Gyurcsány
Feladta: 2013, június, 18 Kategória: Uncategorized | Tags: ballagás, beszéd, Gyurcsány Hozzászólás »Az elmúlt hét végén két nagy esemény történt: legidősebb fiam kiballagot az általános iskolából, illetve Gyurcsány Ferenc exminiszterelnök Nagy Imre egykori háza szomszédságában elmondott egy alig több, mint 25 perces, de fantasztikusan jó beszédet.
A mi családunk bizony kicsinyke, ráadásul alaposan szétszóródott az ország területén. Ezért osztán nehéz őket mozgósítani, egy-egy fontosabb esemény okán meg “összeröffenteni”. Nem is csoda hát, hogy bár legidősebb (áprilisban töltötte be a 15-öt!) fiam – kinek már “legénytoll is pelyhedzik az állán” – pénteki ballagása alkalmából tartandó eszem-iszomra csak másnap, szombaton kerülhetett sor. Tizenhat felnőtt és nyolc gyerek (ebből három a “saját gyártmány”) ülte körül házunk hátsó, kb. 30 négyzetméteres teraszán megterített asztalt, s ette végig az ünnepi menüt: marhahúsleves, a főtt hús tormával, töltött káposzta (füstölt hússal, tejfölösen, kaprosan), rántott szelet, petrezselymes újkrumpli és a desszert. Mindezek mellé jeges tea a kölköknek, apósom tisztán othelloból érlelt remek bora (jéghidegen, fröccsnek), a saját korrupt politikusaikat rács mögé juttatni képes csehek olcsó, de fínom “Kozel” söre (jó hidegen). Kaja előtt, meg főleg után pediglen körösztapusom remek, házi főzésű vegyes pálinkája (közepesen hűtve, kicsivel több, mint 50 fokosan).
Minálunk az a szokás, hogy evés közben nem sokat és főleg nem komoly dolgokról beszélünk. Ezt akár úgy is fogalmazhatnám, hogy az ételsort (ami meglehetősen “nehéz” volt) csupán könnyű és felszínes fecsegéssel fűszerezzük meg. Így osztán gyermekem, az Ifiúr is csupán az “emésztési időszakban” kaphatta meg a dícséreteket, a magasztaló szavakat és jókívánságokat, no meg az anyagi teherbíróképességek függvényében kibélelt borítékokat is. Utóbbiból összegyűlt neki majd’ hatvanezer forintja, s Isten látja lelkemet, hogy a srác az utolsó fillérig meg is szolgálta, hiszen előző nap nem csak végbizonyítványt, hanem még egy dícsérő oklevelet is átvehetett immáron egykori iskolájának igazgatójától.
Úgy alkonyat környékén, mikor az “Aprónép” visszavonult számos szobáinkba rendetlenkedni, az “öregebbek” végre hátra dőlhettek székjeiken, megtölttethették pálinkás- és egyéb poharaikat, s rátérhettek a komolyabb dolgokra, melyek közül az első – érthető okokból – fiam jövendője volt. Az, hogy vajon mi is lesz majd ebből a kölökből, a jelenlegi viszonyokból kiindulva van-é neki idehaza(!) bármiféle, pozitív kilátása, van-e esélye majd a felsőoktatásban tovább tanulnia, a későbbiekben pedig egzisztenciát, saját családot felépítenie? Osztán e kérdéskörből kibontakozott az ország jelen helyzetének kitárgyalása, az általános jövőkép fölföstése, ezen belül pediglen az egyéni (és családi) életkilátások ismertetése. …
Gondolom senki nem fog meglepődni, ha azt mondom: nem volt közöttünk egyetlen optimista sem! Azt ugyan mindnyájan készségesen hajlandóak votunk elismerni/elhinni, hogy “Magyarország jobban teljesít“, csakhogy az általános vélemény szerint mi, így tizenhatan (és “kapcsolt részeink”), meg szinte az összes ismerősünk, barátunk nem Magyarországon, azaz pontosabban: nem “Abban a Magyarországban” él!
A Mi Magyarországunban ugyanis kizárólag a Korrupció és a Nepotizmus az, ami “jobban teljesít”. A Mi Magyarországunkban meredeken csökken az életszínvonal és zuhanórepülésben van nem csak a közbizalom, de a kedély és az “élhetőség” is. A Mi Magyarországunkban rakás-szám szűnnek meg a munkahelyek, dőlnek be a kisvállalkozások, szaporodnak a segélyért dolgoztatott rabszolgák (azaz: közmunkások). Ugyanakkor a Mi Magyarországunkban sokszoros milliárdosok rángatják a Felkapaszkodott Alcsúti drótjait, s míg az egyik visszanemtérítendő állami támogatásból Pécs mellett légkondícionált tehenészetet építtet magának, a másik meg pl. a debreceni “Kettes Villamos” pénzeit (meg a március 15.-i kitüntetését) zsebre vágva “felejti el” immáron évek óta kifizetni az alvállalkozót, s közben mindketten arról merészelnek pofázni, hogy az ország gazdasági teljesítőképessége szerintük “nem engedi meg” a jelenleg “túlzottan nagyvonalú” szociális és oktatási támogatások rendszerét! A Mi Magyarországunkban bő tucatnyi ember (állítólag ők az alkotmánybírák) hajlandó eltűrni heti-havi megaláztatásait, hatáskörmegvonásait, ítéleteik semmibevételeit csakis azért, hogy zsebre vághassák a kétmilliós fizetéseiket. A Mi Magyarországunkban bő 250 szubhumán lény, a nemzeti köz(g)éposztály alsó fertályának (ennél aljább már “csak ha a vakondok is érdeklődik“! – © Hofi Géza) jeles és “komondoros” (országgyűlési) képviselői, havi kb. félmillióért hajlandóak eltűrni, hogy az orruk alá tolt bármiféle törvényjavaslatot nem csak, hogy a “nevükre vegyék”, de gondolkodás nélkül meg is szavazzák, ráadásul úgy, hogy közben halványlila fogalmuk sincs arról, hogy azokban a brossúrákban mik is vagyonnak leírva (ihol egy jó és legújabb példa!)! És főleg, meg mégráadásabbul mindezt úgy, hogy közben önként és danolva szegik meg szakmányban a Népnek, 2010-ben tett esküjüket! A Mi Magyarországunkban Sátánhívővé vált papok ordítják szószékeikről országnak s világnak egy földi halandó seggenyalásának új(?)hitét, s kiabálnak “feszítsd meg”-et a tisztaszívűekre. A Mi Magyarországunkban csűrcsavari jogászok lopják tőlünk (meg maguktól is!) a Szabadságot havi milliós jövedelmekért cserébe. A Mi Magyarországunkon életmentésre és egészségmegőrzésre esküt tett orvosok üzemeltetnek állami kegyből kapott trafikokat, a Bűn üldözésére, a Bűnösök kézre kerítésére tartott hivatalnokok pedig nem röstellik takargatni, pártolni a Bűnt sőt, annak aktív részesei is! A Mi Magyarországunkon hazaáruló az, aki szóvá meri tenni, hogy 250 ezer euróért árul hazát a kormányzat úgy, hogy abból 70 ezer a csókosoké és – öt év múlva – 275 ezer az általunk visszafizetendő baksis!
