Orbán bűzlik

Orbánt nem fogadják a Fehér Házban. Orbán nem akar vitatkozni a Georgetown Egyetemen. Orbán ezért októberben kihagyja Washingtont és csak New Yorkba, illetve Los Angelesbe utazik. Orbán bűzlik!

Ötödik esztendeje erőlködik Orbán adminisztrációja azon, hogy az Örökös MiniElnök végre eltölthessen néhány percet az Ovális Irodában. Persze csakis azért, hogy az erről készült egyetlen protokollfotó ezernyi másolatát kitetethesse a pártszolgálati sajtóorgánumok címlapjaitól kezdve a saját, pottyantós kerti budijának faláig. Csakis azért, hogy a Világ Leghatalmasabb emberének emígyen dokumentált jelenlétével “Valakit” faragjanak a Senkiből, “Nemzetközi Politikai Tényezőt“, azaz “Tekintélyes Államférfit” egy karikalábú, elpocakosodott Vidéki Bunkóból, egy a Balkán északi csücskén pöffeszkedő Káeurópai Diktátorocskából. Csakis azért, hogy osztán a találkozót követő, kizárólag orbanisztáni sajtófirkászoknak tartott “tájékoztatóján” (kérdezni tilos!) nagy mellényű nyilatkozatokat böföghessen ki magából (“Elmondtam az Elnöknek, hogy …“, “Az Elnök egyetértett velem abban, hogy …“, “Az Elnök érdeklődve fogadta javaslataimat arról, hogy …“), amelyeknek kilencven százaléka természetesen nettó hazugság lesz, de erről a Köz nagy része nem fog tudomást szerezni.

Ötödik esztendeje erőlködik ezen Orbán adminisztrációja, de a Cél egyre távolabb kerül. Egyre távolabb, mert a fentebb soroltakkal a Fehér Házban is tisztában vannak. Mert tisztában vannak azzal, hogy ki is ez a Mr. Orban és nem akarnak az elnöki irodában ilyen alakot látni. Nem akarnak egy olyan ipsét oda beengedni, aki felteszi a lábát az asztalra, aki a terítő sarkába fújja az orrát és aki ráadásul még bűzlik is!

Mert Orbán bűzlik! Körüllengi őt a “Keleti Szél“. Amelynek számos összetevője egy olyan odőrré áll össze, amelytől egy demokratikus jogállam politikusa egyszerűen hányingert kap. A diplomáciai “vegyelemzők” azonosíthatják benne az azeri diktátor, Alijev “illatát”, mely sajátosan keveredik az álmában baltával legyilkolt örmény tiszt vérének szagával. Ott van benne a kazah “Szultán” és türkmén kollégája, “Gurulbagoly” “demokratikus dezodorjának” félreismerhetetlen aromája. Nem is beszélve a közismert “Putyin-parfüm“-ről, melynek legújabb összetevője a két alapelemből (ukrán puskapor és maláj gép roncsai között oszladozó holland hullák) álló “Imperiál“, ezt pedig harmonikusan egészíti ki a “Déli Áramlat“, meg a titkos “Paks Dva“, bár utóbbi erősen radio- és mutyiaktív. Nyomokban kimutatható még némi iráni “Szakáll-szag” is, ámde ami a leginkább érzékelhető, az nem más, mint a “Horthy-naftalin“! Ennek avas “illata” annyira átható, hogy ép erkölcsű ember már néhány másodperc után is öklendezni kezd tőle.

Orbán tehát bűzlik, de nem csak ezért nem megy Washingtonba. Fogadná őt ugyan a White House-ban a helyettes államtitkár, de egy kormányfő számára ez a rang (ilyesmiből ő idehaza futószalagon gyártott vagy százat!) alig valamivel több, mint a vécésnénié, tehát megalázó (annak is szánták!). A másik ok pedig az, hogy nem sikerült “elfogadható körülményeket” biztosítani a georgetown-i egyetemen tartandó “előadásához”. Az intézmény vezetői ugyanis képtelenek voltak felfogni: ahol Orbán beszél ott Kuss és Taps van, nem pedig Kérdezősködés!

Ötödik esztendeje tartó sikertelenség! Orbán hiába vágyakozik (és bűzlik) kitartóan, szorgalmasan, a Maffia mafla beosztottai egyszerűen impotensek! Martonyi már megkapta a büntijét. Úgy lett kirúgva (az egész külügyi sleppjével együtt!), hogy a lába nem érte a földet. De nem kerülheti el sorsát az Egyesült Államokban több, mint 4 milliárd magyar közforintból létesített és bejegyzett “Friends of Hungary” nevű lobby-szervezet élére állított Fellegi Tamás sem. “Egy kisebb stadion árát pazaroltam rád, te barom! És csak ennyire vagy képes?!” – ordítja majd a Vezér, és a begyógyszerezettségtől függően “selyemzsinór”, vagy “betoncsizma” lesz a delikvens jutalma.

Öt esztendő, de a remény nincs feladva! Orbán nem az az ember, aki ha elhatároz valamit, azt meg ne valósíttatná! Majd az új külügyi apparátus! No, az majd kibulizza neki a dolgot. Hiszen annak élén a roppant tehetséges Szíjjártó Péter áll, aki nem csak azokat a fasza biziniszeket hozta tető alá Keleten, de még arra is képes volt, hogy római nagykövetet csináljon a vérnáci publicista (és sci-fi író) S.S. Péterből. Majd ő szerez az amcsiknak olyan gázálarcot, amitől ibolyának fogják szimmantani még a pöcegödör tetején úszkáló leggusztustalanabb darabot is!

Addig is Orbán elmegy “nyújorkba” meg “losziba”, s vigasztalódik az emigráns nyilasok elaggott társaságával. Kedélyes beszélgetés igaz magyarok között … angolul!

… és ezt …

szendamondja!


Miért nem sikerül(t)?

Két dolgon morfondíroztam ma reggel. Az egyik Kaltenbach Jenő cikke, amelyik tegnap jelent meg a Népszabadságban, a másik pedig a HVG oldalára most kikerült írás, amely a Szabadság téri Szégyenmű “alkotójának”, Párkányi Raab Péternek a Heti Válaszban közölt nyilatkozatát taglalja. Lehet, hogy fura, de a kettő összefügg.

A negyedik autokrácia című írásában Kaltenbach azt próbálta kideríteni, hogy a putyini módszerekkel operáló, orbanista demokratúra vajon egy úttévesztés eredménye, esetleg egy tudatos politikai törekvés, megtévesztés terméke, avagy a társadalom pszichés beállítódottságának egyenes és elkerülhetetlen következménye. A kitűnő jogász-politikus szerint mindhárom tényező érvényesül, bár ha a súlyozottságot vesszük figyelembe, akkor a sorrend inkább fordított.

Kaltenbach úgy vélte, a mára dugába dőlt Rendszerváltás egy alapvető tévedéssel indult. Anno ugyanis mindenki elhitte, hogy a társadalom alkalmas (“érett”) a nyugati típusú demokráciák játékszabályainak befogadására és betartására. Egy olyan szisztéma kiépítésére, melyben az egyéni teljesítményen múlik a boldogulás, nem pedig a korrupción és a nepotizmuson. Amelyben világos és átlátható szabályok érvényesülnek, ahol olyan Jogrend létezik, mely megvédi a gyengét az erőstől, a polgárt a hatalomtól. Ez a tévhit, minden létező tapasztalat ellenére, a mai napig is tartja magát mindkét “oldalon”, s a különbség mindössze annyi, hogy más-más magyarázatok születnek a nyilvánvaló hiányra (lásd a fentebb megadott első link alatt!).

A valóság azonban – legalább is a szerző szerint – az, hogy a legalapvetőbb ok a társadalom kollektív tudatába rögzült “tapasztalat”, melyet az elmúlt 150 esztendő három, hosszú időn keresztül egzisztáló uralmi rendszere vésett be. Ezek pedig nem mások, mint a Habsburg-, a Horthy- és a Kádár-féle rendszerek. Valamennyiük közös tulajdonsága, hogy erőszakos úton jöttek létre, mindegyikük a diktatúra eszközeit többé-kevésbé nyíltan alkalmazó áldemokráciák voltak, melyekben (változó mértékben és “összetételben”) a korrupció és a nepotizmus érvényesült. Közös ismérvük azonban az is, hogy képesek voltak a konszolidációra (lásd: “boldog békeidők”, “nyugalom”, “rend”, “jólét”), de az is, hogy valamennyien egy-egy katasztrófába döntötték az országot: a Monarchia és Horthy háborúba, Kádár rendszere pedig gazdasági csődbe. Ebből következik, hogy az előbbi kettőt követő korszak káoszát a kollektív tudat a demokratikus kísérletek számlájára írja, azaz a társadalom számára a nyugatos(nak vélt) jogállam rossz tapasztalat, taszító opció.

