Kellemes Húsvétot!

Az elmúlt időszak leginkább emlékzetes mémjeivel és fotóival szeretném “emelni” a húsvéti ünnepek fényét! Teszem mindezt azért, hogy ne csak “gondókoggyunk”, hanem röhöghessünk is! … már ha van min!

A Kampány:

“Civil” támogatók:

A Választók:

- aki otthon maradt:
- akik elmentek:
Jeles publicistáink:
- Tahótévé:
- Mihírlap:
- Démonkrata:
Utóbbiról K. János “poszt-tőzeg” véleménye:
Jeles tanácsadók és szakemberek:
 Utóbbi egyik legemlékezetesebb előadása:
Legújabb Barátaink:
Nagyon régi barátaink:
Felcsút és a Pancholó:
A Párt állapotja:
Az Ország állapotja:
Egyébként pedig nagyon kellemes Húsvétot kívánok!
… és ezt …
szendamondja!

Tudatlanok tündöklése

Amikor ezen poszt megírásának ötlete felmerült bennem, két örökbecsű mondás is az eszembe jutott. Az egyik lényegében egy torzítás: “A Történelem nem ismerete nem mentesít annak következményei alól!“. A másik pedig egy közszájon forgó bonmot: “Nem az a baj, ha egy okos ember hülyéskedik, hanem az, amikor egy hülye okoskodik!“.

Van énnékem egy ismerősöm, kinek már a látványától is felfordul a gyomrom. Lakókörnyezetemben a hapsi arról (is) nevezetes, hogy heti hat nap és azokon belül minimum négy-öt órát azzal tölt el, hogy tölti magába a sört, meg a “szemcseppet” (féldecis üvegcsékben árult “ízű szeszes ital”) a közeli vegyesbolt utcafronti falát támasztva. Néhány rosszmájú vevő (nem én voltam, bár bennem is megfogalmazódott a gondolat!) már nem egyszer kérdezte meg az áruda tulajdonosát: valóban olyan rossz-e az épület műszaki állapota, hogy szegény Petinek ilyenű sokat köll gyámolítania azt a falat.

Ezen poszthősöm, kiről tehát kiderült már, hogy a Péter nevet kapta szüleitől, nem csak arról híres, hogy “tankol és támaszt“, hanem hogy bő kézzel osztja az Észt és a Kegyeit is. Az előbbit ingyé’, bár neki is alig vagyon, az utóbbit pedig piáért, pedig az benne már dél környékén is túl sok lötyög. … És akkor még hol van az alkonyat, amikor ezen észosztó tevékenység a tetőfokára hág?!

Peti tehát egy jellegzetes figura. Aki egyszer látta, soha nem felejti el: a köpcös emberke hízott fejének holdvilág-arcából (valószínűsíthető pajzsmirigy-problémái okán) jól észrevehetően düllednek ki üveges tekintetű szemei, miáltal erős hasonlatosságot mutat kedvenc “politikusával”, Vona Gáborral.

Azonban kellő mennyiségű “tankolás” után, ez a dülledt tekintet egyenesen eszelőssé válik (ilyenkor szokta a legnagyobb átéléssel hangoztatni a legnagyobb ostobaságait … ellentmondást nem tűrő hangon!), ezért osztán talán nem csodálkozik rajta senki, hogy a környék rajta vihogó többsége egyszerűen csak úgy nevezi őt, hogy “Pszichopeti“. (Nem tudom pontosan, ki volt ezen megnevezés ötletgazdája, de kitűnően gyúrta/tömörítette össze a pasmag jellemzőit!)

Pszichopetivel csupán egyetlen egyszer volt egy “karambolom”. Nevezetesen 2004-ben, a hírhedt “Kettős-állampolgáros Népszavazás” idején, mikor is (vasárnap délután lévén a vegyesbolt zárva volt!) a hozzánk közeli “Apamegörző” pultját támasztva adta elő ordítva a véleményét. Ennek “kifejtése” során a szokásos mondatközi és -végi írásjeleket a “rohaggyonmeg“, a “dögőjjönmeg“, a “szemétkomcsi” és a “piszkoszsidó” szavak helyettesítették. Pszichopeti szerint ugyanis azok, akik nem szavaztak “igen”-nel “nemzetdezsvéreink” állampolgárságára, azok jogosultak a fentebb ismertetett jelzőkre, illetve az ugyancsak fentebb ismertetett “sorsra” is.