Talán mondanom sem köll, hogy a terjedelmes teraszra kitett méretes asztalt körülülő felnőttek (átlagéletkor 47 esztendő) között nem csak, hogy optimista, de kormánypárti sem akadt. … Mára! Három esztendővel ezelőtt ugyanis tizenhatunkból öten követték el azt a hibát, hogy bedőlve a népbutításnak a törvényhozás és az államhatalom sáncai mögé juttatták a Szervezett Bűnözést, hárman voksoltak a szocikra, ketten a lömpikékre és hatan voltak olyanok, akik az “aktív passzivitás“-sal igyekeztek tiltakozni az “általános választhatatlanság” politikai állapotjai ellen. Napjainkra ez az arány a következőre módosult: két-két szavazat jutna a szociknak, illetve az “E14-PM“-nek, egy a Gyurcsány-féle DK-nak, heten szavaznának ugyan, de szerintük nincs kire, négyen pedig úgy vélik, hogy itten már semmi remény a javulásra, a meccs eleve le van játszva/el van csalva, így értelmetlen még csak részt venni is a jövőre (esetlegesen) megrendezendő komédián. Ugyancsak érdekesség, hogy ezen társaságból a legtöbb (kilenc) kritikát az egyetlen gyurcsanyista kapta, mivel a többségi vélekedés szerint a volt miniszterelnök nem csak egy “lejárt”, de lejáratott figura is, aki egyébként is “teljesen alkalmatlan a politikusi pályára“. Egyikünk (a legidősebb) ezzel kapcsolatosan megjegyezte, hogy ő érdekes párhuzamot vél felfedezni Gyurcsány és gróf Batthyány között. Az előbbit a hazudozás vádjának rásütésével azért “végezték ki”, mert 2006-ban Őszödön bejelentette, hogy nem akar tovább hazudni, míg az utóbbit meg azért, mert 1848-ban miniszterelnökként Kossuth nyomása ellenére sem akarta megszegni az uralkodónak tett esküjét, s inkább lemondott.
A vasárnap számomra az enyhe “katzenjammer” kiheverésével, meg a vendéglátás romhalmazainak eltűntetésével telt el. A hétfő pediglen a közeli tófürdőre tett kirándulással, melyet a srácoknak a vakáció első napjára már hetekkel korábban beígértünk. Így osztán csak ma jutott időm arra, hogy a netre kattintva bepótoljam három napnyi lemaradásaimat. Olvastam ott persze sokmindenről, de a vezető hír a legújabb, kb. 100 milliárdos Varga-csomag bejelentése volt, melynek “legaranyosabb” része az, hogy a bankokra hét százalékos extraadót vetnek ki azon hitelöszegekre, melyeket az egyébként bóvli-kategóriás(!) állam kegyeskedett átvállalni az önkormányzatoktól (ilyesmit szoktak tenni államcsőd esetén!).
A vasárnapi Gyurcsány-beszéd így osztán alaposan elsikkadt az “egyebek” között. Fel sem tűnt volna, ha egyik kedvenc bloggerkollégám, “PuPu” tegnapi posztjában erre külön hangsúlyozva fel nem hívja a figyelmemet azzal a véleményével, hogy bizony e beszéd minden szavát a lehető legnagyobb nyílvánosság körében terjeszteni szükséges! Nos én rákattintottam a fentebb is elérhető linkre, s végignéztem-hallgattam azt a bő 25 perces videót, majd megállapítottam: PuPu kollégának igaza volt!
Gyurcsány beszéde ugyan indulatos és olykor szabadszájú, de az első szótól az utolsóig EGY MERŐ ÉS TÖMÉNY IGAZSÁG! Javaslom mindenkinek, hogy szánja rá az időt és a biteket! Abszolute megéri!
… és ezt …
… szendamondja!
PS.: Aki pediglen még ezek után is úgy gondolja, hogy ippeg pont Gyurcsány az, akinek nincs helye a “magyar közéletben”, a “magyar politikusok” sorában, az kattintson ide, s olvassa mán el a Keresztényateista Pénzpárt ezen apropóból kiadott nyilatkozatát! … Előtte Daedalon szükségeltetik!
Posztárvíz-post
Feladta: 2013, június, 14 Kategória: Uncategorized | Tags: árvíz, Bakondi, blogok, Duna, Hende, mémek, Orbán, Pintér 10 hozzászólás »Most, hogy az Árvíz végre levonult a Fővárosról, a Pocakos Főlegény meg a gátakról, tulajdonképpen nincs is mit írni erről az egész, egy hetes eseménysorról. Ennek ellenére én megkockáztatnék egy “utánlövést”!
Mert ez most tulajdonképpen tényleg az: utánlövés, azaz “posztárvíz-post“. Hiszen amit erről meg lehetett írni, azt az elmúlt egy hét alatt már mindenki és mindenütt megtette. Az ellenzéki sajtó és bloggerkollégáim alaposan körberöhögték a Modern Wesselényit, a Tokás-totyakos Főelhárítót, amint településről településre, gátról gátra (felemás felcsúti gumicsízmában – legalább leázott róla az évtizedes disznószar!) rohangálva, tökéletes szimattal találta meg minden esetben a “véletlenül” éppen ott tartózkodó televíziós stábokat, meg az általuk, amúgy “biztos-ami-biztos”-alapon felállított mikrofonállványokat, s olvasta be szinte óránként az aktuális vízállási adatokat, tett fel a tökéletesen “helyénvaló” kérdéseket, avagy adott ki szakértői (muhaha!) utasításokat. Azon is csupán az első két napon dühöngtünk kissé, hogy az alaposan lötyögősre szabott Miniszterelnöki Zakó tulajdonosa saját “mentőkörülményei”-ről nem átallott olyan “magánvideók”-at közzé tetetni a Faszbúkon, melyek messziről bűzlöttek a Propaganda-pacsulitól. Miután megnézhettük a második opust is, már inkább a görcsös nevetéstől, mint sem a hányingertől volt vörös-könnyes a szemünk, hiszen azokból egyre jobban kiordított a parvenüktől már évszázadok óta megszokott giccsesség.
Osztán persze azon is elmorfondírozgattunk kissé (és teljes joggal), hogy ha egy árvízi védekezés viszonylag sikeres lebonyolításához is a miniszterelnök személyes jelenléte szükségeltetik Idös Hazánkban, akkor ugyan mijafaszér’ tartjuk drága adóforintokon a Béminisztert, meg annak katasztrófaelhárítási Főigazgatóját? De aztán efölött is napirendre tértünk, s szokásunkhoz híven megtaláltuk az Orbán opera tragikumában a komikumot. (Különösen jó szórakozást jelentett a “Partraszállási kísérlet Visegrádon” című orbáni hadművelet, amely aztán majd a “Dunántúli Dieppe” néven fog bevonulni Magyarország történelmének “felejthető eseményeinek sorába!)
