netto keresetéből (mert ebbe a “nyugdíjtőzsdés rendszerbe” az állam “több pénzt már nem fog utalni” – O.V., 2010. október), s vegye tudomásul, hogy egyszer s mindenkorra “kiíratkozott a nemzeti kockázatközösségből“, azaz a költségvetés által elnyelt befizetései ellenére sem számíthat állami nyugdíjra.

A “Magyar Köztársaság Kormányá“-nak látszó pénzbehajtó jogi verőlegények eme szelíd rábeszélésének engedve, a Manyup-tagok mintegy 90 százaléka ráállt az “alku”-ra, s így a 2010-ben létre hozott “Nyugdíjreform és Adósságkezelő Alap” 2011. közepén 2946 milliárd forintnyi állampapírt, befektetési jegyet és részvényt vett át a pénztáraktól. Ebből 1387 milliárdnyi államkötvényt egyszerűen bezúztak (így csökkentvén az államadósságot), 216 milliárdot, mint “reálhozamot” kifizettek az ezt kérő átlépőknek. Az Alap így 2011. júliusában elvileg 1342 milliárddal kezdte meg hivatalos működését. Ámde mivel a matolcsysta unorthodoxia “világraszóló sikerei” miatt baromira köllött a pénz, a tavalyi esztendő végétől több tételben összesen 459 milliárd vándorolt át az Alapból az államkasszába, mely összeg a folyó kifizetésekre fordítódott – annak ellenére, hogy ugye ezt csakis államadósságra meg nyugdíjreformra lehetett volna költeni! Ámde tudomásul véve ezt a netto törvénysértést megállapíthatjuk: az Alapnál így elvileg 884 milliárd forintnyi vagyon maradt.

A mindössze egy hét alatt két törvényförmedvényt (adó- és járulékcsaló csődlovagok állami cégek élére való kinevezhetősége, illetve a hírhedt választási regisztráció) is beterjeszteni képes, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, Hódmezőlázárhely örökös ura, egy harmadikkal is megfejelte áldásosnak semmiképpen nem nevezhető tevékenységét. Javaslata szerint az Alapnál még mindíg fellelhető ex-manyupvagyont térítésmentesen adják át a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnek annak érdekében, hogy “az államadósság csökkentése ne sérüljön“.

Bármennyire furcsa is ezt pont tőlem olvasni, de Lázár javaslata bizony indokolt, mert az Alapnál sajna tényleg “sérült” az államadósság csökkentése (teszem hozzá: annál is!). Az Alap idén júliusban közzé tett elszámolása szerint ugyanis az általa kezelt ex-manyupvagyon már csupán 654 milliárd forintra rúg! Ez pedig azt jelenti, hogy az állami folyó kiadásokra törvénytelenül fordított 459 milliárdon felül, egy esztendő alatt valamilyen eleddig ismeretlen úton-módon elpárolgott további 230 milliárd is! Jogos tehát ezt a tőkét az egyetlen naptári év alatt mínusz 693 milliárdos “hozammal” kezelő Alaptól elvenni (netán meg lehetett volna nevezni a felelősöket is, s azokat esetleg hűtlen kezelésért bíróság elé állítani!). No, de a maradékot most annak az MNV-nek adni, melynek felsőbb szerve a Simicskaközgép-minisztérium (ezt minálunk hivatalosan “Nemzeti Fejlesztési Minisztérium“-nak nevezik)? Kecskére bízni a káposztát? Nem túlzás ez?!

Igazából nem. Mert a hazug, csaló és tolvaj pofátlanságban már idén júliusban elmerészkedett Dicső Államunk majdnem a falig, amikor az üggyel megbízott Erőforrás-minisztérium bejelentette: lópikula és pacsirtafütty lesz itt, de nem egyéni számlavezetés, mivel “…a Nyugdíjbiztosítási Alap egyensúlya biztosított, ezért nem indokolt sürgős módosítás“. Lefordítva közmagyarra: “Há’, hazudtunk! Oszt’?!“

Földet az álparasztnak!

