“Mint az őrült, ki letépte láncát …”

… vágtatott Viktor Európán át!” – folytathatnám koszorús költőnk versének modernizált változatát. Majd úgy írnám tovább, hogy meg sem állt egészen a németországi Baden-Badenig, ahol osztán a “Családi Vállalkozásokért Alapítvány (“Stiftung Familienunternehmen“) rendezvényén félórás “előadást” tartott. Hogy mi az ördögöt keresett ott és ki volt az a hülye, aki meghívta, nem tudni. A lényeg: összehordott ott hetet és havat, s mint “Őspatkány“, terjesztette a xenofóbia, a russzofília, no meg az orbanizmus kórját!

Azt, hogy a Mi Gyönyörűséges Boldogságunk miket brekegett össze (meg vissza) Baden-Badenban, arról a sajtó híven beszámolt (ld.: itt!). Mindenkinek javaslom, hogy olvassa el, mert akkor megérti, miért is gondoltam úgy: mindenképpen utánközölném Gusztos István kollégám (elnézést, ha e minősítéssel megsértettem volna Őt!) írását, mely a “Gépnarancs“-on jelent meg még tegnap. (Ehol az eredeti linkje!)

A Néppárt meddig bájolog még vele?

Mármint Orbánia szemétdombjának, Hunnia úri trágyadombja nyomorult és elhibbant utódjának elborult elméjű Kiskakasával?

A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök felszólal a Családi Vállalkozásokért Alapítvány (Stiftung Familienunternehmen) rendezvényén, mintegy 150 német vállalattulajdonos előtt a németországi Baden-Badenben 2014. november 21-én. MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Burger Barna

Időnként hosszabb-rövidebb időre el-eltűnik, de aztán pótolni akar mindent: bejárja birodalmát, sertés- meg marhatelepet avat, támogatva Orbánia családi gazdaságát – közpénzből, persze. Határon túli magyarokat igyekszik beoltani mindenféle ostobasággal, akár aljassággal is.

És mehet Nyugatra, mert még mindig van, ahol várják, s még több hely, ahol legalábbis megtűrik. Kimehet Németországba, ahol ismét előadhatja korszakos felismeréseit, a Ceausescu-házaspárt idéző magabiztossággal a maga bornírt rögeszméit. Ha éppen szerénykedik, nem mondja ki nyíltan, hogy Európának őt kellene követnie, csak ennyit: „A projekt, amit Európai Uniónak nevezünk, elakadt” –  ezért a kormányfő megújult Európa-politikát tart szükségesnek, de úgy látja, „nincs, aki meghirdesse, nincs, aki megcsinálja”.

Úgy érti: kívüle… S hogy mindenki fölfogja, hozzáteszi: „erős politikai vezetésre van szükség”. Kétségtelen: Orbániában ma még erős a „politikai vezetésnek” álcázott maffia! Annyira erős, hogy a hazai viszonyok közepette megteheti, hogy 182 millió forintot „csoportosítson át” – no, vajon honnan? – a kimagasló sportteljesítmények jutalmazására… És csinálhatja, mert minden eddigi tapasztalat őt igazolja, legalábbis egyelőre: újra meg újra a leggyengébbeket, a legelesettebbeket lehet megalázni és megszomorítani, mégpedig politikai kockázat nélkül. Vagy csak arról volna szó, hogy Orbánia Jóságos Kiskakasa és kiváló szervezete nem értesült a helyzetről, „mert a Központi Statisztikai Hivatal idén – forráshiányra hivatkozva – nem publikálta a szegénység mértékét és mélységét európai összehasonlításban mérő mutatókat” ? Hát ha egyszer a források kellettek a „fellendülés mutatóinak” szinte naponkénti közléséhez…

Ó, szolidaritás: jöjjön el már végre a te országod! No meg a szabadságé (eső az mostanában van elég).

Már régóta nem érdemes figyelni azokra a hibbantságokra, amelyeket Orbánia Fölfuvalkodott Kiskakasa mindenhol elkukorékol, ahová beengedik: figyeljünk csak arra, hogyan adja elő magát. De azért egy visszatérő elemre muszáj rákérdeznünk: milyen dolog lehet Németországban – abban az országban, amelynek adófizetői tartják el – legalábbis igen jelentős részben – a Kiskakas birodalmát, s amely országnak munkakultúrája már-már vetekszik az Orbániáéval (…) –, német hallgatóságot arra figyelmeztetni vagy akár csak emlékeztetni is, hogy „előbb-utóbb minden elköltött euróért, forintért meg kell dolgozni”..?

Különben igaza van: a magyaroknak és az EU nettó befizetőinek is meg kell dolgozniuk azokért a közpénzekért, amelyekből dzsentroid magánpassziót kielégítve, stadionokat építenek; amelyekből például a visszataszító MMA-t finanszírozzák, megfojtandó a valódi kultúrát; amelyeket a „fogadott család” tagjainak gazdagodására fordítanak…

És kérdezzük meg magunktól: meddig még?

És az Európai Néppárttól: miféle valós érdekközösség lehet az akadálya annak, hogy a maffiapártot végre kizárják frakciójukból?

Egy dolog bizonyos: az az érdekközösség ellentétes az unió érdekeivel, és veszélyezteti annak jövőjét. A Néppártnak is meg kell értenie: Orbánia, Hunnia úri trágyadombjának groteszk-korcs utóda a demokratikus világnak nem közösse (ld. Ady: Rohanunk a forradalomba).

*

A fentebbi írás lényegében semmiféle kommentet nem igényel. Megjegyzést csak azért fűznék hozzá, mert (szerintem) néhány dolog kimaradt az “értékelésből”.

Így például az, hogy a Hibbant szerint az “alternatív energia finanszírozhatatlan“, azt csak a Németországhoz hasonlóan gazdag államok “engedhetik meg maguknak“. Ezért osztán a nukleárisról lemondani idiotizmus (ebben pedig “az oroszokra mindenképpen szükség van“), hiszen “energiaügyben az ár a legfontosabb kérdés, a klíma csak a második“.

Ebből meg ugyi az kerekedik ki, hogy az Elmebeteg szerint az a jövő, hogy fel köll élni a Jövőt. Nekünk ugyi most energiára van(?) szükségünk, minél olcsóbbra, és baromira le van szarva, hogy a mai fillérekért hány forintot fog fizetni az Utókor az elszennyezett környezet (azaz a “klíma”) okán. Ez pontosan ugyanaz, mint amikor az Orbanista Csodaállam a maga 2015-ös költségvetésében 24 százalékkal(!) csökkenti a gimnáziumi oktatás finanszírozását. Azért, mert az Aktuális Idiotizmus, illetve a Hazaárulás pillanatnyi árfolyama szerint az országnak (azaz Neki/k!) ippeg alúlművelt, igazából semmihez nem értő “beszélő szerszámokra”, azaz biodroidokra van szüksége. Azaz olcsón, a “Keletnek” eladható munkaerőre, meg ugyancsak olcsón megvásárolható szavazókra. (Ez előbbire persze nincs vevő, de az utóbbira annál inkább!)

A másik pedig az lenne, hogy szerinte az elmúlt egy esztendő “törekvéseinek vesztese” nem más, mint Ukrajna, valamint az Európai Unió és ezen belül maga Közép-Európa. Igaz ugyan, hogy “Oroszország is rossz bőrben van, komoly veszteségeik vannak, de ők nyertek is valamit, és azt most tartják. Ez a könyörtelen geopolitika. Nekünk csak veszteségeink vannak“. Ez pedig ugyan mi másról szólna, mint arról, hogy a magát (és az egész országot) pármilliónyi lenyúlható euróért(forintért) Putyinnak eladó Orbán arról szónokol, hogy Németország is cselekedjen hozzá hasonlóan! (Ha már a volt kancellárjuk is ezt tette, miért ne követhetné ezt a példát az egész Szövetségi Köztársaság is?!) Hiszen “megéri”, lévén ezek az oroszok “nyertek valamit” és még “tartják” is. (Sajna nem volt ott senki, aki megkérdezte volna, hogy ez a Putyinpincsi pontosan miről is beszél.)

Ebből pedig az kerekedik ki, hogy Őfőméltóságánál már teljesen “elmentek otthonról”. Se a korábbi grazi, sem pedig a legújabb, dél-angliai klinika nem tud segíteni rajta. A Tanácsadóiról pedig ne is beszéljünk: azok csak ugyanolyan beszélő szerszámok, seggnyaló és közpénzeltartott biodroidok immár, mint amilyenek a Vezér jelenlegi és főleg jövendőbeli Szavazóbázisát képezik (mínusz közpénzeltartás)! Ők azok az éceszgéberek, akik talán már felfogták, hogy a Kitiltással tulajdonképpen megjelent “Az írás a falon“, de mivel Paraziták, tehát képtelenek az önálló létfenntartásra, hát addig hagyják menni A Főnököt a zsákutcába, amíg pénzt tudnak keresni a belelovalós ánuszrózsa-karbantartásból. … Minél többet, még a Végfelszámolás előtt!

Remélem a mai pedagógus-tüntetésen nem csak pár száz, immáron nyugdíjas “tanerő” lesz, hanem szülők és nagyszülők tízezrei. Ez a Banda ugyanis csak az Erőből ért. Azt pedig némi “sétával” bármikor meg lehet nekik mutatni!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Kabaré: már a fog is csikorog

Előző, “Kabaré“-posztjaimban már szóvá tettem, miféle elképesztő blődliségekre vetemedik a Maffiakormány, mióta egy “ügyes” kommunikációs húzással a saját fejére borította a Korrupciós Kitiltási Botrány vastagon “tartalmas” bilijét. Azóta megy az “előremenekülés” ámokfutása: az Orbánfő az ideiglenes visszavonulás, a kedélyek csillapítása helyett a balhé eszkalációja mellett döntött. … Szokás szerint.

Kommunikáció – így nevezi a Maffiaállampárt azt a Hazugságcunamit és Rágalomáriát, amit önmaga fényezésére, illetve az ellene “lázadók” befeketítésére használ immáron esztendők óta a legteljesebb sikerrel. A módszer lényege, hogy az Ellenoldal kétségtelenül létező (mondjuk 100 kilós) disznóságait tonnás “triceratops”-szá fújják fel, s így próbálják a figyelem középpontjából kivonni a maguk brontoszauruszát. Kiderül, hogy korrupt, csaló gazember az egyik (? … az összes!) emberünk? Nosza előkaparunk a “Másikoldalról” egy kábé hasonlót, osztán kamerák előtt vezetgetjük pórázra fűzve. Had lássa a Jónép, addig se velünk (az “Igazságtevő Elszámoltatókkal”) foglalkozik!