Mert azért valljuk be őszintén: tényleg nem lehetett nevetés nélkül végignézni, hogyan igyekszik ízzadva-lihegve a Főnök árnyékába húzódni Hende Hadvezér, miként próbál délcegen és higgadtan hozzáértői pofákat vágni Bak(okt)ondi nertárs, s miféle produkciókat kísérelt meg bemutatni Pintér caporegime! S mindezt úgy, hogy valamennyien tisztában voltak a ténnyel: Orbán ellopja tőlük a “show”-t, melyben így valamennyien ugyanúgy biodíszletek voltak pusztán, mint a gátakat erősíteni igyekvő hivatásos és önkéntes melósok (bár utóbbiakkal ellentétben az előbbiek sok pénzt vághatnak zsebre ezért!).
Nem is csoda hát, hogy a fentebb látható, meg az ehhez hasonló jelenetek nem csak blogpostok és cikkek százait, de “meme“-k tucatjait is ihlették. Így osztán szinte természetes, hogy kedves Barátunk és Köztársunk, az én állandó Szerző- és Tettestársam, emigrant is csatlakozott tegnap a “Képi Megjelenítők” táborához, s bár ő nem egy klasszikusnak mondható mémet szült meg, csupán egy “asszociációt”, de ismerjük be, hogy “képzete” tökéletesen illeszkedik a fotóhoz (elnézést a kép- és szövegmezők közötti eltérések miatt, a gépem nem jól futtatja a PowerPointot!):
Ámde most térjünk vissza a Jelenhez! Azon aktualitáshoz, hogy ahogyan a Dunai Ár eltűnt a Főváros területéről, úgy tűnt el OVitéz is a gátakról. Nem mint ha hiányolnám délcegnek kevéssé mondható termetét, csupán megjegyzem: az árhullám még nem hagyta el Magyarországot, s ha eddig (állítólag) szükség volt a személyes jelenlétére, akkor talán még most is. Nemde?! Persze lehet, hogy elfáradt szegény. Biztos, hogy ez lehet a magyarázat, mert azt még feltételezni sem merem(?) róla, hogy a Duna folyásiránya szerinti Alsó-Magyarországot O. (Nulladik)Viktor egyszerűen csak leszarná … mint oly’ sok minden mást és másokat!
Legyünk tehát jóindulatúak, s maradjunk meg a “fáradtság”, illetve az “egyéb fontos elfoglaltságok” magyarázat-változatainál! Előbbi esetében nézzük el neki, hogy a Habonyárpi által kieszelt “Vízenjárás“-jelenet elmaradt, de dícsérjük meg azért, hogy az árvíz ötödik napjára már szinte hibátlanul tudta kiejteni az “öbölzet” szót! Utóbbinál pedig vegyük figyelembe, hogy ippeg most köll (ötödjére) módosítani a Tákolmányt, no meg azt, hogy a hátra lévő tizenegy(?) hónapban még oly’ sok tenni(lopni)való vár rá!
Akit pedig nem elégített ki emigrant “Vak vezet…” című képi asszociációja, s akar egy igazán jó, utánlövős posztot olvasni, kattintson ide! Az “Örülünk, Vincent?“-en publikáló “jotunder” kolléga egyszerűen remekelt!
… és ezt …
… szendamondja!
Új recept: “Vicar and Eggs”
Feladta: 2013, június, 10 Kategória: Uncategorized 3 hozzászólás »Mifelénk “kalsszikus angol kaja”-ként fogadjuk el a “sonka-tojás”-t, azaz nemzetközi nevén a “hemendex“-et (“Ham and eggs“). Ennek legújabb, svájci variációja pediglen a “Vicar and eggs“, azaz: “Lelkész tojással“. … Nem föltétlenül késsel-villával köll ezt “fogyasztani”! … hanem ikább “irtani”!
Amikor Vityu Kán átmenetileg (“emútnyócév“) elveszítette az eladdiglan is közpénzen fizetett ”politikusi” pályafutásának csúcsát jelentő Örökös MiniElnök funkcióját, azzal a jelszóval, hogy “A Haza nem lehet ellenzékben!“, sürgősen megalapíttatott egynehány “polgári kör“-t, hogy “amikor kell, akkor együtt mozduljunk!“. Közülük az egyik a “Szövetség a Nemzetért” nevet viselte, amelyhez tagként (pláne alapítóként) csakis a Felkapaszkodott Alcsúti kegyéből lehetett csatlakozni. Ezen kegyben (Önmagán kívül) részesülhetett például a “Baker and McKensie“, amerikai székhelyű, nemzetközi (golbalista! … azaz: most már pfujj!) ügyvédi iroda magyarországi üzlettársa, Martonyi János (jelenlegi külügyminiszter, valamint a Vezér “Sukorói Biznisz“-ének sikertelen levezénylője), továbbá a Picináci Pete, azaz Vona (Zazrivecz) Gábor is. (“Similis simile gaudet“? – avagy: hogyan kerül egy alaposan polgárosult(?) nemzetközi és nagyongazdag Jogász egy nullakarcsi, szakadtgatyájú, de feltörekvő Senkiházival egy társaságba?! – ezen kérdésem nem csak és kizárólag Zazriveczre vonatkozik!).
Nos, ezek a “Polgári Kör”-ök (nem csak sőt, kifejezetten NEM az Orbán által személyesen összgrundolt!) azzal “foglalkoztak” azemútnyócév alatt, hogy a ballib politikusok bármiféle rendezvényeit akár egész Magyarországon keresztül végigkísérjék (mibű’?!), s minden egyes helyszínen botrányokat okozzanak (mibű’!?. Ezen tevékenységük legszokásosabbja volt, hogy bekiabáltak (anyázás, rohatdtkomcsizás, rohadtzsidózás, ésatöbbi), előregyártott transzparenseket mutogattak (hasonló szövegekkel) sőt, néha még dobálóztak is! … Mondjuk ippeg pont tojásokkal, lekomcsizva és lezsidózva ippeg pont azt a Demszky Gábort, aki már akkor is a Pártállami Rendszer Aktív Ellenállója volt, amikor a Vonazazriveczekhez hasonló ordibátorok még meg sem születtek, illetve a vonazazriveczeket ordibálásra és tojásdobálásokra (később tévészékház-felgyújtásra!) felbújtók ippeg pont a Korabeli Pártállam Csókosai, Kitartottjai voltak (pl.: Kövér László, Orbán Viktor, a jelenlegi “Ötvenhatos Hős“-ök, és ex-emeszempés, de “megtért” díszpintyek/turulok, meg az Általuk manapságra kinevelt, Elképesztően Amorálisok Bandája – életkortól és szocializációtól abszolajte függetlenül!).
Akkoriban, a Regnáló Kormánytól ugyan teljes mértékben független, de az Akkori Ellenzék Által Kilóra Felvásárolt “közszolgálati” és kereskedelmi “médiák” a lehető legteljesebb terjedelemmel, hogy ne mondjam: “kövér gázzal” adták hírül az akkori Baloldal “népi/nemzeti” folyamatos legyalázását, azt a látszatot keltve, hogy ez Az Ország Általános Véleménye. (Ennek következménye 2010. tavaszán lett kézzel fogható! … mindenkinek! 
