Reménytelenek és szánalmasok

Seszták Miklós miniszter és Kurucz Éva kormányszóvivő szerint az a sajtóhadjárat, mely a nemzetgazdasági tárca birtokosa ellen manapság folyik, csupán reménytelen emberek kétségbeesett és szánalmas kísérlete, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányra. Seszták-ügyek ugyanis nem léteznek! … Hát, én most beállnék ezen reménytelenek sorába.

Itt ülök ihletett magányomban, s bár mindenem meg vagyon az íráshoz, csak témám nincsen. Előttem az öt esztendős, “Asus” márkájú netbook-om, ami kitűnően működne, ha bolond módon nem hagytam volna rábeszélni magam, hogy rátelepíttessem a Windows 7-et. Mindezt azért, mert a Microsoft a korábbi XP-m mindenféle biztonsági frissítésének leállításával fenyegetőzött. Mióta a W7 alatt “működöm”, a gépem olykor-olykor (tehát mindig) roppant furcsa dolgokat művel. Osztán a rendelkezésemre áll az aranyáron mért mobil-internet összeköttetés, mely “fejlettségét” tekintve Belső-Bantusztánban bizonnyal piacvezető lenne. Május vége óta kizárólag “2G“-ben hajlandó forgalmazni, ezért olyan lassú, hogy a havi 20 gigás keretemet akkor tudnám kimeríteni, ha napi 96 órában “ketyegtetném”. Amikor ezt szóvá tettem, a szolgáltatótól csupán egy semmitmondó választ (meg a változatlan minőséget és a pofátlanul magas összegű számlákat) kaptam. Kénytelen voltam tudomásul venni tehát, hogy az M-Telekomnak fontosabb Dzsentri Dzsoni főminiszter kedélyállapota, mint az enyém (megértem őket, tőlem csak havi hétezret kapnak a semmiért!). Kezem ügyében van továbbá egy korsó remek (osztrák) sör és egy kupica, első rangú, nagykunsági szilvórium (“valaki“-től kaptam, de nem mondom meg, ki az!), hogy a szinaptikus csatolások megerősítésével fokozza a kognitív folyamataimat (jujj, de szépen fogalmaztam meg a piálást, ugyi?!). Van továbbá egy paklinyi illatos, debreceni dohányom, amelyben olykor-olykor (tehát rendszeresen) legalább tucatnyi, kisujj hosszúságú fadarabot találok. Ámde tudomásul vettem, hogy olcsó (835 Ft./40 g. – egyelőre!) terméknek fogpiszkáló az “állományjavítója”. (Figyelem! A debreceni “Róna Dohányfeldolgozó Kft.” termékei időnként dohányt is tartalmazhatnak!)

Fotó: 444.hu

Minden a rendelkezésemre állt tehát egy poszt megírásához, csak ippeg témám, … no az nincsen énnékem! Eredetileg az volt a szándokom, hogy mint ballib blogger, a sipista Seszták Miklós (kisvárdai ügyvéd, jelenleg fejlesztési miniszter) személyén keresztül, reárontsak a Rezsicsökkentésre, azon keresztül meg (szokásomhoz híven, meg a “Nemzet“-tel karöltve!) a Nemzetemre. De a miniszter “úr” megaszonta nekem is, hogy nincsen itten semmiféle “ügy”, no meg “látni való”! Lehet oszolni emberek, s aki nem teszi, hát az majd … szóval utánanéz az ilyenekkel szembeni lehetőségeinek. Mindehhöz Kurucz Éva nertársnő, az illiberális (tehát “modern” és “versenyképes”, no meg “munkaalapú”) állam kiépítésén ügyködő kormányunk szavának avatott cipelője hozzátette, hogyaszondja:

“Jól látszik, hogy a kormány intézkedései súlyosan sértik egyes gazdasági szereplők pénzügyi érdekeit. Ilyen intézkedés a rezsicsökkentés, a reklámadó, vagy az agrártámogatás rendszer átalakítása. A Seszták Miklós személyét érő sorozatos lejárató cikkeket ennek tudjuk be. Kétségbeesett, reménytelen próbálkozásokról van szó, amelyek nem fogják eltéríteni a kormányt az említett célok megvalósításától. A kormány eddig sem engedett az üzleti és politikai nyomásgyakorlásnak és ezután sem fog”.

Ha alaposan meggondolom a dolgot, rá köll jönnöm, hogy Miki bá’-nak tényleg igaza lehet! Hiszen nézzük csak meg, hogy (többek között) melyek azok a dolgok, amelyek valójában nem is léteznek (forrás és linkek itt!):

  • A miniszter egyedüli tulajdonosa a Ramiris Autó Kft.-nek, amelynek korábban másik tulajdonosa az a Ramiris Rubin Zrt. volt, amely egy ciprusi – feltételezhetően offshore – cég, a Ramiris Holdings Ltd. tulajdonában állt. A cégbejegyzéskor az offshore cég jogi képviselője Seszták volt. A cégcsoport azért került a figyelem középpontjába, mert offshore-üzleteivel 17 milliárdos kárt okozhatott a költségvetésnek, a bírósági eljárás pénzmosás vádjával indult meg még 2007-ben.
  • 2013 februárjában robbant a hír, hogy Seszták egyidejűleg volt tagja az informatikai és a közbeszerzési parlamenti albizottságoknak és az Enternet Invest Zrt. felügyelőbizottságának 2012-ben. Éppen akkor, amikor egy uniós támogatású pályázatból 12,5 milliárd forintot ítéltek meg annak az öt vállalatnak a javára, amelyek részben az Enternet Invest tulajdonában vannak.
  • Az Index idén júniusban számolt be arról, hogy a 2000-es évek elején Seszták – még kisvárdai ügyvédként – mintegy 700 orosz és ukrán tulajdonú cég létrehozásában segédkezett. A politikus által alapított kft.-k többségét néhány év múlva a cégbíróságnak kellett megszüntetnie behajthatatlan köztartozásaik és törvénytelen működésük miatt.
  • Ugyancsak az Index derítette ki, hogy Seszták kisvárdai autószalonjától vásárolt – vissza nem térítendő uniós támogatásból – három olyan cég ingatlant, amelyekből kettő a tárcavezető személyéhez köthető.
  • A Népszabadság a héten írt arról, hogy ügyvédként Seszták megszeghette az ügyvédi etikai szabályzatot. A napilap szerint a tárcavezető 1998-ban lett kültagja a Kisvárdán bejegyzett Nagy és Társa Bt.-nek, ahol státusza 2001-ig fennmaradt. Ezalatt ügyvédként hitelesített több olyan iratot – például társasági szerződés-módosításokat –, amelyen kültagként is aláíróként szerepel. A Haváz Bt. esetében pedig a kültagi viszonyának megszüntetéséről szóló papírt jegyezte ellen saját ügyvédi pecsétjével és aláírásával 2003-ban. Ezzel lényegében saját maga igazolta az általa aláírt iratok hitelességét.
  • Seszták cége Kisvárda központjában vásárolt egy háromszintes irodaházat. Az ingatlanvásárlás tényét nem tették közzé, pedig az épületben az újonnan létrehozott Járási Hivatal nyitotta meg irodáit. A hivatalos közlés szerint a több tízmillió forintot érő irodaház ügyével a politikus érintettsége ellenére is minden rendben van, az új állami szervnek ugyanis semmilyen bérleti díjat nem kell fizetnie a tulajdonosnak. Seszták Miklós kijelentette, hogy elég gazdag ahhoz, hogy ingyen adjon bérbe egy ingatlant.
  • Vagyonbevallása szerint havi jövedelme 3,883 millió forint, kisvárdai és budapesti ingatlanjainak értéke több, mint százmillió, illetve összesen 194 millió forint megtakarítása is van! … Tényleg van mit a tejbe aprítania, megengedheti magának az állammal szembeni “nagyvonalúságot”!