Talán szó nélkül is hagytam volna “nemzeti felhorgadását”, ha nem tíz perccel korábban románozta volna le a kocsma egyik vendégét, az akkor már tizennegyedik esztendeje Erdélyből áttelepült, becsületes szabómestert, ha nem lett volna bennem is már két “kanyar” és ha nem utálnám annyira az idiótákat – pláne a “szelektív nacionalistákat“. Ezért osztán (én hülye) meg is kérdeztem tőle, miként fésülhető össze a szavazati joggal is együtt járó kettős állampolgárság megadásáról hangoztatott véleménye, meg a tíz perccel korábbi lerománozás? Illetve hogy mit is köllött volna tennie egy hozzám hasonló polgárnak, aki ugyan származásilag és érzelmileg kötődik a “határainkon kívüliekhez“, de nem szeretne nekik olyan dolgokba ügydöntő beleszólási jogot adni, aminek következményeit nem ők viselik, s ezért inkább a távolmaradást választotta?

Válaszát természetesen nem óhajtom részletezni. Lényege a “szokásos” volt: le lettem komcsizsidózva, kinek legfőbb kötelezettsége a “rohaggyámeg-dögőjjémeg” lenne. Különösen azért, mert volt pofám “megvédeni” azokat “a bevándorlókat, akik csak a munkahelyeket veszik el a (sic!) “tiztezzséges magyar zemberektő“!

Az első pillanatban még kedvem lett volna pofán vágni ezt a(z alkoholtól) Felfuvalkodott Hólyagot, ámde alapvetően békés természetem alig öt másodpercen belül rendere utasította a bennem felgyülemlett adrenalint és tesztoszteront. Ugyanis rögtön beláttam, hogy egy olyan alak, aki a “műveltségét” és “tájékozottságát” a kurucz.info-hoz hasonlatos trágyadombokról kapirgálja össze, ugyan mit tudhat arról az elszegényedett, de nagyon tekintélyes leleszi (ma Szlovákia), kisnemesi családról, melynek nevét én és három fiam örökítünk tovább?

Később, amikor Pszichopeti fülébe jutott, hogy egyrészt felmenőim ungváriak, magam pedig egyik alapítója voltam városunk SZDSZ-szervezetének, a rám ragasztott címkéből ugyan kivette a “komcsit“, de helyére az “ukránt” tette. (Annak ellenére hogy én már a Nagykunság egyik poros kisvárosában láttam meg a napvilágot.) Ezzel sem foglalkoztam már különösebben, hiszen honnan tudhatta volna ez a Kis Izé, hogy nagyapám 1921-ben azért költözött át Ungvárra, mert a nyugállományba vonulni akaró (akkor már hetven esztendős!) apósa – hozomány gyanánt – ott adta át neki az orvosi praxisát? Ráadásul a kárpátaljai város akkor még a Csehszlovák Köztársasághoz tartozott, s csak némi “kitérők” után (Magyar Királyság, Szovjetunió) került Ukrajna birtokába. (Azon meg már csak jót röhögtem, hogy amikor a 2006-ban felépült, tényleg szép családi házunk “finanszírozási hátterét” akarta a manus “felderíteni” – “Mibő’ van ennek az ukrán zsidónak ilyen szép háza?!” – , akkor az egyik “imádója” azt válaszolta neki: “Betört hozzád, elvitte az üres üvegeidet és visszaváltotta!“)

Szeretem az ‘életképeid’-et! – írta nekem a versfaragásairól is közismert “bonhomme” Köztársunk az egyik, még az esztendő elején közzé tett posztomhoz küldött kommentjében. Valóban gyakran írok ilyesmiket, s talán itt és most meg is állhatnék a további skribálgatással, ámde a poszt címében többes számot használtam, tehát nem Pszichopeti az egyetlen “tudatlan”, akiről emígyen akarok megemlékezni! Azért nem, mert ez a dülledtszemű alkoholista varangy az ő “ismereteit”, meg azok “megerősítéseit” egyáltalán nem (csak) az elképesztő mennyiségű szeszből “szerzi”, hanem a legaljasabb és legótvarosabb kormánypropagandából is!

A minap ugyanis azt a hírt olvastam, hogy az Európai Parlament brüsszeli székházának egyik termét Horn Gyula, nemrégiben elhalálozott magyar miniszterelnökről nevezték el az EP szocialista frakciójának javaslatára, illetve az EP ötfős “Büró“-jának beleegyezésével.

A kezdeményezést a parlament egyik (a tizennégyből!) alelnöke, a “magyar” és “kereszténydemokrata” Surján László ugyan igyekezett megakadályozni, lévén szerinte “Horn Gyula múltja, a kommunista államban betöltött szerepének megítélése megosztja a magyar társadalmat“, ezért “nem teszi indokolttá” hogy róla az EP (egyébként kizárólag baloldaliak által használt) épületszárnyában ilyen megtiszteltetést kapjon. De a volt külügyminiszter-pártelnök-miniszterelnök (Nyugat-Európában ápolt!) emléke felülírta az észak-balkáni “politikus” karaktergyilkos, furdancsolási kísérleteit. Miután a határozat megszületett, szinte rögvest előkerült Gulyás Gergely, az “Országgyűlés” Fidesz-frakciójának vezetőhelyettese, s a tőle megszokott “disztingvált méltatlankodással” kijelentette ugyanezt.