Ez az, amit a Rendszerváltást “levezénylő elit” annak idején nem vett számításba. Akárcsak a társadalom (lévén abból származtak), maguk is elhitték: elegendő kijelenteni, hogy itten mától fogva demokrácia és kapitalizmus vagyon, s ettől szinte automatikusan(!) beindul egy olyan folyamat, mely rövid időn belül létre hozza “A Nyugat” megállapodott, kényelmes, polgári jólétét. Az elképzelésből azonban kimaradt a legfontosabb tényező. Az, hogy Jólét nem létezik (szorgalmas munka és) Demokratikus Jogállam nélkül. Ez meg nem létezik olyan Elit nélkül, mely a lutheránus tisztesség elvein felnevelkedve nem engedi maga felé hajlani a közkasszába bele markolni vágyó kezét (lásd még: korrupció, nepotizmus!). Ilyen elit pedig nem létezik olyan Társadalom nélkül, amelyik tisztában van a jogaival (és a kötelezettségeivel is!), amelyik a Politikát nem “úri huncutságnak”, a Politikust pedig nem a Vezérének/Felettesének, hanem az Alkalmazottjának tekinti. Azaz odafigyel az eseményekre, tehát van Polgári Öntudata. A polgári öntudat azonban olyan, mint az a híres “angol gyep”, melynek “titka”: naponta locsolni, gyakorta nyírni … és háromszáz esztendő!

No ez az, ami kimaradt minálunk! A “locsolás”, a “nyírás”, meg a “háromszázév”. Helyette volt a magát úrinak, konzervatívnak és kereszténynek nevező, dzsentrikké silányult elit diktatórikus “szarka-uralma”, a népnek a közügyektől való távol tartása, azaz a polgárosodásnak még csak a lehetőségétől is való elzárása, a tekintélyelv erőszakos bevésése az agyakba (karhatalmi és egyházi segedelemmel!). Az Ócska Elit pocsék működése miatt sorozatban bekövetkező Katasztrófákat pedig a történelmi tények tudatos eltorzításával (lásd: “vérzivataros, dicső múltunk”), a felelősség áthárításával (lásd: “külső és belső ellenségek aknamunkája”), a kisebbségi komplexus gerjesztésével (lásd: “a hatalmasabbak által elnyomott kicsiny nép”), no meg ennek antagóniájaként, vészszelepeként a nemzeti büszkeség ajnározása (lásd: “ezeréves államiság és – csak a nemeseknek! – alkotmányosság”, illetve “a világ legtehetségesebb, legszorgalmasabb nemzete”).

Hát erre a sívóhomokra akart Nyugatos Államot alapítani egy teljesen alkalmatlan társadalom által “kitermelt”, szokásosan teljesen alkalmatlan elit! Régi módszerek új divat szerint! Ami körülbelül úgy néz ki, hogy rajta vagyon ugyan a modern kacagány (a méregdrága Boss-öltöny), de oldalán már nem kard, hanem a mobiltelefon tokja (no meg az árcédula) lóg. Kezében nem fokost, hanem Mercedes/Audi/BMW-kulcsot ráz. Az obskúrus babonaságokat (meg a vezérseggnyalás alapelveit) mai napig terjesztő templomokban pedig nem zsoltáros könyvből olvassa az aznapra rendelt énekeket, hanem tablettről. (Hja, kérem! Követni köll a Világot, ha nem is szívesen!)

De ugyanerre alapoz az Orbán-rendszer is! Felsőbbrendűségi érzéssel ellensúlyozott kisebbségi komplexus, a tekintélytisztelettel átitatott szabadságszeretet, a konzervativizmusból “eredő” innovativitás, a “felülről” várandó “megoldások” alkalmazásának autonómiája (valamennyi antagónia mélyen bevésve!). Ebből a mixatúrából így semmi más nem jöhet létre, mint az, amit ma tapasztalhatunk: nagybirtokos oligarchák (valójában tehetségtelen, felkapaszkodott, újgazdag dzsentrik) és fülüket-farkukat behúzó, de közben folytonosan ravaszkodó jobbágyok kommunája! Ami pedig a legérdekesebb: a dzsentrik jelentős része úgy viselkedik, mint egy jobbágy!

Az egyik ilyen dzsentrijobbágy nem más, mint Párkányi Raab Péter, a Szabadság térre halált megvető bátorsággal, azaz az éj leple alatt és suttyomban (ezrednyi rendőr, valamint biztonsági őr – rájuk miért is volt szükség? – kordonja mögött!) kihelyezett Megszállottsági Szégyenmű “alkotója”. A fentebb másodikként megadott linken olvashatóak szerint, művészkém úgy véli: ennek az egész sztorinak, néhány történész és újságíró kivételével, “mindössze két jóindulatú szereplője volt”: ő és a kormány! Elmondja azt is, hogy valójában ő “csak a sokadik” volt, akit a megrendelő igényével megkeresett, s azért ő lett a kivitelező, mert róla “köztudott”, hogy “gyorsan dolgozik”. Nos, ez a szobornyik rossini ezek után még fel is vagyon háborodva, hogy kompozícióját “nem a már megvalósult” tárgy, hanem csupán “egy hevenyészve papírra vetett koncepció” alapján kezdték rögvest bírálni azok (a balliberális ízlésdiktátorok), akik egyébként őt már főiskolás korában is “elnyomni igyekeztek”. Az, hogy e bronzhevenyésznek mi is a valódi véleménye erről az egészről, nem ismeretes, de az igen, hogy a botrány neki igazából “jó reklám volt”. Nem is beszélve arról, hogy ő ugyi megkapta a rendelést, meg az ezért járó Harminc Ezüstjét, amit valamilyen okból (további förmedvények reményében?) nem csak a réz-ón ötvözet, hanem az ócska rizsa öntésével is meg akar szolgálni. Ami a lényeg, az az ő állítólagos korábbi “elnyomatása”, ami miatt az ő “tehetsége” korábban ki nem bontakozhatott. Nos, ezért ő egyrészt dzsentri, másrészt jobbágy! Szerintem.

A Művészkémről szóló HVG-cikk illusztrációjaként megjelentt az alábbi fotó is:

Ezen egy középkorúnál idősebb férfi látható, kinek nyakában egy tábla lóg. Rajta jól olvasható a felirat: “Ha Orbánt eltakarítjuk, önkényuralmi hatalmából felszabadulunk, akkor lesz demokrácia, jogállam, köztársaság!

Nos, ez ugyanaz a súlyos tévedés, “wishfull thinking“, mely idáig vezette az országot. Nem Orbánt köll “eltakarítanunk”, hanem ezt az egész ócska elitet, meg a társadalom jelentős részét! Ez meg ugye a legteljesebb képtelenség!

… és ezt …

szendamondja!


Az Tákolmánybíróságrúl … is!

A bölcs megállapítás szerint: “Minden népnek olyan királya van, amilyet megérdemel!“. Tovább fejlesztve és modernizálva: “Minden országnak olyan kormánya, kormánypártja, ellenzéke, jog- és igazságszolgáltatása, hivatalnokai vagyonnak, amilyeneket választ (eltűr) magának!“.

Döntött az Alkotmánybíróság! A fővárosi választások eleddigi szabályait, az alkalmazásukat alig négy hónappal megelőzően, teljes mértékben felforgató törvénymódosítás lényegében tákolmányos. Mer’ ugyi a világon semmi gond azzal, hogy a tizenháromezres kerület orbánmesterének szava pont annyit számít a Fővárosi Közgyűlésben, mint a százharmincezresé. A Testületbe beerőltetett, kétharmados baltával belefaragott, Vezér-bérenc Lópuncik és Lófaszok szerint a demokrácia maximális kiteljesedése az, ha a Fővárosi Választónak immáron eggyel kevesebb szavazata vagyon.

Mert eleddig ugyi az volt a stíl, hogy külön szavazott a kerületi bolgármesterére és külön a Közgyűlés tagjára. Most meg ezt a kettőt összekötötte a zócsóságra közismerten törekvő (közel száz hála-h.államtitkárt, illetve tucatnyi stadiont velünk fizettető) Maffiaállam, meg annak félbites, másfélcédulás Gombnyomogató Csürhéje (“Röff-röff! Reméljük hogy elégedett a Gazda és a Dzsentri Dzsoni sem ‘szomorú’! A Zember meg legyen körültekintő, amikor szavaz!“).

