Ha valaki még ezt sem értené … !

Van ebben az Orbanisztánban egy dr. Feledy Botond, aki a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora (ő volt az orbanista MTI külpolitikai rovatszerkesztője 2012-ben!), ráadásul politológus és külpolitikai szakértő is. Ennek ellenére se nem orbanista, se nem klerikálfasiszta (a kettő egy és ugyanaz!). Elemzése ugyan már sokadnapi, de a szavatossága nem járt le!

Mi lesz most Magyarországgal?

Szeretnénk az ellenkezőjét hinni, de nincs olyan, ami ne történhetne meg. Egyszerű pszichológiai kényelem ez, útvonalfüggőségek mentén gondolkozunk. A nagy stratégák viszont fordulópontokat keresnek, ahol trendek homlokegyenest ellenkező irányokat vehetnek. Egy éve nem hittük volna, hogy nyugodtan nézegetjük az orosz katonák ukrán területen folyó háborújáról szóló videókat. Azt sem hittük volna, hogy Edward Snowden az elmúlt évtized amerikai jelentéseit ripsz-ropsz feltölti a netre. Ugyanígy most elképzelhetetlen, hogy Magyarország a NATO-védelmet kockáztassa, de alighanem éppen ez történik.

00000

A következőkben klasszikus külpolitikai forgatókönyveket ismertetünk, amelyek a magyar kormány alternatíváit vázolják fel a nyílt forrásokból származó ismeretek alapján.

Felszállt az amerikai sas

A State Department nem emberbaráti intézmény. Az amerikai érdekeket emberjogi ideológiával, a szabadkereskedelem támogatásával érvényesíti, és ez így rendben is van, bárki ezt tenné a helyükben. A magyarországi eseményeknél sem egy amerikai cég miatt hajoltak le Budapestig. Sikerült a transzatlanti szövetség érdekeibe tenyerelni.

A “kitiltási-botrány”, ami olajmutyi, áfamutyi vagy éppen CIA-összeesküvés néven fut a különböző pártállású lapokban, arról szól, hogy

  • az elmúlt években csúnyán passzivitásra kárhoztatott magyar külpolitika miatt nem vették észre az amerikai figyelmeztetéseket a kormányzati döntéshozók. Megrázta a kormány a pofonfát, mert nem hitték, hogy gond lehet ebből, hiszen a kétharmaddal annyi minden megoldódott már.
  • Az egész botrány kialakulásához elengedhetetlen volt, hogy a miniszterelnököt számos olyan közeli tanácsadó vegye körül az elmúlt években, akik számára a világpolitika egy hátrasorolt terület. Még ijesztőbb: olyanok, akik ezt az ismeretlen világot a véglegetekig leegyszerűsítették a maguk számára, jókra és rosszakra felosztva, mint a Gyűrűk urában.
  • Ugyanígy már csak hab a tortán, hogy az centralizált, személyközpontú Fidesz-stílus miatt valóban nem mentek fel a felsőbb szintekre az esetleges, néhai, ritkuló figyelmeztető jelzések, megjegyzések. Ez is klasszikus hatalomgyakorlási hiba, G. W. Bush ugyanúgy belesétált ebbe, mint sokan mások.

A kockázat

Mindezzel az a legnagyobb kockázat, hogy most Teleki Pál XXI. századra átírt dilemmája elé néz a miniszterelnök: az amerikaiak szorításának engedni, vagy a beígért orosz együttműködésünket végigvinni?

Az amerikaiak mindent tudnak. Nemcsak Merkel és az ENSZ főtitkár telefonját hallgatták le az elmúlt időkben, legyünk nyugodtak. A kétharmadban elkényelmesedett uralkodó elit erről hajlamos megfeledkezni, különösen, hogy amúgy sem kommunikál sokat a rossznak tekintett amerikai, nyugati körökkel; inkább csak frontálisan próbálta őket tájékoztatni – sikertelenül – saját álláspontjáról.

Washington a kiújult hidegháború – grúz és ukrán fegyveres konfliktus, proxy háborúk a Közel-Keleten – idején azt szeretné, ha Magyarország nem lenne rés a pajzson: orosz kémek bejárata a transzatlanti országok felé; állampolgársági szinttől az EP-képviselőkig. Emellett a gázárral és Pakssal gúzsba kötött magyar döntéshozók önmagában órási kockázat a transzatlanti szövetségen belül, hiszen a jövőben is kénytelenek lennének az orosz kéréseknek engedni. Moszkvának pedig addig értékes a magyar kapcsolat, amíg a transzatlanti kötelékekben marad Budapest, utána ugyanolyan értéktelen, mint bármelyik csatlós állam Oroszország peremén.

Nézzük meg tehát, hogy milyen forgatókönyvek jöhetnek szóba.

A) Az amerikaiak megegyeznek Orbánnal

  • A kormányfő és tanácsadói megértik, vagy meggyőzik őket arról, hogy az amerikaiak mindenről tudnak, és ha kell, holnap olyan korrupciós botrányokat szellőztetnek meg, amelybe belebukhat a NER. Már 2010-ben sokkal többet tudtak a magyar belpolitikáról – köszönhetően Snowdennek, erről írásos bizonyítékok vannak – mint amit jobban tájékozott belpolitikai szereplők tudhatnak saját magukról. Ez 2014-ben sem áll máshogy, korrupció márpedig van, ezzel pedig klasszikus zsarolási-tárgyalási lehetőség adódik.
  • A további botrányt és esetleges bukás lehetőségét elkerülendő, a kormányfő enged a washingtoni nyomásnak a hatalom megtartása érdekében: látványosan elhatárolódik Oroszországtól néhány akció keretében, illetve összebarátkozik az IMF-fel és társaival hosszútávon.
  • A megfelelő körleteket ellepik az “amerikai tanácsadók”, felfüggesztik Ukrajnában az állampolgárság kiadását. Határozottabb kérés esetén felmondják Paksot, elkenik a Déli-áramlat támogatását. Néhány fej a porba hull bűnbakként, egy atlantistát megtesznek új külügyminiszternek.
  • Az orosz reakció sem késlekedik erre: mivel látják, hogy Washington tudott nagyobbat húzni a magyarokat szorító satun, így a geopolitikailag elveszett rovatba húzzák be Budapestet, cserébe viszont minden pénzt megpróbálnak kisajtolni az elveszett lehetőségekből, hasonlóan Ukrajnához. A felmondott paksi szerződés ebben egy dolog, a gázáremelés pedig a másik – ez utóbbi a jövőre lejáró szerződéssel különösen erős kártya most Moszkva kezében.
  • A magyar politikai elit rádöbben, hogy francia vagy amerikai építésű atomerőművel és sokkal több megújuló energiával egyszerűbb lett volna az élet. Kis szerencsével nem csődöl be az ország, viszont évtizedekig köhögi az orosz harag árát. Némi kis IMF-kárpótlást talán kaphat a következő kormány.

B) Az amerikaiak nem tudnak megegyezni Orbánnal …

  • …és hoznak helyette mást. A megosztott fideszes gazdasági holdudvarok egy része, feltehetőleg a korrupcióban jobban érintett része, végrehajtja az amerikai kéréseket a büntetlenségéért és hatalomra segítésért cserébe. Nem mellesleg a holdudvar nagyobb fele érdekelt az uniós jó viszony fenntartásában gazdasági szempontból is, hiszen arrafelé kereskednek; illetve a vagyonuk befagyasztásának sem örülnének, nem szólva arról, hogy nem fizetné többet Brüsszel a vasút-, autópálya-építést, térkövezést és kilátóemelést sem. Ez a mozgás találkozhat a Fideszen belüli, atlantista vonal esetleges növekvő belső ellenállásával.
  • A hatalomváltás egy jól célzott, a nem-együttműködőket támadó lejáratókampány után következik be. Orbán megbukik, azonban a holdudvar egy új, visszafogottabb fideszest hoz miniszterelnöknek. Pártütőkről már a BBC is cikkezett. Ennyiben is remek választás volt Washington részéről a korrupcióval támadni, mivel így még nagyobb rés üthető feltehetőleg a belső gazdasági táborok között, és egy-két szövetségest biztos találnak. A belpolitikai felfordulás után az első forgatókönyvvel folyik tovább a történet.
  • …és nem sikerül Washingtonnak eltávolítani sem Orbán Viktort, sem a Fideszt a hatalomból. A reálpolitikai érzéküket elveszítő tanácsadók szabadságharcba hajszolják a kormányfőt, aki partvonalra szorítja a belső ellenállást és a lázadó oligarchákat. Politikailag ugyan ügyesen egybefogja táborát, de ez stratégiailag most nem hozhat eredményt: Washington megelégeli, hogy “az ötös cikkely pokróca alatt” nyugodtan alszik Budapest, míg a NATO-védelem árát nem fizeti meg, így egy trükkös jogi megoldással felfüggesztik Magyarország NATO-részvételét, legalábbis bizonytalanná téve az V. cikkely alkalmazását esetünkben. Az EU követné a reakciót, szélsőséges esetben valóban felfüggesztené Magyarország szavazati jogát. Egész biztosan kizárnák az országot a schengeni együttműködésből, ezzel újra Hegyeshalomnál állítanák meg az orosz kémeket, Budapest pedig a hidegháborús Berlinhez hasonlóan kémparadicsommá válik. Az oroszok szemében elveszik Magyarország jelentősége, megintcsak legjobb esetben pénztermelési lehetőséget látnak benne, az ország a csőd szélére kerül, teljesen kiszolgáltatva Moszkvának, azonban elveszítve minden tárgyalási mozgásterét és értékét. A befektetők és a tőke menekülőre fogja.
  • Ennek a verziónak létezik egy Budapestről kommunikált változata: Kövér László minapi gondolatához hasonlóan a kormány előre menekül és “ kihátrál szépen lassan” az Unióból, mintha nem éppen kiszorították volna amúgy is. Materiális eredmény szempontjából ugyanoda jut Magyarország: a periféria külső határára.

