No comment 24.
Feladta: 2012, augusztus, 22 Kategória: Uncategorized 2 hozzászólás »Előző posztomban arra igyekeztem rávilágítani, hogy a FELFUVALKODOTT HÓLYAGOK (azaz az egyáltalán nem tisztel “politikusaink”) és az általuk kinevezett Felfuvalkodott Hólyagok (állam- és közigazgatási “hivatalnokaink”) miként csináltak “pingpong-labdát” egy egyébként mindenre jogosult, mindössze 14 esztendős, “középsúlyos értelmi fogyatékos” kislányból … meg az ő édesanyjából! Ezen esteből pedig igyekeztem rávilágítani arra, hogy az csak egy a sokból, s mindössze annyi a különbség, hogy ez nyílvánosságra került egy lapszerkesztőség jóvoltából!
Az alábbiakban utánközölt (a nepszava.hu tegnapi kiadásában megjelent) írásnak ugyan első “blikkre” kevés köze lehet az általam leírt és kiposztolt történethez, de ez csupán a látszat. A Népszava újságírója, Stummer Krisztián ugyanis oly’ tökéletesen jellemezte (és karikírozta ki) a FELFUVALKODOTT HÓLYAGOKat, amelyet mindenképpen érdemesnek tartottam a blogomon való megjelenésre, s ezáltal a “Hosszútávú Emlékézezet” számára történő megőrzésére! Hát, olvassuk, s részemről (egyelőre) “no comment“!
“Személyes” honlapok
A honatyák többsége, megrészegülve saját önkezükkel megnövesztett kultuszuktól, hirdeti a tökéletességet és a sikert: minden rendben van, s rendben is lesz, egy igazi magyar “amerikai álom” beteljesült, lényeg a nép, de mindenekelőtt az egyes ember, aki nem más mint ő maga. Legalábbis kormánypárti polgármesterek honlapjait böngészve ez érződik. Ugyan szobrot (még) nem illik állítatni, a világháló lehetőséget ad arra, hogy az elért, és még íródó sikertörténet megkapja méltó jelképét egy elégedetten vigyorgó arckép vonásaiban, amelyeknek néha a monitornyi hely is kevés. Az egyes honlapok egyéb elemeihez képest aránytalanul megnövesztett arcképek, váltakozó fotók ez első emberről, aki kisgyereket, vagy épp egy hálálkodó nyugdíjast ölelget. Az önkormányzat magabiztos és eltökélt főnökéről miközben instruálja a körülötte állókat. A nép atyjáról, aki álruháját a szekrényben hagyva, öltözékének királyi pompájában utcára megy, hogy a forrásnál fojtsa el a kialakult és még tenyésző problémákat. Ismerősnek tűnő képek egy még nem is annyira távoli múltból, bizonyítva azt, hogy a kormánypárt által olyannyira gyűlölet kor főnévi szerkezete még ma is ott kántál a politikai nyelvtanban.
Nem a honlapok konkrét tartalmára vagyunk kíváncsiak, hanem az úgynevezett első benyomásra, a főoldal elhelyezett első élményre, a részletek együttes hatására, mikor a szem még nem az olvasnivalót, a híreket keresi, hanem egy pillanatra megpihen a fotók, a színek, és a lehetséges idézetek együttesén. A fővárosi és a vidéki polgármesterek honlapjai enyhe különbséget mutatnak a saját személy éljenzésének fokozásában, utóbbi esik a legtöbb esetben a túlzás végtelen magasságaiba. E túlzások enyhébb formáját képviseli Vattamány Zsolt Erzsébetváros polgármestere, kinek szelíden mosolygó arca a kerület épületei elé photoshoppolva hirdeti: a város szép. Szép, mert szebbé teszem. Pokorni Zoltán azonban nem tudott mit kezdeni az önkultusz újra ás újra feltörő csábítgatásaival. Oldalára kattintva, hátrahőkölünk a hirtelen felugró arc szuperközelijétől, amely azt sem bánja, hogy homlokának és állának jelentős része képen kívül marad. Sebaj. Helyettesít az egyes részeitől megfosztott fejhez tartozó óriásira kinyújtott név, amely nem engedi feledni kié ez a ragyogó és eltökélt szempár.
Zugló városrész első személye, Papcsák Ferenc nem él gigantikus méretekkel, megelégszik egy át-áttűnő fotómontázs dramaturgiájával: narancssárga esőkabátban az utca emberét instruáló, kisgyermeket átölelő polgármester, s a hívei között céltudatosan magyarázó próféta. E prófétai jelleg Dr. Kovács Ferenctől, Nyíregyháza honatyjától sem áll távol. Bizonyos archetípusok, mint például várandós kismama, családanya, kisgyerek és nyugdíjas csoportjától halkan ellépő “vezető”, aki pontosan ismeri feladatait, céljait és helyét mások között. Lényeg az arányok helyes ismerete. Csak tanulja meg mindenki azt, hogy hol álljon: kissé hátrébb, nem megtörve a méretek (kisebb-nagyobb) helyes festői kompozícióját. Szalay Ferenc, Szolnok polgármestere, akár egy tusfürdő hirdetés elégedett reklámarca, magabiztosan veszi uralma alá a felugró ablak teljes jobb oldalát, míg a szabadon maradt másikat egy Deák Ferenc idézettel tölti ki. Mert megérdemli.
S bár a koncepciónk része nem a tartalom vizsgálata, Szalay Ferenc honlapján nem lehet elkerülni a kissé lejjebb elhelyezett megjegyzést: “hozzászólások kikapcsolva”. Mindezt annak ellenére, hogy a polgármester minden egyes hír, cikk alján felteszi az udvarias kérdést: “Van véleménye a témában? Kérem, ossza meg velem.”. A lehetőség megadva, de inkább ne tessék élni vele. Itt senki másnak ne járjon a szája, csak a haza bölcsének.
Ez van most itt a virtuális haza magaslatain.
Hát ez tényleg “no comment”, de sajnos ez érvényes mindegyikre. Lett légyen kormányoldali politikus, vagy ellenzéki. Szégyen az egész. Semmi minőség, semmi szolgálat a társadalomért, semmi kritikai igényesség, csak a nagy büdös semmi.
Az összes politikust el kellene zavarni!
Kedves Wolffie!
Tökéletesen egyetértek! Éppen ezért írtam meg és tettem közzé a mai “‘Felfedezők’ és ‘Stratégák’” c. posztomat, melyben nem átallottam alaposan kikarikírozni Szanyi és Molnár urak “ellenzéki összefogás”-ra vonatkozó ötleteit!
Üdv! szendam