:-( ). Amikor anno az Ellenzéket bárki megkérdezte, hogy ugyan legyen már oly’ szíves megmondani: illik-é bárkinek/bárminek a politikai rendezvényét beordításokkal és tojásdobálásokkal megzavarni, akkor az voltvagyon a válasz: “Ez kéremszépen a nép hangja(tojása), és minekünk ehhöz a világon semmi közünk nincsen!“.
A minap Svájcban (link a leadben!) megdobálták Balog Tiszteletest, Emberkereskedelmi Minisztert, Jézust Viktorra cserélő “lelkészt”. Az évi 70 milliárddal kitömött Közszolgálati ebből csupán annyit tudósított, amennyit a Tiszteletes(?) közölt róla (“Vastapssal jutalmazták előadásomat, bár…“!). A “tojásozás”-ról elébb nagyvonalúan elfelejtkezett, majd … miután hírtelenjén eszibe jutott … hát, mélyen elítélte! … mertmivel most ippeg Ő volt a szenvedő alany!
A klasszikus “Ham and Eggs” után vagyon már nekünk egy újabb receptünk is! Mégpediglen a “Vicar and Eggs” (“Lelkész, tojással“)! Ráadásul “svájci” recept (*** – ld. lentebb!) szerint. Megjegyzem: ha Balogról van szó, akkor inkább a “vicar of bray” a megfelelőbb terminus technikus, azaz: “köpönyegforgató“, “opportunista“!
… és ezt …
… szendamondja!
***: A “Svájci recept”: Végy egy lapos, tűzálló (“jénai”, avagy cserép) tálat, s annak alját hintsd fel kevés sóval! Egyenletesen eloszlatva a teljes felületen és annyival, amennyire sósra szereted az ételedet (az edény aljára NE tégy semmiféle zsíradékot!). Erre fektess rá kiklpofolt hús-szeleteket (csirke-, vagy pulykamell, avagy disznókaraj-) úgy, hogy az edény alja sehol ne látszódjék (a húst NE sózd meg!). A hússzeletek tetejét öntsd fel/takard be kellő mennyiségű, minimum 2 dl. (zsíros!) tejföllel, melyet előzőleg legalább két egész és nyers tojással, valamint ízlés szerinti sóval összekevertél. A “betakarás” után – ha ehhöz van gusztusod – meghintheded a tejfölös felületet reszelt sajttal is úgy, hogy azt teljes egészében ellepje. Tedd be az egészet a sütőbe és (szárnyas esetén 180, karaj esetén 200°C-on) és addig süsd, míg a teteje “rozsdafoltos” nem lesz! … Párolt (esetlegesen “zöldséges”) rízzsel tálalandó és – ez nagyon fontos! – azonnal, melegiben fogyasztandó!
… és ezt meg …
… szendamchefmondja!
Minden kedves Köz- (és Egyéb) Társamnak jó étvágyat kívánok! (Remélem “Klári” Köztársunk majd “meózza” a receptemet!)
Helytelenkedem, hazát árulok
Feladta: 2013, június, 7 Kategória: Uncategorized | Tags: adományok, árvíz, politika, propaganda, tüzijáték, vörösiszap 11 hozzászólás »Az egyik hírportálon, a dunai árvízhelyzettel kapcsolatos cikk alatt a minap a következő (tipikusan “jobber”) kommentet olvastam: “Az Egész (sic!) Országot fenyegető katasztrófahelyzetben nincs, nem lehet helye a politizálásnak! Azok, akik ezt az Elemi Csapást IS a Miniszterelnök Úr és az Ország bírálatára, becsmérlésére használják fel ahelyett, hogy példát véve a Miniszterelnök Úrról saját testi épségük és életük kockáztatásával az első sorokban kűzdenének a gátakon, egyszerűen HAZAÁRULÓK! Becsületes magyar ember most csak azt mondhatja, hogy ‘Köszönjük Miniszterelnök Úr! Köszönjük Dr. Orbán Viktor!’” (Szöveghű idézet, a “sic!” betoldás tőlem!)
Nos, ha már “Jobberkém” szerint egy bármiféle katasztrófahelyzetet politikai célokra felhasználni helytelen sőt, egyenlő a hazaárulással, akkor én most biza’ helytelenkedni és hazát árulni fogok! Sőt, mindezeken túl még a “Mifajtánktól” (© Morvay Krisztina, a “Náci Barbie”) abszolajte megszokott “kettős mércét” is használni fogom. Utóbbit pediglen úgy, hogy az azonos körülmények között elkövetett hasonló (propaganda)tevékenységek között nem fogok különbséget tenni annak alapján, hogy az illető “bűnöző” a politikai paletta jelenleg aktuális színösszeállítása szerint a “nemzeti“, avagy a “nemzetellenes” szegmenshez tartozik-e! Mivel pediglen jelenleg az úgynevezett “nemzetiek” vannak kormányon, s ők alkotják a Törvényhozás (kétharmados) többségét, úgy illik, hogy velük kezdjem a dolgot!
Amikor még a (“gaz és embertelen”) Gyurcsány-kormány idején ippeg pont augusztus 20.-án csapott le a trópusi vihar Budapestre, s okozott sok-sok embernek úgy anyagi kárt, mint fizikai sérülést, a jelenlegi hatalombirtokos (állam)párt szóvivője (igen, Ő!) nem győzte úton-útfélen pocskondiázni a korabeli kabinetet mondván: a szocialista kormány saját magának megünnepeltetése érdekében még arra is képes volt, hogy felelőtlenül kockára tegye a “zemberek” testi épségét. Az Orbán-párt iniciatívájára megalakult (mert akkor még megalakulhatott ilyesmi, bár ugyi ippeg ”diktatúra” volt!) parlamenti vizsgálóbizottság természetesen nem jutott semmire. Azért nem, mert a paritásos alapon felálló grémiumba az ellenérdekelt felek – függetlenül a tényektől, az ott elhangzott szakértői véleményektől és beszámolóktól (ahogy szokás!) – a maguk jelentéstervezetét vitték be. Míg a kormánypártiak a riadólánc hiányosságaiban (az észleléstől a riasztásig másfél óra, a riasztástól a vihar kitörtéig pedig 20 perc telt el) akarták meghatározni az okokat, addig az ellenzék kizárólag az akkori miniszterelnök személyes felelősségét óhajtották dokumentáltatni. Bizonyos olvasatban mindezen ellenzéki akció természetesen nem nevezhető sem “helytelen”-nek, sem “hazaárulás”-nak. Ugye?! (Legfeljebb “önérdekre bandzsító, politikai katasztrófa-turizmus“-nak. Nemde?)