Ennek meg nem csak a Zócsóság, hanem a működésképtelenség is lesz a következménye, hiszen így  a Tákolmánnyal valójában ellentétesen “nem a Fővárosnak lesznek kerületei, hanem a Kerületeknek lesz fővárosuk“, ráadásul a választóknak “nem lesz közvetlen beleszólásuk” az önálló közigazgatási egységként működő Budapest “népképviseleti összetételébe” (Lévay Miklós, nemfidesznyik tákolmánybíró különvéleménye!). Ezeken kívül a választói alapjogok “súlyos sérelmére“, azok csorbítására “a törvényhozó hatalom gyakorlatilag semminemű értékelhető, alkotmányos indokot nem hozott fel” (Kiss László, nemfidesznyik tákolmánybíró különvéleménye). Ráadásul “A fővárosi közgyűlés, ahogyan e törvényhelyek alapján létrejön, sem nem választott, sem nem fővárosi” (Bragyova András, nemfidesznyik tákolmánybíró különvéleménye), a tákolmánybíróságnak pedig “… különös felelősséggel, az alkotmányos szempontok kizárólagos érvényesítésével kellett volna döntenie“, hiszen “… a jelen ügy nem egyszerűen alapjogi kérdést érint, hanem a demokrácia alapját jelentő választáshoz való jogot“, így osztán ezt az egészet szemétdombra köllött volna dobni hiszen “… az amúgy alaptörvény-ellenes súlyozási szabály eltörlése nem arányosabb, hanem még egyenlőtlenebb rendszerhez vezet” (Paczolay Péter, nemfidesznyik tákolmánybíró és Elnök különvéleménye).

Összefoglalva a Különverdikteket, megalapozottan jelenthetem ki, hogy a kifejezetten Budapestre oktrojált és a Vezér által kitenyésztett, közpénzekkel alaposan kitömött, majd ezekre támaszkodva a hátsó lábaikra ágaskodott Izékék érdekében összeeszkábált választási törvény minden létező jogelvet, de még a Tákolmányt is velejéig sérti!

No ehhöz képest nagyon érdekes, hogy a Tisztelt és állítólagosan Demokratikus Ellenzék ennek ellenére hajlandó részt venni (és legitimálni is) a valójában “Válogatások“-on. Akár csak Az Április Hatodikai Sajnálatos Eseményekben kicsúcsosodó korábbi, ugyancsak részvétellel legitimált választási csalásokon.

Igaz, akkor még kétélű volt Victorcles Kardja: aki a csaló törvények okán relatív többséget szerez, azé a Hatalom! Így ezen elindulni még a Lejtős Pálya ellenére sem volt teljes botorság. Ámde az EP-választások statisztikájára alapozott, az a bizonyos “Most már csakis mi nyerhetünk!“-típusú, még a tavaszinál is sokkal pofátlanabb törvény-förmedvényt legitimálni az indulással (a benevezéssel) már akkora ostobaság(?), ami nem csak “súrolja”, de át is lépi a szándékosság küszöbét!

Ebből pedig egyenesen következik, hogy Agyarországban igazából nincs is politikai (és horribile dictu: demokrata) Ellenzék! Mert ha lenne ilyesmi, az már esztendők óta megnyilvánult volna különböző demonstrációk és (a demokratúra “törvényei” alapján hamvába holt) “népi kezdeményezések” formájában.

Ámde ilyesmiknek nyomát sem láthattuk/tapasztalhattuk! Maximum annyit, hogy Agyurcsányahibás időnként előveszi a pengeéles, retorikai szablyáját (lásd itt – tavalyról!!!) és elmondja azt, amit köll (ahogy köll!). Majd erre rögvest megkapja az Egymással (és a nem a Diktatúra letörésével) Foglalkozó Ellenzék szokásos szövegét: “Fletó egy megosztó! És hiteltelen, hiszen Hazug!“. Azért az, mert a habonyista-vezérista propaganda azt mondta/mondja róla. Azért az, mert a Hatalom nemlétező megszerzésének jogán egymással marakodó “Demokraták” olyasmiket hallanak tőle, amiket nem akarnak. Amiket ha az agyacskájukba vésnének (főleg a mostanság hetente megújulgató Szocik, meg a zálbalodalizó Lömpikék!), akkor kurvára nehéz lenne minden reggel látni azt az alakot (a fürdőszobai tükörben!), aki aktívan/passzívan eladta a Köztársaságot a Pártfinanszírozás kedvéért azoknak, akik arról híresek, hogy Soha Semmiféle Egyezséget Be Nem Tartanak (lásd még: A Zember, Aki Még Soha Nem Hazudott!).

Agyarországban nincsen ellenzék! Az egyszem Ahibáson kívül. Akit mindenki kötelezően gyűlöl (még a bajnaista csapat is – Bajnai visszavonulása után már “ezerrel” is!), mert a Demokratúra Vezérpártja évtizede és egyre nagyobb “sajtó-keresztmetszeten” átömlesztett karaktergyilkolászásával senki nem mer szembeszállni! Mert tényleg elhiszik a manipulált közvéleménykutatások “eredményeit” és tényleg nem akarják elhinni, avagy tudomásul venni az EU által meghatározott szabályok szerint (tehát nem csaló módon!) lebonyolított EP-választások adatait! Amelyekből meg kiderült: sok ugyan idehaza a Fasiszta és a Náci is (közel 3 millió! … édes Istenem!), de kurvára kevés A Legnagyobb Ellenzéki Párt (MSZP)! Hogy ez a Társaság volt az Áprilisi Potyautas és nem a “Kormányváltók”-hoz csatlakozott, akkor még “szateliteknek” tekintettek!

A Valódi Potyautas azonban az LMP volt! Nem csatlakozott ugyan sehová (csak Viktor maffiapártját szolgálta akkor is!), de azt merészelte már 2010 óta állítani, hogy ha reá szavazunk, akkor “Lehet Más a Politika“! Hát én bekaptam a horgot, reájuk szavaztam (2010), de semmivel nem lett másabb az általuk ígért politika! Egyetlen grammnyival és egyetlen morál-morzsával sem! Ők lettek/voltak azok, akik osztán Őfelsége Ellenzékeként sejobb-sebalnak hirdették meg magukat. Akik lebratyiztak a Nácikkal és nem tettek semmit a Fasiszták ellen (azon részük meg, akik igen, hát ki is Péemmelték magukat a Lempéből, bár ettől semmi nem lett “másabb”!), ámde szorgalmasan gyepálták a “zálbalodaliakat”, közülük is legfőként Ahibást! Ahelyett, hogy a Demokratúrával szemben álltak volna ki!

Persze ezen csodálkozni nem köll! Hiszen már 2010-ben is “érdekes körülmények” közepette jutottak be a parlamentbe. Osztán meg “érdekes körülmények” közepette lehetett nekik a Szakadás után önálló képviselőcsoportjuk. Akárcsak mostanság: neki is vagyon frakciójuk, a Szociknak is, a Jobbiknak is, csak a DK-nak meg az E-PM-nek nincs és nem is lehet. Mer’ ugyi így szól a mindig a gyurcsnyisták ellen és mindig a schifferisták érdekében (kövéren) módosított Házszabály!

Ezek után meg azon sem köll csodálkozni, hogy a felcsúti Főkormányzó Úr, saját bevallása szerint szívecsücskének számító Megszállottsági Szégyenmű elleni tiltakozást Sch. Bandika simán csak “hisztizésnek” minősítette, ezzel úgy enbloc “elintézve” például a nyolcvan esztendős (Sch. Bandinál a rendszerváltásért, sőt, a köztársaságiasságért sokkal többet tevő) Mécs Imre veres-sipkások általi meghurcibáltatását, holott Bandinak is volt ölég kemény (jogtiprásról szóló) véleménye arról, amikor a Gyurcsány-kormány rendőrsége (teszem hozzá: teljes joggal, alkotmányos felhatalmazással!) leverte a 2006-os, orbanista puccskísérletet!

Szóval nem csak a Kormánypárt, de a Zellenzék is keményen idióta, pszicho- és szociopata! Nem csak A Nemzet Közpénzápoltja utálja a Zországot, de igazából a Fővezér állítólagos Ellenzéke is. Mi meg, lassan bő négymilliónyian, itt nyomorgunk alattuk és a kötelezőan utált Agyurcsányahibáson kívül senki nem mondja ki a Zigazságot! Hogy tolvajok és gazemberek gyülekezetévé vált ez az egész “politikum”, kiknek résztvevőit (haszonélvezőit) a közmunkássá silányított polgártársaink “fizetésének” minimum tizenötszörösével honoráljuk!

Bonyolult dolgok ezek, de egy valami bizton megállapítható. Az hogy “hogyan szeretik” a Zemberek, meg a Zellenzékiek! Sötét iccaka, Viktorral és háturul!