Az még “rendben van”, hogy az 1981 szeptemberében született, ma harmincharmadik éves Gulyás (a “szakpolitikus”), a világon semmit nem tud Horn Gyuláról. Honnan is szerezhette vóna az ismereteit, miután akkor, amikor 1989. június 27.-én ez a “Pufajkás“, osztrák kollégájával, Alois Mock-kal közösen vágták át a határzárat jelentő drótkerítés egyik darabját, Gergő még csak arra várt, hogy a nyári vakáció leteltével végre elkezdődjön számára az általános iskola második évfolyama (óvodásként le is maradt a Fidesz-alapítás fantasztikus érzéséről!). Amikor 1994-ben Horn (megjegyzem 72 százalékos! parlamenti többséggel, mellyel soha nem élt vissza … ellentétben mai “Utódjával”!) miniszterelnök lett, a szépreményű Gergő még ugyanezen “általános akadémia” hetedik osztályos tanulója volt, s tervei között (mint ismert és gazdag ügyvéd apjának fia!) talán már szerepelt a budapesti Lónyay Utcai Református Gimnázium , mint továbbtanulási lehetőség. Amikor “A Gyula” 1998-ban elveszítette a választásokat Orbánnal szemben, s ezért azonnal lemondott pártelnöki posztjáról (nem úgy, mint Viktor a sorozatos buktázásai után, avagy Attila az április hatodikai csődöt követően!) Gergő már azt számolgatta, hogy a harmadik osztály végén kapott bizonyítványában szereplő érdemjegyek elegendő pontot jelentenek-e ahhoz, hogy egy esztendővel később sikeres felvételi kísérletet tegyen a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karára. Ez osztán sikerült is, s így 2004-ben már le is diplomázhatott akkor, amikor A Gyula már csak egy visszavonult politikus és parlamenti képviselő volt. Ugyancsak ezen katolikus egyetemen sikerült Gergőnek 2007-ben szakvizsgát tennie, miközben már második esztendeje (2005-től) volt “megbízott egyetemi oktatója” a Károli Gáspár Református Egyetem jogi tanszékének.

(Hm! Ha “tehetségről” vagyon szó, ezek a reformátusok nem válogatósak … ifjabb Hegedűst is megtűrik maguk között, meg azt is, hogy a szintén “refis” Orbán időnként kezet nyalintson a Római Pápának!)

Legyen elég ennyi Gulyás Gergő nacionáléjából! Akit érdekelnek a továbbiak, kattintson ide, s megígérem: 20 másodpercénél többet nem fog igénybe venni az “ösmerkedés”, s ebben már benne van a Gugli keresési időigénye is! Ennyi ismetető ugyanis bőven elegendő annak megállapításához, hogy amikor a ma harmincharmadik éves Gergő “megállapít” bármit is Hornról (is), azt nem csak megalapozatlanul, tehát tudatlanságból teszi (ez még megbocsájtható lenne), hanem igyenöst megfelelési kényszerből … tehát pénzért, stallumért! Ámde nálánál sokkal nagyobb gazember az a ma 73 esztendős Surján László (életrajzát lásd itt!) aki minimum életkoránál és felnőttkori tapasztalatainál fogva tudhatná, hogy ki is volt Horn Gyula! De a Vezértől kapott pénzért/stallumért nem csak önmagát képes lejáratni a kultúráltabb, nyugat-európai politikusok előtt, de még azt az Országot is, amelyik meg igazából még meg is érdemli, hiszen hajlandó volt ilyen pojácákat … khm … “politikusokat” a kakasüllőre felröppentetni (no, jó: Felcsútsznimászni)!

Pszichopeti bekajálta a Surján-gulyást! … Mi meg csak böföghetünk /öklendezhetünk tőle. … Gratulálok “uraim”!

… és ezt …

szendamondja!


Pazarol a hazudós “skót”

Arra az emberre, aki az egyik kezével kupori, a másikkal meg pazari, azt mondja az angol szólás, hogy “Penny-wise and pound-foolis“. Ez ízes magyarra fordítva kábé így hangzik: “A fillért fogja, a forintot meg szórja“. Nos, úgy tűnik, ilyen “skótok” ücsörögnek a kormány és a nemzeti bank élén (is). Kicsinyesek velünk, nagyvonalúak önmagukkal szemben, s közben állandóan hazudoznak.

