A “Piszkos Féltizenkettő”: A(z ártatlan) bárányok hallgatnak

Tulajdonképpen nevetséges az az igyekezet, ahogyan az Orbán-kormány takargatni igyekszik az Amerikából korrupció miatt kitiltottak kilétét. Többségük ugyanis a rendelkezésre álló nyílt információk alapján is azonosítható. A kérdés most már csak az, hogy miért hajlandó magából Orbán (is) majmot csinálni; Az “Ártatlan báránykák” miért hallgatnak; kikből áll az a bizonyos “Piszkos Féltizenkettő” és hová vezetnek a “Szálak“?

Habony Árpád miniszterelnöki főtanácsadónál lefagyott a Finkelsteintől vásárolt kormány-kommunikációs, azaz karaktergyilkolászós szoftver. Aki figyeli és szorosan nyomon követi a “7750-ügyet“, avagy ha tetszik, a “Kitiltási Botrányt“, meg az ehhöz kapcsolódó kozma- és izzadtságszagú maffiaállampárti magyarázkodásokat/vagdalkózásokat, az csakis erre a következtetésre juthat. A “lefagyás”, tehát az ügyetlenkedés oka nyilvánvaló: Habony mesternek ezúttal nem csak a buta (és valószínűleg részben megvásárolt) Ellenzékkel, meg a trehány magyar sajtóval vagyon dolga, hanem egy olyan (információs) Nagyágyúval, mint az Egyesült Államok.

Amikor kirobbant ez a botrány, a honi sajtóorgánumok ezzel foglalkozni hajlandó része arra az álláspontra helyezkedett, hogy itt tulajdonképpen egy diplomáciai bosszúról vagyon szó, egy olyan tökönrúgásról, melyet Orbánék azért kaptak, mert Washingtonnak elege lett a diktatúraépítésükből, a civil szervezetek vegzálásából meg az egyre ájultabb Putyin-imádatból. Abból, hogy Budapest sorozatosan elárulja saját szövetségeseit (EU, USA) és a rezsimüzemeltetés okán gyakorlatilag Moszkva kottájából játszik.

Ezt a képet igyekezett erősíteni maga a kabinet is, megtoldva az egészet azzal, hogy a kormányközeli Századvég tulajdonában álló, valaha jobb napokat látott “Napi Gazdaság” című lappal még múlt csütörtökön leközöltetett egy cikket, miszerint az USA kormányzata a magyar adóhatóság egyes hivatalnokainak kitiltásával lényegében azt a vizsgálatot igyekszik megakadályozni, melyet a NAV indított bizonyos idehaza működő, amerikai tulajdonú vállalkozásokkal szemben. A “politikai bosszú” vonalát igyekezett erősíteni az a magát bevallottan kormányközelinek és az intézkedésben érintett “tízek”(!) egyikének nevező “üzletember”, aki alaposan megvezetve az “exkluzív információnak” bedőlő atv.hu-t, azt állította: Washington azért tette meg ezt a lépést, mert “túlreagálta” az Orbán-kormány egyes intézkedéseit, így például a “Keleti Nyitás” politikáját.

A Finkelstein-software tehát eddig tökéletesen működött. Az általa generált virtuális valóság a következő képet mutatta: miközben az USA kormányzata foggal-körömmel, még akár a legnemtelenebb intézkedések meghozatalával is, védi a Magyarországon megtelepedett, adócsaló cégeit (lásd: NAV-vizsgálat!), addig – jogtalanul beavatkozván a magyar belügyekbe – igyekszik megakadályozni a honi kormány azon legitim törekvését, mellyel az országot gazdaságilag több lábra igyekszik állítani, csökkentve annak kiszolgáltatottságát. Leegyszerűsítve: a jogtisztelő Szabadságharcos áll szemben a saját bűnözőit takargató Gyarmatosítóval.

Ámde terméskő méretű homokszemcse került az olajozottnak hitt propagandagépezet fogaskerekei közé. Ezt a zavaró tényezőt pedig úgy hívják, hogy André Goodfriend.

Az USA budapesti ügyvivője ugyanis pénteken a nyilvánosság elé állt, s tételesen cáfolta a megrendelésre működő Napi Gazdaság, meg a talmi exkluzivitástól begőzölt atv.hu “értesüléseit”. A diplomata kijelentette: semmiféle, Magyarországon megtelepedett amerikai céggel kapcsolatos NAV-vizsgálatról nem tudnak; a kitiltó intézkedés kevesebb mint tíz személyt érint; ezek mindegyike vagy “kormányzati tisztviselő”, vagy a budapesti adminisztrációhoz “közel álló üzletember”, kitiltásuk oka pedig az, hogy “korrupciós bűncslekményt” követtek el, illetve azok “haszonélvezői” voltak. A nevek és a bizonyítékok nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban pedig azt mondta: az amerikai törvények ezt nem teszik lehetővé, de lényegében fölösleges is, hiszen “a magyar kormány minden információnak birtokában van“.

A Habony-masina azonban tovább működött. Igaz, hogy annak “üzemeltetőinek” kagylófüleit is egyre jobban sértette a “csikorgás”, ennek ellenére mégsem voltak hajlandóak “üzemmódot” váltani.  Továbbra is makacsul ragaszkodtak az egyre inkább tarthatatlan álláspontjukhoz: “Nincs és nem is lesz semmiféle vizsgálat mindaddig, amíg az Egyesült Államok kormánya nem működik együtt a magyarral és át nem adja a listát, valamint a bizonyítékait!” – hangoztatta uniszónóban Lázár János kancelláriaminiszter és Szíjjártó Péter főkülügyér (muhahaha!).

Ámde a Gépezet tegnap végképp bedöglött. Az igaz ugyan, hogy a magát “legnagyobbnak” és pláne “ellenzékinek” nevező párt korifeusa, a tavaszi kampány idején Rogán Tónit tízkörömmel védelmező Molnár (Szkinhed) Zsóti, mint elnök elvégezte a kötelező gyakorlatot és összehívta a parlament Nemzetbiztonsági Bizottságát, de az ülés 120 percéből kilencvenben (pedig a Kétharmad okán csak 80 “illette” volna meg! – hehehe!) szabadon hagyta szónokolni Dzsentri Dzsonit, aki meg előadta a méltatlanul megtámadott “Ártatlan Bárányka” szerepét. … Ámde ez már hatástalan volt.

A “Sziklányi Homokszem“, azaz M. A. Goodfriend ugyanis nem volt rest még aznap a sajtó nyilvánossága elé lépni, s közölni: hat érintettről van szó, valamennyien a kormány tagjai (tisztviselői?/alkalmazottjai?), illetve az ahhoz közel álló üzletemberek; az információk az amerikai törvények szerint nem kiadhatók; a magyar kormány azonban mindezek birtokában van; az Egyesült Államok eddig is segítséget nyújtott például a korrupciós ügyek kivizsgálásában, de ezen a területen “Magyarországon folyamatosan romló trendet” tapasztalhatnak, így osztán ez “… elérhet egy olyan pontot, amikor már nem tudnak együtt dolgozni Magyarországgal, mint szövetségessel“. Goodfriend ezen kívül ismét megnevezett néhány konkrét, korrupciós esetet, így például a “Trafikmutyit“, illetve a NAV-ot érintő “Áfa-gate“-et. Utóbbit egy esztendővel ezelőtt, Horváth András egykori adóhivatalnok leplezte le, de azon kívül, hogy a NAV még őt jelentette fel, az ügyben előlépés nem történt. Joggal mondta hát az Ügyvivő, hogy ugyan “miként lehetne együttműködni egy olyan kormánnyal, amelyik a saját állampolgárainak bejelentéseit sem veszi komolyan?” majd kijelentette: a Kitiltottak Listája akár bővülhet is, lévén további ügyekről van tudomásuk, de szűkíthető is, feltéve, ha a rajta szereplők felülvizsgálatot kérnek … ilyet azonban az Érintettek egyike sem kísérelt meg eleddig! (Józan polgári ész szerint, ha valakit olyasmivel vádolnak meg, amit nem követett el, rögvest jogorvoslatért kiált. Kivéve ezt a “Piszkos Féltizenkettőt“! Érdekes. Nemde bár?)