Tavasz eleje óta nem csitul az a botrány, melyet Ángyán József, a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) lemondott államtitkára robbantott ki az állami földhaszonbérleti szerződésekkel kapcsolatban. A furcsa módon mindmáig(!) fideszes országgyűlési képviselő szerint az FVM – megsértve a vonatkozó törvényt és annak alapelveit – nem a helybenlakó, valóban agrárgazdálkodással foglalkozó vállalkozóknak osztja ki pályázati úton haszonbérbe az állami földeket, hanem “vidéki oligarchák, országos nagyvállalkozók” jutnak hozzá strómanok (többek között: könyvtárosok, műkörmösök, vízvezetékszerelők) útján ezen lehetőségekhez.

Egy ilyen, tíz esztendőre szóló (elővételi jogot is biztosító) állami földbérleti szerződéshez jutni igencsak jó biznisz. Ha másért nem is, de azért mindenképpen, hogy az évi mintegy 1200 Ft/ha bérleti díjjal szemben ugyancsak évi cca. 60.000 Ft/ha úniós és állami támogatás “jár”. Az így elérhető több, mint 55 ezer forintos hektáronkénti haszon olyan csábító lehetőség, melyet a “jobbkonz. polgárok” semmiképpen nem hagyhatnak az “ablakban”. Az eljáró szervek által “ügyesen pontozott” pályázatok így azt eredményezték, hogy a helyi nem, vagy “nem eléggé” fideszes gazdák lópikulát (avagy egy azzal egyenlő “talpalattnyi” földet), a “kedvezményezett polgártársak” (illetve azok strómanjai, egy környékbéli romos házba bejegyzett bétéi) pedig több százhektáros, egybefüggő latifundumokat kaptak függetlenül attól, hogy valójában hol is laknak, foglalkoznak-e egyáltal földműveléssel.

Ángyán József a nyár elején két, a netto korrupciókat és törvénysértéseket feltáró tanulmánnyal jelentkezett, melyek a Fejér- és Borsod-megyei példákat sorolta fel okadatoltan, táblázatokba foglalva (a témával részletesen foglalkozott az atlatszo.hu “Talpalattnyi föld” c. sorozatában, az ángyáni tanulmányokra mutató linkeket pedig korábbi, 2012. június 4.-i keltezésű posztomon keresztül érheti el az érdeklődő Olvasó!). Néhány napja az ex-államtitkár újabb vizsgálati tanulmányokkal állt elő, immáron Baranya- és Hajdú-Bihar-megyei esetekről. Ezekben is ugyanazt állapítja meg: a “nyertes” pályázók egyötöde vihette el a kiosztandó területek négyötödét (100 ha fölötti méretű, egybefüggő birtokok) – ezek többsége nem is helyben lakó! – , míg a maradék 20 százalékon (3-20 hektáros szántók) osztozhatott a többi!

A legelső botrányra az FVM úgy reagált, hogy tíz esztendőre titkosította a beadott pályázati anyagokat (még az egyik vesztesnek sem voltak hajlandóak kiadni a saját írományát!), aztán nyugodtan folytatták tovább az üzelmeiket. A legújabbra pedig már csak válaszolni sem voltak hajlandóak. Csupán vállat vontak, mintha csak azt mondanák: “Há’ hazudtunk! Oszt’?!“

Rabszolgákat a Bojároknak!

A “pound-foolish and penny-wise” (kitűnően érzékletes angol bonmot, kb. azt jelenti: “A forintot szórja, a fillért fogja“) Orbán-kormány, a közpénzekkel való baromira felelős gazdálkodás jegyében meghírdette, hogy mostantól kezdve itten egyetlen munkaképes ember sem lébecolhat szociális támogatásokból! Ippeg ezért osztán úgy alakította át a Közmunka-programot, hogy aki törvény szerint ugyan jogosult lenne az ilyen-olyan szoctámokra, az csakis akkor kaphat ilyesmit, ha hajlandó (köz)munkát vállalni.