… és ezt …

szendamondja!


Viktor! Takarodj! De tényleg!

Előző posztomat (lásd jobbra fent!) azzal zártam, hogy “No comment. … Egyelőre!“. Hát most bekövetkezett az a bizonyos “egyelőre”, lévén alig pár órával ezelőtt megjelent a Miniszterelnöki Nyilatkozat! A következő poszt tömör összefoglalója: “Viktor! Takarodj! Ha nem is a jóbüdös QA-ba, de valamelyik Legújabb Barátunk obskúrus diktatúrájába! A lopott vagyonoddal meg a sleppeddel egyetemben! Azonnal és most már tényleg!“.

Eleddig azér’ nem akartam véleményezni a Szabadság térre odarittyentett Szégyenművet, mert arra vártam, hogy végre megnyilvánuljon a népnemzeti Maffia-kormány. És végre megmagyarázza, a “tőle” megszokottan okadatolt módon: hogy a jóbüdös kurva életbe lehet még mindig miniszterelnök egy olyan Utolsó Senkiházi Rohadék, aki

  1. még a “választások” előtt olyan közleményt ad ki, hogy egyelőre nem lesz MŰemlék és majd “Húsvét után egyeztetünk“;
  2. a “választások” szinte másnapján (ennek ellenére) elindítja a “nemzetgazdasági szempontból kiemelten fontos beruházást“, veres-sipkás Pintér-huszárokkal a földön hurcibáltatva például a 80 esztendős Mécs Imrét, akinek a bolsevik diktatúrával szembeni ellenállása tanúbizonyságaként legalább egy halálos ítélettel több van, mint a zorbánviktornak;
  3. úgy csinál, mint ha nem szarná le a bel- és külföldi tiltakozásokat, s mint a lényéből alapvetően fakadó, provinciális Döbrögi, beülteti az állam- és kormányfők brazíliai VIP-páholyába a (nálánál ugyan fiatalabb, de etikailag talán “fejlettebb”) fiát, közvetlenül Angela Merkel kancellár-asszony alá, aki már hónapokkal korábban is megüzente a Kissenkinek, hogy a Zemlékmű Németországot is meggyaláza;
  4. éjnek évadján, sokszoros rendőri (és egyéb) túlbiztosítással suttyomban kivitelezteti ezt az egész Förmedvényt, majd ezek után ki is merészeli adni az alábbi közleményt:

A tegnapi napon a magyar kormány eleget tett kötelességének, amellyel az alkotmányos rendnek, az egykori áldozatoknak és ma élő magyaroknak tartozunk. Helyére emeltük azt a köztéri alkotást, amely arra hivatott, hogy kifejezze azt a fájdalmat és megpróbáltatást, amelyet szabadsága elvesztése miatt a magyar nemzet érzett és elszenvedett.

Mindannyiunkat arra emlékeztet, hogy hazánk függetlenségének elvesztése tragikus következményekkel járt. Sok százezer ember életét követelte, és további millióknak okozott tengernyi szenvedést. 1944. március 19-től 1991-ig hazánk területén folyamatosan állomásoztak megszálló csapatok. A megszállás hosszú évtizedei alatt olyan szörnyű dolgok történtek Magyarországgal és a magyar állam polgáraival, amelyek függetlenségünk és nemzeti önrendelkezésünk megléte esetén sohasem következhettek volna be.

Gyermekeinket és unokáinkat arra figyelmeztetjük, hogyha szabad, békés, boldog életet akarnak, ha a Magyarországon élő emberek közötti egyetértést kívánják, és ha az elődök által fölhalmozott értékek fennmaradását fontosnak tartják, mindenekelőtt Magyarország függetlenségét és önrendelkezését kell megvédeniük, megtartaniuk, és ha a szükség úgy hozza, visszaszerezniük. Legyen ez mindannyiunk számára egyszerre tanulság, intelem és parancsolat.”

Orbán Viktor

Hát, hogy a Zanyukád maradt volna lány, te Viktor! Avagy, hogy folytál le volna a combján, amikor a később közpénzmilliárdossá általad tett Apukádnak kedve támadt a Zasszonyára még anno! Mer’ akkor sokkal jobban jártunk vóna Mi, úgy alig tízmillányian, akiket Te annyira le tudsz szarni, hogy az hihetetlen. … No meg az is, hogy ezt milyen sokan szeretik megtapasztalni Tetőled!

Akik tényleg azt hiszik, hogy Te fingod a Keleti Szeleket és tényleg a Te Seggedből süt a Nap. Hogy Te vagy a Zemútévezred Legnagyobb Nemzetvezére, aki “nem hitelből” működteti a Zországot, hanem a “saját lábára” állította. Ám ennek ellenérte most egy “biztonsági óvintézkedést” köllött tenni usque 110 milliárd forint értékben, mert ugye “az ország kénytelen hiteleket felvenni a lejáró kölcsönei visszafizetése érdekében” és nem mindegy, hogy “ennek mennyi a kamata” (az IMF-féle fele a Paks-II-szerződésben rögzítetté és Putyin Pajtás nem néz bele a pénztárkönyvekbe, “csak” és “időnként” kér néhány “szívességet”!). Az meg ugyi azon múlik, hogy “a meghatározott, költségvetési hiány” meghaladja-e a Bűvös Háromszázalékot! Erre meg Te felteszed a Mi sorsunkat (anyáink, apáink, gyerekeink, unokáink!), lassan kiléptetsz Bennünket, ha nem is az EU-ból (mer’ annak pénze köll ám Neked, csak a Szabályai nem!), de a “Megbecsült Nemzetek” sorából mindenképpen (közben meg “Több tiszteletet” követelsz … Magadnak, Bazkikám! És Így! Mire fel?!), no meg olyasmikről hadoválasz, hogy “szörnyűséges dolgok történtek” akkor, amikor nem voltunk függetlenek.

Hogy dögölnél meg Viktor, Te utolsó, hazug gazember! A zemlékműves 1944. március 19. előtt is “nem volt független” az ország? Az, amelyikben már bő két évtizeddel korábban is (Európában először!) Zsidó-törvényeket hoztak (“Numerus Clausus“). Osztán meg további négyet a Zönrendelkezés Elveszejtéséig! Amióta meg Te vagyol hatalmon, ugyancsak “szörnyűséges dolgok történtek”. Mondjuk például az, hogy múlt szombatról vasárnapra virradó éjjel az általunk (kényszerűen) fizetett Szégyenműt az általunk fizetett rendőrség (szégyenszemre) többszörös túlbiztosítása mellett suttyomban, az éj leple alatt beemeltetted. Ösmételten bebizonyítva: Te egy Hazug Gazember vagy, a rendőrök meg közpénz-eltartott Társadalom-ellenségek (Veled, meg az erkölcsvedlett Garnitúráddal együtt!), akik a Törvénytisztelő Polgárokkal SZEMBEN védik a Törvénytelen és Törvényeket Megerőszakoló Bűnöző-Államot! Mindezt havi (talpasként) kábé 100 ezer közforintért. No meg a megalázottság és a szégyen (sokuknál belül letagadott) érzéséért.

Javítson mán’ ki az, aki szerint én most tévedek! Avagy rosszindulatú, nemzetellenes lennék! (Gondolom az utóbbiak szép számmal hozzák majd ide az előbbieket!). De azér’ mégis megkérdezném, ugyan kijafasz fizette ezt a hermafrodita “Gábrielt” (kezében az Országalmával!), a leginkább egy meggyűrűzött “Nyolcadik Utas“-ra emlékeztető, suttyomban és hátulról lebaszarintott Birodalmi Háturult?! Meg azt is, aki Megrendelete, Megzsűrízte és az éjszakai homályban odadaruztatta a Szabadság térre?! Szégyenre és szemre?! No és persze Bátran! Az Éj leple, meg ötszáz rendőr védelme alatt!

Ám hogy a Gyalázat ne legyen teljes, megszólalt a Miniszterelnökségi Főminiszter is. Aki szerint persze “nyicsevo”, hiszen

“Lehet, hogy voltak egyeztetési hibák, de mindent megtettünk annak érdekében, hogy az áldozatok hozzátartozói és a túlélők úgy érezzék, hogy ők fontosak, és vállaljuk a bűnök után a magunk felelősségét. De azt kőbe szerettük volna vésni, hogy a magyarországi zsidóság deportálása a német megszállás nélkül nem következett volna be.”

Ami pedig az “ausvicolásokat” (no meg az “idegenrendészeti eljárásokat”) illeti, szeretett Főminiszterünk megjegyezte:

“Nem hárítjuk a felelősséget, a magyar kormány az akkori kormány és hivatalnokok felelősségét nem vitatja. A Németország által elkövetett bűn nem mentesít bennünket ettől még, hogy ezt ki akarjuk fejezni.”