Az eladdig trehány (de szakmailag még minősíthető) magyar sajtó ezek után beindult és Mr. Goodfriend útmutatásai alapján végre kezdte kideríteni a Dolgokat. Az Átlátszó blogja tegnap például beszámolt egy esetről, miszerint bizonyos “kormányközeli” valakik 2 milliárd (mond: KÉTMILLIÁRD!) forintnyi kenőpénzt kértek két, amerikai tulajdonban lévő vállalkozástól. A kifizetés módja úgy történt volna, hogy egy bizonyos “Alapítvány” valamiféle tanulmányt ír az érintetteknek. Cserébe adókedvezményt, áfakulcs-csökkentést ígértek, továbbá azt, hogy piaci versenytársaikat a NAV jelentős bírságok kiszabásával ellehetetleníti. Egy másik értesülés szerint a “Vénusz” és a “Floriol” márkanevű étolajokat gyártó, amerikai tulajdonú “Bunge” cégnek ajánlották fel bizonyos, ugyancsak kormányközeli “Valakik”, hogy egy hasonlóan “alapítványi köztességgel” átcsorgatott kenőpénzért cserébe “elintézik”, hogy a NAV “rászálljon” az üzletüket rontó, adócsaló vállalkozásokra.

Azt nem tudhatom, hogy eme két, említett eset netalán nem ugyanaz-e. Ámde tény, hogy miután a korrupcióra felkértek nem mentek bele a “Buliba“, rögvest rájuk (és nem az áfacsalókra!) szállt a NAV, az/azok pedig bejelentette/ék ezt az USA budapesti nagykövetségén, lévén erre őt/őket egy 1977-ben hozott amerikai törvény kötelezi. … És innentől kezd könnyen azonosíthatóvá válni azon “Piszkos Féltizenkettő” minimum fele és alaposan gyanúsíthatóvá úgy négy-öt nertárs, tehát a maradék “fele”!

A Horváth-féle áfacsalás-leleplezés egyik legfontosabb kitétele, hogy Orbanisztánban vannak bizonyos “érinthetetlen” cégek, melyek ellen ha indult is NAV-vizsgálat, azt “Felülről” (mégis mennyire “felülről”?!) leállították. Így Vida Ildikó elnök és a meg nem nevezett alelnök, valamint az ugyancsak anonim főosztályvezető érintettsége kétségtelen! (Hogy ki az az alelnök és az a bizonyos főosztályvezető, innentől fogva simán beazonosítható, ölég csak a a NAV honlapjára kattintani és megnézni az illetékességi köröket!)

Ugyancsak könnyű azonosítani azt a minimum egy kormánytagot, aki az áfa-síbolási ügyek ki nem vizsgálásában játszott/játszik aktív szerepet. Ő nem más, mint Tasnádi László belügyi államtitkár (a Fidesz által állítólag elítélt Kádár-rendszer titkosszolgálatának III/II-es ügyosztályán dolgozó tiszt), aki az államhivatalok korrupciós ügyeit vizsgálni hivatott Nemzeti Védelmi Szolgálat (ez a nyomozati szerv ül már legalább egy éve a Horváth-féle “Zöld Aktán“, de az államtitkár szerint egyelőre nincsenek konkrét információk!) irányítója, illetve az adóhatóság korábbi, “bűnügyi igazgatója”!

Szóba jöhet még Pintér Sándor belügyminiszter is. Ő nem csak arról hírhedt, hogy botrányos módon államtitkárt csinált ebből a Tasnádiból, de az elmúlt évtizedek sajtóinformációi szerint komolyan érintett különböző adócsalásokban és (legfőként!) alvilági, tehát maffiás kapcsolatokkal. Az egyik kitiltott tehát lehetne akár ő is, tekintettel elő- és utóéletére.

Szintén lehetséges Érintett maga Lázár János kancelláriaminiszter. Mivel Mr. Goodfriend megemlítette az úgynevezett “Trafikmutyit” is, másra aligha lehetne gondolni. Lévén Lázár volt az a miniszterelnökségi (akkor még csak) államtitkár, aki ezt a botrányos, az állam túlhatalmával alaposan visszaélő disznóságot kitalálta(?) és levezényelte.

Ámde melyik az a bizonyos “Alapítvány”, melyen keresztül azt a kétmilliárdot tanulmányírásért/elemzésért “cserébe” át köllött volna folyatni (hová is?!)? Itt csakis a “Századvég” kerülhet szóba. Eszerint vagy tényleg az ennek egyik klónját igazgató Heim Péter az érintett, vagy Mráz Ágoston Sámuel. Utóbbi azonban azért valószínűtlen, mert az csakis “közéleti és sajtóelemzésekkel” foglalkozik, míg az utóbbi bármikor felvállalhat (papíron) egy ilyen dolgozat elkészítését. (Őket az amerikai szlengben lehetne akár “üzletembernek” is nevezni, holott egyetlen tevékenységük az Államkassza fosztogatása … állami engedéllyel és “megrendelésekkel”!)

Attól tartok, hogy a teljes Listát soha nem fogjuk megismerni … akárcsak a majdani “bővülést” sem. A Piszkos Féltizenkettő ugyanúgy hallgat, mint az Ártatlan Bárányok. Igaz, utóbbiak valójában hangoskodnak, egyre jobban magukra húzva az egyébként jogos vádakat. Hogy miért teszik ezt? Nem nehéz kitalálni: nehogy a Féltucat bárányai elkezdjenek bégetni!

Minden esetre nekünk, akiknek homolkcsontja mögött még mindig a “szürkeállomány” és nem a “narancsgáz” vagyon meg köll állapítsuk, hogy “Nemzeti Kormányunk” jóvoltából olyan társaságba keveredtünk, amelyre csakis a Keleti Nyitás elméletével házalók lehetnek büszkék!

No dehát ezért is A Gyarmatosítók a hibásak! … Meg persze Agyurcsány!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Tényleg nem érthető?!

A hétvégén alkalmam volt “letesztelni” ismerőseim/szomszédaim körén belül azt a bizonyos “Átlagpolgárt” abból a szempontból, hogy vajh’ mit is fogott fel/értett meg azon tényből, hogy az Egyesült Államok nemrégiben mintegy tíz, az Orbán-kormánnyal minimum “szoros kapcsolatban” álló személyiségtől tagadta meg a beutazási lehetőséget. “Örömmel” jelenthetem: komoly kogníciós hiányosságokkal (is) találkoztam!

Az még “hagyján”, hogy a korrupciós váddal illetett Orbán-kormány és annak valamennyi slapaja egyszerűen nem akarja érteni, miről is vagyon itten nagyba’ szó. Ők már a legelső, “politikusként” eltöltött másodpercüktől kezdve nem csak simán leszarják, hogy mi is az Ország Érdeke, de korruptak is!

Ámde ez szerintük a legteljesebb képtelenség! Hogy miért is, az meg roppant egyszerű!

Az előbbi ugyanis (szerintük) egyenlő a sajátjukkal, az utóbbi pedig regnálásuk óta egyszerűen lehetetlen, hiszen a bűnös módon, tehát lefizetéssel/kenőpénzzel elért előnyszerzés (kedvező elbírálás) kizárólag a Zemútnyócévre volt jellemző. Ámde mióta Ők vagyonnak hatalmon, ilyesmi elő nem fordulhatott! Hiszen …  és lásd a fentebbi definíciót!

Még az is “hagyján”, hogy eme Nemzetes Urak/Hölgyek közül alig vagyon olyan, aki az igazolt, tehát törvényes jövedelmeivel tudná igazolni vagyonosodását. Ámde ezzel sincsen sömmi baj, lévén az ilyesmit bármikor hajlandó “verifikálni” az Országgyűlés illetékes bizottságának elnöke (doktor Rubovszky – Orcátlan, Közpénzeltartott Vénember), illetve a Maffiaállampárt által kinevezett (az amerikai tiltólistán szintén szereplő) NAV-elnök, az a bizonyos Vida asszonyság.