Fokozás és Előremenekülés – ez az a másik “csodafegyver”, amit a Maffiaállampárt akkor szokott bevetni, ha beletoccsan a saját maga által előállított és teleprodukált (korrupciós, hatalommal visszaélős) Pöcegödörbe, a ráragadt “lé” pedig már messziről bűzlik. Ennek lényege, hogy ilyenkor nem hogy visszavonulnának a “fürdőszobába” és ott lemosnák magukat “a felejtés szappanával”, hanem mégtöbbet kenve magukra kijelentik: mi sem természetesebb ennél a szagnál, erre nekik “választói felhatalmazásuk van” olyannyira, hogy akinek ez nem tetszik, az ne panaszkodjon, hanem vegyen fel gázálarcot. Ámde aki ezt megteszi, egyúttal tanúbizonyságát is adja annak: nép- és nemzetellenes áruló csupán, aki nem az Ország (tehát a Maffiaállampárt), hanem csak a saját és bizonyos “külföldiek” érdekekeit nézik, szolgálják ki (lásd például a maffiás pénzbehajtó verőlegény-kinézetű, kormányzati Rezsi(m)biztos, a méltán elbukott csepeli polgármesterkedő sajtóközleményét arról, hogy Gyurcsány Ferenc “lebukott”, hiszen bevallottan az Orbán-kormány megbuktatására törekszik, az ellenük/Ellenünk fenekedő amerikás és norvégbűnözők meg az ő “kottájából” játszanak!). Így osztán ahelyett, hogy “visszafognánk az agarakat”, tovább folytatjuk a föld- és trafikosztás országosan szervezett csalás-sorozatát, úgy csinálunk, mintha nem az évente kb. 1000 milliárdos áfacsalások lennének az ország legfőbb gondjai, hanem az ilyesmiket bizonyíték nélkül bejelentők (Horváth András), meg a mi Hótiszta Hivatalnokainkat befeketítő, szavahihetetlen diplomáciai ügyvivők (A. M. GoodfriendRogán Antal!!! szerint!)

Ámde mi van akkor, ha az “Ellenoldalon” még egy legyecske sincs, nem hogy “disznó”, ámde annál több pénz, potencia és profizmus (USA)? Mi van akkor, ha a Társadalom (is) megunja a sorozatos Fokozásokat, a Vissza Nem Vonulásokat, az Előremeneküléseket és (immáron végre? átlátva a szitán) nem hagyja (a szokásos Kommunikációval) eltántorítani magát az eredeti céljától, még akkor sem, ha a Hivatásos Ellenzék is ezt erőlteti (hasonló módszerekkel!)? Akkor a Gépezet elébb akadozni kezd, osztán ledarálva a fogaskerekeit csikorogni, végül elakad az egész, s maradnak az Újraindítás dülledtszemű erőlködésének egészen nevetséges jelenetei. Az a Kabaré, amit Dicsőséges Kormányunk annak ellenére ad elő nekünk változatlan vehemenciával és látszólagos nyugalommal, hogy már nem csak az a bizonyos Gépezet, de a mi fogunk is csikorog.

Lássunk akkor néhány újabb Jelenetet e Kabaré eheti előadásából! Időrendi sorrend nélkül (bocsánat!), de némi logikai összefüggések alapján!

1.) Vargamiska bejelent

A nemzetgarázdasági miniszter szerint a 2015-ös lesz az a költségvetés, mely a (soha nem látott mértékű) gazdaságfejlesztést szolgálja. Igaz, hogy egy hónappal korábban ugyanerről még azt mondta, hogy az “Az Elszámoltatás” büdzséje lesz, de legyünk jóindulatúak (ugyan minek?!) és higgyünk neki! Szerinte ez úgy fog megvalósulni, hogy a következő esztendőben a kormány 2500 milliárd forintot fog fordítani ezen célra és elsősorban a magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások megerősítésére, továbbá a munkahelyteremtésre. Ezen közben, kizárólag a külföldi tulajdonban lévő élelmiszer-kiskereskedelmi láncokra sok-sokmilliárdnyi “felügyeleti díjat” akasztottak, amit azok vagy áremelésekkel, vagy elbocsájtásokkal tudnak majd kigazdálkodni. Übereli ezt a nemlétező Hobbykeresztény Pénzpárt immáron idültnek számító “ötlete”, a vasárnapi zárvatartás!

Vargamiska szerint a gazdaságfejlesztés forrását (2500 milliárd forint) a Brüsszeltől kapott pénzek jelentik (“Nem leszünk gyarmat!“), amit meg csak úgy kaphatunk meg (mármint Ők), hogy a GDP-arányos hiányt azon a bizonyos “Háromszázalék” alatt tarjuk. Ennek érdekében emelni köll a Bevételeket (újabb extra-adók kivetése) és csökkenteni a Kiadásokat (egészségügy, közoktatás – ezen belül gimnáziumok esetén mínusz 24 százalék! – , családi pótlék, álláskeresési támogatás és még ki tudja miféle lófasz, természetesen ugyanezen területekről). Kivéve a Stadionfejlesztést, aminek 160 milliárdja kőbe van vésve, meg az állami cégvásárlásokat (kb. 200 milliárd – egyelőre!).

Ugyanakkor neki továbbra sincs semmi dolga a NAV-val kapcsolatos Botránnyal. Igaz ugyan, hogy ő lenne a korrupció gyanújába alaposan belekeveredett Vida Ildikó elnökasszony közvetlen főnöke és munkáltatója, de mivel itt csak “fecnilobogtatás” vagyon és semmiféle konkrétum, hát tőle ne várja el senki, hogy támogatójává szegődjön egy Lejáratókampánynak. Ha bármi gond van, azt majd Ildikó asszony majd kivizsgálja – önellenőrzéssel! (Hehehe!)

2.) Nincs ami van (nav) és fordítva!

A NAV szerint létezik ugyan élelmiszer-kereskedelmi, láncolatos áfacsalás, de azt egyrészt ők már leleplezték, a kárérték pedig meg sem közelíti az emlegetett, évi 1000 milliárd forintot. A Hivatal által eleddig felderített visszaélések ugyanis mindössze 2 milliárdos adócsalásokat fedtek fel, ugyanakkor Vida hivatalba lépése óta már csak 900 milliárdnyi a költségvetésnek évente okozott, hasonló tevékenységből származó hátrány. (Nincs itt egy hangyányi ellentmondás?)

Ebből egyenesen következik, hogy a Hivatal vezető munkatársait érintő Kitiltás légbőlkapott, mindenféle bizonyítékok nélküli, kizárólag lejárató szándékú, politikai kampány, amely csakis azt érheti el, hogy tovább (? … amikor állítólag “javul”!) romlik az adófizetői fegyelem, illetve ezzel párhuzamosan a Hivatal tekintélye (a micsodááájaaaaa?!). Mivel azonban az, hogy a kitiltott vezetők valójában kik is, az “nem minősül közérdekből nyilvános adatnak“, tekintettel arra, hogy ezen illetők persona nongratának történt amerikai minősítése “nem a tevékenységükre vonatkozóan, vagy közfeladatuk ellátásával összefüggésben keletkezett“. (Honnan tudják ezt, ha nem tudják, mi a Kitiltás oka?)

Ugyanakkor kiderült, hogy a Nemlétező Bizonyítékok, a “csak egy fecnin” elküldött Nemtények, valójában már esztendők óta léteznek. Az élelmiszer-kereskedelmi áfacsalásokról ugyanis az étolajgyártó, amerikai tulajdonú “Bunge” nevű cég 2011-óta már többször is, ráadásul dokumentáltan tett bejelentést a NAV-nál (akárcsak a Nagykövetség), ámde soha semmi nem történt. Az áfacsalt termékek pedig – a “lefolytatott”, illetve pontosabban “lefojtott” nyomozások ellenére – a mai napig is ott vannak minden kiskereskedő pultján (pl. a CBA-nál is!).

3.) Öndícsér a Mosodás

Lánczi András, az orbanista kormányon belül világhírűnek számító politológus, saját hite szerint összeadta az egyet meg az egyet, majd ebből az egyenletből kijött nekije, hogy a “Századvég” egy baromira sikeres vállalkozás:

Kikérek magamnak minden gyanúsítgatást. Annak a 80 embernek a nevében is, aki az alapítványban és a zrt.-ben főállásban dolgozik. Állítom, a Századvég ugyanolyan sikeres a saját területén, mint a Prezi az informatikában. Csak míg utóbbinál elvileg objektíven mérhető a teljesítmény, a mi esetünkben a politikai ellenfelek soha nem fogják elismerni

Előzménye ennek az, hogy Mellár Tamás, az Első Viktoriánus Kabinet által kinevezett KSH-elnök, miután néhány esztendőt eltöltött a nevezett Cég vezető munkatársaként, inkább kiszállt a bizniszből, lévén szerinte ott nem szakmai munka folyt, hanem a közpénzek, … a Századvég mosodáján át, bizonyos magánzsebekbe. Mire fel az “érintett” cég Elnöke (Heim Péter) országgal és világgal közölte: Mellár egy vén hülye, akit csakis az előélete okán tűrt meg a Cégben. Ennek ellenére most fel fogja jelenteni, lévén hitelrontást követett el. Egy olyan cég respektjét ásta alá, amelyik (lásd pl. fentebb!) olyan emberekkel dolgoztat, mint pl. Lánczi nertárs, a sehol nem jegyzett tudós, G. Fodor Gábor, akinek meg Orbántól áll fel a micsodája és egy olyan, amerikai lobbyzást nyert el összesen 1,3 milliárd forintért, melynek pályázatát “egy bicikliző majom”  is megírhatta volna, s amely tevékenységre (melyet a Miniszterelnökség részéről egy volt századvéges hálámtitkár “ellenőriz”) a Közkassza elvileg már fizet egy komplett apparátust. Amelyet meg úgy hínak hogy “Magyarország washingtoni Nagykövetsége“. (Netán ott is van egy szavahihetetlen nagykövet? A Szapáry nertárs? Akit egy külön és személyre szabott “Lex”-szel nevezhetett ki oda a Nevelhetetlen Hatalom, s aki időnként nagy követ dob be a “The Washington Post“, avagy a “The New York Times” olvasói oldalára?) … Lánczi onániájáról önmagömléséről egyébként született egy kitűnő poszt. Érdemes elolvasni! (Katt ide!)

Minden esetre Heim nertárs gondoskodott a saját (századvédes alkalmazottak által nyalt) seggéről és kijelentette: nem cáfolja ugyan azon sajtóhíreszteléseket, miszerint ő is a Kitiltott Hatok egyike, de aki ilyesmit merészel állítani, azt rögvest beperli. Ügyvédje pedig a rettegett Futó Barnabás lesz?  … Talán nem véletlenül.