Sajnos meg köll állapítanom: POCSÉK AZ AZ ORSZÁG, AMELYIK ILYEN POCSÉK, ALJA-EMBEREKET TŰR MEG A HÁTÁN! NO MEG AZOKAT A DÖGLEGYEKET, AKIK EZEN POCSÉK-PIÓCÁK ALFELEIT SZIPÓGÁLJÁK! (q.e.d: LMP, “aki” szerint a Történelemhamisítás Akarnoksági MŰemléke elleni tiltakozás nem más, mint egy “hiszti”!)

Közben meg, mint “Arendszerellenzéki” párt egykori képviselőjét, Mile Lajost a Maffia-állam hirtelen kolozsvári konzullá nevezte ki. Bizonyára érdemes vót a Lajos erre, csakhogy a Zorbanállam nem arról híres, hogy a vele ellenkezők közül választana ki bárkit is egy Zorbánállamilag fizetett állásra! (Günther egy kicsivel hamarabb megy haza, így rajta kapja a feleségét egy ismeretlen pasassal. Mire az asszony: “Günther, te ma 4 perc 27 másodperccel korábban jöttél haza. Ezt majd még meg kell magyaráznod!”)

Hát takarodj mán’ el Viktor a Fenébe! De gyorsan, Dzsentri Dzsonival egyetemben! Magyarázkodás nélkül! Még ki is fizetjük!

… és ezt …

szendamondja!


Szégyenmű a Szabadság téren

A Nemzeti Együttműködés Kormánya, élén a Brüsszelita Gyarmatosítás ellen Szabadságharcot hirdető orbán viktor (a kisbetűk szándékosak!) “miniszterelnökkel”, elrendelte a Szabadság térre már hónapokkal ezelőtt felállítani tervezett “Megszállási Emlékmű” befejezését. Mindezt az éj leple alatt, suttyomban, elképesztő méretű rendőri biztosítással, azaz a szokásosan halált megvető bátorsággal!

Sajtószemle következik:

A briganti önkény arcunkba köpött

Mindenkiébe, aki Orbán és bandája engedélye nélkül magyarnak, a  despota kedve és akarata ellenére demokratának tartja magát; mindenkiébe, akit ez a hitvány önkényúr és szervezete már ellenzékből is számtalanszor kitagadott a nemzetből.

Sunyin – álmunkban, éjszaka –, erős rendőri biztosítással köpött szemen minket az álszent, pofátlanul hazudozó, gyáván agresszív önkény – mégis: erősebb megvilágítást az orbáni uralom aljassága, Döbrögi-természete nem kaphatott volna. Nem tudom, van-e példa arra, hogy a gyűlölködő-gyűlöletes hatalom önmagának, önmagáról ilyen körülmények között állítson emlékművet…

Orbán(ia) fölállítja hát hitványsága emlékművét – tudtuk, hogy így lesz, de azt mégsem gondoltuk, hogy ilyen nyomorultul teszi. Méltó mű, kétségtelen: méltó megrendelőjéhez és alkotójához! Gyalázatosan hazug, falvédősen kegyes, ájtatoskodó szimbolika – minden a megrendelő „nemzeti ízlése” szerint. S e mű története is illik a hatalomhoz: az első pillanattól fogva olyan hazugságok tapadnak hozzá, amelyek még az orbáni uralomban is párjukat ritkítják. Pofátlanul „kiemelt nemzetgazdasági jelentőségűnek” minősítették ezt a szart, megmutatván, bármit megtehetnek, bármiről bármit hazudhatnak. S miért is ne, mikor az általuk teremtett és használt újbeszél csakis hazudozásra és gyűlöletkeltésre alkalmas.

(Steiner Pál általam ostobaságnak tartott népszavazási kezdeményezését a Fővárosi Törvényszék állítólag e kormányrendeletre hivatkozva utasította el. Ha ez igaz, laikusként is megkockáztatom: elképesztő jogi abszurditással állunk szemben.)

Szép egy hazugság volt az is, amikor a Kedves Vezető egyeztetést ígért húsvét utánra…

*

Mit üzen nekünk, a hatalom által leköpötteknek, a Szabadság térre állított ocsmányság?

Mindenekelőtt azt, hogy hazánkat rabló természetű, bugris, agresszív banda tartja megszállva – az emlékmű e banda dicsőségét hirdeti. S ameddig hirdetheti, addig azt is üzeni: a Fidesz megszállta ország nem demokrácia, nem szabad ország. Nem vagyunk szabad emberek.

Alighanem ostobaságot csinált a magát kontrollálni nem képes gőgös despota: tárgyiasította mindazt, amit értelmes és tisztességes emberek utálni kénytelenek benne és „kormányzásában”. Feladatot jelölt ki, amely összeránthatja ellenfeleit, a szimbólumok iránt igenis érzékeny embereket.

Ez a szobor – a műnek és megrendelőinek alpári ízléstelensége és az orbáni önkényt legitimálni hivatott aljasul hazug „mondanivalója” miatt – ledöntésre ítéltetett. Nem elpusztításra: áthelyezésre. Hogy sose feledjük, mi történt velünk 2010 óta, s gondolkodjunk azon is, hogyan és miért.

De amíg a förtelem a Szabadság téren áll, hivalkodón hirdeti a hazánkat ma megszállva tartó bugris, „nemzetikeresztény” maffia hatalmának korlátlanságát, öröknek vélt dicsőségét.

Gusztos István, Gépnarancs

Végképp

A kérdés: az avatás úgy lesz-e, hogy az egyre gyávább Orbán majd rábízza valamelyik gátlásvedlett alvezérére… Vagy esetleg mégis avat az éjszaka mélyén, esernyők alatt… Vagy egy hadseregnyi rendőrrel és más fegyveressel – hogy őket is bepiszkolja – kivonul a térre, és hamar odaavat egyet. Az is elképzelhető persze, hogy a CÖF elvállalja az arkangyal miheztartás végett való közmegerőszakolásának szerepét, és odaáll egy csoportképre a szerencsétlen Orbánnal.

Sok vita volt az utóbbi hetekben arról, hogy Orbán miért halogatta hónapokon át az emlékmű befejezését.  Ma már legalább az vélhető erősen, hogy a foci világbajnokság utáni közeli hétvége volt a titkos hadműveleti tervben. Miután Merkel német kancellár nyilván többször fölhívta Orbán figyelmét arra, hogy az emlékmű fölállítását a németek megsértésének tekinti – róluk hazudik a legsunyibban ugyanis -, Orbán nem akart feszültséget a VIP páholyban. Ennyi.

Ott voltam sokszor a száz napos tiltakozáson. Pontosan tudom, miért nem merte Orbán fényes nappal dolgoztatni a szolgáit. Jó, ha tudja: soha nem lesz nyugta, amíg az orbánság emlékműve áll. Azért ő a vesztes, mert végképp odalett a méltósága.

Andrassew Iván, Népszava

Gyalázat!

(Orbán Viktor szégyenműve)

A Szabadság téren az éj leple alatt, vasárnap reggelre felállították a Német megszállás áldozatainak emlékművét. A gyalázatos szobor az Orbán-rezsim mementója. A történelemhamisító emlékmű ellen több mint száz napja tiltakoznak civilek. SÁNDOR ZSUZSANNA írása.

A történelem gaztetteit szinte mindig éjszaka követik el. A németek 1939. szeptember 1-jén éjjel indítottak bombázókat Lengyelország ellen. A Berlini Falat 1961. augusztus 13-ra virradóan építették fel. Nagy Imrét és mártírtársait 1958 júniusában végezték ki a sötét börtönudvaron. A diktátorok a piszkos munkát gyáván, az éj leple alatt végeztetik.

De azt nem gondoltuk volna, hogy a rendszerváltás után huszonöt évvel rendőrállami módszerekkel, éjszaka, titokban fogják felállítani az önkényuralom emlékművét. Az Orbán-kormány utasítására szombat éjjel vaskordonokkal körülvették a Szabadság teret, fekete ponyvákkal elkerítették és rendőröket vezényeltek a helyszínre. Vasárnap már állt a „német megszállás áldozatainak emlékműve”.

A közpénzből épített monstrumot rendőrök védték a köztől. A téren vasárnap reggel több száz tiltakozó állampolgár jelent meg: döbbenten, felháborodva nézték a rácsok mögött magasodó történelemhamisítást. „Demokráciát! Demokráciát!” – skandálta a tömeg, s többen megpróbálták lebontani a kordonokat. Ám „Gábriel arkangyal” védelmi osztaga szorosan összezárt a „birodalmi sas” körül. Ilyet még nem láttunk demokráciában.