Ezért osztán simán (és marhára szemtelenül) nyilatkozhat olyasmiket az a bizonyos Rogán (akinek az ingatlanja “hőre táguló”!), hogy nem érti a kitiltós dolgot, s hasonlóan a Főnökével, ő is azon gondókodik, hogy ez most “vicc, vagy komoly“.

Pont ugyanezt aszonta a Harmincötesztendős Karrierdiplomata-Küküminiszter is, aki ugyancsak gondban van a saját jövedelem/vagyon-egyenlegével. Akárcsak a Főnöke, aki eleddig azér’ nem került hasonlóan nehezített magyarázkodási körbe, mert Bossányi Katalin még 1998-ban meghalt, Ferenczi Krisztinát pedig már senki nem vette (megélhetési és kinevezési okokból) komolyan. … Legalább is Idehaza és legfőképpen az Eltartottak!

Innentől kezdve egyáltalán nem csoda, hogy a Zátlagpógár még csak vállat sem von arra, hogy A Világ Legerősebb Állama, Katonai és Politikai Szövetségesünk  minap úgy döntött, hogy Magyarország A Világ Egyik Legkorruptabb Állama!

Miért is foglalkozna ezzel a TÉNNYEL? Amivel évek óta tisztában van! … De ennek ellenére esztendők (bő négy, de igazából majd’ HÚSZ!) óta hagyja EZEKET a Kassza, illetve a Saját a Leszármazottjai és a Felmenői további sorsának közelében.

Ugyan kit érdekel, hogy mit mond Amerika? Nekem ettől sem jobb, sem rosszabb nem lesz!” – ez volt az általános reakció a hétvégi “tesztemre”.

Hát az ők kedvükért idesmittelném Kerék-Bárczy Szabolcs vonatkozó írását, amely a “Galamus“-on jelent meg ma:

2004. január 12-én az Egyesült Államok elnöke határozatot fogadott el (Presidential Proclamation 7750), amely lehetővé teszi, hogy személyesen a külügyminiszter  – az elnök tájékoztatása mellett – megtagadja azon külföldi állampolgár beutazását az Egyesült Államokba, aki a) olyan korrupciós ügybe keveredett, amely b) az Amerikai Egyesült Államok nemzetbiztonságát veszélyezteti, és c) feltételezhető, hogy az illető személy ellen akkor sem indulna eljárás szülőhazájában, ha bűnösségére perdöntő bizonyítékok állnak rendelkezésre. A lépés kiterjed az érintett családtagjaira és üzletfeleire is, és jelentheti az illető amerikai vagyonának zárolását. Vagyis ezt az intézkedést csak önkényuralmak polgáraival szemben alkalmazzák, hiszen demokráciákban bizonyítékok alapján nyomozás indulna korrupcióval megalapozottan gyanúsítható emberek ellen. Az elmúlt tíz év során csak venezuelai állampolgárok ellen alkalmazták a rendeletet, így joggal állítható, hogy esetünkben példa nélküli, súlyos ügyről van szó, hiszen Magyarország NATO-tagállam, a transzatlanti szövetség része, tehát elvben osztozunk szövetségeseink értékeiben és alapvető érdekeiben.

A napokban bejelentett amerikai intézkedés az elmúlt huszonöt év legnagyobb botránya. Alapjaiban ássa alá hazánk presztízsét, és egyértelmű bizonyítékkal szolgál arra, hogy Magyarországot legfőbb szövetségesünk, az Egyesült Államok nem tekinti jogállamnak. Hat, Orbán Viktor környezetéhez tartozó állami tisztségviselő és tanácsadó érintett a korrupciós ügyben. A nevek egyelőre nem nyilvánosak, ahogy érintettségük részletei sem, de az biztos, hogy Washington jól dokumentálható bizonyítékok alapján hozta meg döntését, s minderről hónapokkal ezelőtt tájékoztatta a magyar kormányt. Minden ellenkező állítás hazugság. Nincs olyan jogi előírás, amely szerint az amerikaiak ne tárhatnák fel az ügy minden részletét, s feltételezhetjük, hogy ezt adott esetben meg is teszik. Sőt számíthatunk arra is, hogy csak a jéghegy aprócska csúcsát látjuk ebben a pillanatban, és sokkal többről van szó, mint ami eddig nyilvánosságra került. Minden demokrata érdekelt abban, hogy teljes nyilvánosságot kapjon a botrány összes momentuma.

A rendszerváltozáskor kinyilvánítottuk, hogy a nyugati liberális demokráciák családjához kívánunk csatlakozni. Egy évezred múltán lényegében Szent István álmának megvalósítására kaptunk esélyt. 2010-ig ezt a közösséget tekintettük stratégiai szövetségesünknek. A „stratégiai szövetség” azt jelenti, hogy a benne részt vevők értékei azonosak, és a legtöbb érdekük megegyezik egymással. A liberális demokráciák transzatlanti szövetsége a fékek-ellensúlyok rendszerére épülő közjogi berendezkedést tart fent, szabad piacgazdaságot épít, és megkérdőjelezhetetlennek tartja a személyes és állampolgári szabadságjogokat, az emberi méltóság tiszteletét. Ebből következően a transzatlanti közösség nem tekinti stratégiai szövetségesének az önkényuralmakat és nyílt diktatúrákat, bár ezek némelyikével is jó viszonyt ápol, ha gazdasági-kereskedelmi érdekei, a reálpolitikai szükségszerűsége úgy kívánja.

Az Egyesült Államok a 7750-es rendelet alkalmazásával most egyértelműen kinyilvánította, hogy bár bizonyítékai vannak a legmagasabb kormánykörökhöz tartozó személyek korrupcióban való érintettségéről, ezeket nem tudja érvényesíteni, mert nem reméli, hogy az illetők ellen eljárás indulna Magyarországon. Vagyis hazánkat nem tekinti demokráciának. Önmagában az a tény is hátborzongató lenne, hogy a miniszterelnök környezetében büntetlenül dolgozhatnak olyanok, akik lábbal tiporják a törvényeket, de az egyenesen félelmetes, hogy olyan rendszerben élünk, ahol a bűn a norma, a korrupció maga a kormányzás lényege. Itt nem kis halakról van szó, itt nem borítékok cserélnek gazdát, hanem a Fidesz egy oligarchikus, velejéig rothadt rendszert működtet, amely immár a nyugati értékek és érdekek alapjait ássa alá.

***

Szégyen és Gyalázat Miránk! Akik Tűrjük ezt a Bandát! Mert nem is akarjuk érteni a Jelenünket! Mert restek vagyunk tenni a Jövőnkért! … Gyermekeinkért! … Hogy az a Jóbüdös izéljen itt meg minden Trehány és Lusta “Polgártársamat”!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


In memoriam Váradi András

Tegnap helyezték örök nyugalomra Váradi Andrást, az alcsúti juhászt, aki nem volt rest kiállni önmagáért és értünk sem! Isten nyugosztalja őt, s ne hagyjon nyugtot azoknak, akik halálát így, vagy úgy de előidézték!

Váradi emlékérebonhomme” Köztársunk versét szeretném utánközölni (remélem a Szerző engedélyével!):

Sohasem lesz olyan a Felcsúti Kanász,
mint volt életében az Alcsúti Juhász.
Egyenes, jellemes; igaz ügyért harcolt,
míg a másik rabolt, s egy országot sarcolt.

Váradi András, te szimbólummá váltál:
az volt a bűnöd, hogy jó oldalon álltál.
Téged – mint sokakat – többször meggyilkoltak,
mielőtt éjszaka végleg eltiportak.

Életed, halálod legyen nekünk példa:
ne féljünk magunkért kiállani még ma!
Csupán néhány bátor ember kell a gátra,
ki csak előre néz, nem pediglen hátra!

A mi társadalmunk lassú haldoklása
sziinte észrevétlen visz a pusztulásba.
Emberek, nem kéne már valamit tenni,
s amíg még nem késő, az utcára menni?