Hát, úgy mutatóban csak ennyi a miniszter “úr” nacionáléjából, a nemlétező nemügyeiből! Ebből meg az avatatlan (és megtévesztett és nemzetellenes és rezsicsökkentést támadó) alak szeme előtt egy simlis vidéki ügyvéd képe bontakozik ki, akit a kisvárdaiak nem azér’ választottak meg három ízben (1998, 2002, 2006) is önkormányzati, osztán meg kétszer (2010, 2014) országgyűlési képviselőjüknek, mert ne tudtak vóna a dógairól (egy 17 ezres településen még a macskák is tegeződnek!), hanem azér’, mert az ő neve után állt a szavazólapon a “Fidesz-KDNP” felirat. Igaz, hogy valószínűleg irigyek rá, utálják mint a szart, a kocsmák mélyén rendszeresen felemlegetik a simlis ügyleteit, de azér’ beikszelték. Mert ők ugyi “elkötelezett jobboldaliak”, akiknek elegük volt a “tolvaj kommenistákból”. (Gratulálok kisvárdai “polgártársaimnak”!)

Szóval tényleg nincs miről írnom, ezért osztán fel is hagyok eme kétségbeesett, reménytelenül szánalmas próbálkozásommal. Már csak azér’ is, nehogy a (ugyancsak nemlétező) Kubatov-listán a nevem után odaírják még azt is, hogy “Simicska-bérenc“!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: Érdemes elolvasni a poszt bevezetőjében megadott linken elérhető cikket! Ebből nem csak az derül ki, hogy miért lett hirtelen oly’ “szakmai” a Magyar Nemzet (és a Hír Tv), hanem az is, hogy Lajos és Viktor egymásnak üzengetnek, Miklós pedig csak az aktuális “pingponglabda”. Meg is érdemli(k)!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Jellemző!

Nem voltak különösebb várakozásaim Tóbiás Józseffel, az MSZP frissiben megválasztott elnökével kapcsolatosan (ugyanígy vagyok a pártjával is esztendők óta). Most kiderült, hogy ő is “pöttyös”, nyakoncsípése után pedig pont ugyanazokkal a kommunikációs fogásokkal élt (pártjával egyetemben), mint az ellenoldali mutyisták szoktak. … Mit mondjak, jellemző! … Mint ahogyan az is, ahogyan a kormánypárti hírorgánumok egyes ügyeket kitálalnak, másokat pedig mélyen elhallgatnak!

Tegnap este, egy kisebb társaságban ücsörögve, arról folyt a tanakodás, hogy vajon meddig tart még ez az özönvíz-szerű esős időszak, s ennek vajh’ minő következményei lesznek. Mivel aznap délután különösen vehemens vihar tört a városra, valakinek eszébe jutott, nem ártana megnézni valamelyik híradóban, hogy mi a helyzet másutt. Mivel a kérdéses időpontban (19.40) csak a “közszolgálati” érhető el, hát arra kattintottunk, s nem is köllött sokáig tudatlanságban maradnunk.

A “Királyi TV” headline-jai között természetesen szerepelt az időjárás kiváltotta országos helyzet is, de mindezt megelőzte a Hiszékeny- és a Tóbiás-ügy alapos “körüljárása”. Nincs is ezzel semmi gond, hiszen ha van “ügy”, akkor a közszolgálat minimuma, hogy azt a nép elé tárják. Jogunk van tudni, mit művelnek azok a személyek, akiket mi a törvényhozásbéli képviseletünkkel bíztunk meg.

A Hiszékeny-ügy lényegét ismertetve az m1 híradója elmondta, a szocialista országgyűlési képviselőt, volt XIII. kerületi alpolgármestert az ügyészség azzal vádolja, hogy a kerületben esztendők óta üresen álló üzlethelység bérleti jogának megadásáért cserébe, közvetítő útján öt millió forint kenőpénzt kért az arra ácsingózó vállalkozótól. Bár a pénz átadása végül nem történt meg, az ügyészség szerint ennek ellenére már ez is bűncselekmény, hiszen a korrupciónak még a kísérlete is büntetendő.

No, eddig az m1 még semmiféle újdonságot nem közölt velünk, de lestük tovább a képernyőt, hátha valamilyen érdemi fejlemény történt az ügyben. Például az, hogy végre a nyilvánosság elé állt a “közvetítő”, s mindenféle bizonyítékokkal igazolta (avagy cáfolta) a vád állításait. De nem. Semmi ilyesmi nem történt. A mintegy öt perces hírblokk elkészítésére az adott okot az m1 stábjának, hogy az angyalföldi polgármesteri hivatal előtt megjelent a Fidelitas öt felháborodott tagja (élükön az elnökkel … ahogy illik!), s kezükben A/4 formátumú, színes, “Korrupció!” feliratú transzparenst lobogtatva tiltakoztak a kerületben folyó visszaélések ellen.

Olcsó poén lenne most azt mondani, hogy én bizony nem láttam egyetlen fidelitászosat sem az onnan pár kilométerrel délebbre lévő, V. kerületi hivatal előtt azért tüntetni, hogy végre a köztudomás birtokába kerüljön a “Rogán-féle Ingatlantágulási Egyenlet” megoldóképlete. Tény ami tény azonban, hogy sem ebben, sem az ötkeres alpolgármester hasonlóan “megmagyarázhatatlan” vagyongyarapodásának ügyében, a Fidesz ifjúsági szervezete nem tette szóvá azt az egyébként jogos társadalmi igényt, miszerint “Az embereknek joguk van tudni, hogy …!“. Tény továbbá az is, hogy az elvileg közszolgálati híradó sem foglalkozott ezzel legalább olyan behatóan, mint Hiszékeny Dezső egyelőre nem bizonyított tettével.

Ezt követte a Tóbiás-ügy. A Híradó, a Magyar Nemzet aznapi cikkére hivatkozva ismertette a tényeket. Eszerint az MSZP nemrég megválasztott elnöke már 2003 óta (családjával együtt) Érden lakik előbb csak mint bérlő, 2009-től pedig mint tulajdonos (Az ingatlant Hagyó Miklóstól, a Főváros volt, szocialista alpolgármesterétől vásárolta meg – egy kis szar Tóbiásra kenve a Hagyó-ügyből!). Ennek ellenére a képviselő úr, a változatlanul nyíregyházi állandó lakcímére hivatkozva, a mai napig felveszi az ez után járó költségtérítést. A képernyők előtt ülők számára az m1 alaposan kidomborította Tóbiás kínos magyarázkodását, melyben a pártelnök az ilyesmin nyakon csípett politikusok szokásos, “kommunikációs paneljeivel” operálva, a “nem is tudom pontosan“-szöveget vette elő, alaposan körberöhögtetve magát, kik között magam is ott vihogtam. A blokk végén persze ott volt a szokásos “vörös farok”: “A Fidesz felszólítja Tóbiás Józsefet, hogy számoljon el a költségtérítéseivel, s amit törvénytelenül vett fel, azt fizesse vissza!“.

Nincsen ezzel semmi gond. Az m1 híradója helyesen járt el, hogy a szintén helyesen cselekvő Magyar Nemzetre hivatkozva, közzé tette a közkasszában való etikátlan kotorászás eme tóbiási esetét. Csakhogy a hírfolyamból valahogy kifelejtődött, hogy ugyanez a Magyar Nemzet vezércikkben követelte (lásd itt!) Seszták Miklós fejlesztési miniszter azonnali távozását, lévén az elmúlt hetekben annyi, korábban elkövetett disznósága került napvilágra, ami tarthatatlanná teszi a helyzetét.