A politikai katasztrófaturizmus központja lehet mostantól Budapest.

Az orbáni szégyenmű előtt senki nem mondott avatóbeszédet.

Egyetlen fideszes politikus sem volt a téren. Felfegyverkezett őreik mögé sem mertek elbújni.

Persze tudtuk, a szobrot felépítik. Ám hogy mikor, azt szinte hadititokként kezelte a kormány. Az első dátum március 19-e volt, de a parlamenti választás miatt halasztottak. Majd május 31-re, Orbán Viktor születésnapjára hirdettek szoboravatót: akkor is elmaradt. Az emlékmű oszlopai félkészen, szégyenszemre meredeztek ki a földből néhány hónapig. Legutóbb elterjedt: talán csak az őszi önkormányzati választások után fejezik be az alkotást, nem kockáztatják, hogy a budapesti főpolgármesteri szavazás előtt ellenzéki zavargások helyszínévé váljon a tér.

Lehet, csak így akarták elaltatni a figyelmet, kihasználni a nyári politikai uborkaszezont. Hadd foglalkozzon most újra hetekig „Gábriellel” a média. Miközben zárolták a minisztériumok pénzeit, tovább csökkentik például a szociális támogatásokat, a lakosság 40 százaléka létminimum alatt tengődik, a kormány azt gondolhatta: kisebb kockázat számukra a Szabadság téri emlékmű botránya, mint ha a nép ráeszmél nyomorára. Persze a stadionépítésekre szánt milliárdokat továbbra is bőkezűen osztogatja Orbán.

Az emlékmű ügyét a magyarok többsége, sajnos, közönnyel figyelte eddig. Ám a Facebookon szerveződő civilek csoportja több mint száz napja tüntet a Szabadság téren: a megmozdulásokat Magyar Fruzsina, Zoltai Andrea, Mécs Imre, Sebő Gábor és Popper Gábor szervezték. A demonstrációk amolyan szabad egyetemi előadásokká alakultak át, történészek, művészek, politikusok, jogvédők szólaltak fel itt. Csak néhány az előadók közül: Kovács M. Mária, Karsai László, Ludassy Mária, Vásárhelyi Mária, Esterházy Péter, Parti Nagy Lajos, Grecsó Krisztián, Bíró Kriszta, Láng Balázs, Kerekes Viktória, Kulka János, Mohácsi András és sokan mások. Magyar Fruzsina és Fischer Ádám együtt szervezte meg nemrég a közös éneklést: a világhírű magyar karmester az Örömódát vezényelte a tömegnek.

Új fejezet ez honi civil történelemben.

Eddig a sajtóból csak az emlékmű látványtervét ismertük. Már a vázlat is elborzasztó volt. A megvalósult mű azonban minden képzeletet felülmúl. Gábriel arkangyal félszárnyú hermafrodita: női arccal és kigyúrt izmokkal. Kezében aranylóan fénylő országalma kettős kereszttel. Egyértelműen üzenve: a német megszállás áldozata nem a nép, s főleg nem a zsidók voltak. Hanem a keresztény magyar állam. Szent István birodalma.

Az emlékmű nemcsak a holokauszt áldozatait szégyeníti meg, hanem az egész társadalmat, a magyar kultúrát. De sorsa nem kétséges: Orbán rendszere sem tart örökké. A diktatúrák gyűlölt mementói szoborparkokban végzik – az enyészet martalékaként.

A tüntetések szervezői folytatják a demonstrációt.

Sorok a talapzatra

Nagy konfabulálás közepette helyére került hát a német megszállás emlékműve, hogy legalább is hosszabb időre megcsúfolja a neki helyet adó Szabadság tér nevét.

A vasárnapra virradó éjszaka történtek után teljesen mindegy már, kinek mit mond vagy miről árulkodik a szobor. Mindegy, hogy szobor-e egyáltalán, vagy csak a hatalom ócska kísérlete, hogy maradandóvá tegye a nemzet megbékélt egységéről szóló erőszakos hazugságát. Mindegy, hogy birodalmi-e a sas, vagy náci, amely lecsap az ártatlan Gábrielre, tartson akár országalmát a jobbjában, vagy éjjeliedényt. Mindegy, mit gondolnak bal- vagy jobboldali, hatalomtól független, vagy a hatalomnak a maguk lelkét eladó történészek, filozófusok, esztéták, mit gondolnak-éreznek a hajdan meggyilkolt zsidók és nem zsidók megcsúfolt utódai. Mindegy lett, mit gondol a tébláboló Európa, amely mint futóbolondra tekint a határtalan közösségben önmagát ketrecbe záró magyar közösségre. Mindegy, mit gondol a demokratikus, polgári Németország arról, hogy a daru – az ízléstelenség dicséretére – aznapra virradóra állította talapzatára az orbáni rémálmot, amikor éppen hetven éve, hogy von Stauffenberg gróf, ha megkésve is, de legalább megkísérelte a Führer meggyilkolását. (Agyonlőtték, társai meztelenül, henteskampón végezték.)

Mindez mindegy.

A szobor vasárnaptól nem a nemzeti megbékélés egységének, hanem egy ócska kor ócska hatalmának a szimbóluma. Annak a hatalomra méltatlan hatalomnak a jelképe, amely gyáván, a nyár eddigi legmelegebb éjszakájának félhomályában meri csak a nemzet arca elé tolni “megbékélt egységének” emlékművét.

Mindezért én nem bontanám el soha ezt a szobrot. Nem dobálnám meg tojással, rothadó paradicsommal, nem átkoznám el tiltakozva. A helyén hagynám, boldogabb korokban majd megállnék előtte, csendben körbe járnám, s emlékeznék oly sanyarú időkre, amikor ez a szabadságszeretetét emlegetve orrát fennen hordó büszke nemzet, megalkuvóvá silányodva némán tűrte egy aljas hatalom regnálását.

Friss Róbert, Népszava

  Bazánth Ivola felvételei

No comment! … Egyelőre!

… és ezt …

szendamondja!


Szorulunk! Már megint.

Amikor az Álpénzügyminiszter még csütörtökön bejelentette, hogy némi “zárolások” (tehát: “nemmegszorítások“) fognak következni az állami költségvetésben, nagy összegekben mertem volna fogadni: az egészségügy, illetve az oktatási és a szociális szféra lesz a Nagy Vesztes. Kár, hogy a “Tippmix“-en ilyesmire nem lehet befizetni!

A Pótmatolcsy még csütörtökön, a Közgazdasági Társaság konferenciáján aszonta, hogy az állami költségvetés “mindössze” 110 milliárdos “kiigazításra” szorul. Persze(?) ez nem azt jelenti, hogy megbukott volna a büdzséről szóló törvény (nem a fenéket!), hanem csak azt, hogy a kormány “biztonsági intézkedéseket” hajt végre. Amik meg ugyi “nem érintik” a Zembereket, csak az állami Szerveket (minisztériumok, stb.). Mer’ ugyi a Zállamnak vagyon saját pénzecskéje. Az meg úgy csak “keletkezik” valahunnan. Mondjuk az Epsilon Eridani ufonautáitól, avagy a Keleti Szellentés (bűzét) vitorláikba fogó, Kinyalt Seggű Obskúrus Diktatúrák Legújabb Barátaink csomolungmányi befektetéseiből. De ha még sem, akkor meg az “extraprofitok jogos megadóztatásából“, melyeket ugyi a Sarcoltak valamiféle wolkenkukusheim-os elképzelés szerint, nem hárítanak át a zemberekre. Ha meg még is, hát akkor nagyon haragosak vagyunk, Lázár nertárs pedig “szomorú”.

Ámde a komolytalankodást félre téve: a nagy-kunsági Karcag Dicső Szülöttje szerint minderre azér’ vagyon de nagyba’ szükség, hogy azok a Randa Brüsszellita Birodalmi Bürokraták, nehogy megint a Zország nyakába akasszák a Túlzottdeficiteljárást. Amiből ugyi alig egy esztendeje sikerült kikapaszkodni úgy, hogy “Magyarország jobban teljesít“. A visszakapaszkodás meg azér’ történhetne meg (feltéve, ha most nem lennének “zárolások”), mer’ “a vártnál alacsonyabb” a Zinfláció. Ami meg ugyi azér’ “nem volt tervezhető“, mer’ tavaly még a lópikula se’ tudhatott a Zminisztériumban arról, hogy itten mindenféle Rezsicsökkentések lészennek, meg hogy ezekből miféle adóbevételi kihatások származ(hat)nak.