E sok tétlenségnek nagy lesz majd az ára!
Mért hajtjuk a vizet Vityu kán malmára?
A mi forradalmunk nagy-nagy ellensége
A kisemmizettek reménytelensége.

Ezen kell túllépnünk, megrázni magunkat,
és büszkén ég felé emelni arcunkat!
Megpökni munkától már kérges markunkat,
s egyre szívósabban folytatni harcunkat!

“Jobb állva meghalni, mint térdelve élni!”*
Jobb szabadnak lenni, mint örökké félni!
Meg kell már tanulnunk bízni és remélni,
mert tetteink után fog majd megítélni

minket az utókor, mely nem igazán érti,
ha Viktor s bandája olyannyira sérti
mindenki érdekét, mért nem állunk ellen?
Az ő fasizmusa csupa báj és kellem?

Vagy ellenkezőleg: egy rút atavizmus:
egy diktatórikus neokommunizmus…!
Hívd, ahogy akarod! Csak tegyél ellene!
Az országnak már rég harcolni kellene!

E modern Cipolla**, az Ország Hóhéra
jócskán megérett egy autodaféra.
A demagógia önjelölt mestere;
s te azon vacillálsz: harcolsz, vagy fekszel-e?

Október tizennyolc, Áldozatok Napja;
ideje, hogy Viktor pontosan azt kapja,
amire már régen rászolgált a beste!
Melyik nap lesz majd a BonsaiDuce veszte?

Tisztán katarzis lesz, semmi romantika:
szemétdombra kerül a ‘Csúti Bandita!
Kinek örömünnep, kinek sötét gyásznap;
ám az ország biztos fellélegzik másnap!

Sohasem lesz olyan a Felcsúti Kanász,
mint volt életében az Alcsúti Juhász.

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Rajkin Nyula

Komoly fordulatot vett az Egyesült Államok és a magyar kormány között már régóta dúló diplomáciai háború: Washington legalább tíz, a budapesti kabinethez közel álló vezető tisztviselő és üzletember beutazását tiltotta meg az USA területére. … Rajkin híres Nyula találkozott a Tigrissel.

Régóta megy már a diplomáciai pofozkodás Budapest és Washington között. Hogy csak a közelmúlt eseményeit említsem: az Orbán-kormány egészen konkrétan megfogalmazott kritikákat kapott demokráciaromboló és a civil szervezeteket ellehetetleníteni igyekvő cselekedetei miatt elébb Bill Clinton volt, majd Barack Obama hivatalban lévő elnöktől. Mindezekre a budapesti válasz egy-egy rendkívül orcátlan nyilatkozat volt, a diplomáciai őstehetségként semmiképpen nem aposztrofálható Szíjjártó Péter “küküminiszter” gyakorlatilag lehülyézte a világ eme két, talán legbefolyásosabb emberét. Nem is maradt el a válasz.

Tegnap szinte a teljes magyar sajtón végigviharzott az értesülés: az Egyesült Államok külügyminisztériuma az ifj. George Bush által még 2004-ben kibocsátott 7750. számú elnöki proklamáció alapján, legalább tíz, a magyar kormányhoz közel álló vezető tisztviselőt, illetve üzletembert kitiltott az USA területéről, mint olyan személyeket, akik “Amerika érdekeivel ellentétes tevékenységet folytatnak, illetve abból hasznot húznak“.

Ez az értesülés természetesen nem Washington, avagy az USA budapesti nagykövetsége jóvoltából jutott a közvélemény tudomására. A vonatkozó amerikai törvények szerint ugyanis a 7750. elnöki rendelet alapján folytatott eljárás épp úgy titkos, mint az az alá vont személyek kiléte. Az indiszkréciót a magyar kormány “agytrösztjének” számító Századvég Gazdaságkutató Zrt. tulajdonában álló, (a valaha jobb napokat látott) “Napi Gazdaság” című lap követte el, mikoris csütörtöki, online-kiadásában megszellőztette a hírt: a NAV adóhatósági vizsgálatot indított bizonyos “amerikai tulajdonban álló cégek és intézmények” ellen, melyet az USA kormánya úgy próbál megakadályozni, hogy “megnehezíti a NAV egyes tisztségviselőinek amerikai beutazását“.

A hír napvilágra kerülése után rögvest beindult az információvadászat. Ennek eredménye pedig az lett, hogy az amerikai kormány nem csak “arra készül”, de már meg is tette a beutazást megtiltó intézkedéseit. Ráadásul nem csak a NAV egyes tisztviselői (pl. Vida Ildikó elnök, egy meg nem nevezett alelnök és egy szintén ismeretlen nevű főosztályvezető) ellen, hanem további, legalább hét olyan “üzletemberrel” (pl.: Heim Péter, a “Századvég” nagyfőnöke) és “egyéb személyiséggel” (pl.: a hivatalosan ismeretlen státusú Habony Árpád, miniszterelnöki főtanácsadó) kapcsolatosan is, akik “szorosan kötődnek” az  Orbán-kabinethez. (Ezt később a két nevezett hevesen és ügyvédi úton! tagadta, míg a NAV a kussolás stratégiáját választotta. Utóbbin nem köll csodálkozni, hiszen őket a kormánylap, a Napi Gazdaság hozta hírbe! Természetesen a kormánytól származó információ alapján egy szokásos, de most önmaga ellen fordult karatergyilkolászós taktika szerint. … hehehe!)

További kutakodás után kiderült az is, miért kerültek az érintettek eme tiltólistára, azaz mi volt az a “tevékenység” mely “Amerika érdekeivel ellentétes”. Az USA kormányának ugyanis “hiteles, saját forrásokból származó információi” vannak arról, hogy a magyar kormány egyes tisztviselői, illetve az adminisztrációhoz közel álló egyes személyiségek korrupcióra próbáltak rábírni amerikai tulajdonban álló magyarországi cégeket (néhány konkrét, de anonimizált esetről a 444.hu portál számolt be!), megsértve ezáltal az Egyesült Államok érdekeit, amiből pedig egyenesen következik, hogy jelenlétük az USA területén nemkívánatos.

Diplomáciai Őstehetségünk, a már említett Szíjjártó küküminiszter persze hozta a “formáját”. Felháborodott nyilatkozatban követelte az USA kormányától, hogy hozza nyilvánosságra, illetve adja át információit a magyar kormánynak, mert ha ezt nem teszi, akkor “azt a látszatot kelti”, hogy ezzel az eszközzel akar “befolyást gyakorolni” a magyar belügyekre. Mire az Államok budapesti ügyvivője, M. A. Goodfriend a sajtó elé állva (kellően maliciózus arckifejezéssel) elmondta: Washington természetesen szívesen együttműködik a világ bármely kormányával bizonyos korrupciós ügyek kivizsgálásában, de itt most olyan értesülésekről/bizonyítékokról van szó, melyeknek a budapesti adminisztráció is birtokában van. Ráadásul az indiszkréciót nem az amerikai kormányzat, avagy annak budapesti képviselete követte el, hanem maga az Orbán-kabinet!

Juhéj! Ez osztán a Tökéletes Csapda-helyzet! Amerika szépen megvárta, amíg Orbánék meglépik a szokásos dolgukat (“leleplező”, tehát karaktergyilkos újságcikk, azaz az infó egy részének torzított nyilvánosságra hozatala), aztán meg azt, hogy a honi sajtó még mindig működőképes része kiderítsen mindent. Osztán hogy az Orbán-kormány (meg annak küküminisztere és komplett propaganda-hadosztálya) szépen belebonyolódott a saját hazugságaiba (mint macska a gombolyagba), a budapesti Ügyvivőnek már semmi más dolga nem volt, mint kiállni a sajtó elé, s (nem cáfoltan) megerősítve az értesüléseket kijelenteni: Budapest ne Washingtonon kérje számon azokat a tényeket, melyeket maga is ismer, s ha nem akarja, hogy az egész kormányra(!) vetüljön a korrupció árnyéka, hát hozza nyilvánosságra mindazt, amit egyébként is tud! Ámde ezt Orbánék nem tehetik, hiszen akkor kiderülnének a féltve őrzött Nevek, no meg az Ügyek is! Márpedig ez lebőgés, orcaveszejtés nélkül lehetetlen!