  • Aki nem ismerné a Magyar Nemzet által szóvá tett Seszták-ügyek(!) lényegét, azoknak most leírnám: az esztendőkkel korábban még Kisvárdán, ügyvédként tevékenykedő miniszterről elébb az derült ki, hogy aktívan részt vett úgynevezett fantomcégek alapításában. Ennek során mintegy hétszáz(!), zömmel orosz és ukrán magánszemélyek nevére és ugyanazon néhány kisvárdai címre bejelentett vállalkozás megalapításának jogi ügyleteit intézte, mely cégek osztán mindenféle adófizetés nélkül köddé váltak. Később az derült ki, hogy Seszták – megsértve az ügyvédi etikát – sok esetben önmaga hitelesítette azon vállalkozások okiratait, melyekben maga is tulajdonos volt, néhány ilyen cég pedig off-shore volt (ami a “Fidesz-etika” szerint ugyi maga a legteljesebb fertelem!). Legutóbb pedig az, hogy a mai miniszter, a 2011-ben még veszteséges autókereskedését úgy segítette ki a bajból, hogy három “baráti” vállalkozással (kettő ügyeit ő maga, mint ügyvéd intézte!) “megnyeretett” összesen 30 millió forintnyi uniós pályázatot. Ezek osztán e pénzt (tök’ véletlenül) egytől-egyig arra fordították, hogy tulajdonrészt szerezzenek a Seszták-féle autókereskedés birtokában lévő ingatlanban.

Teljesen egyetértek tehát az m1-gyel, hogy megszellőztette a Tóbiás- és a Hiszékeny-ügyet. Mindegyik közügy, jogunkban áll ismerni a tényeket. Ha a pártelnök etikátlanul kotorászott a közkasszában, fizesse vissza és menjen a csodába. Ha Hiszékeny korrupciós kísérletet tett, állítsák bíróság elé és menjen a rács mögé. Csakhogy baromira jellemző, hogy az m1 “szerkesztési elvei” bizonyos pártpolitikusok hasonló dolgait már nem tekintik közügyeknek, pedig ezekből már akkora rakás tornyosul kies hazánkban, hogy ahhoz képest a Csomolungma csak kisebb vakondtúrásnak látszik! Költségtérítés-ügyben elővehetnénk mondjuk a miskolci Zsiga Marcellt, vagy magát Kövér Lászlót! Utóbbi annak ellenére kap térítést, hogy nyilvánvalóan Budapesten lakik, gépjármű-használati útnyilvántartása szerint pedig évente járja meg a Föld-Hold távolságot oda és vissza. (És akkor még nem is beszéltünk a 2006-10-es ciklus “bajnokáról”, Lázár János jelenlegi Főminiszterről, aki négy év alatt közel 20 milliót markolt fel ilyen címen. Tőle a Maffiapárt soha, egyetlen szóval nem követelt visszafizetést!) Nemde lenne még hová fejlődnie az évente 70 milliárd adóforintot fölemésztő Közszolgálati Médiának?! Sőt, csakis a fejlődésre vagyon már csak lehetősége, hiszen onnan, ahová ez a Nemzeti Adó néhány esztendő alatt eljutott, már csakis felfelé vihet az út (Már megint optimista vagyok, ugyi?!)

Ugyancsak egyetértek a Magyar Nemzettel, hogy a simlizős, nyilvánvalóan “pöttyös” múltú Seszták távozását követeli. Ámde ő az egyetlen oda-nem-való funkcionárius aki 2010 óta úgy az Orbán-kormányon, mint az Orbán-párton belül zavartalanul tevékenykedett és tevékenykedik? Hogy másról ne ejtsek szót: Pintér Sándor (örökös)belügyminiszter! Az rendben van, hogy a Magyar Nemzet teszi a dolgát. Ámde ezen serénykedésének kezdete furcsán egybeesik azzal az időponttal, mióta kitört tényleges tulajdonosa, Simicska Lajos és az Örökös MiniElnök közötti hatalmi harc. Ez is jellemző és nagyon kilóg az a bizonyos “lócipő”!

Amit azonban nem értek, hogy a pártszolgálati sajtó miért üti változatlanul és gőzerővel azt a Cocipártot, melyet a Vezér már esztendőkkel ezelőtt kilóra felvásárolt. Azokat a szocikat, akik a világon semmiféle veszélyt nem jelentenek a Maffia-állampárt hatalmára? Hiszen az országgyűlési “kampány” idején mindent elkövettek, hogy még csak véletlenül se essék szó az Orbanisták számára kínos ügyekről (pl.: Paks-II)! A Vasárnapi Hírek hónapokkal ezelőtti értesülése szerint Mesterházy rendszeresen találkozott és egyeztetett Habony Árpád miniszterelnöki főtanácsadóval … persze titokban. A volt budapesti elnök, Szkinhed Zsóti pedig személyesen állította le az “Egyenlítőblog“-nál a Rogán-ügy tálalását, majd ugyanebben a kérdésben szinte az anyázásig menő vitába keveredett Szigetvári Viktorral, az elvileg szövetséges E-PM kampánymenedzserével. Akkor mire ez a vehemencia? Automatizmus? Megszokás?

Hogy mi folyik itt tulajdonképpen, azt soha(?) nem fogjuk megtudni! … De jellemző!

… és ezt …

szendamondja!

 
A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Indul “Az Ország Gyűlése Mozgalom”!

Bár komoly kétségeim vannak a Mozgalom ellenzéki, illetve társadalmi (pláne tömeges!) támogatottságával kapcsolatosan (lévén “mindkettőt” jól ösmérem), jóakaratú támogatásom jeleként az alábbiakban közzé teszem “Tuareg” ma megjelent felhívását.

Az Ország Gyűlése Mozgalom

Tegnapi Orbánbuktató forgatókönyvemre két fontos reakció volt: bozóttűz gyorsaságú terjedés hihetetlen mennyiségű pozitív visszajelzéssel a Néptől, másrészt pedig a magukat demokratikusnak valló ellenzéki pártok részéről súlyos némaság.


Úgyhogy nem várok, nem várunk senkire, Augusztus 8-án, pénteken délután 4-kor kezdetét veszi Az Ország Gyűlése a Kossuth téren, és mindaddig tart, amíg Orbán Viktor hatalmon van. Jelen írásom egyszerre fölhívás a csatlakozásra, és Az Ország Gyűlése Mozgalom feladatának és működésének leírása. Bevezetésként még annyit: magam nem úgy terveztem, hogy Muszájherkulesként megcsináljam, amit nem nekem kéne, de nem az a típus vagyok, aki kitér egy kihívás elől, legyen az bármekkora. A tömeges pozitív reakció fő motívuma ennyi volt: ne várjunk pártokra, mert ha akarták volna, már megcsinálhattak volna valami hasonlót, de nem tették. Ezt pedig alátámasztotta kínos és általános hallgatásuk: mivel pontosan tudom, hogy a tegnap fölsorolt Alapító Atyák többségének asztalán mindennap ott landol friss írásom, ezért aztán minimum egy informális visszajelzés szükséges lett volna bármelyiküktől, hogy megpróbálják. Úgyhogy elindulunk, aztán ha a Nép összegyűlik nálunk, akkor úgysem lesz más lehetősége a pártjainknak, mint csatlakozni, és mi örömmel fogjuk várni Őket.

Az Ország Gyűlése Mozgalomnak kezdete van, de vége nincs: addig tart, amíg Orbán Viktor Magyarország vezetője, mindegy épp milyen minőségben teszi ezt. Békések vagyunk, az erőszakot elutasítjuk, és a jelenleg hatályban lévő törvények betartásával járunk el. A Mi sorsunk egyben lakmuszpapír is lesz: a mai jogszabályi környezet keretei között mindazt megtehetjük törvényesen, amit meg fogunk tenni: tarthatunk folyamatos, napi 24 órás, bármeddig tartó demonstrációt bármely közterületen. Van tapasztalatom tüntetések szervezésében, használni is fogom, tudom mit tehetünk és mit nem, tudom hogy kell ilyesmit úgy megcsinálni, hogy ne adjunk jogszerű fölhatalmazást adminisztratív eszközök ellenünk való alkalmazására. Ha mégis ilyesmire kerül sor, onnantól tettekben nyilvánul meg, hogy Magyarország diktatúra: mivel eszközünk a tömeg és a mindent dokumentáló nyilvánosság, ezért az ilyen jellegű esetleges hatalmi beavatkozások a szükséges válaszlépéseket vonják majd magukkal.