Még az előző évtizedben volt énnékem egy “főnököm”, aki minden szempontból iskolapéldája a fentebb említett magatartásnak, plusbonus annak a bizonyos tipikusan újgazdag “tempónak” is. A pasas nagyon “mélyről” indulva, egy évtized alatt milliárdos vagyont ügyeskedett össze magának. “Ügyeskedett“? – nevezzük csak nevén a “gyereket”: többek között olyan köztörvényes bűncselekményeket követett el, mint a csalás, az uzsorázás, a csempészet, a zsarolás, stb.!

Mivel “von Haus aus csak csekély műveltséget “hozott”, az ízlését finoman szólva az “eklektikus“-, durvábban pedig a “giccslájk“-kategóriába lehetett sorolni. Azaz baromi drága, de sem a helyhez, sem egymáshoz nem illő, túldíszített förmedvények nyüzsögtek a környezetében. … Aki emlékszik a 168 Óra Torgyánnal, mint agrárminiszterrel, még az ezredforduló előtt készült, “otthoni” interjújának képeire, az tudja miről írok én most itten! Szinte pontosan arról, amit a Mi Józsink rendelt meg festményként az egyik Mázolótól:
Avagy arról a Förmedvényről, mely a Fidesz alelnökét, a debreceni Mr. Húsz(?)százalékot örökítette meg egy helyi, a “Főnök”-höz hasonlatos “vállalkozó”:

A Főnök “üzletvezetési” módszere az volt, hogy bár a bűnözésen kívül a világon semmihez nem értett, még is belepofázott mindenbe, s olykor egyetlen órán belül is képes volt két, egymásnak gyökeresen ellentmondó utasítást adni. A “gazdálkodását” pedig a bevezetőben említett “eljárás” jellemezte: gondolkodás nélkül hajigált ki milliókat az ablakon ostobaságokra (2007 táján ő is vett magának egy bissau-guineai útlevelet és két rendszámtáblát!), …

… de hisztériás rohamokat kapott a néhány tízezres, igencsak fontos kiadások, avagy a pár ezer forintos, nagyon is indokolt fizetésemelési igények hallatán. Utóbbi “szokása”, miután az ostoba döntései okán a tönk szélére került legális vállalkozása, még inkább kiütközött: boldog volt, ha csak száz forinttal is, de megrövidíthette a melósait.

Személyiségét leginkább a következőkkel lehetett körülírni: narcisztikus, sértődékeny és bosszúálló, valamint hipochonder, pszichopata és megalomán (a cezaromániát azért nem említem külön, mert az a többiből automatikusan következik!). A környezetében lévő emberekhez a vélt, avagy valós vagyoni helyzetük alapján “viszonyult”: a szegényeket mélyen lenézte (gőgös pökhendiség), a gazdagokat pedig tisztelte (bunkó bratyizás). Utóbbiaknál olykor-olykor már a leggusztustalanabb seggnyalásra sem volt rest, mindezt pedig úgy, hogy közben minden létező módon (nagyzolás, handabandázás) bizonyítani akarta üzleti “zsenialitását”. Az egyik ilyen körbenyalt, rendkívül gazdag és befolyásos, ámde roppant szerény, tehát intelligens fickó, akit már az első másodperctől kezdve nagyon zavart a Főnök nyáladzó “udvariassága” és túlzott “közvetlensége”, a következő véleményét fejtette ki nekem róla: “Nálánál nagyobb hatökröt keresve is alig találni a Földön, s ez már csak azért is roppant feltűnő, mert egyébként ravasz ördögnek képzeli magát“.
Bocsánat a talán kissé hosszúra nyúlt bevezetőért, de aki értve olvasta fentebbi jellemrajzomat, az rögtön megérthette: miért is szántam neki ekkora felületet. Igen azért, mert az esztendőkkel ezelőtti Főnök engem (is) erősen emlékeztet az “uborkafára” felkapaszkodott Viki Mouse-ra, meg az általa magas beosztásokba emelt Seggnyalóira. Ugyanaz a fennhéjázó, gőgösen pökhendi stílus, ugyanaz a narcisztikus sértődékenység és kicsinyes bosszúállás, ugyanaz a pszichopátia és megalománia jellemzi mindennapi viselkedésüket, mint az én egykori “főnökömét”! (A hipochondriájukról azért nem tudok véleményt alkotni, mert vélt, avagy valós, testi bajaikról nem szólnak a híradások, a kétségtelen elmebetegségükhöz pedig nyilvánvalóan nem társul betegségtudat. Sőt, önmagukat tekintik “normálisaknak”, holott reájuk is vonatkozik az előző bekezdés végén idézett vélemény!)