Amikor idén márciusban, a (“nemzetileg elkötelezett és tökéletes”) Orbán-kormány idején hóvihar csapott le az Észak-Dunántúlra, s rekesztett be étlen-szomjan ezreket a saját autóikba úgy 15-18 órán keresztül, egyes ellenzékiek, meg sok száznyi érintett szóvá tették, hogy az a szervezet (Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság), melyet ippegpont az ilyesmik miatt tart fenn az ország az adóforintokból, feltűnő és nyílvánvaló amatörizmusról, hogy ne mondjam: impotenciáról tett tanúbizonyságot. A következő nap délelőttjéig tartott, míg összetrombitálták a “hosszú hétvégre” vidéki wellness-szállodákba (Böske-utalványon) bekvártélyozott döntéshozókat, azok meg végre fel merészelték hívni/ébreszteni a Brüsszelben “másnapozó” Döntéshozót, hogy endlich vészhelyzetet hírdetve (azaz teljesítve törvényes kötelezettségeiket) megindulhassanak a mentési munkálatok. A mai ellenzék akkor töketlenkedést merészelt emlegetni, lévén a meteorológia már napokkal(!) korábban kiadta a risztást sőt, még arra is vetemedett, hogy parlamenti vizsgálóbizottság felállítására tegyen javaslatot. Ámde mivel ma már demokrácia vagyon, így e törvényhozási grémium megalakulása természetesen nem történhetett meg. Ehelyett napvilágot látott egy belügyminiszteri jelentés, mely a tényekkel súlyosan ellentmondva megállapította, hogy “Minden nattyon szep, minden nattyon jo, mindennel meg fatyunk elegedve!“. Bizonyos olvasatokban tehát az ezen eseménnyel kapcsolatos ellenzéki és (érintett) civil felháborodások, a felelősök felkutatására és megnevezésére tett követelések természetesen a “politikai katasztrófa-turizmus” kategóriájába sőt, a “nettó hazaárulás” esetkörébe tartoznak. Ugye?! (Nem pediglen egy túlközpontosított, a kulcs- és egyéb pozíciókat “túlcsókosított” államigazgatás tökéletes működésképtelenségének eklatáns példájául. Nemde?!)
Amikor anno Kolontár mellett átszakadt a MAL ZRt. vörösiszap-tározójának gátja, s az áradó mérgező mocsok falvakat öntött el, hatalmas anyagi károkat okozva és emberéleteket követelve, a korabeli (szocialista, tehát “nemzetellenes”) kormány közadakozásra kérte fel a polgárokat. A jobboldali (tehát “nemzeti”) ellenzék korabeli szóvivője (igen, Ő!) ekkor pártjának “zemberekkel szembeni elkötelezettsége” okán szükségesnek tartotta felhívni mindenki figyelmét arra, hogy …
- a katasztrófa a szocialista kormány és annak hivatalainak hanyagsága miatt következett be, így a szocialista kormányt közvetlen felelősség terheli a bekövetkezett halálesetek és anyagi károk miatt;
- mindazok, akik a szocialista kormány által meghírdetett közadakozásban részt vesznek, tulajdonképpen a szocialista kormány és a szocialista párt választási kampányát fogják finanszírozni, lévén a nevezettek ezen pénzeket erre fogják felhasználni (tehát: ellopni)!
… Bizonyos olvasatokban egy ipari/természeti katasztrófát választási (tehát pártpolitikai) célokra felhasználni nem nevezhető “helytelen”-nek, a kárt szenvedettek megsegítésétől (tehát a közadakozástól) rémhírterjesztéssel, megalapozatlan és galád vádaskodásokkal visszatartani, kifejezetten azon célból, hogy a politikai ellenfelet lejárassák, pedig nem számít “hazaárulás”-nak. Ugye?! (Ámde a hatalomra jutás után az utolsó fillérig “államosítani”, majd szőrén-szálán az egészet eltüntetni – ellopni?! – a mindezen ellenpropaganda dacára is összegyűlt bő kétmilliárd forintot, az a lehető legtökéletesebb, legpolgáribb, legkomilfóbb politikai magatartás. Nemde?!)
Mint ahogyan bizonyos olvasatokban, avagy bizonyos (kicsavart) nézőpontokból egyáltalán nem számít egy katasztrófahelyzet személyes, politikai haszonszerzésre való felhasználásának az sem, hogy az Örökös MiniElnök “Katasztrófavédelem” feliratú gúnyába bújva …
… személyesen olvassa be szinte óránként az aktuális vízállásjelentéseket, minden kamerát nyomban megtalálva utasításokat osztogat (pl. a Komárom-Esztergom megyei “főispán“-nak … izé … Kormányhivatal vezetőjének), Facebook-ra kitett magánvideókkal traktálja a jónépet (elébb “szemmel veri” a Dunát, majd kisdedeket símogat … közben elveszti belügyminiszterét), meg hogy összebakizva a “bikkfanyelvet”, pöffeszkedő nyilatkozatokat köpköd ki az orra alatt hordott ánuszrózsából, mélyen elítélve a “rémhírterjesztők”-et:
És miközben megy a Nagy Nemzeti Összefogás, nem tétlenkedik a Nagy Nemzeti Összelopás sem! A közadakozott kolontári kétmilliárd sikeres lenyúlása után a Nemzeti Köz(g)éposztály Kormánya szíveskedett úgy dönteni, hogy a különféle célokra adott különböző adományokat immáron nem egyenként és nem eseti jelleggel, hanem egységesen és központosítottan fogja az általa meghatározott köz(gép)célokra fordítani. Mindezt pediglen a lehető legtörvényesebb és legátláthatóbb módon, a “Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanács” (vezetője a hitehagyott orbánszolga, Balog páter) keretén belül. Akit érdekelnek a részletek is, az kattintson rá PuPu kolléga posztjára, aki azonban beéri a lényeggel, azzal csupán annyit közölnék, hogy a nevezett Tanácsban az orbánilag elismert Kegyházak karitatív szervezetei, valamit a BM és a Katasztrófaelhárítás a jövőben konszenzussal fognak dönteni arról, hogy a magánszemélyektől különböző felhívásokra és célokra, illetve különböző szervezeteknek befizetett adományokat egészen pontosan és konkrétan mire is köllene felhasználni! … Gondolom: bizonyos olvasatokban, bizonyos (alaposan kicsavart) nézőpontokból egyáltalán nem számít a magánadományok törvényesített ellopásának az, ha az adakozók eredeti szándékától eltérően használják majd fel az így befizetett magánforintokat. Ugye?! (Mert ha a Tolvajok Tolvajállama legalizálja a tolvajlást, akkor azt semmiképpen nem lehet/szabad tolvajlásnak tekinteni/nevezni. Nemde?!)
Tegnap este két ballib (tehát “nemzetellenes és hazaáruló”) bartátommal kvaterkáztunk, s ippeg pont ezen témákról folyt a szó (meg a sör is, ámde az nem a “témákról”, hanem az üvegekből és a poharakba!). Árpi barátomat megihlette a Harmadik Kanyar, s egy olyan bonmot-t szösszentett ki magából, melyet mindenképpen szükségesnek tartok megosztani Kedves Olvasóimmal, tehát Barátaimmal és Köztársaimmal:
“Ezekben a napokban tulajdonképpen két Elemi Csapás vív egymással titáni kűzdelmet: Vitya és a Duna. Igaz, a Vén Folyó eleve versenyhátrányból indult, hiszen gátak közé van szorítva és ‘neki’ csak ‘vízállása’ lehet. Ámde Vityának se gátja, se féke, se ellensúlya nincs már, ámde még mindíg Kétharmada van, s ráadásul ‘el akarja nyelni a világot’ is!”