  • Hát “hattak”! Csakhogy erről a Varga-szövegről elfelejtették tájékoztatni a Vidéki Kampány-talpasokat. Egyikük ippeg ma délelőtt próbálta beleordítani a csökött agyamba a Zigazságot: “Tik, rohadt ballibsik csak növelni tudtátok a számlát, mi meg csökkentettük a rezsit!“. A K-Lista Körzeti Gondozója ezt követően a Választók hangos röhögése és pikírt megjegyzései kereszttüzében távozott a “Vendéglátóipari Alegységből”. Büszkén, farokfelvágva, önnön Zigazságában meg annak tudatában is megerősödve, miszerint tele van a Zország nemzetellenes, libsibolsi ellenségekkel, s ezt nem ártana elébb-utóbb ki is vizsgálni!

Igaz ugyan, hogy erre már az esztendő elején felhívták a figyelmet egyesek. Például a Főhazug, Elsőszámú Közellenség. Az a bizonyos Agyurcsány, aki Ahibás megmerészelte aszondani, hogy a Maffia-kormány “nem tud költségvetést tervezni“, így tuti biztos, hogy még az idén “legalább egy megszorítás várható“. Erre meg az ippeg aktuális, maffiapárti szócipelő úgy reagált, hogy a Feltó mán’ megint hazudozik, hiszen mindenki tudhassa: “A Baloldal és a Megszorítások kéz a kézben járnak“. A “tervezni-nem-tudás” kérdésköréről persze már nem ejtett szót, lévén kutya nehéz lett vóna elmagyarázni egy később kirúgandó (mondjuk “origós” – “Lázár nertárs szomorú”) sajtóskríblernek azt: miért is “stabil és megalapozott” az összes olyan Büdzsé-törvény, melyeket 2011. január 1. óta átlagosan kéthavonta írtak át korrigáltak!

Osztán jött Ő! No nem a Tenkes kapitánya, hanem A Törpe, a Póthorthy és a Szokásosan Pénteki (no meg “Közszolgálati Félcédulás Félnyolcas“) “Gavarit Orban“-műsorban aszonta, hogy semmi baj, ez a zárolás csupán “vész- és óvintézkedés” (Tyűha! Még jó, hogy “nincs semmi baj!”- szendam). Erre ugyanis csak azér’ vagyon szükségesség, mer’ az elmaradt adóbevételek miatt a tervezett (GDP-arányos) Háromszázalék fölé kerülne a hiány. Ez meg ugyi nem csak rögvest beindítaná az újabb Kötelezettségszegésit, de megrendítené a … khm … bizalmat a Zországgal szemben. Mán’ pedilglen erre nagyon nagy a szükségesség, hiszen a Zországnak “… folyamatosan hiteleket kell felvennie lejáró adósságai finanszírozására, és nem mindegy, hogy azokhoz milyen feltételekkel jut. A kamat mértékét befolyásolja, hogy a hitelezők stabilnak látják-e a költségvetést.“. Ugyanakkor megjegyezte: “Szerintem a zárolások nem szükségesek, azonban vész- és óvintézkedésként indokoltak voltak.“. Mindezeket csakis azér’ engedélyezte, mert “az intézkedésre Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter tett javaslatot.” (Tehát A Mi Boldogságunknak igazából a világon semmi köze nincs az egészhez. Jött egy ismeretlen pasas Karcagról, aszonta neki, hogy köll, ő meg nem vitatkozott! … Ahogy szokta! … Ugyi?!)

  • Én, mint abszolajte Nemzetellenes még élénken emlékszem ugyanezen Póthorthy nyilatkozatára, miszerint ő a “meghaladott jóléti” helyett a “munkaalapú” államot építette fel, amely arról híres, hogy “nem hitelekből finanszírozza önmagát“, hanem “megáll a saját lábán“. No ehhöz képest erősen érdekes a tegnapi rádiónyilatkozata, ahol a hitelekből való finanszírozás feltételeiről brekegett beszélt. Lévén vele szemben csupán egy biológiai mikrofonállvány (egy rádiós, közszolgálati obersovszky) állt/ült, hát ezen ügyben sem kapott egy ténylegesen okfeltáró kérdést. (“Nyugodtan kérdezzen, de inkább kifejteném a saját álláspontomat!” – emblematikus a pár héttel ezelőtti, ösztönös megnyilvánulás!)

Ehhöz képest tegnap megjelent a Kormányrendelet. Amiből meg kiderül, a “csak” az egészségügyet, az oktatást és a kultúrát felügyelő Balogh Páter Emberminisztériuma a “fűnyírás” legnagyobb vesztese (10 milliárd), míg a legkisebb (0,5 milliárd) a Keleti Nyitás Minisztériuma (ez jelenleg a “Külgazdasági és Külügy Minisztérium” nevet viseli, s bár most csak egy navracsicska a miniszter, de a tényleges főnök valójából az emblematikus Szargyártó Pubi! – bizonyítván a murphysta alaptételt, miszerint: “Mindig van lejjebb!” ).

Persze Minden Lényeges érintetlen maradt, melyet a Nemzet Elmeápoltja valamilyen oknál fogva (alul/túlgyógyszerezés?!) “fontosnak” tekint. Nem állunk le pl. a “sportberuházásokkal”, holott a Nemzeti Foci kábé azokra a rokkantakra emlékeztet, akiktől a Nemzeti Kúrmány simán lenyúlta a megélhetésükhöz már korábban is alig-alig elegendő nyugdíjukat. Osztán marad a minden létező előírás ellenében (lásd itt!) összegrundolt Sportegyetem 17 milliárdja. Meg az a 40 milliárd is, amit a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre (“Ludovika Campus“) lapátol ki az ablakon a Jókormányzás Kabinetje, amely almamáter rektora a diákok öltözködésével van elfoglalva, a “Doktori Iskola” vezetőjének pedig SZUPERTITKOS! az összes végzettsége!

Pedig csak ezen két Förmedvény leállításával rögvest meg lehetne takarítani a 110 Misi bő felét és esetleg jutna a 110 millárdos tartozásokkal “rendelkező” kórházainkban (állítólag gyógyított) polgártársaink élelmezésére is (lásd itt!)! A gyógyszerezéseikre és a tisztes ellátásaikra már ne is merjünk gondolni! Ugyi? … Mintha annó pont emiatt rendezett volna Népszavazást (azt, amit az Újdemokrácia óta kezdeményezni már lehetetlen!) a Maffiapárt. Amit meg meg is szavaztak azok a betegek (Betegek!), kik ma sorban állnak a Propagandailag Nemlétező Sorokban, éheznek és fertőződnek az “ingyenes” és “állami” Intézményekben, melyek ugyi egy hitehagyott református lelkész irányítása alatt állnak!

Szépségesen gyönyörű ez a … Minek Is Nevezzem?!

… és ezt …

szendamondja!


A Munkácsy-saga szaga

Egyre nagyobb bűzfelhő árad szét Debrecen irányából az egész Orbanlandra. A Munkácsy-trilógia hétfőn Kanadába visszaszállított festményének (“Krisztus Pilátus előtt“) ügye úgy rákozmált Mr. Húszszázalékra, meg a szintén debreceni illetőségű, ex-államtitkárra, rajtuk keresztül meg az egész, sötéten bunkó, műveletlen és álnépies(ch) Maffia-államra, hogy az “nem semmi”. Persze nem csak ők, de a Hívek is tudnak még mindig “magyarázni”.

Kezdjük akkor ösmét az elejétől! Jeles művészünk, Munkácsy Mihály még a XIX. században alkotott három, monumentális föstményt, az úgynevezett Krisztus-trilógiát. Ennek elemei a “Krisztus Pilátus előtt“, az “Ecce Homo” és a “Golgota“. Maga a Mester őket együtt (kiállítva) soha nem látta, ugyanis különböző tulajdonosokhoz kerültek. Jelenleg az első a kanadai Hamilton Galériáé (Joseph Tannenbaum, magyar származású üzletember adományaként), a második a magyar államé, a harmadik pedig Pákh Imre, amerikai magyar műgyűjtőé. A Trilógiát együtt és legelőször 1995-től lehetett megtekinteni a debreceni Déri Múzeumban öt esztendeig, lévén a kanadai birtokú festmény bérleti szerződése ekkor járt le. Ezt 2002-ben ismét visszaszállították Debrecenbe, de 2007-ben újra összecsomagolták (lejárt a második ötéves szerződés is!). Két esztendővel később (2009) megint Debrecenbe került a “Krisztus Pilátus előtt”, ugyancsak öt esztendőre szóló szerződéssel, de immáron a megvásárlás lehetőségével együtt, lévén az adományozó tíz esztendős moratóriuma 2011-ben lejárt.