Továbbá ugyanaz a végtelenül pitiáner “skótság”, amikor a “Melósok” (tehát a Zemberek, azaz a Társadalom) jogos igényeit köllene kielégíteni és ugyanaz a nagyvonalú “Csekonics-stíl“, amikor a saját mániáik, elmebeteg elképzeléseik, kirívóan szemtelen luxus-vágyaik finanszírozásáról van szó. Ami azonban megkülönbözteti őket a fentebb körülírt “Főnöktől” az az, hogy utóbbi soha nem hazudozott olyasmit, hogy pazarlásai és kuporizásai tisztán és csakis a Cég, s ezáltal az Alkalmazottak érdekeit szolgálják! Ebből a szempontból tehát a Főnök legalább is egy “becsületes gazember” volt (bocsánat az oximoronért!)

Ámde miért is jutott eszembe ez az általam esztendők óta elfeledett “vállalkozó”? Nos azért, mert az elmúlt napokban több olyan hírt is olvastam, melyek kitűnően mutatják be a Főnök és a Pártállam káderei között lévő párhuzamokat és különbözőségeket.

Az egyik az, hogy Húsvét hétfőjén, hatalmas csinnadratta közepette átadják és felavatják a hírhedt, felcsúti “Pancholó Arénát“, amelyet a település sokszorosan közpénzmilliárdos, gázszerelő-polgármestere által elnökölt, “közhasznú” alapítvány irányítása alatt álló “Puskás Kakadémia” üzemeltet. Bár ezen eseményre (a befogadóképesség határain belül – 3.600 fő, azaz Felcsút község lakosságának pontosan a duplája!) bárki ingyenes bebocsájtást nyerhet, csak hát a helyzet az, hogy a “bárkik”-et “bizonyos (nem részletezett) szempontok” alapján, bizonyos (eleddig ismeretlen – a fenéket ismeretlenek, valami Szöllősi nevű karrierista barom a Főügyintéző!) “erre illetékesek” választják ki.

A Pancsolóról a Führer, illetve az ő mame- és egyéb lukjai kitartóan állítják, hogy annak felépítésére egyetlen fillér közpénzt sem pancsoltak el: az utolsó vasig minden az MLSZ (tehát Csányi nertárs) által szétosztott TAO-pénzekből származik! Csakhát az a helyzet, hogy ha valaki nem egy “Rezsicsökkentésbe” belekábult Fidióta, akkor sacc-per-kábé tisztában van azzal: az az adó, amit egyes cégek nem fizetnek be a NAV-nak (“felajánlásból”), azok ugyanúgy közforintok, ugyanúgy a Közkasszából hiányoznak, mintha ezt a Költségvetésen keresztül csorgatták volna át az egyébként még a “közhasznúság” törvényi kritériumait sem teljesíteni képes (erről a pontos beszámolót lásd itt!) Alapítványnak. Ámde, mint tudjuk, “Az a legjobb hazugság, amelyik nem szégyelli önmagát!“. A szégyenérzet pedig olyan távol áll ezektől a zemberektől, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől!

Megjegyzem, a Pancholó távolról ugyan rendkívül látványos, de közelebbről szemlélve nem csak randa, de giccses is – mit is várjon a zember egy “eklektikus ízlésű”, felkapaszkodott közpénz-újgazdagtól?! Az Index által közölt képgalériából látható, hogy a vakolatlan, az öntés zsaluzatát jól mutató betonpillérekből “nőnek ki” Makovecz lazúrozott, fából készült, tehát “organikus” tartóidomai, de ezekhez még társulnak az “ócsó” műanyagból készült, hiperranda székek is. Belül azonban “ízléses” Bár található – majd itt múlatnak a “Fehérvári Huszárok“, két köpködésnyi “szotyola” között, meg egy-egy “szokásos” színvonalú labdarúgó mérkőzés előtt-alatt-után! – , ahol vitrinekben őrzik a Felcsúton soha nem járt, kispesti/madridi Puskás “Pancho” Ferenc lenyúlt relikviáit. A “proscenium-páholy” ajtaján pedig ott virít a “4. Páholy; Miniszterelnök“-felirat! Utóbbit Havasi szócipelő nertárs ugyanazzal a sima modorral tagadta le, ahogyan azt szükség esetén, a déli 12-kor a felhőtlen égbolt tetején ragyogó Napot is szokta!)

A másik hír pedig arról szól, hogy Viktátor egyik seggnyaló “Kis Izé“-je, a végzettségéhez, szaktudásához képest (meg úgy általában és mindenféle szempontból) méltatlanul magas pozícióba emelt Elkúrcsydióta még tavaly decemberben, egy igazgatósági határozattal úgy döntött: az általa “elnökölt” Magyar Nemzeti Bank összességében majd’ 100 milliárd forintot költhet el mindenféle ingatlanvásárlási, illetve “társadalmi felelősségvállalási” célra. Mindezt úgy, hogy e horribilis összeg elköltésének ellenőrzéséből simán kizárták a Jegybank Felügyelőbizottságát sőt, magát az Országgyűlést is. Az igaz ugyan, hogy még tavaly tavasszal, Gyurcy hivatalba lépését követően a fidesznyikekkel alaposan kitömött FB maga mondott le (“önként”) pl. az MNB belső ellenőrzése által készített jegyzőkönyvek bármikori és tetszőleges kontrollálásáról, de az is igaz, hogy ezt a részleget (a belső ellenőrzést) maga a Zelnök számolta fel egy “autonóm” határozatával!