Gandhi példáját követjük: egyszerűen eltántoríthatatlanok vagyunk, pofonra nem reagálunk pofonnal, erőszakra erőszakkal: csak vagyunk, de mindaddig vagyunk, amíg Ők vannak. Látom, hogy mekkora az a tömeg, amelyik alig várja hogy tehessen legalább valamit, aminek értelme is van. Csatlakozni szeretnének, ki szeretnék venni a részüket a demokrácia helyreállításából, de nincs hova menniük akaratukat megmutatni. Augusztus 8-tól pedig lesz hová menniük: hozzánk. A célunk ennyi: kikényszeríteni a tömeg és a nyilvánosság erejével választások kiírását, elősegíteni, hogy azon az Orbánnal szemben fölsorakozó ellenzék 2/3-os győzelmet arasson – a mai választási törvények szerint ez könnyebb, mint korábban, tehát használjuk a Fidesz ellen a saját fegyverüket. Nem válunk Párttá, nem támogatunk egyetlen Pártot sem, csak egy Célt, és azokat, akik célunk maradéktalan megvalósítását vállalják. Célunk ennyi: a 2010-es Alkotmányos Rend visszaállítása: az akkori Alkotmány és választási jogszabályok változtatásmentes hatálybeléptetése, és ezen szabályok bármikori újraírásának 50%-os részvételű népszavazáshoz kötése. Ezek elérése után a Parlament föloszlatja magát és kiírja az immár demokratikus választást, ahol már a Pártok saját programjaikkal, önállóan vesznek részt, a mi feladatunk pedig véget ér.

Aki ennél kevesebbet, vagy többet akar, azt nem támogatjuk: részérdekek képviseletében, egy kicsit így, egy kicsit úgy politikai játszmákban nem leszünk partnerek. A demonstrációt magam jelentem be, magánszemélyként, nem alapítunk szervezetet, elkerülve ezzel a hatósági játszmázásokat. Egy demonstráción azok vehetnek részt, akik annak céljával egyetértenek: a provokátorokat, a céljainkat maradéktalanul fölvállalni nem tudókat a demonstrációról békésen, törvényes eszközökkel eltávolítjuk. Várunk minden olyan embert, szervezetet, pártot, bármit, akik célunkkal egyetértenek, ha máshogy nem megy, majd terepen, élőben összehozzuk az ellenzék azon minimálkonszenzusát, mely Orbán elűzésének feltétele. Élő, pezsgő környezetet teremtünk, és rugalmasak leszünk: a manipulációkat, vegzatúrákat hideg fejjel, ám határozottan kezeljük, a tömeg nem azért teremtődik meg, hogy azt más célokra megpróbálják fölhasználni.

Demokraták vagyunk, és ezt még akkor sem felejtjük el, ha épp profi szervezetet építünk. Mind a vezetés változtathatósága, mind az átláthatóság terén a lehetséges maximumot nyújtjuk tekintettel a működőképesség töretlen megőrzésére is. Ennek megfelelően minden hónap utolsó napján titkos szavazást tartunk a Mozgalom vezetőjéről. Szavazni azok szavazhatnak, akik a legaktívabb szereplői a Mozgalomnak, és mivel állandó demonstrációként működünk ezért ezt nem nehéz megítélni. Az állandóságot azok fogják leginkább képviselni, akik az éjszakát is a demonstráción töltik, és ehhez az alaptömeghez csatlakoznak napközben mindazok, akik jelenlétükkel akarják emelni erőnket, akár ha egy órára is. Akik adott hónapban legalább három éjszakát a Demonstráción töltöttek, azok vesznek részt a vezetőről szóló titkos szavazáson.

Amit teszünk, az nem játék, és nem színház, aki csatlakozik, annak tudnia kell mit vállal: utánanyúlhatnak a munkahelyén, kaphat finom fenyegetéseket, jelen állapot szerint ennél többet nem, de ennyit minden bizonnyal. Minél többen leszünk, annál nagyobb lesz ugyanakkor az egyén védettsége: minden hatalomnak van egy véges kapacitása, tízezer embernek már nem lehet utánanyúlni. Persze az eleje lesz a legnehezebb: szervesen fogjuk fölépíteni Az Ország Gyűlését, az elején kevesen, de kitartásunk megmutatásával egyre többen leszünk majd. Minél többen kezdünk, annál jobb, de a Mozgalom igazi ereje a tántoríthatatlan kitartásban van. Szükségünk lesz emberekre, eszközökre, pénzre, mindegyik erőforrásunkat a lehető legátláthatóbb módon fogjuk használni, mindenki megtalálhatja a részvétel neki megfelelő módját. A toborzás jelenleg egy zárt Fészbuk Csoportban folyik, ahová csak személyesen lehet jelentkezni, de annak tudatában, hogy a résztvevők nevei nyilvánosak, csak a megbeszélések nem. Az Ország Gyűlése Mozgalom a Bátrak Gyülekezete. Ha velünk tartasz, jelentkezz a csoportunkba ITT.

Demokraták, gyülekező!

Megjegyzés: A “szendamondja” csatlakozik és támogat!


Albán légvédelem

Orbán beült a Posványosba és nyíltan kimondta: ő egy fasiszta diktatúrát akar megvalósítani! Felbocsátotta tehát az egyik szokásos “drónját”, s most azt lesi: reagál-e rá a “légvédelem”. Nem fog reagálni, mert nincs is. … Csak amolyan “albán-típusú”!

Nem tudom, mire ez a nagy háborgás? Nem vagyunk mi tenger! Igen, Orbán Tusnádfürdőn nyíltan kimondta: végső célja, hogy Magyarországon fasiszta diktatúrát vezessen be. Most persze sokan az öklüket rázzák (a fotelban ülve!) és azt mondják, hogy pfuj és hogy ez hihetetlen. Pedig nem az. Orbán ezt már többször elmondta, csak most már úgy, hogy a leghülyébbek is megértsék!

Vannak persze a “leg”-nél is hülyébbek, akik még ennek ellenére sem akarnak hinni sem a szemüknek, sem a fülüknek. Fejüket a homokba dugva azt mantrázzák, hogy túlzás az Orbán-rendszert diktatúrának nevezni (hiszen: … és itt valami ostoba magyarázkodás kezdődik.), fasisztának pedig még méltatlan is (hiszen: … és itt valami műfelháborodott, álmorális ejnye-bejnye lenne olvasható.).

Csakis az ilyenek kedvéért most tömören összefoglalnám a Posványosi Fertelem vonatkozó részeit:

  • A 2008-as nyugati pénzügyi válság ugyanolyan jelentőségű változást indított el, mint ami az első és második világháború után, illetve 1990-ben zajlott le, csak nem annyira volt egyértelmű az emberek számára, hogy másnaptól gyökeresen megváltozott világban fognak élni.
  • A világban versenyfutás van annak az államnak a kitalálásáért, amely leginkább képes egy nemzetet sikeressé tenni. Ma a világ azokat a rendszereket próbálja megérteni, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, talán nem is demokráciák, és mégis sikeresek, az elemzések “sztárjai”. (Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország … kimaradt Azerbajdzsán, Kazahsztán és Türkménia! … csak nehogy “gáz” legyen belőle!)
  • Megpróbáljuk megtalálni a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva azt a közösségszervezési formát, azt az új magyar államot, amely képes arra, hogy a mi közösségünket évtizedes távlatban versenyképessé tegye a nagy világ-versenyfutásban.
  • A liberális társadalomszervezési elvekkel, módszerekkel szakítani kell, lévén a korábbi liberális magyar állam nem védte meg a közösségi vagyont, nem kötelezte a mindenkori kormányt, hogy ismerje el a világban élő magyaroknak a magyar nemzethez való tartozását, nem védte meg az országot az eladósodottságtól, a családokat pedig az “adósrabszolgaságtól”.
  • A válságra adott magyar válasz az, hogy a nemzetállam, a jóléti állam és a liberális állam után a munkaalapú állam korszakának kell következnie, s a polgárok most azt várják a magyar vezetőktől, hogy dolgozzák ki azt az új államszerveződést, amely a liberális államszerveződés korszaka után – a kereszténységet, szabadságot, az emberi jogokat tiszteletben tartva – ismét versenyképessé teszi a magyar közösséget.
  • Ami pedig az emberi jogokat illeti, Orbán kijelentette: nem osztja az amerikai külpolitika irányvonalát, miszerint az emberi jogok terjesztése a feladat. Úgy látja: Magyarországnak azt a célt kell kitűznie, hogy a világ minden jelentős szereplője abban legyen érdekelt, hogy “sikeresek legyünk”, ő ezt tekinti nemzeti külpolitikának. Mint mondta, emberi jogi tételek felmondása helyett konkrét, gyakorlati, relációközpontú együttműködéseket kell kialakítani.