Mi is ennek az egésznek a tanulsága? Legelébb is az, hogy mennyire profi az amerikai és mennyire (kiszámíthatóan) amatőr a honi “diplomácia”. Utóbbiban már annyi kreativitás sincs, mint “Mackó” sajtban a brummogás: ha bármi (általuk “csinált”) baj van, rögvest felveszik a “több tiszteletet” követelő és méltatlankodó Függetlenségi Harcos (“Csút Guevara“? … hehehe!) jelmezét és egyre nagyobb blődliségeket beszélnek, számonkérve a maguk által “generált” sajtóértesüléseket az “Ellenségen”. Osztán az is, hogy ez az “Elit” már annyira elszemtelenedett (a zújabb Kétharmad után pláne!), hogy már a saját farkát sem képes hiteles mércéhez viszonyítani. Azt hiszi (akárcsak az idióta kormány), hogy nekik már mindent szabad, például bajuszt akasztani Amerikával (annak honi cégeit megzsarolva!). Most meg csodálkozva döbbentek rá (és ez a harmadik tanulság), hogy ezt mégsem köllött vóna, pláne azok után, hogy az USA tökéletesen demonstrálta: “Mindent tudunk rólatok, bazkikáim! Mogyoróitok a kezünkben vannak!

No, innentől kezdve lesz érdekes minden, ami ezután fog történni. Pontosabban az, hogy mi is fog ezután történni! Hogyan és miként fog (mert fog, ha van egy kis esze!) retirálni az Orbán-kormány. Hogyan fog (mert fog, ha van egy kis esze!) kihátrálni ebből a fenenagy Putyin-barátságból, visszafogni uszult kutyáit a civil szervezetekről, visszavenni (visszafordítani?) a demokrácialebontó tempóból? … Mert az “Írás” most megjelent a “Falon“! Orbánék meg (ha egyáltalán még képesek rá) azt el is olvasták. … Nem tartom őket ilyen sokra. … Pláne nem az eszüket!

De hogy kerül ide “Rajkin híres Nyula“? A velem egykorúaknak, meg a nálamnál idősebbeknek nem köll magyaráznom a dolgot. Az Ifjabbak kedvéért azonban leírnám, hogy ez a bizonyos Arkagyíj Rajkin az 1960/70-es esztendők egyik legnépszerűbb orosz (ha tetszik: “szovjet”) humoristája volt, aki néhányszor megfordult Budapesten is. Emlékezetünkbe az ő sajátos akcentusával előadott produkcióival véste be magát, amit úgy adott elő magyar nyelven, hogy lényegében egy kukkot sem beszélt magyarul (szövegeit hallás után tanulta be, hibátlanul!). Egyik ilyen fellépésén mondta el azt a bizonyos Nyúl-mesét!

Az Erdő Lakói egyik reggel úgy döntenek, hogy a Nyulat választják meg a Legerősebb Állatnak. Ez a “siker” annyira felbátorítja őt, hogy délelőtt a Rókába, délben a Farkasba, délután pedig már a Medvébe is bele mer kötni. Ámde egyikük sem merészel aktívan fellépni a Nyúl egyre agresszívabb szemtelenkedései ellen, lévén köti őket a még reggel hozott Közös Határozat. Este azonban a Nyulat összehozza végzete a Tigrissel. Ez a “randi” pedig Rajkin szerint úgy zajlott le, hogy “Á Nyul elszemtelenedett es belehárápott a Tigris fenekebe!“. Ámde Tigris nem úgy reagált erre, ahogyan azt a “Legerősebb Állat” egész nap megszokta: erős mancsával odacsapott, s a magáról megfeledkezett Tapsifülest simán agyonütötte. Miért történhetett ez meg? Rajkin szerin azért, “… mert á Tigris nem volt ott a Gyulesen!“.

Aki érti a párhuzamot, annak nem magyarázok már semmit. Aki meg nem, annak pedig pláne. Hiszen van az úgy, hogy egyesek homlokcsontja mögött (minden orbáni erőfeszítés ellenére) még mindig agyvelő és nem narancsgáz vagyon. Az előbbieknél a Kogníció, az utóbbiaknál pedig legfeljebb a Kinetikus Gáz-elmélet Törvényei (Gay-Lussac) érvényesülhetnek.

Orbán(Szíjjártó)nyuszi összetalálkozott Amerikatigrissel. Utóbbi az előbbit agyon még nem csapta, de oda ütött, ahol már nagyon fáj! … Szeretném megnézni a végkifejletet is, ami kezd hasonlítani ehhöz, csak egy kicsit másként!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Megtévesztés

A helyi választási bizottság (hvb) szerint meg kell ismételni a XV. kerületi polgármester-választást és két egyéni képviselői választást is, mert a DK megtévesztette a választókat azzal, hogy jelöltjüket, Hajdu Lászlót a baloldali pártok közös jelöltjeként tüntette fel kampánykiadványaiban, miközben csak a DK indította jelöltként“.

A fentebbi újsághír nem egy humorista (mondjuk az e területen profinak számító Maksa Zoltán) kitalációja, nem is a “Hírcsárda” oldaláról származik, hanem maga a szomorú valóság. Az még hagyján, hogy a fideszes ellenjelölt, a vesztes egy ilyen hülye indokkal akarja megóvni a XV. kerületi polgármester-választás eredményét. Megteheti, ez még bőven belefér egy kampányba, bár már erősen az intervallum peremén tanyázik. Az igazán elképesztő az, hogy ezt a helyi választási bizottság (természetesen fidesznyik többsége) még el is fogadta! (Hab a tortán, hogy a “csaló” jelöltre, Hajdú Lászlóra 700 ezres, a “csaló” párt elnökére, Gyurcsány Ferencre pedig egymilliós rendbírságot is kiszabtak! – lásd itt!)

Mind az óvás, mind a határozat természetesen erősen kancsal. Hiszen a kerületben minden, jogával élő választó pontosan tisztában volt azzal a ténnyel, hogy a dékás Hajdút nem csak a saját (“jelölő”) pártja támogatja, hanem (a Jobbik kivételével) valamennyi, az áprilisi választásokon ellenzékbe szorult párt/mozgalom/szervezet is: megtévesztésről tehát szó sem lehet. Mindezeken túl még lényegében gusztustalan játszadozás is a szavakkal, jogászkodó zsonglőrködés a megnevezésekkel (“jelölő”/”támogató”), ami engem élénken emlékeztet arra a hírhedten gyomorforgató sajtóperre, meg az abban másodfokon született és elképesztő bírói ítéletre, amely esztendőkkel ezelőtt zajlott le az Élet és Irodalom, valamint a Szárhegydűlő-Sárazsadány Kft. között. Mindkét esetben ugyanis arról van/volt szó, hogy az ítészek nem a tényleges tartalmat (mely szervezetek/pártok javasolták híveiknek Hajdú polgármesterré választását, illetve “Ne mi nyerjük a legtöbbet!“) vizsgálták, hanem az ebből a szempontból teljesen mellékes szóhasználatot (“jelölés“/”támogatás“, illetve “taggyűlés“/”tagok gyűlése“), majd volt orcájuk ezen galimatiászos alapon meghozni egy hányingert keltő határozatot.

Nem tudhatom, hogy a másodfokon eljáró Fővárosi Választási Bizottság (FVB) majd milyen álláspontot fog képviselni. Ha helyben hagyják a kerületi ítéletet, hát nem fogok különösebben csodálkozni, lévén e testületben is fidesznyik a többség, s az ilyenektől bármi (meg annak ellenkezője is) kitelik. Azt sem tudhatom, hogy az esetleges fellebbezés után mit fog mondani a bíróság, de akkor sem esne le az állam, ha ott is hasonló verdikt születne, hiszen nem a már említett “ÉS-per” az egyetlen bizonyíték arra, hogy egyes bírák talárján kilométeres narancsfoltok éktelenkednek. (Lásd még és legfőképpen a Tákolmánybírák “overalljait”!)