4.) Önavat az Autokrata Földesúr

Zéró tolerancia van a korrupcióval kapcsolatosan! – mondotta volt A Nagyvezír. Emlékeztette is erre őt hétfőn az a HARMINCEZER civil, akik azért gyűltek össze a maffiás Törvényhozás épülete körül, mert elegük lett a korrupcióból. És most már tényleg ZÉRÓ TOLERANCIÁT hirdettek meg: Orbánnal és a Sleppjével szemben is! Igaz, a tüntetés szervezőit a Hivatásos Ellenzék alaposan lepiszkolta. Szerintük rossz volt a koreográfia és nem volt egyértelműen meghatározott cél, ugyanakkor egy kalap alá vették az eddig elmúlt Negyedszázadot! – miért is ne, amikor ez a Negyedszázad termelte ki a Rogánkhoz, a Lázárokhoz, meg az Orbánokhoz (s hogy igazságos legyek: a Mesterházyakhoz és Tóbiásokhoz, illetve Schifferekhez) hasonló figurákat?! … Nem is beszélve azokról, akik a Társadalomtól lenyúlt pénzükkel segítették Ezeket hatalomra! … Azok az Oligarchák, kiknek az Eltartott gyönyörűen a nyakukba ült! … Dögöljenek meg mindahányan!

Ehhöz képest a Legfőbb Oligarcha, a saját címeres marháit és hízott disznajait néhány nappal később képes volt “felavatni”, illetve agyondicsérni. A Flier- és a Mészáros-telepek (előbbi uniós támogatással, utóbbi anélkül … büszkén hirdetve!) szalagátvágásán pedig olyanokat brekegni, hogy “Magyarország alapvetően mezőgazdasági” (a GDP úgy majdnem több, mint KÉT százaléka!), így osztán kurvára fontos ám, hogy sok marha meg disznó legyen! (Az előbbiek megválasztották, az utóbbiakat, azok pedig körbenyüzsögik Őt, Legfőbbet! … q.e.d. és még egy kitűnő jegyzet erről itt!) Megjegyzem: nem csak Felcsút környékén tudja mindenki, hogy ott minden A Zorbáné, aki pedig mostanság azzal magyarázza a gimnáziumok leépítését, hogy itten kéremszépen egy ipari ország van, melynek elsősorban szakmunkásokra van szüksége és nem pedig érettségizettekre (pláne nem diplomásokra!)

5.) A Nemzet Schportolója

Amikor Gyurcsány még csak sportminiszter volt, a “Nemzet Színészei” mintájára létre hozta a “Nemzet Sportolói” elitklubját. Hasonlatosan az előbbihez, ennek is csak tucatnyian lehettek a tagjai, ugyancsak “kihalás” útján lehet oda bekerülni, amelyről a még élő tagok döntenek (“autonóman”). A klubtagsághoz életfogytiglan jár egy bizonyos tiszteletdíj, mely ma havonta félmillió forint.

Miután Grosics Gyula, az Előző Rendszer Által Elnyomott “Fekete Párduc” átköltözött a Túlvilágra, a felszabadult hely betöltéséről a még élőknek köllött dönteniük. Jelöltek voltak is ám rakásra (lásd itt!). Érdemesebbnél érdemesebb emberek, meg egy nagyrakásnyi, messziről bűzlő, többszörösen is megbukott Erkölcsi Hulla.

Nem vagyok rajongója az ökölvívásnak, de ismerve Gedó György teljesítményét és “életkörülményeit”, szívem szerint neki szántam volna a “megüresedett helyet”. Neki tényleg szüksége lett volna az öreg napjait bebiztosító, havi bruttó félmillióra, ráadásul erkölcsileg is lényegében feddhetetlen. Szerintem ezen utóbbi is nagyon fontos alapja lehetne (lehetett volna) a szelekciónak.

Ehhöz képest A Még Élő Tizenegy úgy döntött, hogy a Halott helyett egy Hullát választ be maga közé. Nevezetesen Schmitt Pált, aki nem csak arról volt híres, hogy aktív élete során az ÖSSZES RENDSZERT kiszolgálta (a maga javára), de amikor vállalni köllött vóna a Felelősséget (a görög olimpián megbukott magyar “kokszolók”), mint a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, inkább elment egy hajón rendezett fogadásra (kaja-pia ingyé’), a balhét pedig az akkori sportminiszterre (Gyurcsány, Ahibás!) hárította mondván: a miniszter kötelessége lett vóna megakadályozni a “kokszolást”, no meg kiállni a megbukott sportolók mellett.

Én nem akarom bántani (nem a fenéket!) a Maradék Tizeneggyet (névsorukat lásd itt!), de az már mégis elképesztő, hogy a cím- és rangkórságába belebolondult, túlságosan magasra emelkedett … hááát … khm … Alakot, ezt az nemdoktor morális niemandot maguk közé választották. Csakis azért, mert egy hozzájuk képest (sportolóként! … is?) Senkinek ez a bukott és lemondásra kényszerített köztársasági elnök, aki élethosszig tartó állami luxusellátást kap (TŐLÜNK!) a méltatlanul betöltött és nevetségbe fulladt funkciója (meg az Eltartója által meghozatott Törvény) okán,  aki még helyesen írni sem képes, a “spanja”. … Az csak az egyik dolog, hogy ez a Tizenegy képes volt kinyalni egy megyei harmadosztályú focista seggét és a Halott helyett Hullát választani. No de az, hogy ez a Niemand még ezt el is fogadta, sőt, erkölcsi (mihihi?!) rehabilitációnak tekint, hát az már túl megy minden határon!

Folytathatnám még ezt a posztot a Kabaré számos és további jeleneteinek felsorolásával (pl. hogy Viktor Győzövics szerint külpolitikailag és diplomáciailag “a legjobb úton járunk”) de nem teszem. Hiszen ez csak egy poszt és nem Vádirat. … Igaz, annak is szántam!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Ez már vérre megy!

Miközben Dicsőséges Kormányunk fennen hangoztatva azzal “fényezi” erősen pöcsétes és messziről bűzlő “kabátját”, hogy “Magyarország jobban teljesít!“, bő négy esztendei uralkodása világra szóló csodát eredményezett, problémamegoldási módszerei pedig nem hogy kritikára, hanem elismerésre (“Több tiszteletetet!“) és követésre méltóak, odalent, “Mélymagyarországon” egyre nagyobb a nyomor és a reménytelenség.

Van énnékem egy ismerősöm, akivel ugyan nem állok szorosabb kapcsolatban, de havi egy-kétszeri találkozásaink alkalmával el-elbeszélgetünk pár percig egymással. Jó három esztendővel ezelőtt figyeltem fel arra, hogy ez az ötvenes éveinek elején járó asszonyság egyre nehezebben mozog. Különösebb jelentőséget ennek akkor nem tulajdonítottam, lévén Évike, a megelőző tíz-tizenkét év alatt szorgalmasan gyűjtögette magára a “kilókat”, a bő kilencvenet pedig nincs az a középkorú ízület, ami azt tartósan elbírná.

Tavaly előtt ősszel osztán Évike eltűnt, “kiesett a látókörömből”. Ennek sem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget, hiszen bár viszonylag közel lakunk egymáshoz, szokásos napi útvonalaink ölég messze esnek egymástól. Ugyanakkor ilyesmi máskor is előfordult már. Évikének ugyanis van egy édesanyja, aki a városunkhoz közel lévő egyik kistelepülésen lakik, s bár több, mint hetven éves, sokkal “fittebb”, mint a leánya. Időnként azonban úgy dönt, hogy ő éppen halálos beteg. Akkor pedig Éva kénytelen néhány hétre kiköltözni hozzá, s mindaddig “ápolni”, mígnem a Mama egy napon úgy nem dönt: elege van a lányából és különben is gyógyult már. … A szokásos távollét azonban ezúttal hosszabb ideig tartott.

Évikével tavaly tél elején találkoztam össze ismét. Erősebben bicegett mint valaha, korábbi termetének a “romjaiban hevert” (minimum egy húszas lement róla!), mozgását pedig immáron egy bot is segítette. Természetes, hogy több, mint egy esztendő után (meg állapotja láttán) megkérdeztem tőle, hogy mi történt vele. Ő aztán el is mondta, hogy előző ősszel a fájdalmai már elérték azt a szintet, hogy naponta egy-két óránál többet aludni sem tudott. Betegállományba került, s elébb otthon kezelte a házi orvos, de végül kórházba vitték. Ott pedig gyorsan megállapították: jobb csípőízületének felületein grammnyi porc sem maradt már, elkoptak a csontok is és olyan masszív gyulladás alakult ki, amit műtét nélkül nem lehet orvosolni. Jelenleg ugyan a tüneteit elnyomják azok a bikaerős gyógyszerek, melyeket naponta szedni kénytelen (mellékhatások: hányás, hasmenés, étvágytalanság – nem csoda, hogy annyit fogyott!), de protézis beültetése nélkül hamarosan már ezek sem fognak hatni. “Miért hagytad, hogy eddig fajuljon a helyzet?” – kérdeztem tőle. “Minimálbér táppénzéből még a gyógyszereket sem tudtam volna kifizetni, nem hogy a rezsit, meg a létfenntartásomat!” – válaszolta ő. “És most tudod?” – kérdeztem vissza. “Miután leszázalékoltak és ‘közgyógyra’ vettek, már igen.

Eltelt újabb két hónap és ismét összefutottam Évikével. Ekkor (2014. január!) elmondta nekem, hogy rászánta magát a műtétre és kapott is időpontot. … Az ESZTENDŐ VÉGÉRE, azaz december 15.-re! (Hogy is volt anno az a fideszes duma a Gyurcsány-kormány “embertelenül hosszú” várólistáiról? – álá Selmeczi Gabriella és Tsai.) Ámde Évának nem ez volt a legfőbb gondja. Hanem az, hogy ha őt majd (úgymond) meggyógyítják, akkor az orvosa szerint könnyen előfordulhat, hogy “kisebb százalékra” minősítik vissza, ezzel elveszíti a “közgyógyot”, arról meg nem is beszélve, hogy “… így egy olyan fokozatot kapok, ami után nekem ellátás nem jár, de munkahelyem sem lesz! Hiszen ki az, aki egy ötvennégy éves, bicegő nőnek munkát adna?!“. Éva ennek ellenére kijelentette: inkább a műtét és a nyomor, mint az a fájdalom, amit az erős gyógyszerek is csak egyre kevésbé képesek elnyomni.

Ezt követően ismét hónapokig nem találkoztunk. Néha-néha láttuk egymást (bicegett, mint korábban és tovább is fogyott), köszönésként oda-oda intettem neki, de “beszélgetési távolságba” nem kerültünk. … Egészen mostanáig.