C) Az oroszok és az amerikaiak sem akarják elengedni a játékszerüket, Magyarországot.

  • Moszkva racionális külpolitikai játékosként felméri, hogy nem kötheti meg annyira Magyarországot, hogy kizárják a transzatlanti közösségekből, mert akkor elveszik az eddigi “befektetés”. Ezért elengedik Paksot, cserébe a Déli-áramlatot tovább erőltetik, hiszen amögött több európai ország is felsorakozott.
  • Washington is látja, hogy bár a magyar kormány szándéka már megszületett a kooperációra a washingtoni érdekek mentén, sem ez a kormány, sem más kormány nem szakíthat rövidtávon Moszkvával, mert az biztos bukás a gázáremelés miatt. Így hagynak egy rövid pórázt Budapestnek, viszont marginalizálják, valamely ürüggyel az EU is felfüggeszti Schengent az irányunkban – pl. közegészségügyi okokból, találnak majd itt-ott egy kezeletlen ebolás beteget.
  • Az ország két szék közt a pad alá esik, mivel Moszkva további potenciált nem lát, csak használja a meglevő csatornáit Magyarországon keresztül a Nyugat felé; Washington pedig elveszíti bizalmát, és szintén csak pufferzónaként kihasználja Budapestet. Perifériára jut az ország, csak látszólag a periféria határának belső oldaláról.

A sakk-matt akkor áll be igazán, ha az oroszok is szorgosan gyűjtögették például a ciprusi offshore lovagok bankszámlamozgásait, és nekik is van egy gyűjteményük arról, hogy ki hol fialtatja a kimenekített pénzét; vagy más súlyos ügyletekről, amelyeket Washington és/vagy Brüsszel azonnal kénytelen lenne elítélni. Ebben az esetben a kormány részére a kérdés az, hogy melyik nagyhatalom kezdi el exponálni az ügyleteket a magyar kormány megdöntése érdekében, és hogy a másik nagyhatalom vajon besegít-e az ellenpropagandában. Ilyen golyózápor esetén ember legyen majd a talpán, aki tisztán lát, hogy melyek a koncepciós vádak és melyek az igazak. Ez persze csak kommunikációs szintje a háborúnak, a materiális szint forgatókönyvei a fentiek maradnak.

*

Ez a “sakk-matt” gyakorlatilag beállt. A Tökéletes Miniszterelnök ugyanis (stratégia híján) eltaktikázta magát. Olyan zsákutcába vitte Korrupt Társaságát (meg az egész Országot is), amiből csakis úgy lehetne kihátrálni, hogy ez a Banda (Vele együtt) hatalom és orcavesztést “szenved el”. Ámde ilyesmi őnáluk lehetetlen! Hiszen az egész országot egyfajta ATM-masinának tekintik, amelyből az éppen aktuális érdekek szerint átírt “(Alap)Törvények” szerint vehet ki bárki bármekkora pénzt a Közkasszából. Feltéve, ha azt a Főkormányzó megengedi!

Avagy már ennek híján is, hiszen a Főkormányzó manapság azt se’ tudja, hogy mi a “Való Világ“!

… és ezt …

szendamondja!


Orbán Viktor felébred

Még a legelvetemültebb gazemberek pszichéjében is létezik egy morálisan jobbik én. Akármilyen mélykómában, de létezik. Bizony, még ORBÁN VIKTORban is! Játszunk el most a gondolattal, hogy az ORBÁN VIKTORban évtizedek óta eltemetett Orbán Viktor egy szép napon (no nem holnap, de a nem is túl távoli jövendőben) felébred!

Mivel ez az Orbán Viktor egy alapvetően tisztességes és jószándékú ember, ráadásul tehetséges államférfi is, legelébb is megvizsgálja a pillanatyni körülményeket. Ennek során megállapítja, hogy az ORBÁN VIKTOR által felépített és totálisan uralt(nak hitt) Állam körül elfogyott a levegő. Pontosabban levegő az van, de mivel az Állam mindenféle szempontból nagyon mélyre süllyedt, akkora nyomás nehezedik rá, hogy a légzési segédizmok már nem tudják azt kipréselni belőle. Ezért osztán az egyre csak puffad és puffad, s az adott állapot szerint már csak percek választják el a szétrobbanástól.

Ez a tehetséges, tisztességes és jószándékú Orbán Viktor természetesen legelébb is megpróbálja kideríteni, hogyan “sikerült” idáig jutni. Mivel a józanésznek nincs hiányában, ölég gyorsan eljut a következtetésre, hogy mindez (pszichés) elődje, ORBÁN VIKTOR alapvetően elhibázott, mindenféle stratégiát (tehát hosszabb távú kitekintést) nélkülöző, kizárólag a pillanatnyi érdekek diktálta taktikájának folyománya, amivel egy rosszul megválasztott Célt igyekezett elérni.

ORBÁN VIKTOR ugyanis egy tekintélyelvű, általa totálisan uralt Totális Államot akart létrehozni. Csak éppen azzal nem volt tisztában, hogy az ehhöz szükséges társadalmi, politikai és gazdasági feltételek egyszerűen nem adottak. Tévedésének meg az volt az oka, hogy rossz (sőt, elmeklinikai eseteknek számító) tanácsadókkal, ideológusokkal vette körül magát. Tellér nertárs szállította neki a fasiszta államelmélet “modernizáltnak” tűnő változatát. Azt, hogy a társadalmat hivatásrendi alapon köll összefogni (akolba terelni), abban nemzeti egységet teremteni, az Állam vezetésére (no meg annak “gondoskodására”) csak azok méltóak, akik kiveszik a részüket a “munkából” (lásd: meritokrácia – “unorthodox” értelemben!). Egy jólműködő egészségügyi rendszerben minimum “bogarasnak” számító Professzor pedig feltárta előtte a (szerinte) Való Világot. Ebben a fenekedő Háttérhatalom már teljesen eluralta a Nyugatot, eliminálta az államok önállóságait, s ha ORBÁN VIKTOR nem akar mindössze egy kis helytartócska lenni a “sajátjában”, hát sürgősen nyisson Kelet felé. Ezt az elméletet erősítette a saját, többévtizedes sikertelenségeibe és elismeretlenségébe teljesen belegárgyult Matolcsy György is. Szerinte egy jólszervezett Állam igenis képes az autarchiára, hiszen nem köll mást tennie, mint mindent a maga fennhatósága alá vonni, (vissza)élve a törvényhozói hatalommal alaposan meg(agyon)adóztatni a külföldi tulajdonú vállalatokat, a monetáris (jegybanki) politikát pedig eme törekvések kiszolgálójává tenni. Csatlakozott ehhöz Hegedüs Zsuzsa “szociológus” is, aki a Nyugaton (Franciaország) szerzett tapasztalatai szerint úgy véli, mindenféle nyomort meg lehet oldani azzal, hogy ázsiai mintára bevezetik a családok (háztáji) önellátását (kiscsirke, kiskacsa, malacka, pár marék gabona, osztán mindenki kezdjen ezzel, amit tud!).

ORBÁN VIKTOR mindezek alapján neki is állt a melónak. Kiépítette a Fasiszta Államot (legalább is “jogilag”), átalakította a szociális ellátórendszert “igazságossá” (tehát nyomorgenerálóvá), államosított mindent és agyonadóztatott mindenkit. A nyomorgókról pedig kijelentette: maguk tehetnek a sorsukról, s ha akarnak valamit hát vegyék fel azt a közmunkát, ami ugyan semmiféle hozzáadott értéket nem termel, de legalább az állami költségvetés fizeti. Egyébként meg gondozzák a háztájiukat, hogy Hegedüs úrasszonynak is legyen némi “sikerélménye”, no meg elkölthető, szintén az Államtól kapott, havonta milliós tanácsadói honoráriuma (lásd ismét: meritokrácia!). Közben pedig elindította a Keleti Nyitást annak érdekében, hogy a Háttérhatalom által uralt Nyugattól függetlenítse a Rezsi/Rezsimfinanszírozást, alternatív piacokat és államkötvény-felvásárlókat keresve … mindezt a Függetlenségért és az Államadósság ellen indított Harc jegyében!

Orbán Viktor azonban megállapította, hogy ORBÁN VIKTOR súlyosan tévedett.  Tellér nertárs ugyanis elfelejtette megmondani neki, hogy a mintául vett Rendszer minimum hetven éve (látványosan, fejjel lefelé lógatva) dugába dőlt. A “bogaras” Professzor pedig azt, hogy a Kelet is globalizálódott már, üzletet kötni legszívesebben a Nyugattal szokott, ráadásul ha hajlandó is finanszírozni egy “Független Államot”, azért minden esetben kér valamit (nem is egyszer) “cserébe”, ami pedig minden esetben odáig vezet, hogy “többe kerül a leves, mint a hús”. Matolcsy Főzseni meg csak annyit nem közölt Vele, hogy az agyonadóztatás miatt le fog állni a gazdaság, amely (bizonyos földrajzi adottságok miatt is) képtelen előállítani a működéséhez szükséges nyersanyagokat … no meg a tőkét is, amit meg az agyonadóztatott, a “szemétláda külföldiek” tulajdonában álló bankok nem lesznek képesek hitelezni (ezt ugyan megpróbálta “magyarrá” konvertálni, de ez a bakrendszer is csak állami pénzből működhet, így inkább vitte, mint hozta a lóvét … lásd: Közmunka/Közbank/Közgép/KözMűszolgáltató! … hehehe!).

Hogyan lehetne kihátrálni ebből a helyzetből? – tette fel ekkor a kérdés magának Orbán Viktor. Esetleg úgy, hogy bocsánatot kérünk a Nyugatiaktól és ígéretet teszünk arra, hogy többé rosszak nem leszünk. Ámde ki hinné el ezt Ott? Ki hinné el, hogy Orbán Viktor már nem ORBÁN VIKTOR, akit az árulásairól, a hit-, szabály- és szerződés-szegéseiről ismertek meg?! Ehhöz elébb fel kéne mondani a Keleti Szövetséget, ami meg azért lehetetlen, mert ORBÁN VIKTOR olyan szerződés(eket) írt alá Legújabb Régi Barátunkkal, ami csakis neki jó! Hát akkor miért hagyja Orbán Viktort kilépni az ORBÁN VIKTOR által aláírt Szerződés(ek)ből, pláne akkor, ha az egyoldalú bontás rögvest meg nem szolgált bevételt (nála), illetve azonnali államcsődöt eredményezne … nálunk (lásd: Pakstum!)! Így nincs más hátra, mint a Kiegyezés az Ellenzékkel. Ámde ennek ORBÁN VIKTOR által Kitenyészett, “jobboldali” része máris az Állam fejére nőtt, a Megvásárolt “baloldal”  pedig csupa idiótából áll. Akárcsak a Párt szinte minden rendű és rangú korifeusa, akikből szintén ORBÁN VIKTOR csinált “valakiket” … no meg egybites, hardveresen programozott biodroidokat, akik még a saját gondolataikat is Felülről várják, … közben pedig mást sem mantráznak, hogy “Te vagy a Tökéletes, szeretett Vezérünk!”. Ultima Rációként esetleg összetrombitálhatna egy Szakértői Kormányt, csupa olyan emberből (partvonalra állított és karaktergyilkolt politikusból), akik képesek még a Nyugat bizodalmát visszaszerezni, ámde itt meg az a helyzet, hogy egyrészt ezek a személyiségek nem fogják elhinni, hogy Orbán Viktor már nem ORBÁN VIKTOR, ráadásul a Szavazóbázisnak sem lehetne elmagyarázni, hogy ORBÁN VIKTOR helyett most Orbán Viktort köllene (vak)hithűen támogatniuk!

Orbán Viktor ekkor belenézett a történelemkönyvekbe. Annak megállapítása végett, hogy mit is tettek az orbánviktorok az ORBÁNVIKTOROK által előállított helyzetben. Lapozgatott, tanakodott, s végül rájött: nincs megoldás! Orbán Viktor ugyanis nem válthatja le ORBÁN VIKTORT, nem teheti jóvá, amit Elődje művelt, nem bújhat ki az ORBÁN VIKTOR-bőrből még akkor sem, ha ő már csak Orbán Viktor.

Végjáték a Duna (duma) mentén. Hamarosan kezdődik! … Bár sose köllött volna látnunk!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Tüntetni kell(ene)!

Egyetértek! Tüntetni kell a Net-adó ellen, lévén ez nem más, mint a hatalmi önkény egyik legújabb megnyilvánulása. Dicséretes tehát ez a ma délutánra meghirdetett Orbán/kormány-ellenes demonstráció, de attól tartok: a tervezett “rúgás” nem a magáról megfeledkezett Hatalom legérzékenyebb “testtájékát” fogja érni. A “lágy altest” ugyanis nem itt van!

Mire ezen posztra Olvasóim többsége rákattint, jó közelítéssel meg lehet mondani, mekkorára hízott a Net-adó ellen tiltakozók létszáma. Ha csak az azt ígérők (kb. 35 ezer fő) fele megjelenik ezen, akkor is az elmúlt esztendők legnagyobb kormányellenes megmozdulásának lehetünk majd tanúi. Ami pedig már csak azért is dicséretes, mert így talán még érzékeltetni lehetne a maga korlátlannak (“némi” joggal) hitt hatalmába belekótyagosodott Kétharmaddal, hogy azért, minden ügyködésük ellenére, még mindig nem veszett ki teljesen az országból a civil kurázsi.

Egyetértek a céllal is. Hiszen ez az adó pénzügyi/gazdasági szempontból nem csak értelmetlen, de még kontraproduktív is. Ha ugyanis készpénznek vesszük a kormányzat (egyébként hazug) propagandáját, miszerint “Magyarország jobban teljesít!“, azaz hogy itt minden, de minden a legnagyobb rendben van (a gazdaság uniós viszonylatban kiugróan magasan prosperál, emelkedése nem csak kiszámítható pályán mozog, de fenntartható is; megszűnt az infláció, a költségvetés pedig teljes mértékben kiegyensúlyozott), akkor ugyan mi szüksége van a kormánynak egy újabb adónemre, egy újabb bevételi forrásra? Kontraproduktív pedig abból a szempontból, hogy ez lényegében ellene működik azon orbáni kijelentésnek, miszerint 2018-ra (két esztendővel az uniós határidő előtt) az ország minden településén elérhető lesz a szélessávú internet. Hiszen miként lehetséges ez, ha a szolgáltatókat a mindmáig fenntartott extraadókkal tántorítják el a fejlesztésektől, a reménybéli ügyfeleket/felhasználókat pedig a túlzottan magas díjakkal? (Persze ha azt a szokásos, jogásznyelvészkedős Fidesz-módszert tekintem, hogy az “elérhetőség” nem feltétlenül azonos az “igénybevétel”-lel, akkor tulajdonképpen nekik van igazuk!) Ráadásul ez alaposan alávág a magyarországi cégek versenyképességének: nem csak az IT-alapúaknak, hanem az összes többinek is. Hiszen a megnövekedett költség okán csakis drágábban tudnak majd termelni/szolgáltatni.

Nem marad más magyarázat tehát, hogy ezen sarc bevezetése (legyen az 150 Ft/GB, avagy limitált – magánfelhasználónál 700 Ft./hó, cégnél 5.000 Ft./hó *) kizárólag politikai és propaganda-célokat szolgál. Az előbbi mi más lenne, mint az, hogy így (és nem a kínai módra, azaz nyílt cenzúrával) próbálják korlátozni az egyéni felhasználók hozzáféréseit. Úgy, ahogyan azt a ravaszul kimódolt Médiatörvénnyel is tették: olyan “jogi környezetet” teremtettek, amelyben az újságíró/szerkesztőség önmagát korlátozza, lévén nem akar(nak) csimbókos büntiket fizetni az egyébként is szegényes kasszából. Hát most ugyanezt fogja majd tenni a Netpolgár is: a bevezetendő és (valódi “hungaricum“-ként!) az adatforgalomhoz kötődő adó okán – no meg, hogy a “jólteljesítő” gazdaság miatt soványodik a pénztárcája – százszor is meg fogja gondolni, hogy szabad-e nekije január 1.-től ugyanúgy szörfölgetnie a neten, oda bármit feltöltenie, mint tette azt még december 31.-én!

(*/: Ez az adatforgalomra, tehát a felhasználókra terhelődő Net-adó jelenlegi “kommunikációja” engem élénken emlékeztet arra, ahogyan Dicsőséges Kormányunk ránk verte a Telefonadót (is). Elébb kijöttek (a kormány, illetve annak “egyéni képviselő”-nek nevezett ölebe) egy baromian csimbókos számmal. Ettől mindenki megijedt és tiltakozni kezdett. Mire jött a Jóságos Fidesz és kegyeskedett “lealkudni” azt a saját kormányánál egy alacsonyabb (2 Ft./perc, ill. sms – ez most 3 forintra emelkedett!), de az alapelvek szerint továbbra is elfogadhatatlan mértékre. Ezért, no meg a korábban megemelt (lásd: áfa!) rezsi “csökkentéséért” cserébe, szépen bekasszírozták úgy kétmilliónyi idióta aktív, meg úgy hárommilliónyi valagonülő passzív szavazatát!)

A propaganda-cél is ölég nyilvánvaló! Amíg a Jónép, a Netpolgár (tehát a Zemberek) ezzel vagyonnak elfoglalva, addig sem törődnek azzal a világraszóló botránnyal, mely a napokban szabadult rá országunkra … az Orbán-kormány jóvoltából.

Igen, ippeg és punkt a Korrupciós Kitiltásra (lásd előző posztjaimat!) szeretnék itten és most emlékeztetni! Mindenkit, aki csak részt vesz majd a mai, Netadó-ellenes tüntetésen. Mint írtam, egyetértek a célkitűzéssel. Azzal hogy jó alaposan bele köll rúgni a magáról megfeledkezett és bármire képes Hatalomba. Csakhogy az a helyzet, hogy eme “rúgás” nem a megfelelő “testtájékot” fogja érni!

Ezt az országot (meg a demokrácia iránt érzett szeretetet) már 1990-től kezdve pusztítja a Korrupció “ebolája”. Ha akkor és azonnal (szégyenlősködés nélkül) megoldják a párt- és kampányfinanszírozás dolgát, ugyan lett volna korrupció, de korántsem ekkora. Akkora, amilyet a 2010-es Kétharmad előtt még soha nem tapasztalhattunk. A Kitiltási Botrány óta a környékemen lakó fideszesek közül csak a leghülyébbek gondolják úgy, hogy ez egy újabb támadás volt a Zország ellen. Már csak az ilyenek tudják azt mondani, hogy a “coclibek” idején lett “szétlopva”, meg “gyarmatosítva” Magyarország. Ők azok, akik még mindig nem értik és simán bekajálják azt az örjöngő “függetlenségi vágyat”, melyet a simicskás Rémhír TV műsorában prezentált Gajdics Ottó. A Lánchíd Rádió főszerkesztője betépve/bepörögve fröcsögött az Egyesült Államok, az áfacsalásokat leleplező Horváth András, illetve a “norvég pénzeket elosztó” Ökotárs Alapítványra, kikérve magának(!?) az Orbán-kormányt ért korrupciós vádakat. (Érdemes megnézni ezt a bő nyolc percnyi videót, abból ugyanis megítélhető, mennyire lett tökön rúgva úgy Orbán, mint az általa a mi pénzünkön kitenyésztett “elitje”!)

Manapság a KKK-szisztéma (Kormányzatilag Koordinált Korrupció) “működik” és pontosan ezért nem az egész ország! Ha ez nem létezne, nem is lenne szükség sem Net-adóra, sem Perc-adóra, sem pedig a csalások melegágyaként szolgáló (azt NAV-ilag és persze kormányzatilag eltűrő), 27 százalékos áfára (ami ugyancsak “hungaricum”!).

Egyetértek tehát a mai, Net-adó ellen tüntetőkkel. Ámde nem a megfelelő helyen és a megfelelő okból demonstrálnak. Valódi eredményt csak úgy érhetnének el, ha nem csak hasba, hanem inkább tökönrúgnák ezt a Társaságot, azt meg vagy úgy érhetnék el, hogy holnaptól csatlakoznak a (gyurcsanyista) DK NAV-tüntetéséhez, vagy már ma odasátoroznak a Kossuth térre az OGYM mellé!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


A “Kalapos” mindent tud! (poszt-post)

Előző posztomban (posztjaimban) remélem meglehetős pontossággal vezettem le a magyar, gyakorlatilag állami szintre emelt korrupció okán kirobban “Kitiltási Botrány” hogyanjait és miértjeit. Szökésben van a NAV elnöke és annak helyettese (a “főosztályvezetőről” nincs még információ), ámde az Orbán-kormány, élén a MiniElnökkel és a “szakminiszterrel” nem tud semmit! Pedig csak olvasniuk köllene a “Kalapost”! Aki “mindent tud”!

A megadóztatandó Net-világban vagyon egy “szájt“, amelyik soha nem kanászosodik el a szenzációk okán. Csakis az Igazat írja le. Ráadásul mindezt kizárólag a “Tiszta Forrásból“, lévén olyan információs forrásai vannak, mint senki másnak: Titkosszolgálati, illetve Diplomáciai csatornák!

Ez a weboldal szinte azonnal kiderítette, mi is vagyon a Kitiltási (és Korrupciós) Botrány mögött: az USA, egészen pontosan pedig a CIA érdekeinek a magyar (viktoriánus) kormány által történt megsértése. Ez pedig nem maradhatott megtorlatlanul: a maximálisan tisztességes Orbán-kormány cserébe “nemtelen vádakat” kapott!

Lássuk csak az Írást! (link fentebb!)

Két független forrásunk is megerősítette: nem az állítólagos korrupciós botrány, hanem amerikai titkosszolgálati érdekek sérülése áll a magyar kormány megleckéztetése, azaz a hat kormányközeli tisztviselő az Egyesült Államokból való kitiltása mögött. A PestiSrácok.hu információja szerint az október eleji budapesti fajvédő konferencia felszámolásakor és a Norvég Alapból támogatott civilek adószámának felfüggesztésekor is CIA-s érdekekbe tenyerelt bele a kormány.

Információs elemzői és külpolitikai vonalon is arról értesült a PestiSrácok.hu, hogy van “hétköznapibb” magyarázata is a Magyarország és az USA között dúló diplomáciai konfliktusnak. Ezen érvelés szerint a Demokrata párti amerikai kurzusok és a magyar konzervatív oldal a rendszerváltás óta egyébként sem túl rózsás viszonyát valóban egyre több tényező terhelte meg a közelmúltban – Orbán Viktor tusnádi illiberalizmusos beszédétől az Obama-adminisztrációval parádés viszonyban álló sukorói befektetői kör megleckéztetésén át (Lauderék pert vesztettek nemrég az amerikai választott bíróság előtt) egészen a Clinton Alapítvány bűvkörébe tartozó magyar szervezetek egrecíroztatásáig, vagy az Oroszországgal szembeni embargó kikezdéséig - ám ez még mindig nem adhatott okot az USA kormányzatának egy ennyire durva lépésre. Forrásaink állítják: két konkrét ügyben az amerikai titkosszolgálati érdekek nem feltétlenül szándékos megsértése áll a szövetségesi viszonyban példátlan lépés mögött.

1. Az amcsi fajvédőnek más szerepet szántak

Az egyik ok, hogy az október elején Budapestre szervezett fajvédő konferenciára meggondolatlanul csaptak le a hatóságok és alighanem az amerikaiak “emberét” sikerült őrizetbe venniük Richard Bertrand Spencer személyében. Spencer a National Policy Institute tradicionalista-, fajvédő- és nacionalista eszmeiségű alapítvány prominens vezetője, ám úgy tűnik, sokkal több is ennél.

Már az egész fajvédő konferencia-ügy tálalása nagyon beszédes: idén júliusban a Kinja nevű blogrendszer amerikai tulajdonosának jóvoltából létező Cink.hu “vette észre” először, hogy fajvédő konferencia lesz. Egyenesen az amerikai fajvédők oldalán szúrta ki, mi készülődik Budapesten. (Sajnos a PestiSrácok.hu fényévekkel van lemaradva a gonzó sajtóműfaj baloldali képviselőitől, nekünk nem futja az időnkből nemzetközi szélsőséges szervezetek oldalainak folyamatos pásztázására – zárójel bezárva). A hír villámgyorsan terjedt az ellenzéki sajtóban. Aztán elkezdődött a kormány heccelése, hogy miért nem tesz semmit a konferencia ellehetetlenítésére, mígnem Orbán Viktor személyesen utasította Pintér Sándor belügyminisztert, hogy “minden rendelkezésére álló törvényes eszközzel akadályozza meg a National Policy Institute október 3. és 5. közötti, Budapestre tervezett kongresszusát.”

Ezután vették őrizetbe Richard Spencert is egy budapesti sörözőben, arra hivatkozva, hogy nem voltak nála az okmányai. Sokat mondó az Obama-adminisztrációhoz közel álló Foreign Policy nevű külpolitikai szaklap október közepén megjelent cikke, amelyet a radikálisan baloldali Galamus.hu szó szerinti fordításban közölt. A Kétbalkezes budapesti bigottok címet viselő hosszú írás arról szól, hogy a fajvédő konferencia szervezői joggal számítottak arra, hogy  “Orbán Viktor,  azaz Európa jobboldali szupersztárja, elnéző vendéglátólesz. A cikkből kiderül, hogy a szerző, Paul Brian, vagy forrásai testközelből követték Spencer budapesti útját. És miért is lett a kormány kétbalkezes? Lássuk!

“A kocsmai razzia visszaütött, ha Orbán antifasiszta, „faji” gondolkodás-ellenes nacionalista oldalát akarta megmutatni a világnak. Valójában azzal, hogy bezárta a konferenciát, még mielőtt elkezdődhetett volna, és hogy egy montanai intézeti embert a nemzetbiztonságra veszélyesnek minősített, jó munkát végzett – a céllal ellentétes értelemben. Azzal, hogy véget vetett a gyülekezetnek, még néhány semleges és liberális magyar aktivista körében is rokonszenvet keltett az őrizetbe vett Spencer iránt, és a címoldalakra került világszerte az, ami e nélkül vélhetően nem lett volna hír.”

“Azokat, akik beszélni akartak volna, köztük Alekszandr Dugin orosz nacionalistát, a Putyin-kormány tanácsadóját, Markus Willinger befolyásos osztrák identitáriust, és Philippe Vardon francia iszlám-ellenes aktivistát tájékoztatták, hogy őrizetbe veszik őket, ha megpróbálnak részt venni a rendezvényen. Otthon maradtak.” – kesereg a szerző, miközben állítja: Orbán Viktor jó pontokat akart szerezni Nyugaton, miközben “maga a miniszterelnök közelebb állhat Spencerhez, mint amennyire ezt kényelmes beismerni.”

A Foreign Policy tudósítója ezután szinte szerelmes hangnemben ír az őrizetbe vett amerikai szélsőségesről:

“Spencer, az eset középpontjában álló, tanult, jó beszédkészségű fontos ember nem tudta, mihez kezdjen: telefonjában keresgélt, és hangosan fontolgatta, mi a teendő. Fekete kabátjában, elegáns csatos cipőjében és Mitt Romneyra emlékeztető frizurájával Spencer olyan előkelően beszél, mint egy egykori bennfentes újságíró, aki a fősodorhoz tartozó American Conservative-nak írt.” Majd megjegyzi, hogy a magyar kormány akciója és más okok miatt Spencer kénytelen volt lemondani kaukázusi útját is.

Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a “szervezők” először jelentős hisztériakeltéssel hívták fel a figyelmet a fajvédő konferenciára, amelynek ugyanakkor egyfajta mágnesszerepet is szántak, odavonzották volna a világ szélsőséges hangadóit, akik például a volt szovjet térség, vagy éppen Európa destabilizálásával végső soron jó szolgálatot tesznek az USÁ-nak. Ám a terv kisiklott, a talán túlságosan felheccelt magyar kormány határozott lépésekkel meggátolta a konferenciát. Ráadásul még Spencer úgymond felforgató körútja is elmaradt a putyini érdekszférában, azaz a Kaukázusban. A magyar hatóságok tehát elrontottak egy nem is olyan mesterien kimunkált játszmát. Ez persze csak a fentiekből levont következtetés,

a PestiSrácok.hu konkrét információja mindössze arról szól, hogy a fajvédő konferencia kezelésekor amerikai titkosszolgálati érdeket sértettünk.

2. A kormány amerikai kifizetőhelyeket lehetetlenített el

A HVG.hu ma vezető helyen tálalta a hírt, hogy miközben Szijjártó Pétert csupán külügyminiszter-helyettesi szinten fogadták Washingtonban, Móra Veronikát, a norvég pénzeket osztó Ökotárs Alapítvány vezetőjét maga Barack Obama amerikai elnök is fogadta szeptemberben. A beszédes aktus is alátámasztja a PestiSrácok.hu információját, miszerint az amerikai ellenlépést kiváltó másik közvetlen ok, hogy a norvég-közeli civilek elleni vizsgálattal a kormány messzebb ment, mint gondolta. Azon túl, hogy kiszúrták az Együtt-PM választási kampányában szerepet kapó civil és lobbista szervezetek vélhetően nem teljesen törvényes pénzelését, olyan szervezetekbe is belerúgtak, amelyek az amerikai kormányzat törekvéseit képviselték a közép-kelet-európai régióban. Információink szerint a négy felfüggesztett adószámú pénzosztó szervezet között akadt ilyen. Ez lehet az oka, hogy Vida Ildikót, a NAV elnökét is kitiltották az Egyesült Államokból.

Emlékezetes, hogy az Ökotárs mellett három másik norvégpénz-osztó alapítvány,  a DemNet, a Kárpátok és az Autonómia adószámát is felfüggesztették. Ezek a szervezetek a Magyarországgal szomszédos országokban és a Visegrádi Négyek országaiban fejtenek ki közéletformáló tevékenységet. Korábban a HetiVálasz írt oknyomozó cikket a Norvég Civil Támogatási Alap, a Clinton Alapítvány és a Soros-féle Open Society Foundation egész Kelet-Közép-Európát behálózó pénzosztó- és lobbihálózatáról.

A DemNet Alapítvány visegrádi partnereivel közös tavalyi, budapesti konferenciája

Mindezek az értesülések azt támasztják alá, hogy az ellenzéki ikonná nőtt Horváth András amúgy is gyanúsan ellentmondásos állításával szemben nincs olyan korrupciós ügy az amerikai ügyvivő kezében, ami az USA durva lépését kiválthatta volna. Ugyanakkor a magyar-amerikai viszony ismert elhidegülésén túl konkrét titkosszolgálati sérelmek váltották ki a hat kormányközeli személy kitiltását. E logika szerint tehát nem korrupcióval büntetőjogi tekintetben gyanúsítható emberek kerültek a tiltólistára, hanem olyanok, akikre amerikai érdekekkel ellentétes tevékenységük okán akasztottak címkét.

Heim nem tárgyalt a BUNGE-val

Ide kapcsolódik, hogy tegnap megírtuk: információink szerint Habony Árpád, a miniszterelnök egyik legbefolyásosabb tanácsadója nincs a listán, miközben Heim Péter, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. elnöke csupán egy tárgyalódelegáció vezetése miatt kerülhetett az amerikaiak célkeresztjébe. Heim ugyanakkor a PestiSrácok.hu-nak küldött helyesbítési kérlmében külön nyomatékosította, hogy ő nem vett részt a BUNGE nevű amerikai tulajdonú élelmiszeripari céggel kapcsolatos tanácskozáson.

Alulírott Heim Péter nyomatékosan kijelentem, hogy sem a Századvég Gazdaságkutató Zrt. elnökeként, sem magánszemélyként semmilyen BUNGE-val kapcsolatos tárgyaláson sohasem vettem részt sem hivatalosan, sem pedig nem hivatalosan. Semmilyen amerikai vállalattal sem üzleti, sem egyéb kapcsolatban nem voltam. A főbb külföldi kapcsolataim öt éve Ázsiához és Oroszországhoz kötnek, és terveim szerint fognak kötni a jövőben is.
Továbbá tisztáznám, hogy a Századvég Gazdaságkutató Zrt-nek az elnöke és egyik tulajdonosa vagyok, nem pedig a cég operatív vezetője. Legjobb tudomásom szerint a Századvég Gazdaságkutató Zrt. semmilyen üzleti kapcsolatban nem állt, és ha jól tudom nem is szándékozott állni amerikai vállalatokkal.
Tisztelettel
Heim Péter
India, 2014. október 22.

***

Én egy hülye vagyok! Sőt, alapvetően rosszindulatú és még nemzetellenes is (továbbá ballibsibolsi is, de ezt most nem szeretném kifejteni)! Mentségemre legyen szólva, hogy én tényleg azt hittem: valóban létezik korrupció Orbánlandon és okadatoltan igaz, hogy ebben aktív közreműködők a NAV Amerikából (ezen okból) kitiltott Legfelsőbb Vezetői, akik meg mostanság felvették a nyúlcipőt és tömött bőröndökkel távoztak Schwechatról a Valahol-szigetekre. (Pedig ez csupán egy “véletlenül” egybe eső “nyaralás” … október végén – last minute, köll a takarékosság! – és pont a Botrány kellős közepén!)

Holott ugyi az az Igazság, amit ez a Huth Gergely nevű Főújságíró írt le, akinek csak egészen csekély köze van a Viktoriánus Korrupt-kormányhoz!

A Kalapos (Huth) tehát Mindent Tud! Akárcsak a Bujtor-féle filmben a “Purczi és Tsa“! A “szendamondja” pedig semmit, lévén ezen a honlapon nincsenek “nyilas” hirdetések és szendam sem kap milliókat az írásaiért! (Pedig talán megérdemelné!)

… és ezt is …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Orbán vastag orcabőre

Nem tehetek róla, de még mindig képes vagyok meglepődni azon, minő orcátlan szemtelenségekre képes Orbán és díszes kompániája. A MiniElnök ezúttal tegnap, Brüsszelben bizonyította be, milyen vastag az ő orcabőre.

Orbán végre megszólalt a Kitiltási Botrány ügyében! – adta hírül tegnap délután a honi sajtó. A miniszterelnök brüsszeli nyilatkozatában elismerte, hogy a kitiltottak listáján “magánszemélyek és a kormány alkalmazottai is rajta vannak“, így ez az amerikai intézkedés “részben magánügy, részben pedig közügy“. Utóbbi ellenére nem gondolja, hogy a kabinetnek bármiféle, konkrét tennivalója lenne. Igaz, hogy Magyarországon “zéró tolerancia” van érvényben a korrupciós ügyekkel kapcsolatosan, s ha a honi hatóságoknak ilyesmi a tudomásukra jut, kötelesek azonnal intézkedni. Ám amíg nem állnak rendelkezésre konkrét bizonyítékok, amíg azokat az Egyesült Államok nem adja át, avagy az érintett amerikai cégek nem tesznek feljelentést (ami egyébként a magyar törvények szerint kötelességük lenne!), addig pusztán sajtóhíresztelések vannak, melyekkel a hatóságok nem tudnak mit kezdeni. “Miután Magyarország jogállam, bizonyíték nélkül nem lehet eljárást indítani“, ez ugyanis azt jelentené(?), “hogy nem tudjuk megvédeni a saját állampolgárainkat“.

Remélem Orbán ezt a nyilatkozatát a szabad ég alatt tette, lévén szerintem még Brüsszelben sem képesek olyan födémet építeni, mely kibírta volna ezt az egészet omlás nélkül. Szózata ugyanis nem egyetlen, ráadásul ordas hazugságot tartalmazott.

Legelébb is nem igaz, hogy a Kitiltási Botrány alapjául szolgáló, a Nemzeti Adó és Vámhivatalt (NAV) érintő korrupciós ügyekről a magyar hatóságoknak nem áll rendelkezésükre konkrét információ. A magyar élelmiszer-kereskedelemben esztendők óta dúló, az államnak évente (becslések szerint) minimum ezer milliárd(!) forintos kárt okozó áfa-csalásokat leleplező, a NAV ezen ügyekben indított (ha indított) vizsgálatait a Hivatal legfelsőbb vezetése általi sorozatos leállításait bizonyító, Horváth András-féle “Zöld Dosszié“, legalább egy esztendeje az állami intézmények korrupciós ügyeit vizsgálni hivatott Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) birtokában van. Ehhöz képest a NAV vezetőit még mindig nem kérdezte meg senki, az NVSZ ráült az ügyre, a dossziéra pedig “rátették” a legsúlyosabb páncélszekrényüket. Ám most, hogy kirobbant a Korrupciós Botrány, mindössze annyi történt, hogy leporoltak egy nyolc hónappal(!) ezelőtti dossziét (a láncolat legalján lévő két, nyomorult kis cégecske 2 milliárdos ügyét), azt beállították “A Nagy Fogás“-nak, a NAV három, a korrupció miatti kitiltásban érintett felső vezetői közül pedig minimum kettő pedig tömött bőröndökkel felszerelkezve kereket oldott! (Felsőbb utasításra?)

Ugyancsak ordas hazugság, hogy Magyarország “jogállam” lenne, ahol a hatóságok kizárólag “konkrét bizonyítékok” és nem pedig “sajtóhíresztelések” alapján indítanak vizsgálatot. Se szeri, se száma azoknak az eseteknek, amikor például a poltiánus ügyészség Fidesz-közeli sajtóorgánumok, tehát nettó pártlapok ellenőrizetlen pletykái alapján indítottak eljárásokat nemfideszes politikusok ellen (és vezetgették őket rabszáron a kamerák előtt!), illetve a Maffiapártnak nem tetsző szervezeteknél.

Kitűnő és jól dokumentált példája ennek az az émelyítően gusztustalan hadjárat, amit a Maffiakormány indított a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) pénzeit elosztó Ökotárs Alapítvány és társszervezeti ellen. Ennek kiindulási alapja ugyanis egy meglehetősen ügyetlenül összetákolt összeesküvés-elmélet volt, mely az ellenzékiséggel (no meg a szakmaisággal) meg nem vádolható “Heti Válasz” nevű orbánum orgánum online kiadásában jelent meg még tavaly júniusban.

A “nyálas.hu” által gründolt konteó szerint az EU egyik Biztosa (nevezetesen Viviane Reding, a “Háttérhatalom” által rendszeresen megszervezett “Bilderberg-konferencián“) vállalta, hogy minden lehetséges módon lejáratja az Orbán-kormányt. Ennek érdekében pedig “külföldről pénzelt magyarországi civil szervezeteket is bevetne“. A lap meg is nevezte az egyiket, a “Liberális Fiatalok Egyesületé“-t, amelyik “épp most áll nyerésre” az EGT/Norvég Civil Támogatási Alapnál, majd felsorolja azokat, “akik a pénzeket osztják“. Hónapokkal később, a törvényesített csalással megszerzett újabb Kétharmad birtokában a Maffiakormány meg is kezdte az NCTA, illetve annak pénzeit elosztó Konzorcium, így az Ökotárs Alapítvány kormányzati lejáratását, hatósági vegzálását, működésének ellehetetlenítését.

Színpadra lépett ugyanis Csepreghy Nándor, s ez az ifjonc, mint a Miniszterelnökség fejlesztéspolitikai kommunikációjáért felelős államtitkára bejelentette: a kormány teljeskörű vizsgálat elindítására kérte fel a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (KEHI), lévén a kabinetben “felmerült a gyanú“, hogy “a Norvég Alap hazai felhasználásakor áttételesen politikai szervezeteket, vagy hozzájuk szorosan kötődő civil szervezeteket támogattak“. Értelmezve a szöveget: itt tehát csak “gyanú” vagyon és semmi bizonyíték, ennek alapja a “Nyálas” konteója, a felkért szervezetnek (KEHI) pedig csak a jogalapja hiányzik! Lévén utóbbit egy 2010 június 30.-i kormányrendelet kivette annak feladatköréből, hiszen az NCTA pénzeit a nyerteseknek nem a magyar költségvetés fizeti ki, hanem közvetlenül az ezeket koordináló brüsszeli iroda, az FMO (“Financial Mechanism Office“). Erre hivatkozott az FMO által (pályázati úton) megbízott Konzorcium is, no meg maga a norvég kormány, ámde ez a Maffiapártállam “igazságkiderítő” indulatát nem mérsékelte: a vizsgálat (meg a karaktergyilkos sajtópropaganda – a KEHI által(!) kiszivárogtatott “értesülések” alapján!) gőzerővel folyt tovább, aminek kicsúcsosodása az a (szokás szerint) demonstratív mozzanat volt, mikoris rohamrendőrök kíséretében gyakorlatilag megszállták az Ökotárs irodáját, majd kamerák kereszttüzében rendőrautóba szállították az alapítvány vezetőjét. Ebből meg az egyszeri tévénéző arra következtethetett, hogy Móra Veronika le vagyon tartóztatva, lévén (norvég)bűnöző.

Ehhöz képest a nemrégiben kiadott vizsgálati anyag nem ezt bizonyítja. A KEHI “zárójelentésében” érdekes módon arra az álláspontra helyezkedik, hogy nekije tényleg nem volt joga vizsgálódnia. Ámde ezt a lehető legképmutatóbb módon! Arra hivatkozik ugyanis, hogy a támogatások kifizetése “az állami szervezetrendszer megkerülésével történt“, holott itt erről szó sincs, lévén erről a nemzetközi (Uniós) megállapodások rendelkeztek így. További sunyi hazugság a KEHI-jelentésben az, hogy emiatt “a magyar kormány nem tud eleget tenni az átláthatóság, az elszámoltathatóság, a költséghatékonyság követelményének“. Tegye fel a kezét, aki ETTŐL a kormánytól és ETTŐL a KEHI-től az elmúlt négy esztendőben tapasztalt bármikor olyasmit, ami bizonyítaná az erre való törekvést! Továbbá jelentkezzen már itt, a szendamondján bárki, aki ezen kívül olvasott már bármikor egy nyilvános és részletes KEHI-jelentést! A szervezet ugyanis az elmúlt 22 esztendőben (amióta létezik) minden ilyesmitől annak okán zárkózott el, hogy azok “a megrendelő kormány számára benyújtott, döntést előkészítő dokumentumok“, tehát nem nyilvánosak. … Kivéve ezt az egyetlent, melynek mind a 38, aljas csúsztatásokkal megspékelt oldala ott vagyon a Hivatal honlapján! (Akinek van türelme és gyomra, kattintson ide!)

Magyarország jogállam, ahol senki ellen nem indul vizsgálat megalapozott bizonyítékok nélkül!” – mondotta volt a miniszterelnök tegnap, Brüsszelben. Aha! Hát ezt közölhette volna a KEHI-vel is, a kirendelt rohamrendőrökkel is, illetve a megfincogtatott “norvégbűnöző” civilekkel is! Akkor talán nem lett volna ok “félreértésekre”! … Hogyaza jóbüdös … !

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


’56 üzenete: “Több tisztelet a korrupciónak!”

Kibújt a jobbikos szög a fideszes zsákból! Hódmezőlázárhelyen Dzsentri Dzsoni követelt “több tiszteletet” a magyar korrupciónak, a Kövér Házmester pedig Budapesten fejtette ki nézeteit arról, hogy “az euroatlanti világ morális értelemben megrendült“. Mindezt az 1956-os Forradalom kitörésének ötvennyolcadik évfordulója alkalmából!

Csillagos ötösre vizsgázott tegnap Dzsentri Dzsoni! A honi, EU-pénzeken (is) dagadtra hízott Luxus-jobboldal eme emblematikus figurája az 1956-os magyar Forradalom emléknapján látogatást tett hűbérbirtokán, Hódmezőlázárhelyen. Ehelyütt pedig, ez a lassan mindenért felelős miniszterelnökségi főminiszter, logikai bakugrások tömkelegével jutott el a vérzivataros magyar Múlttól, a világraszóló korrupciós botrány jellemezte Jelenvalóig.

Luxusjános szerint a Világnak óriási adósságai vannak a magyarokkal szemben. Hiszen mi voltunk évszázadokon át “Európa és a nyugati értékek és érdekek védőbástyája“, mi ontottuk vérünket, áldoztuk fel vagyonunkat azokért, akiktől ezért cserébe csupán “megkésett, nagy szavakat” kaptunk a “várva várt segítség” helyett. Erről tanúskodik az elmúlt évszázad is. Ennek során a magyarság korábbi, hősies kiállásaiért cserébe Trianont kapott a beste Nyugattól, majd az országot “egy határrevíziót hazudó, gyilkos politika ölébe lökték” (gondolom itt nem Horthyról értekezett a szónok – lásd: Megszállottsági MűEmlék!), ezt pedig “40 évnyi kommunizmussal büntették“.

Ebbe a sorba illeszkedik az 1956-os magyar Forradalom nyugati elárulása is! Rádióbeszédében a szabadságharcos miniszterelnök hiába kért segítséget, azt csak a felkelők hallották meg. Amerikának és Nyugat-Európának fontosabbak voltak “a Szuezi válság miatt veszélybe került kereskedelmi érdekei… De még a hidegháborús világrend törékeny és igazságtalan egyensúlya is, mint a magyarok szabadsága, sőt élete“. Éppen ezért “Ha tehát október 23-a a magyarok dicsősége, akkor november 4-e a világ szégyene. Amerika és Nyugat-Európa szégyene“.

Hasonlóan keserű tapasztalatokat szerezhettünk 1990-től is. A magyarok hiába “szerezték vissza elvileg” a szabadságukat, európai jogaikat, azokkal nem élhettek, lévén a Nyugat és annak belföldi kiszolgálói, “a régi kommunisták“, az “elsikkasztott privatizáció felső tízezerje” (“Akik még mindig közöttünk élnek!“), a szorgalmasan belénk plántált kisebbségi komplexussal “rettegő kisdiákot” csináltak belőlünk, akiknek hol Washington, hol pedig Brüsszel mondta meg, “hogy mit, miért nem lehet“.

Ámde “az elszabotált rendszerváltás két évtizede” lejárt! Most, 2010 óta a Nyugat azzal szembesült, hogy a magyarok élni akarnak a jogaikkal és sem többet, sem kevesebbet nem kérnek, mint ami Európa bármelyik más népének kijár: tiszteletet és jólétet! Ezt azonban sem Amerika, se Európa még mindig nem hajlandó elfogadni. Azt hogy “felnőtt nép” lettünk, akik nem tűrik a gyámságot, s akik bár hű szövetségesek, de nem bólogatójánosok, akiknek csak a “csendőrpertu” jár. Éppen ezért nem Európa- és Amerika-ellenesség az, ha a magyarok – miután súlyos vádakkal illették őket – visszakérdeznek és bizonyítékokat kérnek.

A világ meg fogja érteni és lassan el fogja fogadni az új helyzetet, hogy egy évtizedekig álomba merült magyar nemzet végre felébredt. Öntudatára ébredt és nem kér többet, de nem is éri be kevesebbel, mint a többi, hozzá hasonló európai nemzet. Csak azt kérjük, ami megillet minket. Nem többet, de nem is kevesebbet! Tiszteletet a magyaroknak: tiszteletet 1956 nemzetének!

Hasonló húrokat pengetett tegnap Kövér László is. Ő úgy vélte leginkább megtiszteltnek az 1956-os Forradalom Emléknapját, hogy beült a Tahó Echo Tv budapesti stúdiójába, s ott történelmi elemzésnek vetette alá a Rendszerváltást, az ezt követően kialakult helyzetet, s közben egyetlen szót nem ejtett az ötvennyolc esztendővel ezelőtti Eseményekről! Nem is köll ezen különösebben csodálkozni, hiszen a Házmester sokkal idősebb, mint a Főminiszter. Ölég neki az a hercehurca, hogy mindennap kikászálódjon az ágyából (jaj a derekam!), nem hogy még azzal vegzálja a fáradt Szürkeállományát, hogy valamiféle parabolával kösse össze ’56-ot a Korrupciós Botránnyal!

Lackó alkirály szerint 1988. október 23.-án (ennyit az Ötvenhatos Emléknapról!) az erkölcsi/társadalmi/politikai értelemben amortizálódott MSZMP vezetése még nem tudta eldönteni, hogy hagyják-e kibontakozni a rendszerváltást, avagy inkább megálljanak-e a történelem útján. Ámde akkor már “kinyílt az időkapu“, s bár ő nem szeretné heroizálni a résztvevőket (bár fellépésük jelentős bátorságot követelt, hiszen még “azt sem tudhatták“, hogy esetleg nem köll-e “menekülniük az országból“), de a Fidesz megalakulásával kimondatott az Apokalipszis kezdete: “Megtörtént!“.

Akkor még sokminden nem volt világos. Például az, hogy lehet-e “semleges” országot csinálni a volt szovjet gyarmatból, meg hogy miként lehetne mihamarabb áthidalni “a nyugati és a keleti államok életminősége” közötti különbözőségeket. Osztán történt, ami történt, ezt pediglen úgy lehetne tömören összefoglalni, hogy mélységes csalódás!

Lászlónk szerint ugyanis akkoriban ők még felnéztek a Nyugatra, azt “jogi és erkölcsi” értelemben “példaképnek tartották“, lévén feltételezték, hogy “politikai kultúra is jár a demokráciához“. Ámde kiderült, hogy miután “a kommunista világrendszer fenyegetésként megszűnt, némely nyugati ország kormánya, informális pénzügyi-gazdasági hatalma, azt gondolja, bármit megtehet, naponta váltogathatja az aktuális értékeket és leckéztethet más államokat“. Illúzióikból pedig akkor józanodtak ki végleg, mikor kiderült, “hogy az a jogi szabályozás, amely mára szinte elviselhetetlenül bürokratikussá vált“, azért alakulhatott ki, mert a közös értékekhez „köze nincs a szabályoknak”.

Ebből pedig egyenesen következik, hogy a Nyugat “morális értelemben megrendült“, hiszen a hírhedt, tavaly elfogadott Tavares-jelentés lényegében arról szól, hogy az “európai baloldal“, a megrendült és társadalmi támogatottságot nélkülöző hazaiak funkcióit akarja betölteni azzal, hogy “kívülről” tartsa fenn és “exportálja” az egyébként belföldön “mesterséges feszültségeket“.

Ebben az értelemben Brüsszel valóban Moszkvára emlékeztet és ha ez az Unió jövője, akkor érdemes lenne elgondolkodni azon, hogyan kellene ebből szép lassan, óvatosan kihátrálni!

Az elmúlt esztendőkben írott több száz posztjaim nem egyikében tettem már szóvá, hogy miféle aljas módszerekkel operál immáron évszázadok óta az a magát “keresztény-konzervatívnak” nevező, állítólagosan “nemzeti” Jobboldal. Praktikáik legelsőbb motívuma, hogy a Nemzeti Büszkeséget a Kisebbségi Komplexus aktív fenntartásával igyekeznek fenntartani, azt eszkalálni. Lényege a “Történelmi Viktimológia“, miszerint mi, “A Magyarok” mindenkoron csupán áldozatai voltunk a nálunknál erősebb nemzetek törekvéseinek és hiába tettünk meg értük mindent (lásd: “Védőbástya“!), cserébe soha semmit nem kaptunk. Illetve kaptunk, de azt nem köllene talán megköszönnünk, lévén “jogaink” és “uruszágunk” elvétele, a Horthy/Náci rezsim “ölébe lökése”, osztán meg a Szovjet Megszállás lett a jussunk. Később pedig, hogy végre kiverekedtük magunknak az “európai jogainkat” (1990), hát a Nyugat (a Belső Ellenséggel karöltve) azt is elvette mitőlünk.

Pedig mi annyira, de annyira törekedtünk! Arra, hogy megfeleljünk az Elvárásoknak! Amiket ugyan mi teljesítettünk is, de a “morális csődben” lévő Nyugat, a “Kommunizmus Fenyegetésének” (általunk történt!/?) megszűnése után “elszemtelenedő” Amerika és az EU már odáig vetemedett, hogy belepofázzon a Mi Belberki Környülállásainkba is! Abba, hogy mire is költjük az ezek szerint nem is létező Nyugati Pénzeket (mondja ezt az ezeket elosztó Luxusminiszter Hódmezőlázárhelyen – lásd fentebb!) és hogy miféle “Politikai Kultúrát” képviselünk mink (pontosabban Ők, tehát A Nemzet!). Amibe ugyi bőven belefér (lásd: “Történelmi Adósság”!), hogy simán ellopjuk a Támogatásokat (amik persze nem is léteznek!). Ha pedig ezt valakik szóvá merészelik tenni, hát rögvest előkerül Vitéz László és palacsintasütőjével alaposan főbe kongatja Amerikát, az EU-t, meg az onnan “importált” Baloldalt!

Idióták vagyunk, hogy ilyeneket tűrünk meg a hátunkon! Az olyanokat, akik négy esztendő alatt kifosztották az államkasszát és lejáratták a bő húsz esztendő alatt nagynehezen felépített renoménkat. Persze ennek elkerülése végett meg köllött vóna tanulnunk a Saját Történelmünket!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


A NERmuda-háromszög

Orbanisztánnak van egy speciális területe, melyet nyugodtan nevezhetünk a “NERmuda-háromszög“-nek is. Ezen területen belül bármi és bármikor megtörténhet, így hamarost akár “hungaricum“-má is minősíthető!

Hol van “Orbanisztán”? Ezt a 93 ezer négyzetkilométeres területet ilyen néven a térképen (egyelőre még) nem lehet megtalálni. Jelenleg ugyanis “Magyarország“-nak neveztetik. Korábban, azaz “megpocsékolása” előtt, a “Magyar Köztársaság” névre hallgatott (illetve: hallgatott a fenét, különben nem lett volna belőle soha Orbanisztán!), osztán hogy “megesett” ami megesett, lött belőle az a bizonyos Orbanisztán.

Ez egy tüchtig kis Autokrácia, ahol a Jog Uralma addig érvényesül, amíg az Autokratának (meg a Parazitáinak) úgy tetszik, s ha már nem, hát átírják a Jogot … akár visszamenőlegesen is. Teszik pedig mindezt immáron ötödik esztendeje és nem csak az Ántikrisztusok által uralt Zemútnyócév törvényeivel, de a sajátjaikkal is!

Az úgynevezett “Alaptörvény“-üket például két esztendő alatt négyszer írták át (utóljára alfától ómegáig!), mert az ugyan “gránitba vésett” volt, ámde sajna (lévén kemény) törni kezdte a feneküket. Tehát a Tákolmányt ha nem is puhítani, de tapasztalati alapon (segg)reformálni köllött! Már csak azér’ is, hogy az egóban és korpuszban egyre terebélyesedő Uralkodó – aki a Felvilágosulatlan Abszolutizmus bölcsessége alapján vezeti Uruszágát … a Keleti Semmibe – mind bővebb alfelét ne bántsa az a sok, önmaga által is létrehozott Zavaró Körülmény.

Orbanisztán tehát az Ismert Világ egyik speciális területe. Bár “önmagát” részben “keresztényinek“, részben pedig “demokráciának” határozza meg, mégis az a helyzet, hogy a hivatalos Államvallás szerint nem A Teremtő, hanem annak (önkinevezett) Földi Helytartója a Legfőbb Abszolútum. Annak ellenére, hogy ez a Próféta önmagán kívül gyakorlatilag semmiféle istenségben, transzcendens igazságban nem hisz, kizárólag az ő fizikai létezésével egyenlő Akaratában. Mégis A Történelem Urára, A Tér és Idő Egyetlen Állandójára hivatkozik valahányszor, amikor csak Önérdeke okán kegyeskedik megpocsékolni a Legalapvetőbb Szabályokat (lásd pl.: Tízparancsolat! … “Ne ölj!“, “Ne kívánd!“, “Tiszteld!” … ésatöbbi).

Az pedig, hogy ez mennyire Demokrácia következik a fentiekből! Konkrétabban: a létező törvények szerint egy, a Nép Pénzéből aktivizált  Kisebbség vagyon kinevezve A Többségnek, a “Nép”-nek pedig ezek akaratát el köll fogadnia. Hiszen egy kereszténydemokrata jogász (bizonyos doktor Rubovszky György, Kádéjenpé) szerint a Demokrácia nem más, mint a Többség DIKTATÚRÁJA a Kisebbség fölött. Igaz ugyan, hogy a legutóbbi, tavasszal történt “választások” ösmételt Kétharmadot biztosítottak a Többségnek (kb. 23%), a Kisebbség (kb. 77%) fölött, de ez inkább az Unorthodox (Hatalmi) Matematika (no meg a “testre szabott” törvények) következménye volt. … Akárcsak Dancsó József nertárs kineveztetése a Magyar Államkincstár élére, amit ő ugyancsak az unorthodox, tehát “modern” és “ner-típusú” aritmetikai tudásának köszönhetett (Idézet tőle: “A gazdasági növekedés akkor is növekedés, ha történetesen negatív!“)

Furcsa világ tehát ez az Orbanisztán. Itt általában minden dolog/elv pont az ellenkezője annak, amit a Józan Ész és az Ép Erkölcs (ezek szerint elavult) Parancsolatai diktálnának a józan ésszel és épp erkölccsel rendelkezőek. Az előbbieket manapság (Kétharmadosan) képviselők szerint az utóbbiakat képviselők miatt nem “versenyképes” ez az ország. Mer’ ugyi az utóbbit is Ők képviselik, ami pedig bele vagyon írva (többszörösen is) a Tákolmányba, amit pedig a Tákolmánybírák nem egyszer helyben is hagytak! … Miután a tákolmánybírákat a Kétharmad nevezte ki a Kétharmad elaljasult Brancsából, akiknek csupán egy dologra vagyon joguk: a talár és a plecsnin kívül a fizetés (“harminc ezüst”) felvételére. … No meg arra, hogy “ítéleteik” szerint:

Orbanisztán tehát egy roppant speciális térsége az Ismert Világnak, sőt (ha már “ismertnél” tartunk), magának a Világegyetemnek is. Hiszen itt minden teljesen másként működik, mint a megszokott (jóléti állam helyett úgynevezett “munkaalapú”, tehát rabszolgatartó … állami pénzből, hozzáadott érték előállítása nélküli, statisztika-kozmetikázó “foglalkoztatás”!), de érvényesülnek (időnként) bizonyos (időnként) érvényes szabályok!

Ennek leginkább kitűnő példája a “NERmuda-háromszög“!

Hol is vagyon ez a térség? Természetesen Orbanisztánon belül, annak jogi Fővárosától nyugatra. Egy bizonyos “Bicske“, “Alcsútdoboz” és “Felcsút” települések által határolt enklávéban, ahol nem csak Magyarország Alap-, de még a Fizika és a Filozófia Ok-okozati Törvényei is fel vagyonnak függesztve (a közgazdaságtanéról már ne is beszéljünk!) *. Egészen pontosan: mindezek akkor érvényesülhetnek, ha az ezen területen belül élők is megengedik, a Nekik ezt Megengedők pedig érdekeikkel azonosaknak tekintik azokat. …

*/: Ezek a Felfüggesztett Törvények a következők:

  • Hogyan lett mindössze három esztendőn belül (gyakorlatilag a semmiből) egy szimpla gázszerelő sokmilliárdos vagyon birtokosa, az Ország 88. leggazdagabb embere?

    Hogyan keletkezett az a minimum 4 milliárdos “adomány” (Nem közpénz! – Ugyi?) egy olyan fociakadémia számára, mely egy objektív felmérés szerint a legrosszabbul teljesít, csapata csupán kegyelemkenyér alapján maradhatott idén “Első Osztályú” a stadion pedig időnként úszómedencéhez hasonlít?

 

Hogyan lehetséges az, hogy egy “Natura 2000″ védettsége alatt álló akácost úgy irthattak ki, hogy annak egyetlen tettese az “elszabadult” Traktor volt?

Hogyan lehetséges az, hogy a helyi (orbanista) polgármester riválisaként bejelentkezett Juhász (maradék) földjét egy szintén “magáról megfeledkezett” (tehát pilóta nélküli!) kombájn éppen pont akkor tarolja le, amikor a Juhász ringbe szállt a majori posztért?

Hogy kik is azok az “ezen területen belül élők”? Tanácsosabb lenne nem firtatni, lévén ebben az esetben fel köllene tenni bizonyos “kínos” kérdéseket (lásd fentebb!). No meg immáron azt is, hogy vajh’ honnan került elő az a bizonyos “osztrák rendszámú Mercedes”, amelyik (jelentős szolgálatokat téve a Milliárdos Gázszerelőnek, valamint az őt polgármesterként indító/pesztrálgató Pártnak) ippeg és punkt a (nekik) legmegfelelőbb pillanatban gázolta halálra a Lázadó Juhászt?!

(A rendőrség tájékoztatása szerint Váradi Andrást, a Juhászt, az E-PM polgármester-jelöltjét október 11., szombaton gázolta halálra egy osztrák rendszámú fekete Mercedes, melyet egy 84 esztendős, osztrák-magyar kettős állampolgár vezetett /neve nem került nyilvánosságra/. Az eljáró hatóság, lévén nem történt cserbenhagyás, nem vette őrizetbe az elkövetőt. … Néhány nappal később elterjedt a hír, miszerint az “osztrák” maga is meghalt. Újabb napokkal később pedig az, hogy az illető köszöni szépen, kitűnően érzi magát Bécsben! … A rendőrség “ismeretlen tettes” ellen folytatja az eljárást)

“Érdekes” hely ez a NERmuda-háromszög! Nemdebár? Időnként ez történik, időnként meg amaz. Hol egy erdőcskét tarolnak le, hol egy búzaföldet (néminemű, rendőrileg szintén kivizsgálhatatlan trágyalopással spékelve), hol meg annak tulajdonosát. Tettes pedig soha nincs, kivéve a “masinákat”, melyek ugyi “önállóan” tették amit tettek, motorjukat és kormányaikat vezérlő műveiket pedig a NER Szelleme a (gyurcsány)Ördög szállta meg! Következik ebből, hogy ezen ügyekhez nem rendőr/ügyész, hanem Okultista Szakértő, a Katolikus (K)Egyház egyik avatott Exorcistája köll!

Isten kegyelmezzen Váradi András gyilkosainak! Mi, ép erkölcsűek ugyanis nem fogunk! … Már csak ezért sem!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 51 követőhöz