Arról az alapelvről azonban kreatív módon “megfeledkeztek”, hogy ilyen támogatás/segély rászorultsági alapon jár, munkáért cserébe pedig munkabér! Ámde mivel ez csupán “támogatás” (cserébe az elvégzett munkáért, ugye?!) rögtön csökkentették is a kifizethető pénzeket. Ellentétben az “országot eladósító, a munka becsületét lealacsonyító, az emútnyócév” szocikormányaival egy ilyen melós ma, napi nyolc órában foglalkoztatva 47 ezer kemény magyar forintot kap (szemben a nemzetvesztőék idején dívó netto 61 ezerrel! – korabeli netto minimálbér!), azt is heti bontásban. Ugyanakkor a közmunkásokat foglalkoztató önkormányzatok csupán előfinanszírozzák ezen emberek “munkabérét”, azt utólag az állami költségvetés megtéríti nekik. A közmunkás a “foglalkoztatója” számára tehát semmibe nem kerül: órabére, utána kifizetendő adója és járuléka ippeg pontosan egyenló NULLA forinttal.

Mindezek fényében talán nem csoda, hogy a nepszava.hu tegnapi riportja szerint az Orbanista Mintavárosban, Hódmezőlázárhelyen (Magyarország legeladósodottabb, de ugyanakkor legfideszesebbnek tűnő városában) sorra rúgdossa ki a helyi önkormányzat az alkalmazottjait, s helyük közmunkásokat tesz (még hivatalnoki munkára is!). Nem is csoda, mivel a Lázár-uralom miatt tokától bokáig hitelekben álló “Lázártown“-nak csak ebben a hónapban 150 milliót, decemberben pedig egy teljes milliárdot köllene kicsengetnie törlesztés címén. Mivel közalkalmazottra nem telik, a közmunkás pediglen ingyé’ van, hát nem köll különösebben csodálkozni azon, hogy a 46 ezer lakosú Mintavárosnak mostanság 1100 ”állami melósa” van, míg pl. a közeli megyeszékhely, a 170 ezres Szeged még a csúcsidőszakban sem foglalkoztatott ilyen címen 700 főnél többet!

Ingyen melósnak pedig ugye nagy a keletje. Így aztán nem csoda, hogy ez a “foglalkoztatási forma” elharapódzóban van Dél-Kelet-Magyarország (vajon miért pont itt és ennyire gyakran?) ”politikusai” körében. A már linkelt népszava.hu-cikk szerint Mágori Józsefné, Makó fideszes országgyűlési képviselője, aki a vidék legnagyobb hagymafelvásárlója korábban még 250 forintos órabérért romániából “importált” munkásokat alkalmazott, mostanság már csupán közmunkásokat, hiszen az ő “bérüket” az államkasszától úgyis visszakapja! A szomszédos Békés-megyében pedig Pusztaottlaka polgármestere, Simonka László (tök’ véletlenül ő is fideszes törvényhozó!) a választókerület számos közmelósát “alkalmazza” a saját dinnyeföldjein, s annak ellenére, hogy neki ők gyakorlatilag semmibe nem kerülnek, hogy ezek az emberek az adófizetők pénzén tulajdonképpen neki hajtanak hasznot, mégis úgy bánik velük, mint az állatokkal, s ráadásul még heti 1550 forinttal is megkárosítja őket … márha egyáltalán ki van fizetve a pénz!

Az Orbán-kormány anno azt hírdette meg, hogy “Segély helyett munkát” ad a zembereknek. Az utóbbi időkben pedig egyre-másra derül ki, hogy “munka” ugyan vagyon, de a “segély” biza’ gyakorta nincs kifizetve, hiszen vannak olyan települések, ahol már hetek óta tartoznak még ennek kifizetésével is. Amikor pedig a jónép lázadni kezd, akkor elébb kirúgdosással fenyegetik meg őket, aztán pedig vállat vonva szinte kijelelntik: “Há’ hazudtunk! Oszt’?!“

***

 Amit én egyáltalán nem értek, fel nem foghatom (nem, a fenéket!), hogy ez a rengeteg (több, mint három milliónyi ember!) mi az ördögért nem veri már az asztalt, mi az ördögért ül otthon dudrogva az éhínsége miatt is lassan kiüresedő “kipufogóján”, miért tűri ezt az egész szemétséget, miért nem nyitja ki a száját?! Miért áll be birkának a nyájba tudván: csak pásztorbotot meg kutyaharapást kaphat csupán, s közben lenyírják a gyapját?! Enni meg már annyit sem kap, hogy éhen ne haljon!

No, szervezzük csak azt a “Népfornt“-ot! Hülye az, aki be nem áll!

… és ezt …

…szendamondja!

About these ads

---