Ma reggel, miután bekísértem ifjabbik gyermekeimet az orbanista “KLIK” által “működtetett”, fasiszta alattvalónevelő intézetbe (leánykori nevén: “általános iskola”), hazafelé bandukoltamban megláttam Évikét. Ült a buszmegálló padján (korábbi kövérségének romjaiban) és épp a receptjeit böngészgette. Amikor ráköszöntem, rögvest felderült az arca, majd mindenféle bevezető nélkül megkérdezte, hajlandó volnék-e vért adni. Amit ezt követően hallottam, attól nem csak majdnem “dobtam egy hátast”, de olyan düh fogott el, amit csakis a legkirívóbb orcátlanságok láttán/hallatán szoktam érezni. (Most következik a “poén”!)

Éva elmondta, hogy az előjegyzett műtétje december 15.-én ugyan meg fog történni, de csak akkor, ha talál három embert, akik legkésőbb december 10.-ig az ő nevére és “TAJ-számára”, a kijelölt helyek bármelyikén hajlandó leadni egy-egy adag vért. Ha azonban ez nem sikerül, a protézis beültetését ismeretlen időre elhalasztják, lévén a kórház vérkészletét csakis sürgősségi beavatkozásokra lehet felhasználni, minden más esetben pedig (a kormányzati “szerv”, a GYEMSZI? utasítása szerint) azt pótolni köll. Mivel ilyesmire az intézmény agyonfizetett (fideszes) főfőnöke, az agyonparaszolvált (ugyancsak fideszes) fősebésze nem hajlandó, az alulfizetett “segédszemélyzetnek” pedig már mindennel és mindenkivel “tele a töke”, hát nem marad más választás, mint segítséget kérni a jószándékú ismerősöktől.

Hát ez az a pont, ahonnan már semmit nem lehet mondani. Legfeljebb csak annyit, hogy “No comment!“, meg hogy “Orbán takarodj!“.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Egy korrupt rendszer hazugsága

Dicsőséges Kormányunk majdnem legfőbb csúcsvezetője, Dzsentri Dzsoni, ez a kedvesnek aligha nevezhető, antipatikus fiatalember megnevezte a Legújabb Célt: “Minél kevesebben éljenek az államból!“. Ezt pedig a társadalmi kiadások további mérséklésével köll elérni, hiszen a Diktatúra egyik alaphazugsága szerint az állam messze a lehetőségein túl költ szociális célokra. Pedig csak arról van szó, hogy Nekik még több köll!

Az előző rendszerben, amikor Orbán Viktort és díszes társaságát még hírből sem ismerhettük (illetve pontosabban: más néven!), az egyik alapvető hazugság a “Teljes Foglalkoztatottság” volt. Ezt a “kapun belüli munkanélküliséggel” érte el a manapság nosztalgikusan emlegetett uralmi rendszer, ami azt a tévképzetet keltette a társadalom elsöprő többségében, hogy itt “csak az nem dolgozik, aki nem akar”. (Ez pedig tökéletesen alkalmas volt arra, hogy a Hatalom a “sokat ugráló” – értsd: aktív – ellenzékieket bebörtönzés nélkül különítse el embertársaitól. Hiszen elég volt csak feltenni őket a sehol nem alkalmazhatók listájára, s rögvest ki lettek közösítve, azaz nem számíthattak semmiféle szolidaritásra.) További, praktikus rendszerhazugság volt, hogy csakis a “valódi termelőmunkát” végző “munkásokat” és “parasztokat” nevezték “osztálynak” (a munkásokon belül a szolgáltatásokat végzők voltak a “határesetek”), míg az “értelmiséget” csupán egy “rétegnek”, melyet az osztályok “tartanak el”. Utóbbiak így a perifériára szorultak, tekintélyük (ezzel pedig a társadalomra gyakorolt hatásuk) elvileg alig volt több a nullánál.

A rendszerváltás után ez az általánosan elterjedt nézet nem hogy megmaradt, de még tovább is erősödött. Az, hogy az állástalanság egyenlő a munkakerüléssel (tehát a lustasággal, a társadalmon való élősködés szándékával) megrögzött vélemény volt(?) a szerencsésebb (tehát fejlettebb infrastruktúrájú) Fővárosban, valamint az észak- és nyugat-dunántúli régiókban. Mivel ide hamarabb telepedett be a munkahelyteremtő nyugati tőke, ezen különösebben nem is csodálkoztam. Amin azonban igen, hogy ez az elmélet ugyanilyen szilárdan tartotta magát az egyre jobban lecsúszó térségekben is: a korszerűtlen, tehát fenntarthatatlan (szocialista) nehéziparral és bányászattal “sújtott” Dél-Nyugat és Észak-Kelet Magyarországon, meg a zömmel a mezőgazdaságból (meg a feldolgozóiparból) élő, de szétkárpótolt keleti és dél-keleti megyékben is! Mindez annak ellenére, hogy az ott élők öléggé tisztában voltak a valós körülményekkel (saját bőrükön tapasztalhatták!). Dühüket azonban sikerrel fordították az országot “eladósító” és “vadprivatizáló” kommunisták, a tészeket “szétrabló” úgynevezett “Zöldbárók”, no meg persze a segélyen, tehát “ingyen” élő cigányok ellen.
(Egy észak-dunántúli ismerősöm húsz esztendőn keresztül hitte csökönyösen, hogy náluk azért élnek jobban az emberek, mert “itt mindenki dolgozni akar és tud is”, míg például “Keleten” csak “gyerekpotyogtató, munkakerülő cigányok, meg lecsúszott, alkoholista magyarok” élnek, akiknek derogál ásót és kapát fogniuk a kezükbe. Osztán úgy három esztendővel ezelőtt, amikor már náluk is kezdte éreztetni hatását az “Unorthodoxia”, azaz egymás után zártak be a cégek és mind nehezebb volt munkához jutni, annyiban revideálta korábbi álláspontját, hogy az ott tapasztalhatók kizárólag Orbán hibáinak eredményei, “Keleten” azonban … és a többit már ismerjük.)

Egy ilyen környezetbe robbant bele 2010-ben a kleptokratikus Új Diktatúra, amely a legbonyolultabb és legsúlyosabb problémákra is képes volt tőmondatos, “egybites” magyarázatokat adva, teljesen elvenni a társadalom maradék kis eszecskéjét. No meg lenullázni az egyébként is alig létező szolidaritását és a plusz végtelenig fokozva annak legrosszabb tulajdonságait/ösztöneit.

  • Magas a munkanélküliség?” – tették fel a kérdést. “Ez kérem azért van, mert a Bukott Baloldal eladósította és tönkre tette az országot!” – hangzott a válasz, majd rögvest jött az ígéret is: “Mi négy év alatt egymillió új munkahelyet teremtünk!“. “Hurrá! Tedd a dolgod Viktor és légy a mi igazságos királyunk!” – kiáltott fel akkor úgy 2,7 milliónyi Csodaváró, akik többségének osztán később már nem tűnt fel, hogy az a bizonyos “négy év” tízre növekedett, lévén megelégedtek a “magyarázattal”, miszerint a “válságot rosszul kezelő” Európa a hibás.
  • Tűrhetetlen, hogy ebben az országban százezrek élősködnek az adófizető társadalomból!” (később “a társadalom” át lett nevezve “Az Állam”-má) “Segély helyett munkát kell adni nekik, szolgálják csak meg a Zemberek (később a “Zállam”) által nekik nyújtott szolgáltatást!” – kurjantott fel ugyanezen Hatalom. “Igaza van!” – ordította vissza az egoizmusában felerősített, veszélyérzetében pedig eltompított Zemberek egy aktív kisebbsége. “Kaszát, kapát, ásót, lapátot és seprűt a kezükbe! Nekünk sem adják ingyé’ a fizetést, keményen megdolgozunk érte!“. … Közben pedig fel sem tűnt nekik, hogy az állatból emberré válás egyik legfontosabb “állomása” az volt, amikor a Közösség erősebb/potensebb tagjai gondoskodni kezdtek a gyengébbekről, a sérültekről, a magukat már önállóan létfentartani nem képes tagjairól, ennek megtagadása (pontosabban személyes teljesítményhez kötése) pedig sima visszafejlődés, antiszocializáció, az állati szintre való lesüllyedés.
De miért is tűnt volna fel nekik, amikor a maguk nyakára ültetett Hiénáknak pont ez volt a céljuk! … Hogy ők is hiénákká, pontosabban sakálokká és keselyűkké váljanak, akik a “Csúcsragadozók” maradékjaiból, a nekik felkínált “beteg állatokból” éljenek mindaddig, amíg a Csúcsragadozók azt megengedik!
(Egyik közelkörnyéki ismerősöm két esztendővel ezelőtt még hittel és meggyőződéssel verte a kocsmaasztalt a Közmunka bevezetésének helyessége mellett. Osztán egy esztendővel később, amikor már maga is “érintett” lett, s diplomásként utcát köllött sepernie, rögvest alább hagyott a vehemenciája. Amikor pedig őt is elküldték a hírhedt “napocskaszámlálós” tanfolyamra, ismét visszatért az asztalverős kedve! … Csak nem “pro”, hanem “kontra”.)

Most ott tartunk, hogy a Dicsőséges Hiénakormányzat (Alcsúti alatti) Alcsúcsragadozója, az a bizonyos “Ántipatikus Fiatalember” ugyi bejelentette, hogy még mindig túl sokan élnek az Államból, s ezek létszámát csökkentendő úgy 100 milliárddal köllene megkurtítani jövőre a szociális (no meg az egészségügyi és az oktatási) kiadásokat. Ezért osztán lecsippentünk úgy 13 milliárdot az egyébként majd’ tíz esztendeje “helyben topizó” családi pótlékból, bő hatot a gyesből (nehogy mán túlszaporodjon a magyar! … jut eszembe: a szülesztőgörcsben szenvedő KDNP véleménye?!), lenullázzuk a munkanélküli segélyt, de 2018-ra bevezetjük a teljes foglalkoztatottságot, hiszen több pénzt adunk a Közmunka-programra. Kevesebbet azonban a “csak érettségit adó” gimnáziumoknak, valamivel többet a szakképzőknek (ahol nem azzal köll foglalkozni, hogy bepótolják azt az alapismeretet, melyet az általános iskolákban nem vertek bele a hülye kölkökbe!). A felsőoktatásról pedig ne is beszéljünk! Ott is bevezetik a “piaci igények” szerinti képzést (Parragh nertárs fogja ezt évente meghatározni), a pazarlást pedig megszüntetik az Állam által kinevezett kancellárok (kik közül legalább az egyik anno, még polgármesterként, simán tönkre vágta az általa mesterkedett település komplett pénzügyeit és vagyoni alapjait!)

