Az elmebomlás szóvirágai

E posztnak eredetileg a “Magyar Beteg“, avagy “A magyar beteg” címet szántam. De aztán ma többször is végigolvasva a honi sajtóban megjelent két legjobb beszámolót (hvg.hu és nol.hu) Orbán “tusványosi” elmerengéséről, inkább a fenti mellett döntöttem. Talán nem véletlenül.

Csütörtökön érkeztünk haza a nyaralásból. Féltucat esztendeje hagyomány már, hogy így július végén mindíg ugyanabba a kelet-magyarországi kézműves és néptánc-táborba járunk sátorozni. Házunk így már tele van “hand-made” rongyszőnyegekkel, fafaragványokkal, vesszőből font (ilyen-olyan méretű) kosarakkal, tálkákkal … szóval mindenféle “természetes” és “népi” bizbasszal. E táborban hallottam életemben először muzsikálni a Csík Zenekart s én, a “nemzetellenes és idegenszívű“, én, a “judeoplutokrata és kozmopolita“, az “elvetemült blogger” azóta is tátott szájjal hallgatom szinte naponta Csík János és társulata zenei “gyümölcsturmix”-át, azaz a magyar és egyéb népek zenéjét (klezmert is!) a modern kor (Quimby, Hobo, stb.) “termékeivel” olykor kifejezetten dzsezzes, de alapvetően a “népi” stílussal egybe oltott műveit. Pedig ugye az Örökös MiniElnök Tusványoson megaszonta, hogy “Nyilvánvaló, hogy a nemzetek nem akarnak összeolvadni … Európában a nemzetek inkább a „gyümölcskosarat” választják, és nem fogadják el a „gyümölcsturmixot”, amit Brüsszelben kevernek“. Hát ebből is látszik, hogy én mennyire nem vagyok “nemzet(i)”!

Orbán: egy hajóban evezünk

Az egyik Táborlakó Barátom – hozzám hasonlóan negyvenközepi, s háromgyerekes – már úgy tizenöt esztendeje él Németországban. Kézműves dísztárgyakkal kereskedik, hatalmas “dobozos” Mercedesén teríti áruit a különböző müncheni kereskedők üzletei számára. Ugyanezzel a kocsival szállítja népes családját és rengeteg cuccát ebbe a táborba is. Pár nappal ezelőtt figyelmes lettem egy a szélvédő mögött lévő, papírból és műanyagból készült, egyetlen mutatóval felszerelt órakorongra. “Ez mire szolgál?” – kérdeztem őt. “Az általam ellátott üzletek többsége előtt fizetős a parkolás, kivéve árurakodás esetén, mikoris 60 perc ingyenes. A papírórán beállítom, hogy mikor érkeztem, s ha jön a ‘csősz’ látja, hogy még mennyi időm van hátra ingyért pakolgatni.” – hangzott a válasz. “És mi van akkor, ha nem pakolás, hanem egyéb célból állsz meg a fizetős parkoló helyen, s  nem a tényleges érkezési időpontot állítod be a játékórán?” – tettem fel a következő kérdést. “Ugyan miért tenném ezt?! Hiszen ez tisztességtelen lenne!” – hangzott a válasz, szemében őszinte megrökönyödéssel. “Ugyan ki jönne rá?” – provokáltam tovább. “Senki, dehát nem ez az elv!” … percekig köllött magyaráznom neki, hogy én pusztán csak a “kinti” metodikát akartam megismerni, s nem őt szabály- és elvsértésre rávenni. Persze akkor még sem ő, sem én nem tudhattuk, hogy Örökös MiniElnökünk szerint “A Nyugat nem az emberek hatalmát, hanem az elvek és intézmények hatalmát hirdeti … Soha nem az elvek és az intézmények hozzák a döntéseket, hanem az emberek. Az elvek és az intézmények túlértékelése szükségszerűen vezetett felelőtlen döntésekhez“. Nos, Tábori Barátom nyílvánvalóan “túlértékeli” az elveket, s ezért Bajoroszágban élve már évek óta hozza meg a saját “felelőtlen” döntéseit, s mindehhez elegendő volt néhány esztendőt életvitel-szerűen eltölteni a “holdkóros módon saját vesztébe tántorgó” Nyugaton!

Az egyik este a Tábori Kocsmában űlve véletlenül fültanúja lettem egy beszélgetésnek, mely két Őslakó (azaz: a 20 esztendős Tábor alapítói) között zajlott: “A hét elején jöttem vissza Németországból. Hát Te! … ne tudd meg! … ezek minket leradíroztak a térképről is! Tucat esztendeje partnerem az a bizonyos német építkezési vállalkozó, akinek az ottanihoz képest háromnegyed-áron dolgozom tervezőként. Hiába ajánlottam neki még ennél is alacsonyabb árat, a legújabb projektjébe még be sem akar venni, mert ‘Maga magyar, kedves Ladislaus, az pedig ma már nagyon rossz ajánlólevél!’ … Hát erre mit mondhattam volna pont Neki? Hogy bassza meg Viktort? Amikor nem is ő, hanem sajna én is választottam meg ezt a barmot?“. Pedig ez az építészmérnök akkor még nem is tudhatta, hogy az Örökös MiniElnök szerint “Nyugat-Európa irígyli a magyar válságkezelés sikereit, s ezért nehezedik nemzetközi nyomás” a Fideszkádéenpé-kormányra! Munkát/megbízást tehát azért nem kap a “tucatesztendős” német partnerétől, mert ő és kormánya egyszerűen irígyli az orbanista-matolcsysta vívmányokat!

Feltételezem az én Kedves és Tisztelt Olvasóimról és (remélem) Barátaimról, hogy már töviről hegyire elolvasták Orbán tusványosi beszédét. Ha nem, ott vannak a linkek, a poszt elején! Ippeg ezért feltételezem azt is, hogy nemigazán köll tovább idézgetnem és elemezgetnem az Örökös MiniElnök elmebomlásának szóvirágait, melyek a netto elmebaj és a diktatúra dögletes bűzét árasztják magukból!

Aki azonban ezt nem akarja elhinni, annak álljon itt egy szintén tusványosi Orbán-idézet: “Európa a második világháború árnyékában él, és veszélyt lát a nemzetállamban és a nacionalizmusban. … a nyugati elit valójában a politikailag aktív tömegektől fél: tart a fasizmustól arra gondolva, hogy a fasizmus demokratikus úton került hatalomra.“!

Röhögve(?) gondolok azokra, akik tavaly májusban lehülyézték Bartus Lászlót, az Amerikai Népszava tulajdonos-főszerkesztőjét, amikor vátesz módján figyelmeztetett mindenkit az Orbán által felépítendő fasiszta államra! Mester Ákoson (168 Óra)  át Új Péterig (ex-Index) olyan kultúrfölényt árasztva hülyézték le Bartust (bocsika!, linkeket ehhez most nem keresnék!), ami tényleg csakis a budapesti és liberális (meg ön- és nemzetsors-rontó) értelmiséget jellemzi csupán! Most pedig tessék, itt a bizonyíték!

Kedves Laci! Önnek sajnos már megint igaza lett! Bár egyszer már tévedne!

… és ezt …

… szendamondja!

About these ads

---