Aki nem bízik bennem, az elolvashatja a beszéd teljes (MTI-alapú) összefoglalóját itt! Majd hogy ezt megtette, javaslom: kattintson ide is, és olvassa el az ott található idézeteket, melyeket a 444.hu válogatott össze okulásul! Mindezek után pedig hasonlítsa mán’ össze a két tartalmat, s vizsgálja meg: igazam van-e abban, hogy Orbán elképzelt Szebb Jövője egy (fél)ázsiai-típusú, nettó fasiszta diktatúra?!

orban_konyv

Tisztában vagyok vele, hogy eme egyértelmű kijelentések és nyilvánvaló párhuzamok ellenére, sokan fogják azt állítani, hogy az Orbánnal szembeni “elvakult gyűlöletem” okán csúsztatok, hazudozok, illetve túlzásokba esem, szükségtelen pánikot igyekszem kelteni. Nos, róluk az a véleményem, hogy vagy pontagyú orbánhívők, amorális orbánbérencek, vagy pedig ostoba, weimarista álértelmiségiek. Éperkölcsű, művelt és tájékozott ember az orbáni tervekre ugyanis semmiféle más minősítést nem alkalmazhat, mint amit a fentebbi bekezdés utolsó sorában írtam. Mindenki más egyszerűen méltatlan az “ember” megnevezésre. Esetükben vagy csak “szubhumán proteinzacskók”-ról, vagy az őket bekebelezni kívánó bálnát még csak fel sem ismerő, félvak “krill-rákocskák”-ról beszélhetünk.

Ámde tegyük fel, hogy azoknak van igazuk, akik szerint nem köll komolyan venni Orbán tusnádfürdői fejtegetéseit. Azok csak egyfajta “drónok”, melyeket a Csúti Dúcse csak azért bocsátott fel, hogy lássa: miként reagál rájuk a Társadalom és az Ellenzék “légvédelme”. Hát akkor nézzük csak ezeket a reakciókat, legelébb is a magát demokatikusnak nevező Ellenzék részéről! A Cocik szerint Orbán eme beszédével “kilépett az európai és a magyar(???) polgári demokráciák értékrendjéből“. A Liberálisok szerint Orbán “megtagadta mindazt, amiért egykoron harcba szállt és politikai szerepet vállalt, megtagadta önmagát(???)“. A Lömpikék szerint Orbán fejtegetéseivel “akár egyet is lehetne érteni(???), arról ugyanakkor elfelejtett beszélni, hogy az általa vezetett Fidesz – az SZDSZ-szel szövetségben – az egyik fő felelőse, hogy 1989 után Magyarországon liberális demokrácia alakult ki“. Az E-PM úgy vélte, hogy Orbán csak “Putyint majmolja“, beszédével pedig “nem a liberális demokráciának, hanem magának a demokráciának áldozott le“. A DK szóvivője pedig úgy nyilatkozott, hogy Orbán számára tehát a szabadságra épülő demokráciával szemben “egy fasiszta, szabadságot lebontó államszervezés” a követendő példa, amelyből pedig kiderül, hogy ő “sajnos vagy elmeháborodott, és/vagy hazaáruló“.

Reagált tehát a “légvédelem”, de az szokás szerint csak amolyan “albán-típusú” volt (aki nem ismeri a vonatkozó viccet, az a poszt végén elolvashatja!). Az MSZP szokás szerint közmondásokkal válaszolt, az LMP bagatellizált, a Liberálisok erkölcsileg ejnye-bejnyéztek. A teljes igazság kimondására persze csakis az E-PM és a DK vállalkozott. Ámde történt ezen kívül valami? Azon kívül, hogy nyaralójukból kirángatott szócipelők rosszkedvűen belenyilatkoztak valamiket (lózungokat, viccelődéseket, nahátokat/cöcöcö-ket, dühödt ökölrázásokat) a nagymagyar sötétségbe, osztán uzsgyi vissza a légkondis lakba, mert nyár is van, meleg is van, szabin is vagyunk, meg majd elintézzük mink eztetet ősszel a (fasiszták és nácik uralta!) Országgyűlésben?

Hát ennyire nem veszik észre, hogy itten mire megy ki már a játék? Hát ennyire nem fogják fel, hogy Orbán már régóta letesztelte őket (is, meg a Társadalmat is), s ma már a totális uralma, a Fasiszta Állam kialakításának egyetlen akadályát csakis a (“norvégbűnöző”) civil szervezetekben látja?

A kormányfő szerint a norvég alappal kapcsolatos ügy is felszínre hozta azt, hogy egyes, a nyilvánosságban rendszeresen szereplő magyarországi civilek esetében “külföldiek által fizetett politikai aktivistákkal van dolgunk”, akik külföldi érdekeket próbálnak érvényesíteni Magyarországon. Ezt világossá kell tenni a magyar állam újjászervezése során – hangsúlyozta a miniszterelnök a bálványosi szabadegyetemen. Hozzátette: ezért nagyon helyes, hogy megalakult a magyar parlamentben egy olyan bizottság, amely a külföldi befolyásszerzésnek a folyamatos figyelésével, nyilvántartásával és nyilvánosságra hozatalával foglalkozik. (Forrás: kormany.hu)

Hát ennyire nem veszik tudomásul, hogy itt már az ő bőrükről van szó, s ha már minket (társadalom) alaposan leszarnak, legalább a saját, jólfelfogott érdekükben riadót fújjanak, akiket csak lehet, ki vigyenek az utcákra és tüntessenek, lázítsanak, bojkottáljanak, nyilatkozzanak, kiabáljanak napi negyvennyolc órán át?! Hát ennyire weimarista hülyék ők, vagy ennyire orbánbérencek?

Néhány év múlva, amikor ezek a hölgyek és urak, közvetlenül a hazaárulási perük után, együtt zötykölődnek majd a marhavagonban a Gánti Átnevelőtábor felé, még mindig azon fognak vitatkozni, hogy ez most komoly-e, meg hogy ki is a hibás. Mi meg mehetünk karlengetni és tapsikolni!

… és ezt …

szendamondja!

És akkor a vicc: “Mi az? Egyenruhás emberke áll Tirana egyik háztetőjén és öklét rázza az ég felé. Ez az albán légvédelem! És amikor mindkét öklét rázza? Az a megerősített albán légvédelem!


Egy tanulságos beszélgetés

Tanulságos beszélgetés fültanúja voltam tegnap délután egy kocsmában. A szomszédos asztalnál három, középkorúnál idősebb úr ült és a felsőoktatási felvételikkel kapcsolatosan aznap nyilvánosságra került adatokról értekeztek.