Annak ellenére, hogy murphysta beállítódottságomat megtagadva amondó vagyok: az FVB-nél el fog hasalni ez a kerületi határozat, mégis eljátszadoznék egy kicsit egy feltételezett helyzettel. Azzal nevezetesen, hogy az “ügy” a bíróság elé kerül. Ekkor ugyanis (ha normális a bíró és szerintem) az óvást benyújtóknak valamilyen módon bizonyítaniuk köllene a “megtévesztettséget”. Hogyan lehetséges ez? Hoznak néhány tucat kerületi választót, aki eskü alatt vallja: csak azért szavazott Hajdúra, mert ő “azt hitte”, de ha “tudta vóna” akkor meg nem. Miként lehetne ezt igazolni? Netalán előkaparják a “megtévesztettek” által kitöltött szavazólapot, osztán meg mellé teszik azt, amit a “ha tudtam volna” esetében ikszelt … volna? No ez lenne az igazán “érdekes”, mert akkor meg arra a kérdésre köllene felelni, hogy “honnan tudják, ki töltötte ki azt az ívet?”.

Ámde tegyük fel, hogy ennek ellenére a bíróság elfogadja az óvást és a helyi bizottság indoklását! Ez azonban további kérdéseket vetne fel (pl.: miért pont csak Hajdú van kipécézve, holott a másik öt, nemfideszes budapesti, kerületi polgármester is “csak” a saját pártja jelöltje volt?), illetve veszélyes, pontosabban a Maffiapártra önveszélyes perecedenst teremtene!

(Megjegyzem, tényleg jogos a fentebbi kérdés! Miért pont az egyszem, dékás polgármestert vegzálják? Valakik, egy bizonyos “Valaki”-nek való túlmozgásos megfelelési kényszerük okán akartak szolgálatot tenni, mert tudják, hogy az a “Valaki” azt a bizonyos pártot tekinti a NER legveszélyesebb ellenségének, annak Elnökét pedig – egy bizonyos, 2006-ban történt tévévita után – gyűlölt Antikrisztusnak, Antiorbánnak? Ezért osztán egyszerűen tűrhetetlen, hogy ennek a pártnak bárhol – pláne a Fővárosban – legyen egyetlen polgármestere is? Ezt a “valakik” döntötték el helyben, avagy a “Valaki” adta ki utasításként a “valakiknek”? … Jó kérdés, nemde bár?)

Ebben az esetben ugyanis meg köllene ismételni minimum a polgármester-választást valamennyi kerületben/településen, ahol

  • a győztes kormánypárti jelölt plakátján, szórólapján, újsághirdetésén, facebook-oldalán a neve alatt az a felirat szerepelt, hogy “A kormány támogatásával“, ezzel ugyanis azt a hamis, a választókat megtévesztő látszatot keltette, mint ha a “Kormány” egy, a bíróság által bejegyzett önálló, politikai/társadalmi párt/mozgalom/egyesület lenne, amely a megválasztását támogatja, holott ez a Hatályos Jog szerint nem igaz!
  • olyan kormánypárti jelöltek győztek, kapták meg a relatív szavazati többséget, ahol olyan plakátok, szórólapok, újsághirdetések jelentek meg, melyeken az állt, hogy “Csak a Fidesz!“, lévén ezzel azt a hamis, megtévesztő látszatot keltették, hogy a nevezett párton kívül egyik, bíróságon bejegyzett közéleti szervezet sem állított jelöltet, tehát csakis az adott jelöltre lehet szavazni! (Megtévesztették még ezzel a jelentős társadalmi támogatottságot élvező Kereszténydemokrata Néppárt szavazóit is, lévén az említett és több ezer példányban megjelent hirdetéseken nem szerepelt az “ … és a KDNP!” felirat!)
  • Orbán Viktor miniszterelnök/pártelnök, valamint a kormány és a kormánypártok bármelyik képviselője (minisztere, államtitkára, helyettes államtitkára, alelnöke, hivatalos képviselője, polgármestere, országgyűlési és helyi képviselője, jelöltje) azt állította, hogy az adott település, annak polgárai csakis akkor számíthatnak kormányzati és európai uniós fejlesztésekre/pénzekre, ha olyan jelöltekre szavaznak, akik “képesek együttműködni a kormánnyal“, ezzel ugyanis azt a hamis, megtévesztő látszatot keltették, hogy Magyarország Kormánya, megsértve minden létező Alap- és egyéb törvényt, pártalapon és részrehajlóan támogatja az ország bármiféle méretű és jogállású települését! (Megfontolásra javasolnám, hogy az ilyen “hamis látszatot keltőek” ellen az ügyben illetékes Igazságügyi Minisztérium, annak első embere, Trócsányi László, volt alkotmánybíró, indítson becsületsértési pereket! Hiszen ezzel meggyalázták, rossz hírét keltették A Választók Kétharmada Által Támogatott Nemzeti Ügyek Kormányának, azon keresztül pedig Magyarországnak, illetve a Magyar Nemzetnek! – nem a sajtóorgánumnak!)

Visszatérve a XV. kerülethez, meg az esetleges “újrázáshoz”, meg köll említsem Hajdú nyilatkozatát (lásd a fentebb megadott utolsó link alatt!). Eszerint, ha ismétlésre kerülne a sor, ő még nagyobb fölénnyel nyerné meg a polgármester-választást! Miért is teszem ezt szóvá? Hát azért, mert ez a kijelentés komolyan megkérdőjelezi Hajdú kerületvezetői alkalmasságát! Nem lehet ugyanis jó polgármester az, aki nincs tisztában a Maffiaállam működésével, annak “természetével”, no meg a “választópógár” alapbeállítódottságával.

A dékás polgármester (ezek szerint “csaló” módon) alig több, mint hétszáz szavazattal előzte meg fidesznyik ellenlábasát (orbanista köcsögét!). Ha és amennyiben tényleg meg köll ösmételni ezt a választást, ugyan mennyi időbe és energiába fog kerülni a Maffiapártnak az, hogy átmenetileg legalább kétezer fővel felduzzasszák a kerület választójogosult “lakosságát” (százak “nyomorognak” majd ötven négyzetméteren – önként és dalolva!)? További hiátusa, hogy ő egy cselekvőkész demokrata és sajnos ugyanezt feltételezi a Kerület választóiról is! Márpedig a vasárnapi adatokból leszűrhette volna: ez egyáltalán nem igaz, nincs demokrata pógár, s ha van is, hát inkább a segge egyik partjáról a másikra fordul, de ki nem állna a Diktatúra ellen! (Mégelrettentőbb példa: Esztergom! … lásd itt!)

Dőljünk hát hátra, kérjünk egy kávét/sört/bort/pálinkát/üdítőt/ásványvizet – kinek mi tetszik! – nézzük végig az eseményeket, osztán majd ne csodálkozzunk semmin! Hiszen itt “Bármi megtörténhet!“.

… és ezt (nem csak) …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Papírtigris vigyorog

Rogán Antal, a budapesti “Ötker” egykori polgármestere, a Maffiaállampárt jelenlegi, országgyűlési frakcióvezetője immáron “nyugodtan alszik“. Hiszen van nekije egy senki által nem látott (és soha nem is látható) NAV-papírja arról, hogy vagyonosodásával minden a legnagyobb rendben! … Papírtigris vigyorog! … Bele a pofánkba!

Rogán Antal egy igazi “Kistigris“! A ma negyvenkét esztendős Tóni hatalmas ugrásokkal (és kimeresztett karmokkal) haladt előre a “ranglétrán” (Q.V.: lásd itt!). A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen “valakik” tehetségesnek gondolták, így diplomájának 1995-ös megszerzése után óraadóként(?!) az Alma Mater falain belül maradhatott. Közgazdászi pályafutása azonban ezzel le is zárult, lévén Tónió a közéleti érvényesülést tűzte ki az akkor még szemüveg mögé rejtett “optikai érzékelői” elé.