Az eddig megszokott viharos tapséljenzés azonban mintha elmaradni látszana. Mert ölég nehézkes dolog megmagyarázni, hogy ha “Magyarország jobban teljesít!” és itt minden annyira “csudijó”, akkor mi az ördögért szükséges újabb adókat kivetni és csökkenteni a szociális kiadásokat (közben pedig az éves költségvetés 44 százaléka köré növelni az állami működés fedezetét)? Arról meg mán’ nem is beszélve, hogy ha ennyire takarékoskodni kell, akkor mijafaszér‘ nyüzsög annyi államtitkár, helyettes államtitkár, meg miniszteri/miniszterelnöki biztos a kormányzat háza táján, mint amennyi? Miért telik a “jobban teljesítő”, de mégis szűkölködő kasszából milliós fizetésekre és miért nem mondjuk a szociális dolgozók, meg a bölcsődei gondozók átlagos nettó bérének minimum havi 100 ezer forintra növelésére? Miért köll az adófizetőknek bő 200 milliárddal finanszírozniuk a matocsysta MNB Hülyealapítványait és miért csak 136 milliárd jut idén az egyetemi hallgató kölkeink képzésére? Miért van az, hogy a Nemzeti Kormány szerint bár fussa 160 milliárd az újabb stadionokra, de sokallja a segélyekre idén fordított usque 70 milliárdot? És miért van az, hogy miközben 10 milliárdot akar beszedni a dohánygyáraktól, további 2-3 milliárdot a reklámoztató médiáktól, 6-7 milliárdot az “élelmiszerláncos” multiktól, simán lemond a kaszinók (és az elektronikus szerencsejátékok) 8-10 milliárdos áfájáról, nem szedeti be az élelmiszeripari áfacsalások évi 900-1000 milliárdját, az ebben tehetlenkedő(?) adóhivatali Nertársnőt pedig simán a posztján hagyja? Nem köllene esetleg a Korrupción megtakarítani legalább annyit, hogy ne zuhanjon immáron a “középosztály” is a létminimum, sőt, a nyomorszint alá?

Nem! Itt társadalmi igazságosság és általános közteherviselés van, nem pedig korrupció! – hangzik a Hiénahatalom öntudatos válasza. Szerintük az, aki mást állít, az csupán egy fecnilobogtató Gútfrend, egy Norvégbűnöző, akik a Legfőbb Közellenség “kottájából” muzsikálnak. Utóbbiról pedig immáron köztudható, hogy mint ellenzéki politikus, tudatosan és bevallottan a kormány megdöntésére szervezkedik! (Pfuj! Ahelyett, hogy együttműködne! Úgy, mint a Jobbik. Avagy a Lömpikék. … Hát nem?!)
(Aljas rágalom, hogy a Századvég csupán egy pénzmosoda, amelyik mindenféle érdemi munkavégzés nélkül kap milliárdokat a kormánytól! – körülbelül ezt állította Heim Péter, az inkriminált cég elnöke. A tehetségtelennek bizonyult devizaspekulánsból és befektetési bankárból lett Elnök szerint az, amit egykori munkatársa/beosztottja, Mellár Tamás állít, bizonyíthatóan hamis. Sem ő, sem pedig a Századvég-csoport soha nem vett részt semmiféle korrupcióban, Mellárt – aki egyébként egy rossz elemző – pedig csak azért tűrte meg évekig a munkahelyén, mert tekintettel volt a korára! … Kisebb legyecske a levesecskében, hogy a Századvég legutóbb egy olyan, az Egyesült Államokban folytatandó lobbitevékenységért nyert el 1,3 milliárd forint közpénzt, melynek pályázatát “egy bicikliző majom is megírhatta volna”, ráadásul a megrendelő-oldali elszámoltatója egy volt századvédes, jelenleg miniszterelnökségi hálámtitkár! … De hát rossz az, aki rosszra gondol! … Nemde?!)

Nem tudhatom, hogy ma este, a “Közfelháborodás Napján“, valamint azt követően, miféle kérdések fognak felmerülni. Csak bízom benne, hogy ezek is, ráadásul heteken, hónapokon át. Ha mégsem, úgy nyugodtan lehúzhatjuk magunkat a vécén! … Az utolsó ne feledje eloltani a lámpát!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Intelem a holnapi Tüntetőknek

A “Közfelháborodás Napján“, tehát november 17., hétfőn, elvileg “Tüntetéscunami” várható Budapesten és több vidéki nagyvárosban, melyek során sok ezer honfitársam fog (elvileg) tiltakozni a Korrupciót, a Közpénzlenyúlást magától értetődő dolognak (sőt, kétharmaddal Szerzett Jognak!) tekintő, azt államilag és törvényhozásilag is menedzselő Orbán-kormány ellen, amelyről immáron nyilvánvaló: Hazánkat ki akarja szakítani a “Nyugati Integrációból” és pár milliárdnyi baksisért odalökni a bizantikus Putyin-birodalomnak. Mivel a Szervezők valódi civilek, tapasztalatuk szinte semmi a honi Pártokrácia működési természetrajzában, így indokoltnak tartom, hogy “Intelemként” utánközöljem számukra Bruck András múlt pénteken (nov. 7.), a hvg.hu oldalán megjelent írását! (Ehol az eredeti!)

Bruck András:

Újabb tüntetések elé

Lélegzetvételnyi szünet nélkül folyik az ország, a társadalom szétzilálása, az események egyre gyorsabb tempóban követik egymást. Amikor már a vásárlókat ingyen szállító Tesco autóbusz megszüntetése is szóba jöhet, az a paranoia elhatalmasodásának jele. Jóformán nem telik el nap valamilyen újabb, bennünket sújtó intézkedés bejelentése, meglebegtetése nélkül. Miután a hatalmon lévők négy év alatt szétverték a jogrendet és a piacgazdaságot, és az ország csúszik lefelé, most nekilátnak felszámolni a független állampolgári létezés maradékát is. Semmit nem tudnak elviselni, ahol és amitől az emberek jól érzik magukat. Az internet, a szupermarketek, a civil szervezetek és a gimnáziumok ellen indított támadás az új irány; a cél az élet újabb kényelmei, örömei felett átvenni az állami kontrollt.

Hogy hova jutottunk, hajszálpontosan jelzi a miniszterelnök minapi elmélkedése a Kossuth rádióban. Szerinte a magyar szülők tévedésben vannak, ha nem látják, hogy a szakmunkásvégzettség ér annyit, mint az érettségi vagy a diploma, de „efölött a gondolkodásmód felett eljárt az idő”. Szóval ő nem csak gazdasági, sport és képzőművészeti szakember, ehhez is ő ért a legjobban, és szülők százezreinek fogalma sincs, mi jó a gyereküknek. Megalomán kijelentésektől hemzsegő pályafutása során talán még egyszer sem volt ennyire nyilvánvaló, hogy Orbán Viktor immár Istent játszik; azt hiszi, illetékessége a családok legszemélyesebb döntéseire is kiterjed. De a szülőknek adott atyai tanács mögül kilóg a diktátor szakmunkásbakancsa. A gimnáziumok tervezett megtizedelése és az iskolarendszer felforgatása alapos nemzeti vita nélkül, inkább hasonlít Ceausescu falurombolásához, mint hasznos átalakításhoz.

Az elmúlt hetek eseményei végképp bebizonyították, hogy a politikára nem érdemes tovább várni, onnan nem jön, nem jöhet megoldás. A nép vagy maga visszaszerzi a szabadságát, vagy menetel tovább a teljes romlás, elszegényedés, a térségi és nemzetközi eljelentéktelenedés felé. A hogyan történtre tudjuk a választ; magyarázható és kevésbé magyarázható okok folytán mi magunk is tettestársai voltunk a saját nemzete ellen fordult miniszterelnöknek és az elnyomásban készséges apparátusának. A miértre viszont egyelőre nincs felelet. Arra, hogy miért kellett egy országot bármiféle látható, ésszel felfogható indok nélkül letéríteni természetes, nyugati vonalú pályájáról, és ekképp szánt szándékkal lassú pusztulásra ítélni. Mert itt minden szándékosan történt, tévedés, rossz szakmai döntések lehetősége kizárva.

Emlékezzünk. Centrális erőtér és unortodox gazdasági módszerek – ez volt a ránk váró végzetet bejelentő két, ravaszul kitalált fogalom. És ezekben benne volt minden, a jövőnk, a sorsunk. Hogy miért, nem tudom, de a társadalom nem reagált, pedig Orbán Viktor az egypártrendszer és saját egyszemélyi uralmát hirdette meg, hogy aztán négy éven át mindent ennek az alávaló célnak rendeljen alá. Ezért forgatta fel a tulajdonviszonyokat, deformálta a médiát, ezért központosított, államosított, íratott új alkotmányt, ezért tette tönkre a hatalmát kontrolláló demokratikus intézményeket, változtatta meg többször is a választási törvényt… ezért vette el a magyar néptől a jobb élet esélyét. Tusnádfürdői „illiberális vallomása” már csak a befejezett tényt rögzítette: immár a teljhatalom vaskupolája borul fölénk. Egyetlen szó illik erre az ámokfutásra, nemzetárulás.

Az élet állandó nehezítése – ez a diktatúrák értelme, logikája. A hatalom fáraszt, megtör, meggyötör. És amikor már nincs mit többet elvenni, nincs mit félteni, az ember elkezd annak örülni, hogy legalább a nyugdíj időben érkezik, és hogy a gyerek nincs börtönben, amiért lefotózták valahol. Ami velünk történt, az iszonyatos. Az élet kiszámíthatatlanná vált, eltűnt belőle az elemi biztonság. A munkánk, a munkahelyünk, a megélhetésünk bármikor elvehető, magyarok milliói gyomorgörccsel várják a sárga csekkeket, a középosztály fogy és lecsúszóban, tömeges a gyerekéhezés, nem járunk moziba és nem veszünk könyvet, mert mindkettő túl drága lett, nem nyaralunk, mert nem telik rá, sokan nem tudják kiváltani a gyógyszerüket, télen rendesen fűteni a lakásukat, és még az Állatkert 2500 forintos felnőtt- és 1800 forintos gyerekjegye is nagyon sok családnak megfizethetetlen.

Kizárólag az EU-pénzek és a gátlástalanul kivetett harminc új adó tartja felszínen a „jobban teljesítünk” kormányát, de máris jönnek az újabb adók, a szociális ellátást ismét kurtítják, hadd éhezzenek újabb százezrek, mert a diktátorok egyetlen teljesítménye, hogy képesek mindent másokkal megfizettetni, még lányuk svájci, nem éppen szakmunkás taníttatását is. De legalább az unortodox modell az alkotók szándékai szerint működik: az agyonadóztatott kis- és középvállalkozások többsége a létezés határán tengődik, az alkotmányos és törvényes korlátok nélkül maradt rendszerből pedig a hatalom emberei már nem nokiás dobozban, hanem kamionban hordják ki a pénzt.

Az Orbán-rezsim, mint minden önkényuralom, korrigálhatatlan, mert éppen a saját bűneiből él. Az egyetlen jó hír, hogy ennek a beteg, deformált rendszernek, amely még a lerobbant, zsúfolt kórházak felújítása helyett is üresen tátongó pompás stadionokba öli a pénzünket, pont annyi esélye van a fennmaradásra, mint valamennyi hasonló elődjének. Az új tömeg a múlt héten ezt végre tisztán, érthetően meg is üzente, és ezúttal egy percre a hatalom is figyelt, de ragadozó természetén nem tud, nem fog változtatni. Akár a leállni képtelen bankrabló, a rendszer prominens megtestesítői is hisznek a szerencséjükben, abban, hogy sosem lesz utolsó csepp a pohárban.

Meglepő, de diktatúrákban nem szokatlan a veszélyérzet hiánya. A kormány ideológusai, legismertebb arcai, az elnyomás „törvényi alapjait” megteremtők, az országot szisztematikusan félrevezető közrádió és köztévé irányítói, a milliárdokkal kitömött propagandaintézmények emberei, egyszóval a rezsimet az utolsó leheletükig kiszolgáló főemberek és politikusok mind abban a hitben élnek, hogy nincs mitől tartaniuk. Fel sem merül bennük, hogy uralkodásuk éveiről egy új parlament egyszer még kimondhatja, hogy önkényuralom, tehát törvénytelen volt. Bíznak benne, hogy ügyvédeik, offshore szakértőik minden nyomot eltüntettek, minden szálat elvágtak, a vagyonuk kikezdhetetlenül legalizálva, ezért a rendszer bukása után az élet majd megy tovább, és ők zavartalanul élvezhetik a bankszámlájukon összegyűlt milliókat, milliárdokat. És ki tudja, lehet, hogy jól gondolják, mert még hosszú ideig nem lesz olyan kormányunk, amely nagyon sok emberhez hasonlóan maga is elképzelhetetlennek tartja, hogy ez a tengernyi bűn elszámolatlanul maradjon. Bármeddig kell is azonban várnunk, ebből a tragédiából igazságszolgáltatás nélkül Magyarország nem fog tudni talpra állni. De valóban csak feddhetetlen emberek kezdhetnek majd hozzá, hogy a bukott rezsim hívei is képesek legyenek elfogadni.

Gulyás Gergely, a Fidesz jó rendőr osztályának ifjú csillaga a minap ezt nyilatkozta Berlinben. „A magyarok nagyon pontosan tudják, hogy mi a különbség demokrácia és egypártrendszer, jogállamiság és diktatúra között.”

Ezt végre jól mondta, igen, tudjuk.

*

Aki esetleg úgy gondolja, hogy tudna vitatkozni Bruck András megállapításaival, annak kommentjét szívesen olvasnám itt, a “szendamondján“. … Én azonban inkább hallgatnék! … Ellenérvek híján, illetve maximális szégyenérzet okán!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Ihol két “nemfecni”!

Miközben pártjuk és kormányuk semmit nem bizonyító papírfecninek nevezte az USA nagykövetsége által még a múlt héten átadott emlékeztetőt, önmaga prezentált önmaga ellen két, fejléces, pöcsétes, dátumos és aláírt dokumentumot arról: Magyarországon a Törvényhozás és a kormányzat normál üzemmódja a korrupció, annak is a leggusztustalanabb, azaz az államilag menedzselt és legalizált fajtája. Ihol a két “nemfecni”!

Még csütörtökön történt, hogy Magyar Levente, a Miniszterelnökség hálámtitkára (egyik a számtalan, semmirevaló kenyérpusztító közül), kivonult az Országgyűlés épülete elé (gondolom azért, nehogy a műemléknek számító épület plafonja reáomoljék), meglobogtatott két A/4-es lapot mondván: mindössze ennyi az Egyesült Államok úgynevezett bizonyítéka az állítólagos magyarországi korrupciókról. Se fejléc, se dátum, se pöcsét, se aláírás! “Ez csak egy fecni!“, amire fölösleges időt pazarolni! – vélekedett másnap reggel a nemzet csüngő hasú Vezénylő Tábornoka, beülvén a szokásos pénteki Szokásosba.

Pro forma, a két alaknak igaza van abban, hogy az Államok nagykövetsége által nekik átnyújtott papírokon valóban nem szerepelnek az általuk hiányolt külsőségek. Ámde az nem is egy hivatalos okirat volt, mindössze egy emlékeztető arról: az elmúlt két esztendőben(!) a Képviselet hány alkalommal fordult a tudomására jutott korrupciós és adócsalási esetek okán az illetékes magyar szervekhez – minden létező érdemi eredmény nélkül. Továbbá ebben az olvasatban e két oldal valóban nem annak bizonyítéka, hogy az Államok (illetve annak budapesti missziója) szerint melyik államhivatalnok, avagy kormányközeli “üzletember” mikor, hogyan, miként és kit akart korrumpálni, avagy adót csalni. Ámde kitűnő okadata annak például, hogy a CÖF/CÖKA avatott szóvivője, a magát alkotmányjogásznak nevezni merészelő ifj. Lomnici Zoltán – honorábilis édesapja egy kicsivel több emberséget is beleverhetett volna a kölökbe! – lényegében alaptalanul jelentette fel a “bejelentési kötelezettség elmulasztása” okán az “ismeretlen Goodfriendet

Ámde térjünk csak vissza a Lényegre! Nevezetesen arra, hogy léteznek-e bizonyítékok az államilag menedzselt és a törvényhozás szintjére emelt általános korrupcióra? E kérdésre pedig egyértelműen “Igen” a válasz, hiszen elegendő csupán végigböngészni azokat a személyekre/cégekre szabott jogszabályokat (a hírhedt “Lex“-eket), melyeket a maffiaállampárti kormány iniciatívájára a maffiaállampárti parlament Kétharmada kiprodukált magából a 2010-es, “Alkotmányos Puccs” óta. Mivel ilyeneknek se szeri, se száma, korlátozzuk a “keresést” az USA által is kifogásolt “Trafikmutyira“, azon belül is az ehhöz kapcsolódó két, e héten napvilágot látott legújabb díszpéldányra!

Az első “nemfecni”

A legújabb Zezerharmad egyik avatott parlamentere, bizonyos Szatmári Kristóf a napokban arra a következtetésre jutott, hogy a Magyarországon dohánytermékek előállításával és forgalmazásával foglalkozó cégek nem eléggé veszik ki részüket a közteherviselésből (mer’ az ugyi minálunk a Legfőbb Szempont!) annak okán, hogy egészségkárosító termékeik miatt az állam jelentős összegű költségvetési pénzeket kénytelen az ezek okán kialakult betegségek kezelésére fordítani. Az igaz ugyan, hogy ilyen címen az állam már régóta szed adót ezen cégektől, ámde ebből néhányan nem a Szatmári megfelelő mennyiséget fizetik be. Ezen súlyos hibát pedig azzal lehetne a “legigazságosabban” orvosolni, hogy az érintett vállalkozásoktól a letagadhatatlan nettó árbevételük alapján szednének be (sávosan) egy sarcot. Ennek minimum-összege 30 millió forint, egyébként pedig 30 milliárdig 0,2%, attól 60 milliárdig 2,5%, az afölöttiből pedig 4,5%.

Első pillantásra ezen különadóval nincs is semmi baj. A dohányzás ugyanis tényleg fokozott egészségügyi kockázatot jelent, az emiatt kialakuló (szövődményes) betegségek gyógyítása/kezelése pedig valóban jelentős összegeket emészt fel. (Pontosabban emésztene, ha a Dicső Kormányunk nem csökkentené évről-évre az egészségügy rendelkezésére bocsátott állami forrásokat, kilométeresre növelve így a várólistákat, no meg minimum csomolungmányira a kórházak adósságait!). A sarc mértéke sem tűnik igazából nagynak, hiszen mi az a pár százalék ahhoz a sok tíz-százmilliárdhoz képest, amit ezek a “Rákkereskedők” évente bezsebelnek. Ráadásul ez csupán (állítólag) egyszeri, kizárólag 2015-ben lerovandó teher, amit meg pláne ki lehetne bírniuk. (Hogy miért csak “egyszeri” a dolog, azt nem tudom. Valószínűleg az lehet a helyzet, hogy Széles Gábor, a közismert “feltaláló” terjedelmes hátsó zsebében már ott lapul az a “recept”, mellyel a dohányzás kifejezetten egészségessé válik. Hát nem?!)

Ámde a helyzet az, hogy a minimálisan befizetendő összeg legalább két kisebb céget biztosan tönkre (Pannon Tobbaco és Kretek Kft.) tesz, az “RTL Klub”-osra sikeredett “sávozás” okán pedig a két legnagyobb befizető a Philip Morris (várhatóan 6,4 milliárd az 1,2 milliárdos tavalyi nyereségéből!) és a BAT Pécsi Dohánygyár (3,4 mlrd. a tavaly elszenvedett 12,8 milliárdos vesztesége mellé). A legkevesebbet pedig a Continental fizeti majd, kalkulálhatóan 46 milliót (tavalyi nyereség 260 milla!).

Hogy az utóbbinak miért csak ennyi? Rosszindulatú feltételezések szerint azért, mert a hódmezővásárhelyi székhelyű Continental tulajdonosa, bizonyos Sánta János nem csak nertárs, de a város egykori polgármesterének (na, ki az?!) régi haverja. Olyannyira, hogy a meg nem nevezett Haver által beterjesztett “Trafiktörvény” is a cégvezető úr saját számítógépéből sántikált ki (Brüsszelbe is), majd ugyanezen illető lett annak egyik legfőbb nyertese, haszonélvezője. Ugyanakkor a két, legjobban megsarcolt vállalkozás pedig (PM és BAT), teljesen véletlenül amerikai tulajdonban van. Ha ezeket a puzzle-darabokat összerakjuk és kellően rosszindulatú, tehát “amerikás/gúdfrendes” Rágalmazók vagyunk, rögvest kikerekedik a dologból egy, a nevezett kormánypárti képviselő “úr” által aláírt, lepöcsételt, feldátumozott és fejléccel is ellátott BIZONYÍTÉK (tehát egy “Nemfecni“!) az egyébként nem is létező korrupcióra! (További csavar a dologban, hogy Kristófka ezen sarc alól csakis a trafikokat mentesíti. Márpedig az öléggé közismert dolog – erről itt egy jó infografika! – , hogy Szatmári nertárs, valamint Kedves Családja 12 “nemzeti szivoldában” érdekelt, Sánta pedig ÖTSZÁZban! … Hát “Jóbarát” az, sőt, egyenesen Cöfellenség, aki ezek után rosszra gondol!)

A második “nemfecni”

E hét keddjén Dicsőséges Kormányunk úgy döntött, hogy egy kicsit átbuherálja a már eleve és általa átbuherált dohánypiacot. A rendkívül “ötletes” elképzelés szerint, miután a dohányos cégeket jövőre megvágják úgy jó 10 milliárddal (lásd fentebb!), még egy púpot raknak a hátukra azzal, hogy a piacra beállítanak egy új szereplőt. Ez pedig nem más, mint a minden megyébe letelepítendő “Dohánykiskereskedelmi-ellátó“, amely a saját területén kizárólagos joggal rendelkezne a dohánygyárak és a -nagykereskedők, valamint a kiskereskedők (trafikok) közötti, megrendelői kapcsolat létrehozására. Természetesen egy országos és kizárólagos cég égisze alatt. Hogy erre miért van szükség, azt a törvényjavaslat csak szűkszavúan (egészen pontosan semmivel sem) indokolja. Csupán a címéből lehet következtetni arra, hogy valamilyen oknál fogva a kormányzat további “integráció” alá akarja vonni a dohánykiskereskedelmet. … Mijafaszér? … Hát ez sem derül ki. … Szokás szerint: “CSAK”!

Ámde az már kiderül, hogy a javaslat szerint ez a (megyei kirendeltségekkel rendelkező) jövendőbeli vállalkozás alacsony költségű, csekély kockázatú, de magas profitot termelő cég(hálózat?) lesz. Hiszen “neki”, a területileg érintett trafikoktól “hozzá” kizárólagosan (lokális monopólium!) befutó megrendelések után a kiskereskedőnek 15 napon belül köll fizetnie. Ugyanakkor a megyei ellátó akár három hónapig is ülhet a dohánygyár/nagykereskedő számláján, amivel évente cca. 4 milliárd forintnyi tiszta haszonra tehet szert. Ehhöz járul még a zárjegyen szereplő eladási ár 3 százaléka, ami további 12 milliárdot jelent (évente 400 milliárdos, általános forgalommal számolva)! Az így összegrundolt, országosan és évente kb. 16 milliárdból ha kifizeti a raktárát, az alkalmazottjait, minimum 6, de inkább 8 milliárd bruttó, tehát adózás előtti haszon marad a markában. … Minimális befektetéssel, törvényben rögzített, területi (de valójában országos) monopóliummal és ugyancsak a “de lege lata” teljes mértékben kiküszöbölt kockázattal.

Vajon melyik vállalkozás ülhet majd be ebbe a tutiba? A javaslat szerint (feltéve, ha az Állam nem él az “első éjszaka” jogával), akkor bárki, akit az illetékes szakminiszter hajlandó meghívni a hirdetés nélküli pályázatra. Ámde ezen államhivatalnok kezét is megköti az a szigorú szabályozás, miszerint a pályázó magáncég:

  1. legalább 15 esztendeje foglalkozik dohány-nagykereskedelemmel;
  2. soha nem volt 500 ezer forintnál nagyobb köztartozása;
  3. 2005 óta soha nem büntették meg 20 millió forintnál nagyobb összegre!

Ezen szigorú paramétereket figyelembe véve, az ezt teljesíteni képes egyetlen, magyarországi cég neve máris kihullik a “gép” nyílásán, s a cetlin az szerepel, hogy “Continental“! Az első két követelményt a BAT és a Philip Morris is teljesíteni tudná, ámde a harmadikat már egyikük sem. Az előbbi 2009-ben, az utóbbi pedig 2007-ben kapott a limitnél jóval magasabb GVH-bírságot bizonyos, “tiltott promóciós tevékenységért”. Ugyanakkor a Continental (melynek tulajdonosáról és “kapcsolatáról” már az előző alcím alatt is “értekeztem”) ilyen ügyekben olyan tiszta és hófehér, mint a frissen hullott hó!

A Javaslat megszövegezőinek figyelmét ez a körülmény minden bizonnyal elkerülte: csakis a legteljesebb cégmegbízhatóságot tartották szemük előtt! Feltételezem (hehehe!) ugyanis, hogy a kodifikálók tisztában volta azon, Magyarország által is parafált nemzetközi (uniós) szerződésekkel, miszerint az állam, mint piaci szabályozó, köteles verseny- és szektorsemlegesen működni azaz, senkinek és semmiféle módon nem biztosíthat olyan előnyt, mely a hatályos törvények szerint bárki számára el nem érhető!

Mivel Dicsőséges Kormányunk immáron ötödik esztendeje mást sem állít, mint hogy ez a Magyarország (mínusz Köztársaság) egy Virtigli Jogállam, így nem tudok mást feltételezni, mint hogy ez a körülményesen megfogalmazott (és csak a kijelölt cég nevét nem tartalmazó) jogszabálytervezet kizárólag valamiféle átmeneti, és “megfelelő körülmények” (újabb amerikai felröffenés) fennállása esetén simán módosítható tévedés csupán. Ellenkező esetben ugyanis egy “amerikás/gútfrendes” Rágalmazónak köllene lennem, aki ebben a fejléces, dátumozott, aláírt és pöcsétes Javaslatban egy újabb BIZONYÍTÉKÁT látja az egyébként nem is létező, kormányzati szintre emelt és legalizált KORRUPCIÓnak!

Ámde félre a tréfával! Ez a két, ezen a héten (orbánmetszéssel) világra segített törvényjavaslat AZ, AMI! Tökéletes beismerése, fejléces, datált, aláírt és lepecsételt BIZONYÍTÉKA annak, ami itt már legalább 2010 óta folyik, s amelyet az Orbán-féle maffiakormány mindenféle ótvaros, karaktergyilkos, mellébeszélős propagandával igyekszik leplezni! Természetesen tudom, hogy még EZT is képesek lesznek megmagyarázni és lesz néhány százezernyi Agyalágyult Idióta, aki azt el is hiszi (hiszen a Hívő számára Isten létezése nem lehet vita tárgya). Ámde mi van a Többiekkel? Velünk? A nyilvánvaló Többséggel?!

Az Egyesült Államok, akármennyire is “Goodfriend”, csak “Hálót” adhat a kezünkbe. Helyettünk azonban nem foghatja ki a “Halat” … abból a mocsárból, melyet mi csináltunk önmagunknak!

… és ezt …

szendamondja!


A Kabaré folytatódik

Ezen a héten eddig még nem múlt el úgy nap, hogy Dicső Kormányunk és annak szinte valamennyi rendű és rangú mame- és egyéb lukja ne művelt volna valamilyen elképesztően ostoba és nevetséges dolgot – néha egyszerre többen és többet is. Miközben pedig körbevihogtatják magukat, elsőrangúan demonstrálják: miféle alkalmatlan és méltatlan alakok kezében van az ország irányítása.

Hétfő

E nap legfőbb eseménye közismert: Vida Ildikó, az “ÉrintettNertársnő, a közismert fidess-maffiaügyvéddel és a Hír Tv stábjával felszerelkezve (plusbonus: hónalj alá szorított ridikül, sértett önérzet és minimálisnál is kevesebb angol nyelvtudás) lerohanta az Egyesült Államok budapesti nagykövetségét, illetve személyesen André Goodfriend ügyvivőt. Hogy pontosan mi is történt, azt előző posztomban (lásd itt!) már részletesen ismertettem, így erre most szót nem vesztegetnék. Arra azonban igen, hogy a kontraproduktívvá, azaz közröhejjé vált “Benny Hill Show“-t később a Hír Tv, szerzői jogokra hivatkozva minden egyes tartalomszolgáltatónál töröltette, kezdve a Youtube-bal, végezve az összes hazai hírportállal.

A rekeszizomlázat és könnyözönt okozó hahotalavinát azonban ezzel már nem lehetett megakadályozni, sőt, még nevetségesebbé vált az egész. Hiszen ez egyrészt beismerése volt a lebőgésnek, másrészt annak, hogy halovány fogalmuk sincs a megzabolázandó (és megadóztatandó) Internet működéséről (az inkriminált videó elvileg itt még elérhető!).

A nap további “hozománya”, hogy ösmételten bebizonyosodott: Pártjuk és Kormányunk vezető “személyiségei” nem csak az erkölcsöt (amit Ők taníttatnak az általános iskolákban a Mi gyerekeinknek!) nélkülözik teljes mértékben, de még a minimális diplomáciai- és veszélyérzéket is. Ugyanis az ostobán megtervezett és alkalmatlan személyen (Goodfriend) kivitelezett, Vida-Futó-Hír Tv-féle akció “eredményére” alapozva, a valódi államférfiakat és politikusokat is “megtapasztalt” Országgyűlés Üléstermében, a jelenkor egyik(!) leggusztustalanabb közszereplője (Rogán Antal, a “hőre táguló” Pasa parki ingatlan tulajdonosa) a hátsó lábára ágaskodott, s a mínusz kétszáz fényév “magasságú” erkölcsi piedesztáljáról leharsogva “hiteltelen” embernek nevezte az USA kormányának magyarországi főképviselőjét.

Kedd

Miközben gőzerővel folyt a Vida-videó netes törlése, a “közszolgálati” televízió emberileg és szakmailag naponta (negatív) csúcsokat döntögető Vezetői és Szerkesztői úgy döntöttek: maguk is kiveszik részüket az őket idén “szerény” 80 milliárddal (ami pontosan 80 ezer millió forinttal több a szükségesnél!) kifizető kormányzat amerika-ellenes szabadságharcából. (Nehogy mán csak a Simicskatévé legyen a sztár!) Ezért osztán az esti Híradóban a kamerák elé (és a nézők orcájába) toltak egy konteorista cseh csodabogarat, aki jó hat percen át “tökéletes magyarázattal” szolgált arra, hogy pontosan mi is áll a Kabaré, tehát a Korrupciós Kitiltási Botrány hátterében.

hajek

Petr Hájek elméletének lényege, (a link alatt a videó is megtekinthető, lényege a 22. perctől kezdve!) hogy A Nyugat (tehát Washington és Brüsszel) ezzel a “korrupciós álbotránnyal” pont azt akarja művelni az Orbán-kormánnyal, mint annak idején a Necas-féle cseh kabinettel. Az ok mindkettőnél azonos: az oroszokkal akarták felújíttatni/bővíteni az atomerőművüket (ott Temelín, itt Paks), ami meg nem tetszett az amerikai cégeknek, pedig Necas (Moszkvából visszatérve) “fair versenyt“, azaz nyílt pályázatot ígért az ügyben. Ehhöz képest Orbán “sokkal függetlenebb döntéseket hozott” (azaz ohne “nyílt pályázat” és “fair verseny”! – ugyi?!), ezért fel köll készülnie arra, hogy Budapestre is alkalmazni fogják azt a “forgatókönyvet”, amely például a (csehszlovák rendszerváltást eredményező) “Bársonyos Forradalom“-ra, avagy az “Arab Tavasz“-ra, illetve Szíria(!) és Ukrajna(!!!) destabilizálására is használtak. (Gondolom, a szegény Bogár professzor, a leghíresebb magyar konteorista, aki a meglehetősen “sajátos” felkészültségű oktatói gárdát felvonultató Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) “készíti fel” az eljövendő nemzedéket a Köz szolgálatára, belefeketedett az irigységbe. Lévén ez a nyilvánvaló összefüggés, ilyen konkrét formában még benne sem kristályosodott ki!)