Nyugdíjas: Szegény unokám reggel sírva hívott fel, hogy nem sikerült a felvételije, mert az Eötvösön olyan magasra rakták a mércét, ami egyszerűen teljesíthetetlen volt. Pedig nagyon szeretett volna pszichológus lenni!
Autószerelő: Miért nem tanult jobban? Akkor most nem kellene sírnia.
Ny.: Tanult ő rendesen. Úgy készült a felvételire, hogy szinte odapókhálósodott a könyveihez. Ámde a vizsgán olyan kérdésekkel is találkozott, amikről még csak nem is hallott abban a vidéki gimnáziumban, ahol eddig koptatta a padot! Hát hogy lehet ezt csinálni?
Tanár: Azért rakták olyan magasra a lécet Orbánék, hogy csak nagyon kevesek tudják átvinni. A te unokádnak az ELTE pszichológia szakához 439 pontot kellett volna teljesíteni. A szomszédom fiának azonban, aki Debrecenbe jelentkezett programtervező informatikusnak, már elég volt 292 pont is. Ez pedig azt jelenti, hogy ha valaki pszichológus akart lenni, akkor majdnem jeles szinten kellett teljesítenie, míg a programtervezőnél elegendő volt a közepesnél rosszabbra értékelhető, hozott tudás is.
Ny.: De hát ez igazságtalan! Nem lehet pszichológus egy güzü módra tanuló szorgalmas kölökből de lehet informatikus egy lábát lógató lustából? Az egyiknek lehet diplomája, mert úgy mond jól jelentkezett, a másiknak meg nem, mert rosszul?!
T.: A jelenlegi szisztéma szerint ez így van.
A.: De azért arra a pszichológia szakra is bejutott valaki. Ugye?
T.: Be. Azok a diákok, akik valamelyik, jóval magasabb hozott pontszámot adó elit-gimnáziumokban tanultak és olyan szüleik vannak, akik képesek voltak finanszírozni a méregdrága magánórákat is. Bizonyos szakoknál jövedelem kérdése volt az egész és nem a szorgalomé. Vagy nem csak azé.
Ny.: Ez így igaz! Fiamék négyen élnek havi 250 ezerből. Örülnek, hogy nem kopik fel az álluk. Hogyan telt volna nekik még különórákra is?! … Régebben azért nem volt ilyesmi. Jobb is, igazságosabb is volt.
A.: Aha! Ellébuskázot az ifjonc valamelyik egyetemen kommunikáció, vagy könyv- és ruhatár-szakosként, aztán hogy az állam milliókat költött rá, a diploma átvétele után rögtön mehetett a munkanélküli segélyért. Ez volt a helyzet a szocik idején és ezzel tényleg csinálni kellett már valamit.
T.: Csak részben van igazad. Tény, hogy úgy 2005-től kezdve emelkedni kezdett a pályakezdő diplomások munkanélküliségi rátája és az is tény, hogy sokuk esetében azért, mert “értéktelen” volt a végzettségük. Ámde ez az Orbánék által még 1999-ben bevezetett tömegképzési rendszer eredménye volt.
A.: Hogyhogy?
T.: Az első Orbán-kormány ugyanis akkor azt mondta az egyetemeknek és a főiskoláknak, hogy mostantól fogva annyi pénzt kaptok, ahány hallgatótok van. Ennek az lett a következménye, hogy már csak azt a jelöltet nem vették fel, aki még a nevét sem tudta leírni. Ezen kívül mindenféle kamu-szakokat vezettek be (a szegedi egyetemen például ezért lehetett újságíró szak, ahol meg ez a felfuvalkodott hólyag Havas Henrik volt a “Tanár úr”! – még most is röhögnöm kell!). A vidéki főiskolák meg szakmányban kezdtek egyetemeket csinálni magukból (mert így magasabb volt a normatíva), de a “szakjaikat” csak vendégtanárok behívásával tudták elindítani. Később ezeket az oktatókat nevezték el InterCity-professzoroknak, mert egyszerre több helyen is tanítottak, s ide-oda ingáztak az országban. …
Ny.: Igen, erre én is emlékszem. Jót is nevettem a tituluson, mert annyira találó volt.
T.: … Ámde ezeken a “szakokon” így valódi tudást adó képzés nem folyhatott, s amikor a frissdiplomás kikerült a munkaerőpiacra, rögtön kiderült, hogy használhatatlan. Egy-két éven belül a munkáltatóknál már meg is volt az ilyen intézmények fekete-listája. Ha ezekről jelentkezett náluk valaki, még a pályázatát sem olvasták el.
A.: Akkor te is elismered, hogy az államnak lépnie kellett valami.
T.: Persze, csak nem így. Orbánék ma azt csinálják, hogy ráböknek egyes szakokra és kijelentik: ez “nemzetgazdaságilag hasznos”, az meg “haszontalan”. Honnan tudják? Honnan tudják, hogy öt év múlva hány villamos-, vagy gépészmérnökre van szükség, amikor éppen most hullámzik végig az országon egy általános gyárbezárás? Honnan tudnák pont ők, akik még két hónapra sem látnak előre, s ezért még nem volt olyan költségvetési törvényük, amelyet ne kellett volna évente legalább hatszor átírni? Netalán belekből jósolják meg? Vagy megkérdezik a Felsőoktatási Tanácsba beerőltetett Parragh elvtársat? Aki csak egy ócska bürokrata, akinek a seggéhez annak ellenére nőtt hozzá a kamarai elnöki szék, hogy még a saját vállalkozását sem volt képes menedzselni? Nohiszen!
A.: De valamit akkor is tenni kéne!
T.: Igen. Azt a rendszert bevezetni, amit még Gyurcsányék találtak ki. Mindenki fel van véve, aki képes teljesíteni egy előre (és nem utólag, önkényesen) meghatározott szintet és az első két félév ingyenes. Aztán pedig aki jól tanul, az továbbra sem fizet (mindaddig, amíg jól tanul!), a lustábbja meg perkálja le a díjat (mindaddig, amíg lusta!). A kamuflázsos InterCity-szakokat meg bezárni!
Ny.: És ebből miért nem lett semmi?
T.: Mert Orbánék, a hírhedt cociális népszavazgatáson levoksoltatták a sok hülye bunkót, akik egyetemet még fényképről sem láttak soha, hogy ez tilos és pfuj! Most meg pont ők vezetik be a tandíjas rendszert de úgy, hogy ez már nem elit-, hanem dzsentriképzés csupán!
A.: Én is megszavaztam …
T.: Gratulálok!
A.: … de csak azért, mert …
T.: Mert halvány fogalmad sem volt a dologról.
A.: … mert ha most, így utólag belegondolok, az rohadt sok pénzbe került volna! Hát nincs ennyi lóvénk!
Ny.: De a botlábú focistáinknak stadionokra van?! Közműcégek meg bankok vásárlására van?! Csak az én Valikám pszichológussá való kiképzésére nincs?! Hogy az a jóbüdös … !
T.: A világ legostobább országa, amelyik az oktatáson spórol, hiszen ezzel a saját jövőjét teszi tönkre! Inkább az iskolák, gimnáziumok, egyetemek ablakain dobáljuk ki azokat a milliárdokat, amikkel most vidéki gázszerelők, meg majd Putyin cár zsebeit tömködjük! Lehet, hogy száz felvett közül húsz kutyaütő lesz (őket ki kell rúgni!), hetvennyolc meg átlagos. De talán lesz közöttük kettő, akik az évszázad legnagyobb elméi, akik kazalnyi pénzt kereshetnek majd nekünk nem csak azzal, hogy kutatnak és feltalálnak, hanem azzal is, hogy újabb zseniket nevelnek ki. Nekünk!
A.: De akkor is kell valamiféle kontroll! Nem?
T.: Dehogynem. Ámde úgy, ahogyan ezt anno Hiller elképzelte. Az intézményen belül, hozzáértő oktatók által, a tudás, a szorgalom, a tehetség és a fejlődőképesség alapján. Nem pedig egy elhízott focista, aki az eléje tolt papírra kriksz-krakszol aszerint, hogy éppen mennyire van begyógyszerezve!