Azt, hogy Terpesz Sam mikre, meg pláne hogy miként óhajtja a többségükben a jegybanki működéssel még köszönőviszonyban sem lévő dolgokra kialpátolni az MNB (tehát A Köz!) pénzét, arról az előző bekezdés elején megadott link alatt található cikk híven beszámol. Ebből az is kiderül, hogy a SzélestekinTetűt nem a Jegybank elnöki irodájába köllött vóna bezárni (illetve ha már bezárták, akkor onnan kiengedni … naponta többször és rendszeresen … pl. sajtótájékoztatókra, avagy a Monetáris Tanács üléseire), hanem a Főnöke által is gyakorta látogatott, grazi intézmény (Jut eszembe: Hun s tőtötte egyhetes szabiját Egyeske? – “Mi közöd neked, parasztnak az Uraknak dógához?!” – hangzott a kormányzati válasz!) egyik “apartmanjába”, ahol nem csak a rendszeres gyógyszerezése, de a szoros, szakápolói felügyelete is megoldott. Az ottani tartózkodása ugyanis jóval kevesebbe kerülne nekünk, mint a jegybankelnöki tevékenysége, az Ország (azaz “Orbanland“) egyébként is rossz hírét nem tudná tovább rontani (ha lehet még egyáltalán) a felfuvalkodott, önimádatába belepistult pöffeszkedésével. Ráadásul amikor ott, Osztrákiában időnként talán leveszik majd róla a “Muszájdzsekit“, írhat ugyan dehonesztáló közleményeket és indokolatlan feljelentéseket tisztességes és főleg nem elmebeteg emberek ellen, de azok maximum ha az Intézmény hátsóudvarán lévő kukákig juthatnak el!

Miközben szakadatlanul folyik a közpénz-kilapátolás a különböző Pöffeszkedésekre, Mániásan Idióta Célok finanszírozására, Közlemények (ld.: fentebb!) jelennek meg arról, hogy mindazok, akik ezeket “egyénileg”, avagy “hivatalból” kifogásolni merészelik, úgy fel lesznek jelentve és beperelve, hogy belefeketednek! … Szóval eközben gyön a hír, hogy ez a Szarfaszú Társaság, miután “megvette” (pontosabban megfélemlítéssel kikényszerítette) a Közmunkások szavazatait (is), most gyönyörűen kihajítja őket az azok által eddig tisztított árok partjaira. Mer’ efogyott a munkaügyi központoknak átutalt Kampánypíz! Mer’ a közfoglalkoztatásra még márciusban kötelezett polgármesterek eddig sem tudtak “értelmes elfoglaltságot” adni a mesterségesen felduzzasztott és kötelezően alkalmazandó “Állománynak“. Mer’ a hónap végén “levizsgázik” az utósó “napocskaszámláló” beiskolázott is! Mer’ köll a lóvé a simicskáknak, a nyergeseknek, a mészárosoknak, rajtuk keresztül meg a MiniElnöknek! … No meg Paksra Putyinnak, akinek nyílt hadüzenetét (cserébe a Közgép által lenyúlható milliárdokért!) a Pártlap, a “Magyar Nemzet” címen megjelenő nyomdaipari termék “berlini tudósítója” olyan alákérdezéssel igyekezett “pozitívumnak” beállítani, hogy még az emblematikus Obersovszky is belesápadt vóna. Mer’ köllött a pénz arra a bélyegre, melyet egy újabb, hazug és álszent miniszterelnöki levélre nyalt fel a nepotista hivatalnok!

Nos, biggyesszek még ezen poszthoz további bizonyítékokat Orbán és Káderei elmebetegségének, országrontásának, kicsinyességének és pazariságának dokumentálásához? Olvasóimat, Köztársaimat úgy ismerem: még ez is sok volt nekik!

… és ezt …

szendamondja!


Nem újra! Újra!

Nem csak “törvényes”, hanem törvénytelen, de államilag támogatott csalások is szép számmal tarkították az április hatodikai “Választásokat“. Az ajánlások ellenőrizetlensége, az így létre jöhetett Kamupártok szavazólapokon való szereplési lehetősége lehet az a “banánhéj“, melyen orra taknyolhat a magát körmönfontan ravasznak képzelő, maffiás Pártállam. Nem vagyok jogász, de esetleg  “megérne egy misét” egy ilyen irányú próbálkozás.