Ebben is sikeresnek bizonyult. Miután alapító tagja volt a leendő Maffiapárt ifjúsági szervezetének, el is nyerte annak alelnöki funkcióját (1997). Egy esztendővel később pedig be is költözhetett az Országgyűlésbe, ahol már ’99-ben (egészen 2007-ig) pártja frakcióvezető-helyettese lehetett, 2006-tól pedig Budapest V. kerületének polgármestere (valamint és ezek mellett számos egyéb, nagyon fontos funkciók betöltője).

Jelen “felállás” szerint ő a Maffiaállampárt országgyűlési frakciójának vezetője, illetve számos, eddigi jövedelmeivel egyáltalán nem indokolható ingó és ingatlan vagyontárgy büszke tulajdonosa. Megemlítendők még a “jövedelemtermelő tevékenységgel” egyáltalán nem foglalkozó neje birtokában álló “egyéb” vagyontárgyak is, de ez ebben az esetben csupán “mellékes”, hiszen ki az a hülye (a kádéjenpés Rubovszky Györgyön, no meg a fidesznyikekre bármikor szavazni hajlandó “mezeieken” kívül), aki elhiszi, hogy Toncsiné mindezeket a tűpénzből, meg a családi pótlékból takarékoskodta össze? (Kézenfekvő párhuzam: Orbánné Lévai Anikó!)

Tartom annyira Olvasóimat, hogy most ezt az egészet ne kezdjem részletesen ismertetni. Lényege mindössze annyi, hogy Tónió Pasa parki Szerény Lakja, az idén tavasszal beállt “hirtelen felmelegedés” következtében tökéletesen demonstrálta a fizikából ismert Hőtágulás Törvényét. Ahogy egyre melegebb lett (Tóni gallérja mögött is!), úgy vált mind terjedelmesebbé az a bizonyos lakóparki ingatlan: kicsinyke, alig 147 m²-es legénylakásból kissé nagyobbá – magánterasszal, asszonylakással, meg a fene tudja mivel még.

A “Sajtó” (ilyesmire még) érzékeny része persze kísérletet tett az úgynevezett “Rogán-féle Ingatlantágulási Egyenlet” levezetésére. Ezen törekvésében pedig jelentős iniciáló körülmény volt, hogy éppen akkor zajlott az a jelentős, a Maffiaállampárton belüli (nehéztüzérséget is felvonultató) háború, mellyel Tónió és Dzsentri Dzsoni akarták eldönteni azt, hogy melyikük lehet “A Főkormányzó Úr Személye Körüli Miniszter”.

A “Háború” még tavasszal véget ért. Dzsoni lett a Főalfőnök. Tóni meg most parkolópályán kering az ő Napkirálya körül és arra vár, hogy Janó-üstököst magába szippantsa a Központi Égitest, azaz a Fekete Lyuk, majd ezek után ő foglalhassa el a helyét … persze hasonló pályát befutva.

Ámde annak “Utórezgései még mindig éreztetik hatásukat. Lévén Tóni anno úgy védekezett az őt ért “nemtelen vádak” ellen, hogy kijelentette: vagyonosodási vizsgálatot kér önmaga ellen … a NAV-tól. Amelyik ilyesmit csakis akkor folytathat le (saját kérésre!), ha az érintett önmagára terhelő nyilatkozatot tesz!. Tett ilyesmit a mi Tónink? Nem! A NAV így megvizsgálhatta őt? Nem!

Ennek ellenére Tóniónak “Papírja” vagyon! Arról, hogy a Vagyon az jogosan vagyon! … Szerinte!

A bathi Mrs. Smith,
kinek paripája tigris,
Odafelé még ő van felül,
visszafelé már ő van belül.
És vigyorog a bathi tigris!

Vigyorog a Papírtigris is. Bele az orcánkba. Szemérmetlenül. Úgy, ahogyan a Többiek is!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Gyeplő a lovak között

Tegnap délután egyik barátom, az idei három választás, de különösen a múlt vasárnapi eredményeit kommentálva érdekes következtetésre jutott. Szerinte az eddig történtek azt bizonyítják, hogy a magyar társadalom teljesen kifáradt, s egyfajta passzív, de tömeges öngyilkosságra szánta el magát. … Van benne valami.

Nézzük csak meg, milyen kép tárul elénk! – kezdte elemzését ez a középkorú tanárember. “A társadalom épelméjűnek nevezhető többsége egyszerűen bedobta a törölközőt. Nem bírván tovább a rikácsoló ostobák hülye ‘érveinek’ kakofóniáját, behátrált a saját házába/lakásába, magára zárta az ajtót (kettőre!), s a behúzott függönyű ablakon át, végzetébe beletörődő nyugalommal szemléli, mint vezeti végig az utcán (fel a vágóhíd rámpájára) a semmit nem értő, de csodára váró emberek birkanyáját néhány főkolompos, akik közül egyesek a legsúlyosabb elmebaj nyilvánvaló tüneteit produkálják, mások pedig egyszerűen csak gerinctelen karrieristák. Hát nem olyan ez, mint egy tömeges és passzív öngyilkosság?! Nézz csak utána, egyes helyeken miféle alakokból csinált polgármestert az úgynevezett jogosultaknak alig harmada-negyede!

Utánanéztem, s valóban találtam néhány tényleg elképesztő esetet. Olyan településeket, ahol a helyi lakosok egy csekélyke, de roppant aktív kisebbsége, ilyen vagy olyan okoknál fogva, de teljesen alkalmatlan, és/vagy méltatlan jelöltek kezébe adta a polgármesteri pecsétet. Most csak három példát fogok kiemelni, de aki szorgalmas és van kedve hozzá, százszám bukkanhat hasonlóakra.

Érpatak az ország egyik legelképesztőbb települése. Ha csak átutazunk rajta, avagy megállunk ott egy rövid időre, valószínűleg semmi különöset nem fogunk tapasztalni. Kivéve, ha a véletlen összehoz minket Orosz Mihály Zoltánnal, a község polgármesterével. Az átlagember szeme legelébb is azon kerekedhet ki, hogy ez a községmajor időnként a legelképesztőbb gúnyákat képes magára ölteni. Hol amerikai tengerészgyalogosnak (terepfoltos gyakorló, rohamsisak), hol pedig hímzett, operett-Ludas Matyinak “álcázza” önmagát, ami már csak azért is nevetséges, mert valójában utálja a jenkiket (is), polgármesterként pedig igazából Döbrögiként viselkedik.

A pasas egy 2006 előtt rendezett időközi választások eredményként ülhetett be először a község polgármesteri székébe. Ezt az általa “kidolgozott”, majd programként meghirdetett “Érpataki Modell“-lel nyerte el, melynek lényege: a rászorultsági alapon járó segélyeket csakis olyanok kaphatják meg, akik a törvényben meghatározottakon kívül, bizonyos helyi, természetesen Orosz által előírt követelményeknek is megfelelnek. Ezen kritériumok maximálisan találkoztak a község (nemcigány!) lakosainak egyetértésével, ugyanakkor teljes antagóniában álltak az akkori állam (A “Zemútnyócév”) általános jogszabályaival.

Utóbbi, valamilyen furcsa oknál fogva, egyáltalán nem zavarta az önkormányzat törvényes működését felügyelni hivatott megyei államhivatalt. Így Orosz Érpatakból egy magánkirályságot csinálhatott, egy olyan enklávét(!), amelynek területén belül csak korlátozott mértékben (a polgármester éppen aktuális mennyiségű józan esze, belátása szerint) érvényesülhettek a Köztársaság törvényei.

Osztán jött a Második Orbán-kormány, s ezt a Jobbik által átvett Érpataki Modellt tulajdonképpen lenyúlva, törvénnyé tette a maga “Segély helyett munkát!“-jelszavú Közmunka-programját. Ám ez a “siker” végképp kiolvasztotta az Orosz agyában már eleve rosszul működő biztosítékokat. Mivel így “országos tényezőnek” kezdte vélni magát, elindította a beöltözős performanszait, ráadásul ostobaságait már nem csak Érpatak cigányaira, hanem az őt korábban támogató nemcigányokra is ráeröltette … nemritkán “szelídnek” csak eufemisztikusan nevezhető erőszakkal. Félni is kezdtek tőle, s korabeli értesülések szerint szinte mindenki szeretett volna egyszer s mindenkorra megszabadulni eme Elszabadulttól, ráadásul Érpatak, valahányszor az újságok címlapjára került, hát nem a “Modell” tökéletessége, hanem a polgármester elmebajos tökéletlenkedései miatt.