Ezen megállapítás szíves közlésével egyetemben szeretném tudatni mindenkivel (“Velük” is!), hogy katasztrófahelyzet ide, vagy oda, én azért továbbra is teszem a dolgom, azaz: kritizálok, tehát “helytelenkedem“, s “hazát árulok“.
… és ezt …
… szendamondja!
Árvízi szavazás
Feladta: 2013, június, 6 Kategória: Uncategorized | Tags: adakozás, árvíz, Békemenet, Duna, Közgép, Orbán, szavazás 7 hozzászólás »A németek szerint ötszáz, a hazai adatok alapján pediglen kétszáz esztendeje nem hömpölygött le ekkora áradat az öreg Dunán. Ámde nem is ez a lényeg, hanem az, hogy minden kétséget kizáróan óriási igénybevételnek lesznek kitéve az egyébként évtizedek óta alaposan elhanyagolt dunai gátak.
Ezt nem én mondom, hanem a szakértők hada, kiknek szavaira most, hogy tényleg baj van, nem győz eléggé “odafigyelni” a magukat “magyar politikusok“-nak nevezni merészelők kenyér- és közpénzpusztító hada. Persze utóbbiak pontosan tudják: jelenlegi heveny érdeklődési rohamuk alaposan megkésett már, hiszen itt az ár, de kommunikációs szempontból azér’ nekik is csurranhat-csöppenhet valami. Különös tekintettel a “Legfőbb (Vízi)Lófő“-re, aki nem volt rest máris közzé tetetni egy, a márciusi Hóshow-videóra erősen hajazó opuszt, melyben Ő, a Modern Wesselényi elébb “szemmelverés”-sel próbálkozik, majd magához engedteti a kisdedeket (a vizenjárás egyelőre előkészületi fázisban van – gondolom én!).
Ámde hagyjuk most ezt a legújabb, de Tőle igencsak megszokott gusztustalanságot, s inkább foglalkozzunk mán egy kicsit az Eljövendővel azaz: próbáljuk megtippelni az előttünk álló kb. egy hét eseményeit! Itten most nem azon köllene (szerintem) lamentálnunk, hogy vajh’ lesznek-é gátszakadások és elöntések – úgy vélem, ezek elkerülhetetlenek. Sokkal inkább azon, hogy az elkerülhetetlen kudarcokat (ne legyen igazam!) az Orbán-állampárt miként fogja majd “kommunikálni”.
Tehát kezdődjék most a szendamondja Olvasóinak “Árvizi szavazás“-a!
Mindenkinek ezúton kívánok kellemes szavazgatást, tippelgetést! Osztán majd meglátjuk, kiknek lett igazuk!
… és ezt …
… szendamondja!
Rekordhömpöly, “Csarnok első”-re
Feladta: 2013, június, 5 Kategória: Uncategorized | Tags: árvíz, Duna, Európai Unió, katasztrófaelhárítás, kormány, Orbán, pedagógusok, Pintér, védekezés 4 hozzászólás »“Sok víz folyik le addig még a Dunán!“- hangzik az elkövetkező napokban rendkívül aktuális mondás, lévén az elmúlt két évszázad legnagyobb hömpölye közeledik Magyarországhoz sőt, már itt is van! Ámde semmi gond: a kormány fel vagyon készülve, tiltakozók sem hömpölyögnek az utcákon, hiszen “Magyarország jobban teljesít!“.
Passauban azt mondják, hogy félezer esztendeje nem volt ennyi víz a Dunában. Minálunk csak két évszázadra visszamenőlegesen vannak adatok, de ezek szerint is Rekordhömpöly fog hamarost beállni - ”Csarnok első“-re. Az internet népének elvetemült része persze máris nekiállt produkálnia magát, s rosszmájú viccek gyártásába fogott. Például: ”Kapaszkodjon fájába! Ha az árvíz alámosná, s ezért kidőlne, ússzon át egy másikra!” (Most megtapogattam a májamat, ugyanis ez “saját termés”volt.). Ezzel persze arra kívánnak utalni ezek a Nemzetellenes Gazok, hogy minő “sikerrel kezelte” a NER-kormány a Márciusi Hóshow-t, nyílvánvalóan semmibe véve a feddhetetlen előéletéről és szerény életviteléről híres Pintér béminiszter erről kiadott, s a legteljesebb mértékben tárgyszerű jelentését. (Szegénykémnek sokáig volt liláskék a válla az “önveregetéstől”.)
Oké, elismerem: március idusán valóban történtek korlátozott jelentőségű hibák. No de ezek – mint a Béminiszter beszámolójából mindenki tudhassa! - többsége a “fegyelmezetlen autósok” miatt következtek be, akik még arra sem voltak képesek, hogy kitalálják, vajh’ miről is nem tájékoztatta őket a Közszolgálati Média, meg hogy mire is gondolt a kormány (nem az autóé!). Az okhalmaz kisebbik része pediglen az volt – ezt már nem a béminiszteri jelentésből tudhassuk! – , hogy a Vezérürü(leak) “közfeladataiból eredő halaszthatatlan elfoglaltsága miatt” ippeg nem tartózkodott a Birtokon (Brüsszelben gyűjtögette be szorgalmasan a kokikat és a sallerokat, majd a fájdalomcsillapítás és az egorekreáció céljából kissé túladagolt “Kszanakszpálesz“-koktél hatása csak másnap délelőttre múlt el!), így osztán majd’ húsz órán át nem volt képes arra, hogy az ugrásra készen várakozó katasztrófaelhárító csapatok számára elsüsse a startpisztolyt. (Ami osztán még is elsült, az a Habonyárpi propaganda-agya volt. Ennek lett köszönhető, hogy Hősies és Rátermett Miniszterelnökünk alig negyvennyolc óra alatt sikeresen megtalálta nem csak az Azonnali Megoldást, de még a Székely Kamionost, meg annak – kissé “balkézi” – Feleségét is!)
Ámde mostan ilyesmiről szó nem lehet! A Führer idehaza van és nem a Felcsúti Uradalom hátsó kertjének végén - természetesen “magánpénzekből” - épülő Stadion munkálatait, hanem hivatali kötelezettségeinek megfelelően az áradó Dumát … Dunát személte meg még tegnap. S mivel az, az Ő Szigorú, Ámde Igazságos Tekintetétől megátalkodott módon nem akart azonnal visszahúzódni, a Szeretett Vezető rögvest és személyesen hírdette ki a “Vészhelyzet“-et.
Márpedig innentől kezdve Rosszindulatú Nerkötő, Fizetett Huhogó és Bérrettegő Rémhírterjesztő az, aki nem hiszi el, hogy a Duma … izé … a Duna “akár mederben is tartható” … “ha minden jól megy“! Meg is aszonta ezt még maga a Kormányszóvivő is, aki azt is közölte, hogy a védekezéshez pénz, paripa és posztó rogyásig rendelkezésre áll! Az én közismert optimizmusom és a jelenlegi kormányzatba vetett tántoríthatatlan bizodalmam akkor rezzent meg kissé. amikor ezt a “ha” szócskát elolvastam, meg akkor, amikor a pár rongyos közmilliárddal alaposan kitömött Girnyószász mindehhöz hozzá fűzte: “akárcsak márciusban“. (No de ez legyen az én hibám, hiszen jómagam a Dunától nagyon messze vagyok, összegyűjtött vagyonkámból, meg a felépített egzisztenciámból nem a folyó, hanem a Duma mos ki szépen lassan, immáron negyedik esztendeje!)
Mert kéremszépen itten az a helyzet, hogy “Magyarország jobban teljesít“! Nem csak az oktatás, a szociális biztonság, az egészségügy és a kultúra területén, de a katasztrófaelhárításban is. Meg sem említve a Gazdaságot, amely most – az EU által félrekezelt válság okán – ugyan átmenetileg “negatív növekedést” mutat, de nem az ilyesmivel köll törődni, hanem azzal, hogy a Magyar Zemberek – élükön a Történelem Nemzetileg Legelkötelezettebb Pártjával – , valamint a Földkerekség Legtisztábbkezűbb, Legtehetségesebb Kormánya – élén az Ismert Univerzum Legzseniálisabb Államférfiújával – immáron negyedik esztendeje sikert sikerre halmoz. Legelébb is ugyi sikeresen kirabolták … megvédték a Manyup-tagokat a minden pénzt eltőzsdéző pénztáraktól. Osztán megnyerték az Államadósság Elleni Csatát, annak mértékét 78-ról 81 százalékra csökkentve, s végül a Deficit Duellumot is, kirántva az országot abból a szégyenteljes brüsszeli eljárásból, melybe a Nemzetellenesek tasztajtották azt. Akik pediglen a NER eme megcáfolhatatlan abszurdumait … abszolutumait nem tudják (az itt-ott tüntetők), avagy egyszerűen nem akarják (a tüntetők mögött álló balliberális Gyurcsánybajnaik) felfogni, megérteni, azok vegyék mán észre úgy magukat, mint azt, hogy egyedül vannak!
Tessenek csak megnézni, hogy a legutóbbi, úgynevezett “tömegmegmozduláson” ugyan hány tanár tüntetett a kormány ellen?! Néhány százan! És miért? Mert a többiek (majd’ 120 ezren!) tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy “Magyarország jobban teljesít”, s a legteljesebb mértékben elégedettek a helyzetükkel! Persze lehet mostan azzal hepciáskodni, hogy az a bruttó 3.333 forint (nettó 2.000!!!), amit a KLIK élén terpeszkedő Aktatologatóné, Dr. Dagadt Diktátorszolga az oktatókért éjt nappallá téve szorgoskodó Vezetőnő Pedagógus Nap alkalmából nagylelkűen kiutalni engedélyezett, az a Nemzet Napszámosainak megalázó szembe köpése. De ugyan a fentebbi példa nem arról tanúskodik, hogy a szamarak … tanarak … tanárok elsöprő többsége azért ezt a csekélyke figyelmességet is hálás szívvel zsebre vágta?! (… ahelyett, hogy magukból kikelve a kiutaló szélesen vigyorgó pofájába!)
Álljon itten ennek legszebb példájául egy debreceni eset! Az egyik iskola igazgatója az intézményben már harminc esztendeje tanító kollegínáját jutalomban óhajtotta részesíteni, s ezért felterjesztette őt a megyeileg illetékes nertársnőhöz. Utóbbi, aki életében utóljára belülről, működő iskolát vagy tucatesztendeje látott … mást sem tett, mint az oktatásügyért dolgozott, ezt jóságos szívvel elbírálta majd engedélyezte, s mégmajdabb küldött is a tanárnőnek egy elismerő oklevelet! Az igaz ugyan, hogy a fénymásolt (de laminált!) dokumentumra elfelejtették ráírni az így kitüntetett nevét, no de ugyi csak az nem hibázik, aki nem dolgozik (mánpedig a megyei központban güzümód megy a meló: minden héten kedden és csütörtökön csakis a rájuk bízott tanintézmények dógaival foglalkoznak!). És ezek után mit is tett ez a hivatástudatába beleőszült asszony? Netán eme elhanyagolható technikai hibácska okán, gyurcsányosan dülledt szemekkel bajnaista botrányt okozott?! Ugyan! Pillái alól csöndesen kitörölte eme elképesztően aljas megaláztatása okán keserű … felejthetetlen megtisztelése miatti édes könnyeit, s a dühtől remegve … hálatelt szívvel megállapította, hogy a NER-kormány le sem szarja … milyen szépen megköszönte neki három évtizedes erőfeszítéseit.
Szóval erről vagyon itten nagyba’ szó! Vegyen csak mindenki példát erről a debreceni pedagógusról! Mert ha mondjuk az árvízi védekezés során véletlenül bekövetkezne, az a bizonyos “ha” (mint idén márciusban is), hát akkor sem a kormányt köll ám szídni! Hanem az összefogásra képtelen zembereket, a gyurcsánybajnaiakat, meg persze a hanyatló Európát, amely a válsága után még az árvizét is képes volt a mi nyakunkba zúdítani!
Mert honnan, melyik égtáj felől is lép be országunkba a Duna? Nyugatról?! Na ugye!
… és ezt (nem) …
… szendamondja!
Ötven
Feladta: 2013, május, 31 Kategória: Uncategorized | Tags: öndícséret, köszöntő, konferencia, kormány, Nézőpont Intézet, Orbán, születésnap, szeszmutyi, trafikmutyi 4 hozzászólás »“Szerénység! Tudja, ha van valami, amit szeretek magamban, hát akkor az a szerénység.” – mondotta volt Bástya elvtárs Virág elvtársnak az emblematikus “A tanu” című fimben. Jószerint szóról-szóra ilyesmi hangzott el tegnap, egy Orbán által celebrált, önfényező “konferencián”.
Illusztris társaság gyűlt össze az elegáns budai rendezvényteremben, ahol a “Nemzeti Köz(g)éposztály” szemenszedett … gondosan kiválogatott tagjai (pl. Fekete György, Makray Katalin, Schmidt Mária, Andy Vajna, Stumpf István – utóbbi, gondolom büntiből!) a Századvég és a Széll Kálmán Alapítványok, valamint a Heti Válasz Kiadó szervezte konferencián meghallgathatták ötven esztendős Vezérüknek a három éves, második kormánya működéséről alkotott véleményét. Ami tömören kifejtve: “kitűnő“, bővebben pediglen: “egyszerűen tökéletes“.
Vityka (immáron) bá’, bár általában hadilábon szokott állni a számokkal (akárcsak diszkalkuliás, egykori gazdasági minisztere), ezúttal nem csak a szerény öndícsérettel, de az adatokkal sem fukarkodott (érdemes a leadben megadott linkre kattintva elolvasni a teljes beszámolót!). Közhírré tette, hogy az elmúlt három esztendő alatt a teljes kormányprogram(?) teljesülése 69 százalékon áll. Ezen belül a közrenddel kapcsolatos vállalások 86, a “demokratikus normák“(!!!???) esetén 75 százalékos (ezek szerint lesz még Tákolmány-módosítás!) a teljesülési szint. Ugyanezek az egészségügy, a szociális “biztonság“(!!!???) és a gazdasági célkitűzéseknél sorrendben 68, 67 és 66 százalék. ”Nem tudom, hogy jöttek ki ezek a számok…” – mondotta a KANcellár, amin nem csak én, de valószínűleg a jelenlévők egy része is alaposan meglepődött. Hiszen ha a Szeretett Vezető rápillant az adatlapra, akkor rögtön láthatta volna, hogy annak összeállítója a Gutengeci … Faszasperma … Vakfolt … szóval a Nézőpont Intézet volt. Ez pediglen ugye az a “tudományos műhely”, ahol “tudós elmék”, a tőlük elvárható legszigorúbb objektivitással szokták felmérni úgy a kormány politikájának milyenségét, mint annak össznépi fogadtatását is, s mindezt rongyos pár közpénzmilliárdért. Ennek alapján tehát teljesen kizárt, hogy Orbán tényleg ne tudná, “hogyan” is “jöttek ki” ezek az adatok. Azzal azonban a legteljesebb mértékben egyet köll értenünk vele, hogy “…a számok a valóságról viszonylag keveset mondanak“, hiszen csak ha azt nézzük, hogy a Kegyencek eme Intézete egy nemlétező dolgot (“kormányprogram”, illetve “kormányzati vállalás”) méricskélt, hát akkor … no, de az ilyesmit már tényleg megszokhattuk tőlük!
Vitéz Alcsúti Homályos mindezeken kívül persze még összehordott hetet is, havat is (nem a március közepit!), de a lényeg, hogy önnön vállának sajgósra veregetésén kívül még ígért is! Például azt, hogy mivel a Xanaxpálesz-koktéltól egyre jobban dúzzad a mája … az orvosi aktája … a “bicepsze”, ezért tovább fogja csökkenteni a rezsit, s ha jövőre mindenki jól viselkedik (azaz ő újrázhat), akkor a gerinchúros sleppje jutalmul megkapja még az egyszámjegyű szja.-t is.
Igazi, bástyaelvtársi szerénységet tanusítva ugyan megjegyezte, hogy bár azemútháromévben voltak azért itten kudarcok is, de mivel ezekről az intézeti adatlapon nem szerepeltek utalások, hát ő sem óhajtotta azokat különösebben részletezni. Pedig talán köllött volna.
A közelmúlt lebőgéseiből csokrot kötve elébb egy kisebb jelentőségűt említenék meg. Nevezetesen a “Nemzeti Töcskölde” (© Veress Jenő, nepszava.hu – szösszenetét érdemes elolvasni a szerdai, nyomtatott számban! – elektronikusan nem található!), azaz a “Pár(t)választó” táncházaknak a legteljesebb érdektelenségbe fulladását. Soltész, az emberkereskedelmi államtitkár eme (hím)vesszőparipája alig tíz közpénzmillánkba került (ebből jutott Simicska nertársnak is! – ha már arra járt és eléje esett, hát miért ne hajolt volna le érte?! … “Kleine Fische gute Fische!“) annak ellenére, hogy első menetben kongott a ház az ürességtől. Soltész ál.titkár azonban, mivel egy humánus ember, mindezt azzal próbálta ellensúlyozni, hogy rögvest meg is találta ennek felelősét (naná, hogy Abajnai!), súlyos igénybevételnek kitéve ezzel a rekeszizmokat és a könnyzacskókat.
Ennél azonban sokkal súlyosabb, de a kormányzati “Nézőpont”-ból egyelőre nem látható probléma a gerinchiányos köz(g)éposztálynak osztogatott trafik-koncessziók ügye (íme a legújabban kiderült eset!). Az Orbánnak készült intézeti kimutatásban ezek ugyan nem szerepeltek, de a legfrisebb közvéleménykutatások szerint az egyébként birkatürelmű (és -agyú) Zemberek körében már érezteti a hatását. Nem csak abban, hogy csökkenni kezdett az Állampárt népszerűsége (nyicsevo! … jönnek az újabb rezsicsökkentések!), de abban is, hogy a hasonló koreográfiával rendelkező, betervezett szeszmutyira már olyanok is azonnal és roppant érzékenyen reagálnak, akik korábban még csupán már attól is heves magömlést produkáltak, hogy a Vezérre gondoltak.
Mert biza az a helyzet, hogy a Nemzeti Szivoldák után, hamarost meg fognak jelenni a piacon a Nemzeti Vedeldék is! Ámde mielőtt a kocsmárosok menekülőre fognák a dolgot megjegyezném: ez a legújabb lenyúlási tervezet “csak” az italnagykereskedőket óhajtja üzletileg és megélhetésileg jobblétre szenderíteni. Az egyik érintett már régi ismerősöm. Telephelye alig ötven méternyire van házunktól, így reggelente, valahányszor srácaimat az iskolába kísérem, rendszeresen összefutunk egymással. Így történt ma is, s rögvest megragadtam az alkalmat, hogy a Piamutyiról kikérjem a véleményét. … Nos, hogy mit is mondott pontosan, azt inkább nem részletezném. Elég legyen annyi, hogy ez az egyébként mackósan békés ember, aki korábban fülig bele volt pistulva az Állampártba, most kisméretű Krakatauként köpködte magából a szavakat, s az általa használt két legenyhébb kifejezés a “szarházi” és a “tróger” volt. … Ja, és ezeket nem rám értette!
Ajajj és ajvéh! Ha már az én Tibi barátomnál is elszakadt a cérna, akkor itten jövőre lesheti ám a Felkapaszkodott Köz(g)éposztály a maga jutiból kapandó egyszámjegyes szja.-ját! Mert így nem lészen ám “újrázás“, csak dühödt “ujjrázás“, s bár én nem tartom Orbánékat annyira ostobáknak, hogy ezzel ne lennének tisztában, no de az egyre “hevenyebb” tüneteket produkáló, kóros lopási kényszer, meg a hatalommámor tuti, hogy ebbe is bele fogja vinni őket. Persze két mikromásodpercig sem fogok könnyeket ejteni értük (max. az önfeledt röhögés okán), de azt azért nem szeretném végig nézni, hogy a kétgyerekes, mindenféle szempontból szerethető (mert nagyvonalú és jólelkű – munkaadóként is!!!) Tibi tönkre menjen. Ippeg elég ilyen esetet láttam már környezetemben és azemútháromévben, magam is a létminimum határán billegek, nem hiányzik egy újabb szívfájdalom!
Tyűha! Miközben én itten és lassan elmerülök a Köz életében, majdnem megfeledkeztem a mai napról, illetve annak Ünnepeltjéről! Nehogy bunkónak nevezzenek, ezért az alábbiakban azon jókívánságokat szeretném leírni, melyeket Orbán Viktornak szánok ötvenedik születésnapja alkalmából:
“…
…“
… mivel erkölcsi hullákról is csak “…vagy semmit“!
… és ezt …
… szendamondja!