Röviddel később kiderült, Hájek úr személyében egy közismert futóbolonddal van dolgunk, aki ugyan valóban a korábbi cseh elnök, Václav Klaus bizalmasa/szóvivője/tanácsadója és “ökle” volt (ő mondta ki azokat a hülyeségeket, melyeket Klaus “közteselnökúrnak” nem volt szabad!), de igazából “ő a cseh Szaniszló Ferenc, csak kevésbé látványosan őrült“. Számos és egyéb (talán még bolondabb) konteóiról a volt cseh pénzügyminiszter, Miroslav Kalousek azt a vélemény alkotta, hogy “Ezeket komolyan gondolja, szóval nem nagyon tudunk mást tenni, mint imádkozunk érte“. … Nekünk meg rajonganunk (legalább is az MTV “szakavatott” szerkesztői szerint), holott a Pasmag a saját országában csupán “marginálisnak”, elmekórtanilag pedig “kezeletlennek/gyógyszerezetlennek” számít (nem úgy, mint az MTV “szerkesztőit” kinevező és pénzelő Miniszterelnök Urunk! … Ugyi?!). Ráadásul a Necas-féle lemondás nem azért történt, mert a Gonosz Nyugat “összeesküdött ellene”, hanem azért, mert a miniszterelnök közvetlen tanácsadóját/kabinetfőnökét, Jana Nagyovát, valamint több (kormánypárti) politikust vett vizsgálati fogságba (korrupció gyanúja miatt) a cseh ügyészség! Ezért osztán a párhuzam is teljesen rossz, mivel ilyesmi a Polt-féle magyarról egyszerűen elképzelhetetlen, a Nemzeti Ügyek Kormányáról pedig pláne!

Szerda

Alig ocsúdhattunk fel az előző napi hájekizmusból, mánis újabb Konteót kaptunk az orcánkba. Ezúttal az irányultsága ellenére magát “Demokrata” címmel ellátó (a papír türelmes!) nyomdaipari hulladék világosított fel bennünket, szájtáti és irányítást igénylő Birkanyájat arról, hogy nem csak a szemét USÁkok, de az aljas Vikingek is rátámadtak Orbánmária Országára, az Ismert Világegyetem Legtökéletesebb Államára.

Lázár János, aki csak egyetlen(?) nyelvhossznyilval hódította el a fentebb már említett “minőségű” Rogán Antaltól a Miniszterelnökségi Miniszter megtisztelő(?) posztját, kimerítően (aki olvasta, annak “pihennie” köllött!) alapos interjút adott a fentebb nevezett lapnak, pontosabban a pártszolgálatiságban ugyancsak alapos, kimerítő és sokévtizedes gyakorlatot szerzett Főszerkesztőnek (plusbonus: “Békemenet”, illetve gárdista egyenruha tervezése/árusítása … “nemzeti alapon”, tehát szinte fillérekért!). Ebben pedig ez a Dzsentri Dzsoni kifejtette azon nézetét, hogy az még hagyján, hogy ezek a norvégok “a nekünk Uniós szerződés szerint járó” pénzek visszatartásával gyakorlatilag “zsarolják a kormányt“; az is hagyján, hogy nem hajlandóak elfogadni a magyar kormány, tisztán szakmai, a “Norvég Alap” felhasználását kivizsgáló szervének (KEHI) jelentését; még az se baj igazából, hogy az illetékes norvég miniszter (Vidar Helgesen), bunkó módon nem fogadta el a meghívását. No de az már teljesen tűrhetetlen, hogy erre a Tökéletes Kormányra az “oszlóban” lévő, észak-nyugat európai, Jóléti Állam azért “haragudjon ránk”, mert a 2010 óta ide bedöntött milliárdjaival sem volt képes elérni célját: “megbuktatni a magyar kormányt“!

Túl azon, hogy az NKE falai mögött áldásos tevékenységét kifejtő Bogár professzor mégtovább feketedett, annyit azért érdemes lenne erről elmondani, hogy ha a Norvégbűnözőknek tényleg kormánybuktatás lett vóna a szándékuk, akkor annak a 40 milliárdnak nem a 90 százalékát fordítják (olyan, a kormányzat szerint abszolajte hülyeségekre, mint) környezetvédelem és egészségügy, és csak 10 százalékát a “kormánnyal ellenséges” civil szervezetekre, hanem pont fordítva! Márpedig egy négy éven át ide beömlesztett 36 milliárd forintból faszányos kis kormánybuktatást lehetett vóna összehozni … ha tényleg akarták vóna! … nemde?! … Újabb csörgő a korrupt kormány túlfizetett Udvari Bolondjainak bohócsipkájára!

Csütörtök

Magyar Levente, a Küküm szíjjártoriánus államtitkára kiállt a parlament épülete elé és demonstratívan meglobogtatott egy kétoldalas “dokumentumot”. Ez az az emlékeztető, melyet a Dicsőséges és Szabadságharcos, valamint Méltatlanul Korrupcióval Megvádolt Kormány kapott kézhez a “bizonyítékokkal nem rendelkező”, tehát csak “vádaskodó”, valamint “szavahihetetlen” Goodfriend által ügyvezetett amerikai követségtől … EGY TELJES HÉTTEL KORÁBBAN! … tehát a Vida-video “megszületése”, no meg a Cseh Csodabogár közszolgálati felvilágosítása előtti napokban!

1

A lobogtatott Emlékeztetőben (egyébként) egészen 2013-ig vezeti vissza az Államok követsége mindazon felszólamlásokat, melyeket a képviselet különböző alkalmazottjai tettek elsősorban az “Érintett” Nertárső által elnökölt NAV Bűnügyi Igazgatóságánál, később a Navracsicska-féle Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnál, végül pedig az (akkor még szintén Navracsicskás KüKüm-nél). Válasz és érdemi elbírálás SOHA nem történt!

Ehhöz képest Levike arra hivatkozott, hogy az általa lobogtatott, és immáron EGY TELJES HETE birtokukban lévő “papír” teljesen hiteltelen, lévén azt “egy követségi alkalmazott” (A. Goodfriend is az!) adta át nekik, ráadásul se dátum, se pöcsét, se pedig fejléc nincsen rajta! … No persze! Ez a Klubrádió pályázatának elutasítására emlékeztet, ahol az üres hátlapok alá nem írását kifogásolta az azóta az Ördöggel összetalálkozott hatósági Elnök asszony! (Az “Érintett” Nertársnő érdekében pedig néhány fogalmatlan, seggnyaló, idióta, pártkinevezett Adóhivatalnok ennek ellenkezőjét indította be, amúgy magánszorgalomból. A tekintélyileg leamortizált Adóhivatal alkalmazottjait azzal alázták le a Bányászbéka segge alá úgy további 200 fényévvel, hogy egy nem kötelezően kötelező “Ildikó! Csakis Benned van a bizodalmunk!” című brosúrát iratattak alá velük. Ámde ez az “Érintett” Nertársnő ízlését is már meghaladta, így leállíttatta az Akciót. Netalán a Közgép által vásárolt vityillójából? (Korrupció? A NAV csúcsvezetésében?! Aljaűűűs rágalom! … És majd ÉN kivizsgálom!)

Ezen idiotizmus kiegészítése képen (nem, mintha az eddigiek sem lettek volna több, mint elegek!) a Maffiaállampárt által elismert és támogatott “civil mozgalom” szóvivője, bizonyos ifj. Lomnici Zoltán (állítólag alkotmányjogász és a “fájától” nagyon messze esett alma/narancs) odáig vetemedett, hogy “amikor ez a szarszemét a MI (tehát EU-pénzből kitérkövezett) saját” terünkre” lépett, akkor rögvest bejelentési kötelezettsége támadt, amit ez a “Jóbarát” következetesen elmulasztott. Ezér’ osztán MI (“A Civilek”) “ismeretlen tettes” alapján úgy feljelentjük a mindenféle korrupciót eleddig is híven kivizsgáló (párt)Főügyésznél, hogy belefeketedik!

Péntek

A MiniElnök reggel beült a Szokásosba és szokásosan szózatot intézett Ostoba Népéhez, a Népe által méltatlanul eltartott “közszolgálati rádió” szokásosan “Kossuth“adóján.

Ennek során kegyeskedett kifejteni, hogy “az amerikaiak csak egy fecnit” (lásd a tegnapi, kétoldalas emlékeztetőt!) adtak át, amelyet “ha nem angolul írták volna” akkor azt hinné, hogy azt “a magyar ellenzék írta” (lévén feltételezi az Ellenzékről, hogy Vidához hasonlóan nem tud angolul!). Ezért osztán “Kidobott idő minden perc ezzel foglalkozni!“. Megjegyezte továbbá, hogy “Ha bármelyik magyar nagykövet odaadna egy ilyen papírt egy kormánynak, másnap haza kellene rendelni“.

Hát, mit is mondjak?! Talán azt, hogy az orbanista magyar külképviseletek nagykövetei többsége általában arról voltak híresek, hogy Magyarország érdekeinek képviselete helyett a Hűbéruruk (a Soros pénzén a Kakasüllőre* felkapaszkodott Gumicsízmás Kandúr) “imidzsét” szolgálva, “sajtólevelezőkként” röhögtették ki magukat, meg az országot is (eklatáns példa a bécsi fődiplomata, Szalay-Bobrovinczky, kinek sógorasszonya ma már a csalással hivatalban maradt, egyébként szuperbunkó Tarlós helyettese, nem is beszélve a kivénhedt Szapáry nertársról, akinek funkcióit – washingtoni nagykövet! – egy 1,3 milliárd forintos pályázaton a “nempénzmosoda” Századvég Alapítvány vette át … melynek pályázatát “egy bicikliző majom is meg tudta volna írni“!) … és egyikük sem lett “visszahívva”!

Szóval itt tartunk most (péntek) és még azt sem tudhatjuk, hogy a hét végén (szombat, vasárnap … IS), mivel fogja lejáratni még a maga nemlétező, az Ország pedig még/már alig-alig elfogadható tekintélyét ez a Nemzeti Kormány? Tartok tőle: a genetikusan kódolt (seggnyaló és korrupt) tehetségtelenséggel párosuló kitartó szorgalom, és aljasság, valamint a (negatív) következmények által felerősített pökhendiség még ennél is több kárt tud okozni … Nekünk!

Feltéve, ha végre fel nem lázadunk. … Hiszen csak a “láncainkat” és a nyomorunkat, no meg a tekintélytelenségünket veszíthetjük!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 76 követőhöz