Talán már nagyon unalmas lehet, hogy még mindig ezen “rugózom” (én is), de az igazságérzetemre, a moralitásról alkotott (talán naív) elképzeléseimre alapuló személyiségem egyszerűen nem tud beletörődni abba, hogy a “Közismert Események” és “Jogi Környezet” okán, ma kénytelenek vagyunk idézőjelbe tenni a Választásokat. Bár egy negyvenhetedik esztendős, felnőtt férfitól talán elvárható lenne, hogy elfogadja a realitásokat, de én ezt, ebben az esetben egyáltalán nem “racionalizmus“-nak nevezném, hanem “eltompultság“-nak és “belefásultság“-nak. Márpedig továbbra is állítom: mindaz, ami 2014. április 6.-ig (és azt követően) történt, avagy történni fog, ippeg és punktosan ezen pszichés beállítódottságból eredő, tömeges magatartás eredményei, de még mindig van (jogi) lehetőség az esetleges kármentésre!

Azon egyáltalán nem csodálkozom, hogy honpolgártársaim egy jelentős része, az a bizonyos “Harminckilenc-százalék” úgy gondolta, hogy ha talán oka még lenne is rá, de nincs értelme élnie az egyelőre még rendelkezésére álló alapjogával. … Ámde ez, így talán egyáltalán nem pontos megfogalmazás, hiszen az 1990 óta ismert részvételi adatok szerint, ezen népes “tábor” csupán negyede (cca. 10% – kb. 800 ezer fő) tekinthető elfásultnak. A többiek pedig egyszerűen trehányok, hányavetik, felelőtlenek, vállvonogatók, akik szerint minden mindegy, akinek a “szarokrája” a totemállata. Így osztán róluk többé szó se essék, maradjunk csak annál a Nyolcszázezernél, s “valóban létezőeknek” kizárólag őket tekintsük!

Ha ez a Nyolcszázezer már legalább egy esztendeje azt látta/tapasztalta volna, hogy a neki hétfőtől vasárnapig, Újévtől Szilveszter napjáig rendszeresen érdeksérelmet és fokozódó elnyomorodást okozó Állampárttal/Pártállammal szemben egy olyan Egyesül Ellenzék indul, amelyiknek valamennyi tagját kizárólag az országért, a társadalomért érzett felelőssége hajtja, akkor talán szűk két héttel ezelőtt nem a Passzivitást (és ezáltal az Orbán-rendszer prolongálását) választja. Persze ez csupán spekuláció, de bizonyítsa be bárki az ellenkezőjét!

Ámde a Demokratikus Ellenzék, pontosabban annak bizonyos pártjai és személyiségei (többségük az MSZP-hez köthető! – talán nem véletlenül) elébb több, mint egy teljes esztendőn át (2013 őszéig) a világon semmit nem tettek a Tömbösödés érdekében, osztán meg közel fél évig azon huzakodtak, hogy melyik párt melyik embere, melyik biztos(nak hitt) befutó pozíciót foglalhatja el. Pedig már 2012 óta tisztában lehettek azzal: az Állampárt által önmagára szabott szisztéma szerint nincs más választásuk, mint az egységesülés, mert vagy Együtt(2014) vagy Sehogy! (Lett ebből az “Együtt-se-hogy“) … Ez volt az Első Ordas Baklövés!

A Második Ordas Baklövés az Egyesült Ellenzék részéről az volt, hogy bár (ugyancsak 2012 óta!) tisztában voltak/lehettek volna azzal, hogy a tömegtájékoztatás 90 százalékához egyszerűen nem lesz/volt hozzáférési lehetőségük, mégsem tettek semmit (még az utolsó pillanatban sem!) egy “Alternatív Nyilvánosság” megteremtése érdekében. Ezt ugyan már egyszer leírtam (itt!), de ösmételjünk csak: “kétfejes” óriásplakátokra pazarolták a pénzt ahelyett, hogy már a kampányidőszak kezdetétől, heti rendszerességgel minden postaládába bedobott, négy-nyolcoldalas, (igenis!) bulvár-szerű kampányújságokkal informálták/orientálták vóna a Jónépet. … Ölég szégyen, hogy ez az ötlet bennem, csak egy neteldugott oldal, “píáramatőr” bloggerében fogalmazódott meg (oké, én is csupán “poszt tőzeg” beszélek!) és nem pedig ezen szervezetek állítólag vérprofi és alaposan megfizetett kampánymenedzsereinek szürkeállományaiban!

No de spongyát reá és nézzünk inkább a Jövendőbe! … Amely azonban azt mutatja nekünk, hogy a T. Ellenzék, az eleddig összedózerolt Hibahegyét immáron Csomolungmává akarja(?) feltornyozni! Természetesen nem állítom feltétlenül, hogy ez szándékos volna, mert azt azért nem hinném, hogy alapvetően elvetemültek lennének.

Igaz, ha azt nézem, hogy az MSZP-n belül még mindig “meghatározó tényező” lehet a méltán hírhedt Puchpithecus, jelölt “a” Boldvai “úr”, a tagbeléptetési botrányairól elhíresült, Zuglóra ráerőltetett TóCsa pedig csak azért lehetett “viktor”, mert az Orbánpárt még egy nálánál is büdösebb, amorálisabb alakot (“Papchuck Norris“) indított, akkor a “kép” már némileg “árnyaltabbá” válik. Nem is beszélve Szekeres-szauruszról, az Univerzális Poliészterről, aki volt már a pártjában és annak kormányában minden (pl. anno, nejlonrambóként “honvédelmi miniszter”, legutóbb pedig “gazdasági szakpolitikus” – hehehe!), ami csak elképzelhető (meg ami nem – q.e.d.!), de most, hogy a “saját”, jászsági, egyéni körzetében mindössze a harmadik helyet tudta abszolválni (még a jobbikos is hitelesebb volt nála!), annyira megsértődött a Mesterházy-féle pártvezetésre, hogy rögvest le is mondott minden funkciójáról! (Hamarább köllött vóna, úgy négy esztendővel korábban, együtt Simonnal … is!- és ezt szendamondja!).

A többség azonban “csak” amatőr, vagy inkább: innovatív gondolkodásra képtelen! Azért az, mert belepunnyadt egy tankönyvszagú formalizmusba és képtelen alkalmazkodni a teljesen amorális, fideszes Joggyár “termékeihez”. Abból az alapvető tévedésből indul ki, hogy például a 2012-től többször is módosított, az országra oktrojált Választójogi Törvény egy zárt, kikezdhetetlen egységet alkot (más jogszabályokkal, így a Tákolmánnyal is), mely alapján a “Választások”-nak csupán egy-két (nem túl jelentős) momentumát lehet megkérdőjelezni, nem pedig A TELJES EGÉSZET! Márpedig a Zemútnégyév tapasztalatai alapján ők is tudhatnák (sőt, ők tudhatnák a legjobban!), hogy az Állampárt olyan, a közigazgatási joghoz egyáltalán nem értő, de százmilliókkal dotált ügyvédi irodákkal skribáltatják a törvényjavaslataikat, amelyek ugyan első blikkre tökéletesen kiszolgálják az aktuális érdekeket, de valójában fércművek, amelyek nem csak más törvényekkel kapcsolatosan mutatnak súlyos koherenciazavarokat, de még a magyar helyesírási és nyelvhelyességi szabályoknak is súlyosan ellent mondanak! (Erről ihol vagyon egy igencsak szemléletes beszámoló!)

Amikor tehát a T. Ellenzék olyan improduktív ostobaságokra pazarolja az energiáit, mint hogy például a “budapesti 15. Egyéni Választókerület” (XVIII. ker.) szavazatait újraszámoltatva próbálja kibillenteni a Maffiapártot a Kétharmadából, Don Vittoriot pedig a Teljhatalmából, akkor ugyanazt a hibát követi el, mint az a gyakorlatlan háziasszony, aki úgy akarja megakadályozni a pörköltje odaégését, hogy a tetejét fújva próbálja azt lehűteni (ahelyett, hogy levenné a fazekat a lángról!).

A közismerten trehány és hozzá nem értő fideszes “jogalkotás” selejtje ugyanis nem a “gyártási folyamat” végén, hanem annak ELEJÉN keletkezett! Tehát nem a szavazatszámlálásnál (a “werk” után), hanem a jelöltállításnál (a “gyártósor” előtt) vagyon az a Hiba, az a bizonyos Banánhéj, melyen az egész, (mindkét, “hivatásos” oldal által) jól felépítettnek hitt konstrukcióban vagyon!

Miről is vagyon szó? Alig hiszem, hogy magyaráznom köllene, de azért megteszem, hátha valamelyik ellenzéki jogtudor ettől eszméletre tér (bár már többször leírtam az “optimizmus” és a “murphyzmus” között feszülő, hazánkban hatványozottan érvényesülő antagóniát!)

Az Áder János, fideszes EP-képviselő (jelenleg “köztársasági elnök”) által a nevére vett törvény szerint:

  1. Bármely választójoggal rendelkező polgár képviselőjelöltté válhat, ha őt 500, választójoggal rendelkező polgár aláírásával támogatja. Minden választásra jogosult annyi jelölőívet írhat alá, ahányat csak akar.
  2. A jelölőíveken csakis a jelölők személyes adatait (személyi szám és lakcím) ellenőrzi az illetékes Hatóság, az aláírások valódiságát már nem.
  3. Bármely párt országos listát állíthat, ha legalább 17 megyében és a Fővárosban egy-egy jelöltet tud indítani. