Bokros, az Antiportás

Előző posztomban, melynek címe “Bokros ante portas“, megígértem olvasóimnak, hogy még ma írok erről egy véleményposztot. Késő este van, de állom a szavamat! … Megjegyzés: sokaknak nem fog tetszeni, amit írok, de állítom: Bokros Lajos soha nem lesz portása a Diktatúrának!

Igazából sem időm, sem energiám, hogy most, lassan “késő” este körültekintően és cizelláltan írjam le véleményposztomat a Bokros-Falus cseréről. Fáradt is vagyok, ráadásul már baromira unom az úgynevezett Ellenzék – különösen annak “baloldala”, a “liberálisa”, meg a “zőggye” – abszolút hülye, önmagyarázó szövegeit.

Ez pedig vonatkozik a “magamoldali” Blogger-kollégáimrai is, akik legfeljebb annyiban különböznek a Zellenzék “politikusaitól”, hogy nekik még annyi felelősségük sincs, mint ezeknek a PártZembereknek. Utóbbiakon a Blogger majd szépen számon kéri a tegnapi véleményét, míg a magát Véleményformálónak hívő posztoló (no meg az “elemző politológus”) már délután képes egy, a délelőttitől teljesen eltérő álláspontot elfoglalni. … Őt meg még a kommentesei sem nagyon számoltatják el, hiszen ez is csak Hit kérdése, no meg “moderációé”, ugyi?!

Szóval Falus Gáborból Bokros Lajos lett. Oka ennek a racionalitás, lévén Nagybajusz, A Csomagos, egy felmérés szerint esélyesebb arra, hogy elfoglalja Orbán Viktor Helytarlósának székét. Ezzel csak kevesen (senki) hajlandó vitatkozni, ámde annál több az “ideológus”, akik “elvi alapon” kifogásolják a “Cserét”. Szerintük:

  • Bokros mögött nem áll senki! (Mert Falus mögött állt?! Miután a Hárompártok kinevezték Közös Jelöltnek, úgy hagyták magára eme kampányoláshoz nem értő, alapvetően tisztességes Hivatalnokot, mint eb a “szaharát”! Éliástóbiás, a Maszop pillanatnyi elnöke odáig vetemedett, hogy “Nemismerem“-embernek nevezte Falust, közvetlenül az ELSŐ találkozásuk előtt!)
  • Falus visszahívásával a Baloldal megcselekedte azt, amit eddig még soha: nincs SAJÁT főpolgármester-jelöltje, tehát Pfujj! (Falus nem a “Baloldal”, hanem a magát “Liberálisnak” aposztrofáló E-PM jelöltje volt. A deklaráltan baloldali pártok jelenleg az MSZP/?/ és a gyurcsanyista DK. Ugyanakkor húsz esztendőn át volt Budapest főpolgármestere Demszky Gábor, aki ugyan baloldalinak nevezhető, ha az általános szabadságelvek tiszteletét nézzük, de SOHA nem volt az úgynevezett Baloldal jelöltje, sőt, többször is volt ellenaspiránsa a Maszop részéről!)
  • Bokros esélytelen, hiszen mindenkinek a “Csomag”, tehát a “Megszorítás”  jut erről az eszébe! (Abból a bizonyos “Csomagból” élt az egész Magyarország esztendőkön át. Többek között az Első Orbán-kormány, mely’ ebből a szempontból – szociális és nyugdíjkiadások – még kegyetlenebb is volt, mint Bajusz! … A 2010 óta folytatott Unorthodoxiáról meg nem is beszélve!)
  • Bokros a “Baloldal” (meg a Ződdikék) szempontjából vállalhatatlan, lévén Ő “csak” egy  jobboldali konzervatív, akire egy Baller soha nem szavazna, hiszen sem a Szociális kérdéseket nem képviseli (lásd A Csomagot! – a sok hülye szerint!), sem pedig a Környezetvédelmet. (Mert ugyi az ilyesmit a Jelenlegi Főpolgármester ezek szerint “sokkal jobban” – hajléktalanok kitiltása, fakivágások! – képviseli, így az ilyesmit inkább Tarlós prolongálásra kéne bízni, mint az “érzéketlen” Bokrosra! Ugyi?)

Tudomásom szerint az Ellenzéki Összefogás azér’ jött létre, hogy a Demokraták úrrá legyenek a Diktátor, tehát az Állammaffia és annak agyalágyúlt/haszonélvező Hívei fölött. Ebben az összefüggésben pedig csak kétféle Politikus és Választó létezhet: DEMOKRATA és ANTIDEMOKRATA!

Előbbiek legfőbb célja a DEMOKRÁCIA, a JOGÁLLAMISÁG, az ALKOTMÁNYOSSÁG, tehát A KÖZTÁRSASÁG vissza/helyreállítása!

Ha pedig ez igaz, akkor KURVÁRA LE VAN SZARVA, HOGY AZ A DEMOKRATA IPPEG PUNK JOBB-, AVAGY BALLER! (Aki pl. kétségbe vonja a demokrata mivoltát, mert a fideszes praktikák egy olyan EP-frakcióba kényszerítették, ahol nem biztos, hogy jól érezte magát, az nagyon aljas ember, lévén teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy Viktátort az Európai Néppárt immáron esztendők óta nem csak elviseli, de még támogatja is! Ugye, Schiffer nertárs?!)

Bokros nem vállalható?! Mert miért is? Talán azér’ mert nem egy PÁRTEGOISTA? Talán azér’ mer A LEGFŐBB CÉLT tartja szeme előtt:

… a szakpolitikai kérdések most másodlagosak, a „rendszerpolitika” a fontos, vagyis a verseny támogatása a monopóliumok helyett, a szolidaritás az elnyomás helyett, a jogállam újjáépítése annak eltiprása helyett és a nyugati típusú demokrácia a keleti irányított diktatúra helyett! (forrás itt!)

Jelentkezzen már nekem egyetlen Ballerlibes, aki ugyanezt mondja/képviseli immáron minimum négy esztendeje, tehát Orbán Után Egytől!

Én csak egy ilyet ismerek. Őt úgy hívják, hogy “Gyurcsányahibás“!

Ő volt az egyetlen, aki a Falus-féle visszaléptetés miatti (ballibes) visszhangokat úgy kommentálta:

… ha az önkény emberei és demokrata pártok küzdenek egymással, akkor már nem fontosak azok a különbségek, amelyek elválasztják egymástól a liberálisokat, a konzervatívokat, a különböző színezetű baloldaliakat. Ilyen küzdelemben a demokraták egységére van szükség.(forrás itt!)

Ez az amit csak nagyon kevés, úgynevezett (“demokratikus”, “ellenzéki”) politikus képes/hajlandó megérteni (megérteni?! hajlandó??! – ugyan miért?!). Aki pedig mégis, azt meg az úgynevezett Elemzők (lásd itt!), a “valahol másutt is fizetést kapó pártkáderek”, meg a magukból kikelt, de huszonnégy órán belül akár kétszer is véleményt váltó, avagy csak elaggott elméleteket gyártó Elemzők és Bloggerek … csak hogy észre vegyük a létezésüket  … úgy küldik el a Jóbüdös Fenébe (mint Orbánleváltásra Alaklmatlant! … pedig ők azok! … Falus Ferenc önként lépett vissza! … “Pártjai” pedig “agyaltak” … a SEMMIN!)

Csakis a Demokrácia, az Alkotmányos Jogállam, tehát A KÖZTÁRSASÁG a fontos! Minden más le van szarva! … Aki ennek bármiképpen ellene tesz, nem más, mint  bűnöző, sőt, HAZAÁRULÓ! … Gyermekeink jövőjének GYILKOSA!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
(Ugyi, hogy a “seregbontó”, “amatőr” és “fidesznyik”-nek kikiáltott OGYM-nek lett igaza?!)
P.S.: Bokros jelöltségének tudomásulvétele a Második Leglogikusabb Lépés! Az ELSŐ a BOJKOTT lett volna! … és ezt is szendamondja!

Bokros ante portas

Körülbelül egy órával ezelőtt Falus Ferenc, a “Hárompártok” budapesti főpolgármester-jelöltje bejelentette visszalépését a konzervatív-liberális Bokros Lajos javára. Az Ellenzék vezérei ugyan még agyalnak, de ezt visszacsinálni már nem lehet … nem szabad újabb hibát elkövetni!

Mivel ma meghalni sincs időm, így nem tudok véleményposztot írni eme (egyébként várható) eseményről. Ha minden igaz, holnap viszont már igen, s ennek “beharangozásaként” most mindössze annyit írnék: az Egyesült Ellenzék a budapesti választások szempontjából megtette “A Második Leglogikusabb Lépést“. Továbbá ideschmittelném a 444.hu oldalán megjelent cikket is. Nem mintha mindennel egyetértenék, de a megállapítások többsége (szerintem) tökéletesen fedi a valóságot!

Bokros nagyon messze van a Fidesztől, de az MSZP-től is

Bokros Lajosnak sikerült rákényszerítenie az akaratát a szétesett baloldalra. Az MSZP 2010-es csúnya veresége óta az oldal próbálkozásai mind olyanokhoz kötődtek, akik részt vettek a 2002-2010 közötti szocialista kormányzásban. Bokros Lajos viszont 1996-ban tűnt el az MSZP közeléből. Nagy visszatérésének több fontos tanulsága is van.

Teljes az ideológiai katyvasz

Bokros Lajos 1995-96-ban volt pénzügyminisztere az MSZP–SZDSZ-kormánynak. 2009-ben az MDF jelöltjeként lett EP-képviselő. Az EP-ben a konzervatív frakcióhoz csatlakozott, ez az a csoport, ahol a brit konzervatívok és a lengyel Jog és Igazság a meghatározók: a frakció nézetei az EU jövőjéről leginkább ahhoz vannak közel, amit Orbán Viktor szokott mondani. Gyenge Brüsszelt és erős nemzetállamokat akarnak.

Bokros EP-mandátuma most nyáron járt le, innen nézve teljesen értelmetlen, hogy három baloldali párt miért áll be egy konzervatív frakcióból jött jelölt mögé. Még jó, hogy tudjuk, hogy Bokros nem meggyőződésből lett konzervatív: azért volt ott, mert az MDF-t kifúrták a fideszesek a néppártból, balra az MDF nem akarta ültetni, elmentek tehát a következő jobbos frakcióhoz, és a konzervatívoknál, vagyis a fasisztákon innen, de már a néppárton túl találtak csak helyet. A Bokros által képviselt elvek egyébként leginkább a liberálisok közé valók az EP frakciói közül.

A politikus, aki tényleg nagyon mást csinált, mint amit a Fidesz

Bokros Lajos az önmagáról elnevezett csomagról lett híres, a magyar költségvetés 1995-ös nagy szanálásáról, aminek négy fontos eleme volt: gyors privatizáció, az infláció felpörgetése, az állami alkalmazottak bérének befagyasztása, és bizonyos állami ingyenes juttatások (fogászati kezelések, felsőoktatás) fizetőssé tétele. A szociális juttatásokat is megvágta, ám ezen intézkedések nagyobb részét az Alkotmánybíróság megsemmisítette.

Bokros az utolsó aktív politikus, aki tényleg nagyon markánsan mást csinált, mint most a Fidesz. A Fidesz mostanában részben pont azokat a cégeket veszi újra állami kézbe, amit a Bokros-korszakban adott el az állam. Most rekord alacsony az infláció, Bokros idején az állam mesterségesen pörgette a pénzromlást. A mostani kormány az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok fizetésemelésével kampányol, Bokros idején a reálbérek és a nyugdíjak értéke is csökkent.

A magyar gazdaság utolsó nagy fellendülése a csomag után kezdődött, az első Orbán-kormány idején. Hogy ez melyikük érdeme, azon azóta is megy köztük a vita.

Mindenesetre akármilyen ideológiai katyvaszt is jelent európai értelemben Bokros összbaloldali támogatása,

az aktív politikusok közül Magyarországon Bokros az, aki leginkább az ellentétét képviseli annak, amit most a Fidesz csinál.

Ez különösen szembetűnő volt az idei ősz első parlamenti vitanapján, amikor senki sem szólt az elszámoltatási törvény ellen: az MSZP, a Jobbik és az LMP is úgy volt vele, hogy oké, ez a törvény kell, legfeljebb az időzítésével szemben érvelgettek. Bokros viszont azt mondta, hogy a törvény káros.

Bokros összes nyilatkozata az utóbbi évekből sokkal inkább ellentétét képviseli annak, amit a Fidesz csinál, mint például az MSZP érvelése, ami balról igyekszik támadni a kormányt, és a rezsicsökkentést is megszavazta. Bokros ezzel szemben egy liberális-piacbarát érveléssel jön mindig – már amikor van, aki meghallgatja.

A konokság most bejött

Bokros Lajos utoljára 2010-ben indult választáson, akkor az MDF miniszterelnök-jelöltje volt, de a párt be se jutott a parlamentbe. A semmiből jött vissza, szó szerint.

Nem kezdett alkudozni az MSZP-vel és a pártból kivált DK-val, vagy az összbaloldali megegyezésért minden kompromisszumra kész Együtt-PM-mel. Ment a maga útján, és közben elég sokszor nevetségessé vált. Alapított egy pártot (MoMa néven), ami nem bírt elindulni sem a parlamenti, sem pedig az EP-választáson. Egyszerűen nem bírtak elég aláírást szerezni még az induláshoz, miközben kamupártok sora is meg tudta ezt csinálni.

Kezdett kínossá válni erőlködése, és amikor az önkormányzati választásra is gyűjteni kezdte az aláírásokat, azzal tudott a hírekbe kerülni, hogy kampányolás közben leszarta egy galamb.

Most mégis sikerült rákényszerítenie az akaratát a baloldali pártokra. Nem bonyolult különalkukkal, engedményekkel, hanem azzal, hogy a baloldal annyira megtört a vereségektől és a belső vitáktól, hogy képtelenné vált használható jelöltet kiállítani. Úgy tűnik, hogy végül a pártok mentek Bokroshoz, és nem Bokros a pártokhoz. Bokros 2013 végén próbálkozott ugyan azzal, hogy rákerüljön az összbaloldal közös listájára, de aztán maradt annál, hogy próbálkozik egyedül, jut ameddig jut, aztán majd lesz valami. Most az ölébe hullott a lehetőség, hogy a felszínen maradjon.

Ugyanez a konoksága persze akár akadálya is lehet eredményes működésének, ha esetleg megnyerné a választást. Bokrost összeférhetetlen és sértődékeny embernek írták le azok is, akikkel a 90-es években együtt kormányzott, és azok is, akik később a CEU-n dolgoztak együtt vele.

Megbukott az összefogás kényszerkoncepciója

A Fidesz úgy alakítja a választási törvényeket, hogy kompromisszumra kényszerítse a baloldal pártjait. Ezek a kompromisszumok annyira nyögvenyelősen és nehezen jöttek össze az utóbbi másfél évben, hogy rossz személyi döntések, sértődések és gyenge eredmények fakadtak belőle. Bokros a maga kompromisszumképtelenségével elérte, hogy benne lássák az utolsó esélyt a megkapaszkodásra.

Érdekes ellentmondás, de logikus következménye a baloldal válságának: belülről képtelenek voltak megoldani a gondjaikat, ezért inkább beálltak valaki mögé.

A baloldal Budapesten a legnépszerűbb az országban, és a főpolgármesteri poszt szimbolikusan is a legfontosabb a két hét múlva tartandó választáson. Egy elvben nyerhető és fontos tisztségre képtelen volt használható jelöltet állítani a három baloldali párt, egy olyan helyzetben, amikor zsinórban öt választáson (2009, EP, 2010 parlamenti, 2010 önkormányzati, 2014 parlamenti, 2014 EP) nem tudtak semmit sem elérni.

Vagyis Bokros előretörése nem csupán makacsságának jutalma, hanem a baloldal totális szétesésének következménye is.

Ez még nem megoldás

Bokrosnak persze most sincsenek nagy győzelmi esélyei, de többre juthat mint Falus Ferenc, aki képtelen volt bármi értelmeset állítani ebben a kampányban. Bokros legalább következetesen gondol valamit arról, hogyan kellene kinéznie az országnak, és ezt viszonylag összeszedetten elő is tudja adni.

Alig két hét van hátra a kampányból, Tarlós István nagyon vezet, és a Bokros mögé most beálló pártoknak nincs meggyőző kampánygépezetük és túl sok pénzük sem, hogy nagyot villantsanak az új jelölt érdekében. Ezzel együtt is Bokrossal inkább van esélye a baloldalnak, mint eddig volt.

Ha még Bokros nyerne is, akkor sem oldja meg a magyar baloldal válságát. Elveiben és ideológiájában nagyon messze van az MSZP által képviseltektől. Összeférhetetlen habitusa miatt aligha tud majd vele mit kezdeni a szintén nehezen egyezkedő Gyurcsány Ferenc. Nem lenne mögötte semmilyen frakció sem a Fővárosi Közgyűlésben, a kormány pedig lépten-nyomon keresztbe tenne neki. Főpolgármesterségéből nehéz lenne erős eredményt kihozni, és ha sikerülne, akkor az személyéről szólna és nem a most mögé álló pártokról.

Bokros mostani jelölése a baloldal válságára egyetlen szempontból válasz csupán: figyelmeztetés arra, hogy a belső erőforrások elfogytak, és van keresnivaló a meglévő struktúrákon kívül is. És jelzés arra, hogy néha bejön, ha valaki következetesen a maga útját járja.


Az “elemző” és Az Elemző

Néha különös véletleneket generál a sajtó. Valaki ír valamit, arra pedig egy másik Valaki úgy válaszol, hogy még csak nem is olvasta az előbbit. Ennek ellenére tökéletes reflexiót, sőt, cáfolatot ír le ugyanarról!

Kétféle “elemző” létezik manapság és itten, Abszurdisztánban. Az Egyik tudományos köntösbe bújtatja az igazából nem is létező mondanivalóját. Ez az az “állatfajta”, amelyik a szokásos “egyrészt-másrészt” bölcselkedéseit adja elő csakis azért, hogy blogjának (“mindenoldalról”) nagy olvasottságot biztosítson, magának pedig így “Nimbuszt”. A Másik leszarja a lájkolását, semmit nem öltöztet tudományos gúnyába, nem operál a riszálós pávatánccal … csak a maga tapasztalatait, az azokra alapozott véleményét írja le.

Az “Egyrésztmásrészt” Pávatáncosok közül kiemelkedő figura Török Gábor, aki – mint tudjuk – “elemez“. Legutóbbi bejegyzésében (melyet azzal vezet be, hogy bocsika: “Régen nem jelentkeztem már …” – a francnak nem hiányzott!) “szakmai látleletét” írta le az Orbán-féle “politzálásnak“. Ebből pedig a következő tanulságokat vonta le:

Baromi jó Orbán, a mai baloldal sose veri meg! (…) Gondolhatunk bármit a céljairól és az eszközeiről, Orbán Viktor vitathatatlanul a rendszerváltás utáni magyar politika legjelentősebb politikusa. Lehet, hogy soha nem lesz szobra, mert a céljait és az eszközeit finoman szólva sem övezi konszenzus. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy az elmúlt huszonnégy évben ő volt az egyetlen szereplő, aki – ismétlem: demokratikus körülmények között – képes volt tartósan megmaradni és valódi hatalmat építeni. Az egyetlen, akinek a politikai pályája nem csupán tervekről szól, de azt megvalósító gépezetet is teremtett. A kivétel, aki felülírta azt, amit tudtunk, pontosabban tudni véltünk a politika normál működéséről. (…) A Fideszt a baloldal talán akár meg is verhetné, ha nem Orbán vezetné és nem róla, rendszeréről szólna a küzdelem, de a mostani konstellációban vele szemben egyszerűen nem tudnak felállni a padlóról.”

Bár Török ezek után, a szokásos “másrészt” miatt leírja ugyan, hogy Orbán mindenképpen bukni fog, de a komplett analízise semmi másról nem szól, mint az Amoralitás, az Elvmentes Haszonlesés, az Agresszív Kismalacság, a Porcelánbolti Elefántság dícséretéről. Bár ő ugyan politkusnak (sőt, sikeres politikusnak!) nevezi a Mi Boldogságunkat, valahogy elfelejti definiálni: mit is ért ő ezen teminus technicus alatt! (Rövid, de kimerítő kritika erről itt!)

Ezzel szemben Az Elemző, aki igazából nem elemző, “csak” egy tapasztalt Újságíró, már egy kissé átgondoltabban, ráadásul történelmi párhuzamok “felfedezésével” fogalmazta meg véleményét ugyanerről. (Mivel Aczél Endre jegyzete a mai Vasárnapi Hírekben jelent meg, elektronikusan tehát még nem elérhető, ismét “frater Sendamus” segítségét kértem. Esetleges elírásokért Isten  és az Olvasók bocsánatát kérjük!)

DÉJÁ VU:

Mozdíthatatlan?

Orbán Viktor leválthatatlansága hovatovább közhely: nem csak a közbeszédben, a politológiában is. Szó, mi szó, ahhoz, hogy távozzék a miniszterelnöki székből, a Fidesz kétharmados parlamenti többségével a háttérben semmi esély nincsen. Ahhoz az kellene, hogy az első etapban a saját pártja szabaduljon meg tőle. A horizonton azonban ilyesmi ugyancsak nem sejlik fel.

Mindazonáltal megvallom, nem hiszek a leválthatatlanságban. Javaslom tehát azoknak, akik – olykor vallásos hittel – hisznek az ilyesmiben, nézzenek vissza egy kicsit a XX. század középtájának magyar történelmébe!

Ott beleütköznek Rákosi Mátyás nevébe. A Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára egy évtizeden át leválthatatlannak tűnt. Pozíciója ugyan 1953 júniusa és 1954 vége között gyöngült ugyan, de 1956 nyaráig egy percre sem merült föl, hogy kiakolbólintsák abból a tisztségből, amelyet viselt, s ahonnan minden szálat a kezében tartott.

Nem akarnék ugyan történelmietlen párhuzamokba bocsátkozni, de e tekintetben – mármint a “minden szál egy kézben” – nagyfokú rokonság az egykori kommunista vezető (inkább diktátor) és a mai miniszterelnök között.

De van más is. A káderpolitika.

A mából visszanézve kifejezetten érdekesnek találom, hogy ha a “helyzet” úgy kívánta, Rákosi épp olyan szenvtelenül szabadult meg a régi harcostársaitól, ahogyan Orbán tette. Magában a Fideszben (hatalmon kívül és azon belül) legalább annyi tisztogatás és lefokozás volt, mint amennyi az MDP-ben. (Azzal a nem jelentéktelen különbséggel, hogy a Rákosi-diktatúra 1951-ig legszívesebben a börtönt és a bitót választotta “megoldás” gyanánt, míg Orbán a politikai száműzetés módszerével élt, élhetett csak.)

Rákosi előbb a régi szocdem bajtársaktól, aztán a Kádár-féle honi kommunistáktól szabadult meg, majd 1953, de különösen Nagy Imre kiszorítása után már a hajdani bizalmi körből is csak Gerő Ernő maradt meg mellette. A régiek helyett jöttek az addig alig ismert, de már egy ideje funkcióban lévő újak: Ács, Vég, Kristóf, Hidas, Kovács István, Földvári, Szalai Béla és különösen Hegedüs András, akiből a főtitkár Nagy után miniszterelnökt csinált. Bár ezek közül senki se maradt sokáig a Politikai Bizottságban vagy a Titkárságban, mert Rákosi szeszélye ide-oda tologatta őket.

1953 júniusáig a magyar nép csak azt tudta, hogy létezik egy “négyesfogat” – Rákosi, Gerő, Farkas, Révai – s rajtuk kívül senki más. Aztán új neveket tanult, ha tanult.

Ezt a “tanfolyamot” végeztük el mi is Orbánnál.

Volt ugyebár rajta kívül (ha a húsz éve kivált “fodoristákat” nem számoljuk) Kövér, Áder, Deutsch, Pokorni, majd Navracsics, de Orbán idővel másokba szeretett bele. Felbukkant Kósa, Rogán, Lázár, Szíjjártó, Budai, Papcsák, de olyan nevek is, mint Schmitt Pál, vagy Pelczné Gáll Ildikó.

Ha ma végignézünk a terepen, a “nehézsúlyú”(-nak hitt), olykor morgolódó figurák, mint Kövér, Áder, Pokorni, Navracsics – ellentétben Lázárral, Rogánnal, Szíjjártóval és néhány más, új kedvenccel – nincsenek döntési helyzetben. A parlamenti elnöki, az államfői, a polgármesteri, a brüsszeli biztosi szék nem olyan, ahonnan Orbán ügyeibe bele lehetne szólni.

Minthogy a Fideszben az Orbán Viktor iránti lojalitás az utóbbi pár évben minden más szabályt felülírt, a “fiatal farkasok” azzal tündökölnek, hogy ha kell, keményebbnek, eltökéltebbnek, szúrósabbnak látszanak, mint maga a főnök. Ezrével vannak ma Magyarországon olyanok, akik “kisakkozták”, hogy ha már egyszer Orbán túlhatalmi helyzetben van, akkor a hozzá való feltétlen alkalmazkodás, kiszolgálás nélkül egy lépéssel sem lehet előrébb jutni a karrier lépcsőfokain. Legfeljebb hátra.

A magyar funkcionáriusokat 1954 vége és 1956 nyara között ugyanez az érzület vezérelte. Fájdalom, de közéjük tartozott az épp hogy rehabilitált Kádár János is. Ma is létező híveinek, csodálóinak nem ajánlom olvasásra Rákosihoz intézett 1954. novemberi levelét, mely egy hűségnyilatkozattal ért fel. A már akkor is “sakkmester” Kádár, körülnézve a formailag még részben Nagy Imre által uralt magyar politikai tájképen, vissza akart emelkedni a politika csúcsaira, s ráérzett – helyesen – , hogy ez Rákosi nélkül nem fog menni.

Ebben a levélben úgy tett, mint ha fogalma se lett volna róla, hogy őt nem az ÁVH, nem farkas dugta börtönbe három éve, hanem épp maga Rákosi. Azzal “nyalt be” a főtitkárnak, hogy önnön hányattatásaiért a felelősséget teljes egészében az ÁVH-ra, az ügyészekre, a bírákra tolta, ráadásul egy jó szava nem volt Nagy Imréről. Legfeljebb egy-két sunyi módon kételkedő.

Kádár is leválthatatlannak gondolta akkor Rákosit, s lám, a “Borzalmasnak” becézett főember karrierje kevesebb, mint két év múltán véget is ért. Nem tudta, hogyan számoljon el a múltjával; hibát hibára halmozott. Miként 1954 vége felé Nagy Imrétől, ’56 tavaszán-nyarán tőle is elfordult a saját – opportunista – központi vezetősége.

Történnek előre nem látható csodák, föltéve ha van “külső nyomás”

Aczél Endre

*

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
P.S.: Ez volt a hétszázadik posztom itt, a WordPress-en! … Csaxólok! ;-) Szendam

I’m so sorry, Mr. President!

A Falkaforradalmi Jogász-Paraszt Kormány a lehető legdurvább módon nekiment Barack Obamának, az Amerikai Egyesült Államok elnökének (is). Mivel erre napok óta senki nem hajlandó, kénytelen vagyok én, a “mezei blogger” egy nyílt levélben bocsánatot kérni tőle!

Tisztelt Elnök úr!

Néhány nappal ezelőtt Ön, a “Clinton Global Iniciative” konferenciáján elmondott beszédében súlyos kritikával illette a magyar kormányt. Ennek során a budapesti adminisztrációt azon rezsimek egyikeként aposztrofálta, amelyek a nem kormányzati (“civil”) szervezeteket fizetett külföldi ügynököknek, tehát ellenségeknek tekintenek, működésükbe erőszakosan beleszólnak, azokat “parttalan túlszabályozással” ellehetetleníteni igyekeznek. Ezzel pedig súlyosan megsértik a legalapvetőbb emberi és polgári alapjogokat, melyeket minden, magára valamit is adó, civilizált állam tisztelni köteles, ha másért nem is, de az általa aláírt, majd parafált nemzetközi szerződések/egyezmények okán.

Elnök úr, az Ön bírálata nem csak tényszerű, de a budapesti rezsim tevékenykedéséhez mérten még visszafogott is volt! Erre egy tisztességes, a Nép érdekeit szem előtt tartó, azt képviselő kormányzat kizárólag egyetlen módon reagálhatott volna: annak minimum csöndes tudomásulvételével.

Az Orbán-féle diktatúra azonban támadással válaszolt. Önt és az Ön egyik hivatali elődjét, a hasonló kritikát megfogalmazó Clinton Elnök urat, a mindössze alig néhány órával korábban hivatalba lépett, harmincöt esztendős magyar “külügyminiszter”, bizonyos Szíjjártó Péter, egy-egy kommünikében gyakorlatilag lehülyézte. Tette mindezt olyan alpári, durván szemtelen hangnemben, amely a diplomáciában még ellenérdekeltek között is öléggé szokatlan, nem hogy szövetségesek esetén.

Elnök úr!

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy az Ön információs csatornái jóval szélesebb keresztmetszetűek, mint az enyémek, tehát sokkal többet tudhat a Magyarországon zajló események hogyanjairól, miértjeiről, összefüggéseiről, mint én. Amit azonban Ön nem tudhat (mert elemzői valószínűleg ezt nem veszik figyelembe), az a Magyar Társadalom állapota, pszichés beállítódottsága.

Minálunk ugyanis az a divat, már évszázadok óta, hogy soha, semmikor és semmiféle módon nem vállalunk felelősséget a saját tetteinkért. Az, hogy nem tanulunk a saját történelmünkből (lecserélve ezzel a korábban sikertelen paradigmát), hanem inkább egy “másikat” hazudunk önmagunknak.

Például mi a mai napig is legendásan igazságos királyunknak tekintjük a XV. században uralkodott Hunyadi Mátyást. Pedig ő semmi mást nem tett, mint hogy ráerőszakolta akaratát mindenkire és (bocsánat a kifejezésért!) szarrá adóztatta a népet (akárcsak Mr. Orbán) annak érdekében, hogy finanszírozhassa a monstre háborúit. Azokra meg azért volt szükség, mert ez a “Fickó” fejébe vette, hogy megszerzi a korabeli, európai Főhatalomnak számító Német-Római Császárság koronáját. Természetesen ez nem sikerült neki, lévén nem volt képes tudomásul venni a saját lehetőségeit/korlátait, avagy ahogyan mi itt, a Balkán északi csücskévé vált országunkban mondani szoktuk: “elmérte a farkát” (akárcsak Mr. Orbán)!

Alig három évtizeddel később pedig török megszállás alá kerültünk. Ennek több oka is volt. Az egyik, hogy az akkori uralkodó elveszítette a Mohácsi Csatát, lévén az ország kiváltságos elitjének egy jelentős része egyszerűen (ismételt bocsánat!) baszott megjelenni seregeivel a csatatéren. Osztán meg ahelyett, hogy a legalapvetőbb dolgokban (pl.: kereszténység) azonos elveket valló Habsburgokhoz pártoltak volna, hagyták magukat lefizetni a korabeli ország leggazdagabb főura, Szapolyai János által, aki meg a koronáját a török uralkodótól “kapta”. Ebből meg sikerült levonni azt a “történelmi tanulságot”, hogy minket a Keresztény Nyugat cserben hagyott, pedig mi voltunk annak “védőbástyája” … holott a “magyarság fennmaradását” állítólag biztosító “független” Erdélyi Fejedelemség együtt ostromolta a “pogány és megszálló” törökökkel “Bécsnek büszke várát” (akárcsak manapság Mr. Orbán).

Mintegy négy évszázaddal később pedig az “elitünk” túlzott Habsburg-imádata vezetett el egy esztendőkig tartó, véres és persze szintén elveszített háborúhoz (az ismételt “farok-elmérés” eklatáns példája). A következmény egy elképesztő mértékű és tényleg igazságtalan országcsonkítás lett, amelyet az Ön egyik hivatali elődje, Wilson olyannyira nem helyeselt, hogy kishíjján felállt a tárgyalóasztaltól. Osztán meggondolta magát, s úgy döntött: egy Latorállam kedvéért nem fog összeveszni a  Szövetségeseivel (nem úgy mint manapság Mr. Orbán). Ebből meg azt a tanulságot vonta le a Magyarság (annak tanulságlevonásra kizárólagosan jogosult része), hogy bennünket (azaz Őket) hátba szúrt a háborúba és nélkülözésbe belefáradt Népet “feltüzelő” Baloldal (akik mind “zsidók” voltak) és ismételten elárult A Nyugat (azaz háborús ellenfeleink!).

Két évtizeddel később Magyarország ismét hadba vonult. Többek között az Ön által elnökölt Köztársaság ellen is annak érdekében(?), hogy a korabeli elit által elveszített területeket azok akkori utódai visszaszerezzék (önmaguknak!). A Vélt Győztesek mellett való menetelést természetesen ismét sikerült elveszíteni … mintegy kétmillió polgártársunkkal (közöttük cca. félmillió, az állam törvényei szerint “zsidónak minősülő” honfitársunkkal) egyetemben nemzeti vagyonunk minimum felét … plusbonus a (szovjet)orosz gyarmatbirodalmi lét felejthetetlen élményeinek megszerzése! Ebből meg azt az “okos” tanulságot vonták le (a tanulságlevonásra mindenkoron és egyedül hivatottak), amit az Első Világháborúból is: háborús ellenfeleink kiszolgáltattak minket a háborús ellenfelünknek, a Baloldal (tehát a zsidók) meg ismét hátba döfte az Országot. Azóta szobrokat emelünk és köztereket nevezünk el a Hadbavonultató Tehetségtelen Bunkóról, illetve Megszállási Emlékművet emeltetünk be daruval az egyik terünkre … suttyomban, éjszaka, rohamrendőrök századainak biztosítása mellett (ahogyan azt Mr. Orbán akarta!).

Tisztelt Elnök úr!

Ez a társadalom tehát beteg! Történelmével, múltbéli hibáival szembe nézni nem merő, a felelősséget vállalni nem akaró társaság vagyunk mi. Akik alig több, mint fél esztendővel a modernkori “Legnagyobb Hőstettünk” (1956) után már milliós gyűlésen (1957., május 1.) ünnepeltük legújabb Diktátorunkat (Kádár János), akinek ugyan véres volt a keze, de ezt azzal magyaráztuk, hogy még mindig “jobb” volt, mint a “keményvonalas” alternatívája (Münnich Ferenc). A “realitásokat” elfogadva be is tagozódtunk egy olyan “társadalmi rendbe”, mely arról szólt: ha befogod a pofádat, annyit lophatsz önmagadtól, amennyit csak akarsz. (Hasonló volt Mr. Orbán “ajánlata” is, de csak manapság derült ki: lopni kizárólag nekik szabad, nekünk meg maradt a kussolás “joga”!)

Mint egy agresszív carcinosis, úgy rágta magát át ez az aljas kór (tekintélytisztelet, szolidaritás hiánya, hazudott történelem, felelősség nem vállalása) egészen a gyökerekig, amelyből pedig kisarjadt a Jelenlegi Rezsim. Ennek képviselői pedig nem csak primitív, műveletlen bunkók, de még gorombák, alpáriak és agresszívek is (ahogyan azt Ön is tapasztalhatta!). Ámde azért ilyenek ők, mert ezt tanulták a hiányosan szocializálódott Főnöküktől.

A jelenlegi magyar miniszterelnök pedig azért ilyen, mert … szóval ő is hiányosan szocializált és nagyon komoly elmekórtani problémákkal küszködik. Nála és tőle kiindulóan manapság a goromba, mosdatlanszájú, bunkó paraszti viselkedés nem más, mint “Bátorság”, az alpári nyilatkozatok közzététele egyenlő a “Karakánsággal”, a szövetségeseinkkel kapcsolatos primitív hozzáállás pedig a “Nemzeti Érdek Képviselete”.

A jelenlegi magyar ellenzék pedig ebben az “aktívan passzivitás” módszerével támogatja Őt és Tettestársait. Teszik mindezt azért, mert nem csak a Diktátor és Famulusai, de Ők Maguk is A Népből (itteni szleng szerint: “a Zemberek”) származnak. Tehát maguk is megkötötték az Alkujukat a Hatalommal: kisebb mértékben a Lopás, nagyobb mértékben az Eltartottság terén!

Ezért osztán EZEK igazából nem is tettek semmit, amikor Önt és Hivatali Elődjét az Alpári Kormányzat Kisizéje a szájára merészelte venni. Mindössze annyit állapítottak meg, hogy “Jajjistenem és szörnyű!”. De hogy egyikük is vette volna magának a fáradságot, hogy bocsánatot kérjen Öntől egy mindössze öt perc alatt megfogalmazható és közzé tehető nyilatkozatban? Addig már nem terjedt a kompetenciájuk, az eszük, no meg a bátorságuk sem. Ezzel ugyanis megkockáztatták volna, hogy a Beteg Társadalom Primitív Kormánya netalán megharagszik rájuk, elvonva tőlük (átmenetileg) a júdási Harminc Ezüstöt!

Tisztelt Elnök úr! Kérem mindezen magyarázkodások után fogadja el tőlem, minden jóérzésű polgártársam nevében, őszinte bocsánatkérésemet:

I’m so sorry, Mr. President!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: Ha ezek az Idióták (a Rendszerszolgák szokásosan néma jóváhagyásával) netalán mégis hadat üzennének az Egyesült Államoknak, kérem csak “szelektívek” legyenek a légicsapások! … Szükség esetén kitűnő GPS-koordinátákat tudok közölni!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Köszönöm szépen! Mivel tartozom?

Rekordot döntött a frissiben kinevezett magyar “külügyminiszter”! Néhány napon belül sikerült beletörölnie a mutyiszaros gumicsizmáját két amerikai Elnökbe is. A “nyuggerbe”, aki valószínűleg a következő President férje, meg a jelenleg hivatalban lévőbe, tovább fokozva ezzel Agyarország hírenevét. Köszönöm szépen! … Mindenkinek! És mivel tartozom? … Ugyan kinek?!

Néhány nappal ezelőtt, az USA egykori elnöke, Bill Clinton egy amerikai “show-műsorban” azt találta mondani, hogy “Vannak bizonyos ‘fickók’, akik örökké hatalom akarnak maradni és sok pénzt keresni“. Eklatáns példaként erre a mi Szeretett Vezetőnket, Abszurdisztán MiniElnökét, Al- és Felcsút, valamint a Részek Örökös Urát (születési anyakönyvi kivonata szerint “Orbán Viktor Mihály“) említette meg. Mire a “Küküm” akkor még csak alminisztere (trónörököse) azzal kegyeskedett válaszolni egy közlemény formájában, miszerint Clintont “valakik alaposan átverték” és látszik, hogy “már régen nem járt Magyarországon“. Mert ha a “Magyarországon jelen lévő vállalkozókat kérdezte volna“, akkor nem mondhatott volna ilyesmiket.

(Hogy mi az ördög köze van a “Magyarországon jelen lévő vállalkozóknak” Clinton Orbánról alkotott véleményének, azt még most sem értem. Az egykori Elnök ugyanis a Hatalmi Elmebajról beszélt. Arról, hogy egyeseknek semmi nem elég: mindenből mégtöbbet akarnak, s közben zsebre vágni néhány fillért is. Persze ha ez a Valaki azokat a bizonyos filléreket hatalmi szóval kényszeríti ki bizonyos vállalkozóktól, akkor már van kapcsolat a két dolog között. Kivéve akkor, ha az a bizonyos “vállalkozó” nem más mint Mészáros Lőrinc, az ország legtehetségesebb víz- és gázszerelője!)

Teltek-múltak a napok. Idehaza egy “összevont, bizottsági meghallgatás”-nak nevezett bohózaton átpasszírozták a Kásagerincű Zseléshajút, akit osztán eme Grémiumok (többségi szavazattal) rögvest alkalmasnak is nyilvánítottak arra, amire ők maguk sem alkalmasak. Folyt tehát a “békés, építő munka“. Ámde eközben Odakint meg már készülődtek az “Ellenséges Hadosztályok” arra, hogy megindítsák “szokásos támadásaikat” a Világ Legtökéletesebb Állama, illetve annak Kormánya ellen. Annak ellenére, hogy az a (szavazni hajlandó) “Polgárok” (44 százalékától) ismételten Kétharmados Felhatalmazást kapott (néminemű törvényesített választási csalások útján).

Ez a Támadás pediglen abban nyilvánult meg, hogy a Hivatalban Lévő Elnök egy minapi konferencián A Világ Tíz Legsötétebb Diktatúrája közé sorolta azt a Tökélyállamot, melynek Párja Nincs! Sem Európában, sem Amerikában (lejárt szavatosságú liberális jogállamok!), annál több viszont az úgynevezett “Keleten” (versenyképes, “talán nem is demokráciák“), melynek “szelei” hatására ez az Abszolúte Modern és Munkaalapú Állam teljes mértékben felkészült és tökéletes vezetői úgy döntöttek (a Cinege utcából!), hogy “Nyitnikék!“.

1Az Új Külügyér, akinek seggén még alig száradt meg a kinevezési pöcsét, nem is volt rest rögvest kiadni egy egyáltalán nem röstelkedő Nyilatkozatot, miszerint nem csak Bill Clinton, de Barack Obama is egy tájékozatlan hülye, akiket bárki és bármikor “megvezethet”:

Mi abból indulunk ki, hogy Magyarország és az Amerikai Egyesült Államok szövetségesek. Ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államok elnökének magyar civil társadalom kormányzati korlátozására vonatkozó megjegyzéseinek nincsen ténybeli alapja. A magyar nép egy szabadságszerető nép, ezért nem viselné el szabadságának semmilyen korlátozását.” – Külgazdasági és Külügyminisztérium.

Ami engem ebből megragadott, az a “szabadságszerető” kitétel. Azért, mert ez ugyanolyan hazugság, mint “polgároknak” nevezni a magyar Zemberek jelentős részét, az “Élcsapatot” pedig “polgári kormánynak”, “keresztény-konzervatív jobboldalinak”. Ugyanis!

Ha itten valóban lenne “szabadságszeretet”, akkor kezdjük mán azzal, hogy ebből a szuper módon takarékos és segítő családból származó Nyikhajból (lásd itt!) soha a büdös életben nem lett volna külügyminiszter, de még parlamenti képviselő sem. Ugyanez vonatkozik a Főnökére, meg annak összes létező beosztottjára is!

Ámde az a helyzet, hogy ezek az Alakok, ezek az amorális, Szubhumán Proteinzacskók ma meghatározó tényezői a teljes magyar államiságnak, a közéletnek, a jövendőnknek, a megélhetésünknek és a külkapcsolatainknak is! Ezzel pedig a saját, pucér hatalmi/anyagi érdekeik okán “kegyeskedtek” ellopni/elrabolni tőlünk mindent (pl.: polgárjogok, nemzetközi tekintély), amiért egyébként évtizeden át kutyakeményen megdolgoztunk! … Mindezt pedig “Népi Felhatalmazással”, elébb (2010) 2,7 milliónyi, utóbb (2014) pedig 2,1 milliónyi, kitömni való Ostoba Barom “szavazatával” … az úgynevezett Demokratikus Ellenzék aktívan passzív közreműködésével!

Nagyon szépen köszönöm! És mivel tartozom?! … Amorális kormányomnak, a lefizetett Ellenzéknek és az ostoba Választótársaimnak, … valamint Szíjjártó Péternek … is …

… és ezt …

szendamkérdi!


A száguldó miniszterelnök

Ahhoz képest, hogy a “Magyar Mélytorok“, azaz a hvg.hu “informátora” szerint Orbánt “intellektuálisan nem hozza lázba” az önkormányzati választás (lásd előző posztomat!), az Örökös MiniElnök úgy száguldozik és (bak)ugrál az ország települései között, mint egy megbokrosodott kecske. Kedden Tatabányán, tegnap pedig Szolnokon mekegett hülyeségeket  a mi Mekk mesterünk.

A “Duális Képzés”? Hát az nagyon fontos dolog ám kéremszépen tisztelthölgyeimésuraim. Konszenzus is vagyon a kormányban, hogy ezt be köll vezetni, mint inszeminátornak a pacipéniszt a kancakonnektorba, mer’ ugyi ez egy hagyományon alapszik. Mi meg az ilyesmit úgy támogatjuk, mint gyámfa a kidőlő közfalat, csak egy kicsit még várni kéne a támogatásra is, meg a kidőléssel is. De persze nem sokáig, talán csak az esztendő végéig, amíg kiderül például a derék tatabányászok földjén is, hogy ki lesz a helyi gauleiter. Ha az, akire mi gondolunk, akkor semmi gond! Az Edutus Főiskola mechatronikai képzése államilag támogatott lesz! … Talán, esetleg. … Ha majd a “konzultációk” során, azaz az éppen aktuális emésztésem szerint, végre eldől, hogy az október 12. utáni “új felállásban” ennek a fősulinak “milyen helye lesz”.

  • A Duális Képzés az orbáni narratívában azt jelenti, hogy a szakmunkásképzőkben az állam csakis a közismereti tárgyak oktatását vállalja. A gyakorlati képzést a diákok – egy tanulmányi szerződés megkötése után – a különböző iparvállalatoknál, cégeknél kapják meg. Ennek előnye elméletileg az, hogy a tanonc, megfelelő teljesítmény esetén, a képző cégnél azonnal munkát kap. Hátránya: az adott iparvállalattól speciális, jószerint csakis ott hasznosítható képzést kap, ami egy esetleges – talán kényszerű – munkahelyváltás esetén, egy másik cégnél csak részben lesz elfogadható. Ugyancsak komoly gond van a képzés “állami” részével, amelyet az Orbán által “Hoffmann Rózsa” álnéven benyújtott és elfogadtatott Köznevelési Törvény gyakorlatilag teljesen lebutított. Egy szakképzős hetente két matematikaórát kap, Természetismeretből (fizika, kémia, biológia, földrajz) mindössze egyet, informatikából pedig még ennyit sem! Ez pedig nem más, mint hogy ez a rendszer félművelteket, funkcionális analfabétákat, három esztendőn át idomított segédmunkásokat termel és nem szakembereket! Márpedig így elképzelhetetlen a magas hozzáadott érték termelése, azaz a versenyképes ipar nem hogy megteremtése, de fenntartása sem!

Körülbelül ezt mondta a Szeretett Vezető Tatabányán, a megyei napilapnak nyilatkozva. Ennek során meg is jegyezte, hogy a duális képzéshez hasonlóra már volt példa Mária (közmunkaalapú) Országában, csak bizonyos gazok (értsd: kommenisták) azt hagyták elsorvadni. No de semmi vész, mert a kormány a helyén van és tuggyaisadógát. Az meg ugyi nem más, mint hogy az iparnak szakképzett munkaerőt köll biztosítani. Ez pedig nem csak a derék tatabányászoknak, de a kabinetnek is nagyon fontos dolog ám. Előbbieknek azér’, mer’ a Kárpátok Géniusza szerint a város “tavasz óta kiemelt térség” az iparvállalatok letelepülése szempontjából és kormányzatilag, utóbbinak meg amiatt, hogy a (matolcsysta-tellérgyulaista) Nemzeti Gazdaságfejlesztési Stratégia szerint: a lehető legtöbb embert le köll szállítani a Magyarország-szekérről annak érdekében, hogy ne utazzanak csak rajta, hanem inkább tolják azt!

  • Pontosan erről szól egyébként a Vargamiska-féle, 1700 milliárdos, Nemmegszorító Csomag is, melyet tegnap óta igyekszik kibontani a “szakma”. A “Napi Gazdaság” címet viselő, századvéges “szaklap” által szervezett konferencián a Karcagi Miskakancsó ugyan körülményesen kerülte a konkrétumokat, de a Fényesrenyaltseggű Főkormányzó által meghírdetett “Szekér-program” alapján nyilvánvaló, mi lesz a következmény. Mivel eme “járművön” az elterebélyesedett seggű Maffia-adminisztráció miatt (csak a Miniszterelnökség csecsén csüng fürtökben már legalább száz helyettes államtitkár!) egyre kevesebb a hely, hát szekérvégre kell küldeni azokat a vidéki bürokratákat, akik olyan haszontalan dolgokkal foglalkoznak, mint a Zemberek közvetlen, adminisztratív kiszolgálása! Hogy így milyen módon tuggyák majd ezek a Zemberek intézni az ügyes-bajos dógaikat a Hivatalnál? Hát egyrészt ott az internet (Mari bácsi és Józsi néni klikkel!), másrészt az ilyen közhivatali feladatokat közmunkások is el tudják látni (havi 150 helyett mindössze 47 ezerért … jelentős megtakarítás!), ahogyan arra már esztendők óta számos példa is vagyon!

Ipar, ipar és ipar! – ez a legújabb orbanista elmebaj, s ezt a Koronátlan Fő egyáltalán nem is rejtette véka alá egy nappal később Szolnokon. A helyi televíziónak adott interjújában azon véleményének adott hangot, miszerint másfél évtizeddel ezelőtt még az számított trendinek, hogy a gazdaságot elsősorban a szolgáltatásokra köll helyezni. Ámde gyütt a Válság, s kiderült (szerinte), hogy a lópikulának nem kell az ilyesmi akkor, amikor a Zembereknek nincsen pénzük. Ezzel szemben az ipari termékek mindenkoron kelendőek, azt a jónép akkor is megveszi, ha egyébként kivan a segge a gatyájából. Különösen igaz ez a gyógyszeriparra (a Vezér a Béres Gyógyszergyár Zrt. szolnoki gyártósorának felavatására tolakodott be!), s bár ezt nem mondta ki, de ő bizonnyal az egyik olyan ember Magyarországon, aki ezzel tökéletesen tisztában van … tapasztalati alapon!

  • Nem tudom, mostanában hol és milyen “anyagokkal” kezelik a Nemzet Ápoltját, de tény, hogy alaposabban. Az igaz, hogy továbbra is püffed a pasas – nem csak pocakra, hanem tokára is! – , de a szeme már közel sem annyira véreres, mint tavaly és úgy tűnik, még a nyelvét is egyre hosszabb időn keresztül képes a szájüregében tartani. Ez pedig nem más, mint a gyógyszeripar diadala! … Az egy másik kérdés, hogy ilyen vegyületek kikísérletezéséhez és előállításához baromira elégtelen lesz a hazai Új Rendszerben kitenyészteni/beidomítani szándékolt, gyakorlatilag funkcionális analfabétákból, agyatlan rendszerszolgákból álló “szakemberek” Ifjú Gárdája. No de ez nem az ő gondja, hiszen időszakos(?) problémáival nem a zembereket szolgáló hazai, hanem a Haldokló Nyugat intézményeit szokta rendszeresen felkeresni.

Szóval az Ipar! Ennek mindenek feletti fejlesztése jelenti szerinte A Megoldást. Azt, amire csakis Ő (meg Elkúrcsy?) gyött rá egyedül az egész világon. Azt,amit csakis az Ő Legtökéletesebb Kormánya képvisel, ráadásul akkora sikerrel, hogy még! Meg is aszonta a szolnoki mikrofonállványnak, hogy (konkrét idézet következik!): Erről ritkán szoktunk beszélni, de (…) Európa második legiparosodottabb országa éppen Magyarország, és nagyon jó esélyünk van arra, hogy ennek a választási ciklusnak a végére, tehát 2018-ra az első helyet is megszerezhetjük, ha ilyen ütemben fejlődik a magyar ipar“.

Két régi vicc:

1.) A Néphadsereg egyik századánál politikai oktatást tart az őrmester:
Elvtársak! Jelenleg a Világ egyhatodán uralkodik a Szocializmus! Fejlődésünk azonban megállíthatatlan, így hamarosan már a tizedén, huszadán, sőt, a századán is a Mi Eszméink fognak érvényesülni!
2.) Szabad Nép-félórán felteszi a kérdést az alapszervezeti párttitkár:
- Elvtársak! Hol áll a Kapitalizmus?!
- A szakadék szélén – hangzik a válasz kórusban.
- És hol áll a Szocializmus?!
- Egy lépéssel előtte!

Halvány sejtelmem nincs, hogy Béresék mit gyártanak Szolnokon. De légyen az akármi is, azt a Főnök bizonnyal “megkóstolta” és “alapos hatást” gyakorolt rá. Nem csak a nagyzási hóbortját, de a nagylelkűségi rohamát is alaposan felerősíthette. Ugyanis az, hogy ezt a “ritkán emlegetett”, tehát valamiért szupertitkos információt pont az alig nézett szolnoki tévé és nem pedig (az ennél alig népszerűbb) “Közszolgálati” nézőivel osztotta meg, … hát az ölég sok dolgot elárul! … Nemde? (hehehe!)

Bármennyire is szórakoztató, én azt a régi, az eredeti “Mekk mestert” sokkal jobban szerettem. Kevesebbe is került, no meg csak báboknak okozott kárt!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

“Bármi megtörténhet!”

Ezt üzente haza a Zorbán még nyáron, a posványosi dagonyából. Így utólag azt lehet mondani, tulajdonképpen ez volt az ő legfontosabb mondanivalója, ami sajnálatos módon elveszett az “illiberális demokrácia“-kifejezés által gerjesztett csatazajban. Borzalmas esztendők elé nézünk!

Ha az előző négy évet forradalomnak neveztük, akkor egyszerűen nincs elég erős kifejezés arra, ami most következik! – hozta nyilvánosságra még tegnap a hvg.hu “egy, a Miniszterelnökségen zajló tervezésre rálátó forrás”-tól származó értesüléseit. Az Informátor szerint a kormány “Legbelsőbb Köre” olyan átalakításokon gondolkodik, melyekkel teljesen fel akarják forgatni a komplett magyar állam- és közigazgatást úgy, hogy ne legyen egyetlen terület sem, mely fölött ne a Miniszterelnökség gyakorolna közvetlen felügyeletet. A végrehajtani kívánt intézkedések egyelőre annyira titkosak, hogy a tervezésbe még a párt elnökségét sem vonták be (morgott is érte a Kövér Házmester – lásd itt!). Senkivel nem közölnek semmit, lefagyott a teljes államapparátus, lévén nincsenek információik arról: melyek a jövendőben elérendő célok. Nehogy még az önkormányzati választások előtt bármi kiszivárogjon!

Közbevetőleg:

Van némi gondom ezzel a hvg.hu által közzé tett információval. Ha minden annyira szupertitkos, ha minden terv/értesülés annyira szűk körben mozog, hogy abból még Laci bácsit, a Hűséges Szervienst is kihagyták, akkor vajon ki lehet ez a “Bátor Informátor“, ez a “Magyar Mélytorok“, aki annak ellenére vállalta a szivárogtatást, hogy (állítólag) benne van a Szűk Körben, kilétét tehát a Titkolózó Hatalom bármikor megállapíthatja?! … Gyanúm így talán indokolt: újabb “kísérleti léggömb” felbocsájtásának voltunk tanúi.

Mélytorok szerint ugyan Orbánt már egyáltalán nem hozza “intellektuális lázba” a helyhatósági választás (tűkön ülve várja annak végét, hiszen buzog benne a tettvágy), az óvatosság egyelőre a passzivitásra inti. Lévén október 12. után három esztendőn keresztül semmiféle választás nem lesz, így az Intézkedések miatt bekövetkező népszerűségvesztést csak ebben az időszakban lehet “kezelni”. Erre pedig azért lészen szükség, mert az Átalakítások “jelentős érdeksérelmekkel” járnak majd, melyek később a fideszes szavazótáborban is éreztetik hatásukat. Hiszen itt nem másról van szó, mint az államapparátus jelentős leépítéséről (állítólag 100 ezer fő elbocsájtása várható), az oktatás és az egészségügy fizetőssé tételéről, ami semmiképpen nem úszható meg arcvesztés nélkül, lévén ezek (különösen a két utóbbi) eleddig tabutémák voltak.

Lépjünk most kicsit “hátrébb és feljebb”! Ha ez sikerült, akkor pedig vizsgáljuk már meg egy kicsit “hidegebb fejjel” ezt a Mélytorok-féle HVG-információt! Mert ebben nekem több dolog is “bűzlik” picinyt. Az egyiket már fentebb megemlítettem. A másik pedig nem más, mint hogy simán életszerűtlennek tartom ezt az elképesztő titkolózást. Ezt az egész, erről szóló infót (nevezzük csak nevén: összeesküvés-elmélet!) meg sima misztifikációnak. Minderre ugyanis a világon semmi szükség nincsen!

Az Orbán-rendszer ugyan komplexnek tűnik, de valójában olyan egyszerű, mint a faék! Néhány amorális kalandor huszonsok esztendővel ezelőtt bizonyos, a Társadalom által a mai napig sem értett Üdvtan (Liberalizmus) állítólagos képviseletére, bejegyeztetett egy politikai pártnak álcázott gazdasági vállalkozást (Fidesz). Ebből elébb az Üdvtan valódi képviselőit, majd magát az Üdvtant is kipicsázták. Az előbbieket a még náluknál (az Alapítóknál) is kétesebb, amorálisabb figurákra cserélték le, az utóbbit pedig egy könnyebben és egyszerűbben képviselhető, magyarázható, kommunkálható Ideológiára (keresztény-konzervatív jobboldaliság, majd az ebből kinövesztett Klerikálfasizmus). Egy olyan álelméletre, mely mögött egyetlen “gondolatiság” áll: mindig és mindenhol pontosan azt mondani/hangoztatni, amelyet a megcélzott társadalmi csoport hallani akar, kijelölve mindenkoron azt az Ellenséget is, melyet ez a Grupp éppen akkor annak vél (elébb az oroszok, a “kommunisták”, illetve az “utódpártiak” … együtt a liberálisokkal!; később a nemzetközi tőke, az EU, Amerika; legújabban “norvégbűnöző civilek” és Simicska!).

Mikor a Grupp már elhitte, hogy a Vállalkozás igazából az ő véleményét képviseli, megfordították a dolgot: ügyes kommunikációval és médiafölénnyel elhitették “választóikkal”, hogy a Párt éppen aktuális, érdekdiktálta véleménye azonos az övékkel, sőt, az egész Társadaloméval. Ez pedig nem más, mint a Függetlenségi Háború, melyet hol a Nyugat oldalán vívunk az Oroszokkal szemben, hol meg fordítva.

Az így végtelenített Szabadságharc állandó ágyúdörgései közepette pedig a Célcsoport, tehát a Zemberek, nem hogy a csatasorban közvetlenül mellettük állók szavát nem értik, de a velük szemben (virtuálisan) felsorakozottakét sem: “Nincs értelme a küzdelemnek! Hiszen a harchoz te adod a pénzt, a paripát és a posztót, te prosztó! Akárcsak a zsákmányt és a hadisarcot! Te soha nem lehetsz győző, csakis Viktor!

Ennek lényegét ugyan sokan és sokszor leírták már, de nyilvánvaló, hogy nem elégszer! Sem az egyik, sem pedig a másik “Oldalon” nincs egy releváns csoport (hadosztály) sem, mely végre ráébredne: tükör előtt áll, s lát azáltal “homályosan”.

Látni véli az “Ellenség Seregeit“, melyek valójában önmagával azonosak. Az Ellenség Vezéreit, akik valójában a Sajátoldalival azonos Táborban uszítanak csatára. Miközben ugyanazt a luxusmenázsit fogyasztják, amint a “Szembenálló” Seregek éhező tagjai hordtak össze nekik. Azt saját és gyermekeik szájai elől megvonva, a hála és a köszönet legcsekélyebb ellentételezése nélkül! De egyikük sem veszi magának a bátorságot, hogy kilépjen a sorból és megkocogtassa a Tükröt (mert az kishitűség, gyávaság), majd szóba elegyedjen önmagával (mert az meg árulás), majd úgy rúgja seggbe a Hadvezéreket, hogy a lábuk ne érje a földet (mert az meg blaszfémia, szentséggyalázás).

Egy tanulságos “vicc”:

Isten úgy dönt, hogy ideje revíziót tartania a Pokolban. Lucifer illően fogadja is az Urat a dolgozószobájában, megmutatja neki az elszámolásokat, majd körbevezeti a Purgatóriumon.
Ez első benyílóban Isten látja, hogy egy terjedelmes, fortyogó üstben, melyet magasan lobogó lángok fűtenek, lelkek tízezrei szenvednek. A kondér mellett pedig egy elegáns, csokornyakkendős úriember áll, nádpálcával a kezében.
- Itt kik szenvednek? – kérdi az Úr.
- Angolok – válaszolja a Pokol Ura.
- És ez a nádpálcás pasas?
- Ha valamelyikük ki akarna mászni az üstből, ő meglegyinti a pálcájával, majd udvariasan felkéri: “Legyen szíves visszafáradni az üstbe, lévén most az a dolga, hogy purgálódjon.”
Következő benyíló, ugyanez a helyzet, de ott egy rohamsisakos, puskás katona az őr.
- Itt kik vannak?
- Németek.
- És a katona?
- Ha valamelyik ki akarna mászni, lekapja válláról a puskát és a tusájával visszaveri.
Újabb benyíló, helyzet ugyanaz, de nincs őrség.
- Itt kik vannak? – kérdi a Teremtő.
- Magyarok – hangzik a válasz.
- De miért nincs őrség?
- Fölösleges. Ezek egymást rángatják vissza!

Nos, ezek után megkérdeném: ugyan mi szüksége van valójában Orbánnak a titkolózásra? Ugyan mi az, amit az ösmételt Kétharmad után meg ne tehetne? … Bármikor?! Van ellenzéke? Nincs! Van vele szemben bármiféle társadalmi ellenállás? Nincs! … Hát akkor?!

Hát akkor az a helyzet, hogy ez a nagy HVG-s, besszervisszeres, mélytorkos “Szivárogtatás” nem más, mint az alapvetően gyáva, mert ingatag lábakon álló Diktatúra újabb “kísérleti léggömbje”. Annak mérésére, hogyan reagál az újabb disznóságok terveire a Társadalom (meg a kilóra megvásárolt Ellenzék). Az meg a szokása szerint, tehát SEHOGY! Egyik, huszonesztendeje a Haldokló Nyugaton élő barátom szerint: “A magyar társadalom 2014. április hatodikán veszítette el végleg az ártatlanságát, s ezzel a tekintélyét is. Addig lehetett magyarázni a ‘bizonyítványt’ azzal, hogy Orbán becsapta a népet és így építette ki a diktatúráját. … Utána már ezzel sem!

Újabb “vicc”:

- Minálunk azért nem lehetséges a tisztesség, meg a demokrácia, mert olyan sok a korrupt gazember” – panaszkodik a Magyar a Nyugatinak.
- Hát miért nem dugják őket börtönbe? – kérdezi a Nyugati.
- Mert a politikusok nem engedik.
- Akkor talán kezdjék velük!

Nekünk is el köllene már kezdenünk valahol! Hacsak nem az az általános (tehát többségi), társadalmi célunk, hogy egy pocsék állam pocsék diktatúrájában éljünk, folyamatosan azon nyafogva, hogy “minket mindenki cserben hagy“. Persze a vicaverza örökösen bölcs mondás szerint: “Akinek magyar a barátja, annak nincs szüksége ellenségekre!” – Kurt Vonnegut.

Huh, de tökéletes a megfogalmazás!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 49 követőhöz