Ezek után az épelméjű ember arra gondolt volna, hogy a múlt vasárnapi választásokon még Floki kutyának is nagyobb esélye lett volna a polgármesteri poszt elnyerésére, mint Orosznak. Ámde ehelyett mi is történt? Orosz valóban meggyőző fölénnyel, a második helyezett (fideszes) riválisánál majd’ 50 százalékkal több (337) szavazatot szerezve, negyedjére is Érpatak polgármestere lehetett!

Miért? Hát ez egy jó kérdés. Lehet persze magyarázni az egészet a “megfélemlítéssel”, de én inkább Albert Einstein blogom mottójául választott bonmotjára szavaznék!

Ózd az ország egyik legreménytelenebb városa. Itt tényleg semmi nincs a bedőlt, szocialista nehézipar romjain, a nincstelenségen és a reménytelenségen kívül. Ez meg ugyi (szociálpszichológiai, általunk is megtapasztalható tény szerint) általában azt eredményezi, hogy a kevésbé nyomorgók (“nemcigányok”) gyűlölni kezdik a nagyon nyomorgókat (cigányok), lévén ez a legegyszerűbb módja annak, hogy a mindenféle kormány (és pártok) által immáron esztendők óta leszart és nyomorba taszajtottak ne érezzék magukat annyira senkiknek, legyen egy réteg, amelynek tagjaihoz képest ők “még mindíg!“.

Mit lehet ilyenkor csinálni? A mobilabbak, a vállalkozóbb szelleműek összecsomagoltak és megnézték, mi a helyzet a Lajtán túl. Valószínűleg nem rosszabb, mint odahaza, lévén aki kilépett, vissza már nem akart. És a többiek? Hát ők maradtak: otthon … múlt vasárnap is! Miután kipróbálták a Szocikat (nem jöttek be), osztán meg a Maffiapártot (pláne nem jött be!), úgy döntöttek, ha már le vannak szarva, hát ők is tesznek az egészre: döntsenek helyettük a fogalmatlan csodavárók.

Azok pedig tették is a dógukat és beikszelték a mindössze huszonhét esztendős Janiczák Dávidot, a Jobbik polgármester-jelöltjét, mert úgy gondolták: csakis egy “Igazi Magyar” lehet A Probléma Megoldása.

Ha valaki alkalmatlan erre, az Ózdon nem lehet más, mint ez a Janiczák. Nem azért, mert csak 27 esztendős. Ettől még lehet egy zseni, aki tényleg tudja a Tutit. Hanem azért, mert a kishapsinak valójában fogalma nincs, mit is köllene kezdenie ezzel a borsodi várossal! Mi erre a bizonyíték? Nos nem más, mint az a harminc oldalnyi nettó idiotizmus, az a “bomlott elme háborgása”, melyet ő (vagy a Jobbik az ő nevében) választási programként meghirdetett. (kellemes szörnyülködést kívánva itt a link!)

A “Programot” persze (és valószínűleg) senki nem olvasta végig a “nemzeti radikalizmusra” és a “nemzeti megoldásokra” áhítozók közül. Mert ha megtették volna, akkor ma nem ez a lila nyakkendőt levedlett és Vona-virágot szorongató nyikhaj ipsécske lenne Ózd polgármestere, akinek agymagömléséből mindössze az derült ki, hogy bevezeti az Érpataki Modellt, tehát “jól megszopatja majd az ingyenélő redvás cigókat”.

Mi lesz így Ózdból mondjuk négy esztendő múlva? Hát bizonnyal nem Észak-Magyarország ötletekből, állatszőrökből és miegyebekből fénylően meggazdagodott városa. Sokkal inkább egy kifizetőhely, melynek nincséből alaposan le fognak nyúlni néhány milliárdot a Nyikhaj mögött megbúvó pártemberek és -vállalkozók. Az emiatt fokozódó (lehet még?) nyomort pedig simán ráfogják majd a Maffiakormányra (némi joggal!), meg a cigányokra (abszolute légbőlkapottan!) … További plusbonus opciók: EU, USA, Izrael, ésatöbbi … ésatöbbi!

Esztergom volt az Orbáni Bosszúállás “állatorvosi lova” az elmúlt négy esztendőben. Miután 2010-re a helyieknek tele lett a hócipőjük a fideszes Meggyes Tamás, esztendők óta tartó kiskirálykodásából, kétharmados többséggel polgármesterré választották az összpárti (mínusz Fidesz) jelöltet, Tétényi Évát. Ámde a nép (a maga “bölcsességében”) úgy döntött, hogy nem szakít el minden szálat a Maffiapárttól, így – egyfajta hűségesküként – kétharmados többséget biztosított a városi közgyűlésben a meggyesistáknak. (Előtte, 2010 tavaszán Meggyesből még egyszer és utoljára országgyűlési képviselőt is “csináltak”!)

Ami ezután történt, azt nem köll különösebben részleteznem. Meglehetősen jól dokumentálta azt a sajtó, így mindenki ismerheti a tényeket. A fidesznyik helyi többség ugyanis bebizonyította, mennyire szereti Esztergomot: mindenben keresztbe tett Tétényinek, amiben csak lehetett. Csatlakozott törekvésükhöz a Maffiakormány is, nem kevés bosszúvággyal elegyített hímsovinizmusa okán. A következmény: pénztelenség okán leálltak a legalapvetőbb szolgáltatások, nem volt például közvilágítás és alaposan korlátozott lett a tömegközlekedés. Ámde Éva asszony nem hagyta magát, lassan kikaparta a várost a fideszista csődből.

Ámde jött az önkormányzati választás. Ezen pedig elindulni merészelt egy fideszes is, bizonyos Romanek Etelka, akinek volt képe azzal kampányolni, hogy a városban nincs közvilágítás és elégtelen például a tömegközlekedés, majd ezt az egészet Tétényi orrára húzta. Mintha ő és nem éppen a Maffiapárt lenne az egészért a felelős!

Mindezek után az ember azt gondolná: Esztergomban bárkinek (legfőképpen Tétényi Évának) lehet esélye a polgármesteri poszt elnyerésére, kivéve egy fideszesnek. Ámde mi is lett ennek ellenére az eredmény? Hát ez:

… Tétényi mindössze három százalékkal, de elvesztette a választást és most a maffiapártnyik veszi át a polgármesteri funkciót!

Hát érti ezt valaki, emberek? Tétényi azzal magyarázta a dolgot (lásd itt!), hogy a “mutyicsap” elzárásával magára haragította az őt eladdig támogató pártokat. Ámde ez egyetlen öntudatos esztergomit sem akadályozhatott volna meg abban, hogy ennek ellenére rá szavazzon. Elismerve az értük történt valóban hősies kiállást, az egészséget és pszichét felemésztő válságkezelést. Ennek ellenére a maffiapárti nőci lett a befutó!

Miért? A válasz roppant egyszerű! Úgy hívják a dolgot, hogy Opportunizmus, illetve Konformizmus, mégpontosabban Megalkuvás és Szolgalelkűség. Becsület és Büszkeség ide, Elvhűség és Karakánság oda, mégis jobb a kivilágított utcán közlekedő autóbuszban utazni, mint sötétben, gyalog botladozni hazáig. Persze ezért meg köllene nyalintani azt a kezet, amelyik ezt évekkel korábban jogtalanul elvette tőlünk? … Hááát … tegyük, amit tennünk köll! Ha pedig majd Éva szembe jön velünk az utcán, legfeljebb átmegyünk a Túloldalra … szemlesütve … ahogy vasárnap is!

Igaza van a barátomnak! Gyeplőt dobtunk a lovak közé, amelyek meg száguldva viszik szekerünket minimum a Semmibe. Hajtják, űzik őket a Karrieristák, az Elembetegek, no meg a Megalkuvók! … Innen is, Onnan is!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 49 követőhöz