A vásárlás lehetőségével természetesen a 2010-es Falkaforradalmi Jogász-Paraszt Kormány is tisztában volt, akárcsak a festmény eszmei jelentőségével(?). Ennek ellenére semmiféle érdemi erőfeszítés nem történt. Mármint a “politikum” részéről: a fideszes polgármester (Kósa Lajkó), meg a szintén fidesznyik, megyei közgyűlési elnök (Rácz Róbert – jelenleg a megyei kormányhivatal főnöke) ugyan ott díszelegtek a 2009-es beszállításkor (a hétfői elszállítást már nem tisztelték meg jelenlétükkel!), de a tulajdonjog megszerzéséért egyikük sem tett semmit. Ahogyan nem tett semmit a szintén debreceni illetőségű Halász János sem, aki – mint a NER-Kormány kultúrális államtitkára – ugyan kétszer is “megtisztelte” Kanadát a látogatásával (persze közpénzen), de egyetlen egyszer sem tudott írásbeli kormányfelhatalmazást felmutatni a Hamilton Galériában arról, hogy a vásárlással kapcsolatos ígéretei valamivel többet érnek, mint az elszálló füst, no meg a soha nem hazudozó miniszterelnök ippeg aktuális “elvei”.

Ezen persze csodálkozni nem köll, hiszen a helyi önkormányzatnak ilyesmire tényleg nem volt egy kanyija sem: a milliárdok különböző szökőkutakra, térburkolatokra, a “három öl/miatyánk” sebességgel közlekedő Kettes Villamosra (a “Debreceni Négyesmetró“), meg a bő 3 milliárdba került, Latinovits Zoltánról elnevezett, negyedik esztendeje tök’ üresen álló (még egy villanykörte sincs ott becsavarva!) Betonszínházra mentek el … no meg az ezökhöz kapcsolódó, szokásosan fidesznyikes lenyúlásokra. Hasonló helyzetben volt a NER-kormány is: a manapság lassan Elsőszámú Közellenségnek tekintendő, közgépes Simicska-birodalom kitömése, meg a “Stúdiumok helyett Stadionok!” című program okán egy ilyen jól kommunikálható, erősen nacionalista mezbe bújtatható tranzakcióra már sem idő, sem energia nem maradt. Nem is beszélve arról a népnemzeti mázba-mezbe bújtatott, igazából minden “magyarságot” nettón leszaró cinizmusról, amit ez a banda (nem csak) 2010 óta “képvisel” … pár milliónyi Ostoba Barom támogatásával!

Mozdultak azonban a Civilek! Még 2000-ben létre jött egy Alapítvány a Trilógia hiányzó két festményének megvásárlására összesen kétmilliós alaptőkével. Jellemző a debreceniekre, hogy most ugyan baromira fel vannak háborodva a kanadai tulajdonú föstmény elszállítása miatt, de tizennégy esztendő alatt mindössze 20 millió gyűlt össze annak számláján! Az meg főleg jellemző az ilyen alapítványokra, hogy miután azt “Setét Lajos” pémester, meg a Pártja “felkarolta”, hirtelen fogyatkozni kezdtek az addig felhalmozott betétek. A jelenlegi “felállás” szerint az Alapítvány immáron bő 100 ezres mínuszban van, lévén ki köllött fizetnie a Kur(v)atórium Tagjait, meg magát a Működtetést is. … Hát nem “aranyos”?! Engem élénken emlékeztet ez a hírhedt “Vörösiszap“-katasztrófára összegyűlt bő 2 milliárdnyi adomány esetére: beültek a fidesznyikek és szépen ellopták az egészet! (Akárcsak a Manyup-pénzeket!)

A múlt hét végén, mikor kiderült: a Trilógia kanadai része megy vissza a tulajhoz, Pákh Imre (a “Golgota” tulajdonosa), aki magát “magyar jobboldali“-nak definiálja kijelentette: egyszerűen nem tud mit kezdeni ezzel a sztorival, hiszen ha egy ballib kormány baszarintotta volna el a Munkácsy-festményt, azt még megértené (“nemzetellenes, judeobolsevik, libsi-kozmopoliták”? – hehehe!?), de egy “alapvetően magyar és konzervatív” kabinet teszi ugyanezt, az neki már “kívül van az értelmezési tartományán“. Pákh ezen kívül még azt is megaszonta, hogy a föstmény összecsomagolásának napja (2014. július 14., hétfő) “A Magyar Kultúra Fekete Hétfője“, s ez ellen a világon senki nem tiltakozott. Maga Kósa “Setét” Lajos is csupán annyit volt képes kibrekegni magából, hogy van lovetta (az MNB “Értéktár” kasszájában), csak hiányzik hozzá a “jogszabály” – amit 2010 óta a hétfőről keddre tákolmányozni tudó Zezerharmad képtelen volt “megalkotni”! … Jajj de rossz a szöveg Lajos, de néhány Hithű még ezt is elhitte Neked … Bazmeg! (lásd alantabb!)

A “Civil Alapítvány” is kiadott egy sajtóközleményt Debrecenből. Eszerint “A Munkácsy Alapítvány 2014. július 14.-ét a magyar kultúra fekete hétfőjének kiáltja ki. Fekete Hétfő, melyen Magyarország elveszítette ikonikussá vált festmény-együttesét. Teljesen érthetetlen, hogy elbukott egy nemzeti ügy, mely teljes támogatottságot élvezett a civil szervezetek, az egyházak és az állami vezetők köreiben.

Őszinte és keresetlen szavak ezek, tökéletesen fedve a Maffia-kormány ValóVilágára rádöbbenő Támogatók csalódottságát! Ámde a Főnökség szinte azonnal reagált és mentette … no nem a Munkácsy-festményt, hanem a mundéron esett a “kárt”: “A Közleményt a Kuratórium és a Kuratórium Elnöke tudta nélkül adta ki a Kuratórium Titkára. Az Elnök közölte: ‘A Kuratórium elnökeként sem a kiadott nyilatkozattal, sem annak hangvételével, sem bizonyos állításokkal nem értek egyet.‘ Rákay Philip(!!!), a Munkácsy Alapítvány (és az MTVA – szendam) elnöke sk.

Meg tudná nekem mondani valaki, legfőképpen egy orbánhívő Debrecenből, hogy mi az ördögöt keres Rákay nertárs egy debreceni és civil alapítvány élén?! Mert én abszolajte nem értem. Csak az Alapítvány gazdálkodási mínuszait … ezek után pláne!

Nos, a magyarázatok erre már ki nem terjednek. Az eleddig orrba-szájba nyilatkozgató Kósa “Húszszázalék Setét” Lajos, ma már ott tart, hogy “Azt állítani, hogy nem tettünk semmit a Munkácsy-trilógia egyben tartásáért, nem igaz! Ezzel a magam részéről minden politikai vitát tárgyi körben (sic!) lezártnak tekintek!

Hát Lajos, ha én is egy Hozzád Hasonló, Utolsó Senkiházi Fidesznyik lennék, akire a korábbi nyilatkozatai a sztratoszféráig felbűzlően rákozmáltak, akkor én is valami ilyesmiket böfögnék ki a közpénzzel és korrupcióval kitömött böndőmből. Ámde a helyzet az, hogy egy ilyesmit még én sem hinnék el magamnak. Ahogy Te sem! Igaz, célodat elérted, hiszen az egyik helyi érdekeltségű, ostoba választód szerint “… a kanadaiaknak ingyen kéne felajánlani a festményt, hiszen az a Nemzeti Kultúra része“, mert ugye a szerzett Tulajdon szerinte csak akkor “törvényes“, amikor “nem ütközik nemzeti érdekbe“. … A meginterjúvolt Ostobát én megkérdeztem vóna: “Ha a kormány által nemzetinek minősített érdek úgy kívánja, hogy ő ingyé’ adja át a saját pénzéből megvásárolt lakását/házát, avagy bármiféle vagyontárgyát, akkó’ ezt ő önként és danolva megtenné?“.

Ámde az ilyesmihez hasonló, kissé kényelmetlen kérdésekkel sem a NER-kormány, sem a neralattvaló sajtója nem szokta zaklatni a Zembereket. Ahogyan azzal sem, hogy ha majd az ők vállalkozásaikat is elérik a rezsicsökkentések, s így (büszkén, békevonulva) tönkre mennek, akkor ugyan mit is fognak mondani. Azt talán, hogy “Ezt diktálta a nemzet érdeke!”? … Hehehe!

Sötétség az észak-balkáni délben!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: Minden idézetem a “Hajdú-bihari Napló” című megyei lapból származik. “Emilen” kaptam “őket” és nem volt bennem ölég szorgalom, hogy egyenként kikeressem azokat! … Bocsika!


Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 47 követőhöz