A beszélgetés további részeit már nem hallottam, lévén a távozás hímes mezejére köllött lépnem. Baktatás közben azonban megállapítottam: tökéletesen egyetértek a “Tanár” minden szavával. Különösen az utolsó néhány mondatával.

… és ezt …

szendamondja!


Orbán bűzlik

Orbánt nem fogadják a Fehér Házban. Orbán nem akar vitatkozni a Georgetown Egyetemen. Orbán ezért októberben kihagyja Washingtont és csak New Yorkba, illetve Los Angelesbe utazik. Orbán bűzlik!

Ötödik esztendeje erőlködik Orbán adminisztrációja azon, hogy az Örökös MiniElnök végre eltölthessen néhány percet az Ovális Irodában. Persze csakis azért, hogy az erről készült egyetlen protokollfotó ezernyi másolatát kitetethesse a pártszolgálati sajtóorgánumok címlapjaitól kezdve a saját, pottyantós kerti budijának faláig. Csakis azért, hogy a Világ Leghatalmasabb emberének emígyen dokumentált jelenlétével “Valakit” faragjanak a Senkiből, “Nemzetközi Politikai Tényezőt“, azaz “Tekintélyes Államférfit” egy karikalábú, elpocakosodott Vidéki Bunkóból, egy a Balkán északi csücskén pöffeszkedő Káeurópai Diktátorocskából. Csakis azért, hogy osztán a találkozót követő, kizárólag orbanisztáni sajtófirkászoknak tartott “tájékoztatóján” (kérdezni tilos!) nagy mellényű nyilatkozatokat böföghessen ki magából (“Elmondtam az Elnöknek, hogy …“, “Az Elnök egyetértett velem abban, hogy …“, “Az Elnök érdeklődve fogadta javaslataimat arról, hogy …“), amelyeknek kilencven százaléka természetesen nettó hazugság lesz, de erről a Köz nagy része nem fog tudomást szerezni.

Ötödik esztendeje erőlködik ezen Orbán adminisztrációja, de a Cél egyre távolabb kerül. Egyre távolabb, mert a fentebb soroltakkal a Fehér Házban is tisztában vannak. Mert tisztában vannak azzal, hogy ki is ez a Mr. Orban és nem akarnak az elnöki irodában ilyen alakot látni. Nem akarnak egy olyan ipsét oda beengedni, aki felteszi a lábát az asztalra, aki a terítő sarkába fújja az orrát és aki ráadásul még bűzlik is!

Mert Orbán bűzlik! Körüllengi őt a “Keleti Szél“. Amelynek számos összetevője egy olyan odőrré áll össze, amelytől egy demokratikus jogállam politikusa egyszerűen hányingert kap. A diplomáciai “vegyelemzők” azonosíthatják benne az azeri diktátor, Alijev “illatát”, mely sajátosan keveredik az álmában baltával legyilkolt örmény tiszt vérének szagával. Ott van benne a kazah “Szultán” és türkmén kollégája, “Gurulbagoly” “demokratikus dezodorjának” félreismerhetetlen aromája. Nem is beszélve a közismert “Putyin-parfüm“-ről, melynek legújabb összetevője a két alapelemből (ukrán puskapor és maláj gép roncsai között oszladozó holland hullák) álló “Imperiál“, ezt pedig harmonikusan egészíti ki a “Déli Áramlat“, meg a titkos “Paks Dva“, bár utóbbi erősen radio- és mutyiaktív. Nyomokban kimutatható még némi iráni “Szakáll-szag” is, ámde ami a leginkább érzékelhető, az nem más, mint a “Horthy-naftalin“! Ennek avas “illata” annyira átható, hogy ép erkölcsű ember már néhány másodperc után is öklendezni kezd tőle.

Orbán tehát bűzlik, de nem csak ezért nem megy Washingtonba. Fogadná őt ugyan a White House-ban a helyettes államtitkár, de egy kormányfő számára ez a rang (ilyesmiből ő idehaza futószalagon gyártott vagy százat!) alig valamivel több, mint a vécésnénié, tehát megalázó (annak is szánták!). A másik ok pedig az, hogy nem sikerült “elfogadható körülményeket” biztosítani a georgetown-i egyetemen tartandó “előadásához”. Az intézmény vezetői ugyanis képtelenek voltak felfogni: ahol Orbán beszél ott Kuss és Taps van, nem pedig Kérdezősködés!

Ötödik esztendeje tartó sikertelenség! Orbán hiába vágyakozik (és bűzlik) kitartóan, szorgalmasan, a Maffia mafla beosztottai egyszerűen impotensek! Martonyi már megkapta a büntijét. Úgy lett kirúgva (az egész külügyi sleppjével együtt!), hogy a lába nem érte a földet. De nem kerülheti el sorsát az Egyesült Államokban több, mint 4 milliárd magyar közforintból létesített és bejegyzett “Friends of Hungary” nevű lobby-szervezet élére állított Fellegi Tamás sem. “Egy kisebb stadion árát pazaroltam rád, te barom! És csak ennyire vagy képes?!” – ordítja majd a Vezér, és a begyógyszerezettségtől függően “selyemzsinór”, vagy “betoncsizma” lesz a delikvens jutalma.

Öt esztendő, de a remény nincs feladva! Orbán nem az az ember, aki ha elhatároz valamit, azt meg ne valósíttatná! Majd az új külügyi apparátus! No, az majd kibulizza neki a dolgot. Hiszen annak élén a roppant tehetséges Szíjjártó Péter áll, aki nem csak azokat a fasza biziniszeket hozta tető alá Keleten, de még arra is képes volt, hogy római nagykövetet csináljon a vérnáci publicista (és sci-fi író) S.S. Péterből. Majd ő szerez az amcsiknak olyan gázálarcot, amitől ibolyának fogják szimmantani még a pöcegödör tetején úszkáló leggusztustalanabb darabot is!

Addig is Orbán elmegy “nyújorkba” meg “losziba”, s vigasztalódik az emigráns nyilasok elaggott társaságával. Kedélyes beszélgetés igaz magyarok között … angolul!

… és ezt …

szendamondja!


Miért nem sikerül(t)?

Két dolgon morfondíroztam ma reggel. Az egyik Kaltenbach Jenő cikke, amelyik tegnap jelent meg a Népszabadságban, a másik pedig a HVG oldalára most kikerült írás, amely a Szabadság téri Szégyenmű “alkotójának”, Párkányi Raab Péternek a Heti Válaszban közölt nyilatkozatát taglalja. Lehet, hogy fura, de a kettő összefügg.

A negyedik autokrácia című írásában Kaltenbach azt próbálta kideríteni, hogy a putyini módszerekkel operáló, orbanista demokratúra vajon egy úttévesztés eredménye, esetleg egy tudatos politikai törekvés, megtévesztés terméke, avagy a társadalom pszichés beállítódottságának egyenes és elkerülhetetlen következménye. A kitűnő jogász-politikus szerint mindhárom tényező érvényesül, bár ha a súlyozottságot vesszük figyelembe, akkor a sorrend inkább fordított.

Kaltenbach úgy vélte, a mára dugába dőlt Rendszerváltás egy alapvető tévedéssel indult. Anno ugyanis mindenki elhitte, hogy a társadalom alkalmas (“érett”) a nyugati típusú demokráciák játékszabályainak befogadására és betartására. Egy olyan szisztéma kiépítésére, melyben az egyéni teljesítményen múlik a boldogulás, nem pedig a korrupción és a nepotizmuson. Amelyben világos és átlátható szabályok érvényesülnek, ahol olyan Jogrend létezik, mely megvédi a gyengét az erőstől, a polgárt a hatalomtól. Ez a tévhit, minden létező tapasztalat ellenére, a mai napig is tartja magát mindkét “oldalon”, s a különbség mindössze annyi, hogy más-más magyarázatok születnek a nyilvánvaló hiányra (lásd a fentebb megadott első link alatt!).

A valóság azonban – legalább is a szerző szerint – az, hogy a legalapvetőbb ok a társadalom kollektív tudatába rögzült “tapasztalat”, melyet az elmúlt 150 esztendő három, hosszú időn keresztül egzisztáló uralmi rendszere vésett be. Ezek pedig nem mások, mint a Habsburg-, a Horthy- és a Kádár-féle rendszerek. Valamennyiük közös tulajdonsága, hogy erőszakos úton jöttek létre, mindegyikük a diktatúra eszközeit többé-kevésbé nyíltan alkalmazó áldemokráciák voltak, melyekben (változó mértékben és “összetételben”) a korrupció és a nepotizmus érvényesült. Közös ismérvük azonban az is, hogy képesek voltak a konszolidációra (lásd: “boldog békeidők”, “nyugalom”, “rend”, “jólét”), de az is, hogy valamennyien egy-egy katasztrófába döntötték az országot: a Monarchia és Horthy háborúba, Kádár rendszere pedig gazdasági csődbe. Ebből következik, hogy az előbbi kettőt követő korszak káoszát a kollektív tudat a demokratikus kísérletek számlájára írja, azaz a társadalom számára a nyugatos(nak vélt) jogállam rossz tapasztalat, taszító opció.

Ez az, amit a Rendszerváltást “levezénylő elit” annak idején nem vett számításba. Akárcsak a társadalom (lévén abból származtak), maguk is elhitték: elegendő kijelenteni, hogy itten mától fogva demokrácia és kapitalizmus vagyon, s ettől szinte automatikusan(!) beindul egy olyan folyamat, mely rövid időn belül létre hozza “A Nyugat” megállapodott, kényelmes, polgári jólétét. Az elképzelésből azonban kimaradt a legfontosabb tényező. Az, hogy Jólét nem létezik (szorgalmas munka és) Demokratikus Jogállam nélkül. Ez meg nem létezik olyan Elit nélkül, mely a lutheránus tisztesség elvein felnevelkedve nem engedi maga felé hajlani a közkasszába bele markolni vágyó kezét (lásd még: korrupció, nepotizmus!). Ilyen elit pedig nem létezik olyan Társadalom nélkül, amelyik tisztában van a jogaival (és a kötelezettségeivel is!), amelyik a Politikát nem “úri huncutságnak”, a Politikust pedig nem a Vezérének/Felettesének, hanem az Alkalmazottjának tekinti. Azaz odafigyel az eseményekre, tehát van Polgári Öntudata. A polgári öntudat azonban olyan, mint az a híres “angol gyep”, melynek “titka”: naponta locsolni, gyakorta nyírni … és háromszáz esztendő!

No ez az, ami kimaradt minálunk! A “locsolás”, a “nyírás”, meg a “háromszázév”. Helyette volt a magát úrinak, konzervatívnak és kereszténynek nevező, dzsentrikké silányult elit diktatórikus “szarka-uralma”, a népnek a közügyektől való távol tartása, azaz a polgárosodásnak még csak a lehetőségétől is való elzárása, a tekintélyelv erőszakos bevésése az agyakba (karhatalmi és egyházi segedelemmel!). Az Ócska Elit pocsék működése miatt sorozatban bekövetkező Katasztrófákat pedig a történelmi tények tudatos eltorzításával (lásd: “vérzivataros, dicső múltunk”), a felelősség áthárításával (lásd: “külső és belső ellenségek aknamunkája”), a kisebbségi komplexus gerjesztésével (lásd: “a hatalmasabbak által elnyomott kicsiny nép”), no meg ennek antagóniájaként, vészszelepeként a nemzeti büszkeség ajnározása (lásd: “ezeréves államiság és – csak a nemeseknek! – alkotmányosság”, illetve “a világ legtehetségesebb, legszorgalmasabb nemzete”).

Hát erre a sívóhomokra akart Nyugatos Államot alapítani egy teljesen alkalmatlan társadalom által “kitermelt”, szokásosan teljesen alkalmatlan elit! Régi módszerek új divat szerint! Ami körülbelül úgy néz ki, hogy rajta vagyon ugyan a modern kacagány (a méregdrága Boss-öltöny), de oldalán már nem kard, hanem a mobiltelefon tokja (no meg az árcédula) lóg. Kezében nem fokost, hanem Mercedes/Audi/BMW-kulcsot ráz. Az obskúrus babonaságokat (meg a vezérseggnyalás alapelveit) mai napig terjesztő templomokban pedig nem zsoltáros könyvből olvassa az aznapra rendelt énekeket, hanem tablettről. (Hja, kérem! Követni köll a Világot, ha nem is szívesen!)

De ugyanerre alapoz az Orbán-rendszer is! Felsőbbrendűségi érzéssel ellensúlyozott kisebbségi komplexus, a tekintélytisztelettel átitatott szabadságszeretet, a konzervativizmusból “eredő” innovativitás, a “felülről” várandó “megoldások” alkalmazásának autonómiája (valamennyi antagónia mélyen bevésve!). Ebből a mixatúrából így semmi más nem jöhet létre, mint az, amit ma tapasztalhatunk: nagybirtokos oligarchák (valójában tehetségtelen, felkapaszkodott, újgazdag dzsentrik) és fülüket-farkukat behúzó, de közben folytonosan ravaszkodó jobbágyok kommunája! Ami pedig a legérdekesebb: a dzsentrik jelentős része úgy viselkedik, mint egy jobbágy!

Az egyik ilyen dzsentrijobbágy nem más, mint Párkányi Raab Péter, a Szabadság térre halált megvető bátorsággal, azaz az éj leple alatt és suttyomban (ezrednyi rendőr, valamint biztonsági őr – rájuk miért is volt szükség? – kordonja mögött!) kihelyezett Megszállottsági Szégyenmű “alkotója”. A fentebb másodikként megadott linken olvashatóak szerint, művészkém úgy véli: ennek az egész sztorinak, néhány történész és újságíró kivételével, “mindössze két jóindulatú szereplője volt”: ő és a kormány! Elmondja azt is, hogy valójában ő “csak a sokadik” volt, akit a megrendelő igényével megkeresett, s azért ő lett a kivitelező, mert róla “köztudott”, hogy “gyorsan dolgozik”. Nos, ez a szobornyik rossini ezek után még fel is vagyon háborodva, hogy kompozícióját “nem a már megvalósult” tárgy, hanem csupán “egy hevenyészve papírra vetett koncepció” alapján kezdték rögvest bírálni azok (a balliberális ízlésdiktátorok), akik egyébként őt már főiskolás korában is “elnyomni igyekeztek”. Az, hogy e bronzhevenyésznek mi is a valódi véleménye erről az egészről, nem ismeretes, de az igen, hogy a botrány neki igazából “jó reklám volt”. Nem is beszélve arról, hogy ő ugyi megkapta a rendelést, meg az ezért járó Harminc Ezüstjét, amit valamilyen okból (további förmedvények reményében?) nem csak a réz-ón ötvözet, hanem az ócska rizsa öntésével is meg akar szolgálni. Ami a lényeg, az az ő állítólagos korábbi “elnyomatása”, ami miatt az ő “tehetsége” korábban ki nem bontakozhatott. Nos, ezért ő egyrészt dzsentri, másrészt jobbágy! Szerintem.

A Művészkémről szóló HVG-cikk illusztrációjaként megjelentt az alábbi fotó is:

Ezen egy középkorúnál idősebb férfi látható, kinek nyakában egy tábla lóg. Rajta jól olvasható a felirat: “Ha Orbánt eltakarítjuk, önkényuralmi hatalmából felszabadulunk, akkor lesz demokrácia, jogállam, köztársaság!

Nos, ez ugyanaz a súlyos tévedés, “wishfull thinking“, mely idáig vezette az országot. Nem Orbánt köll “eltakarítanunk”, hanem ezt az egész ócska elitet, meg a társadalom jelentős részét! Ez meg ugye a legteljesebb képtelenség!

… és ezt …

szendamondja!


Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 47 követőhöz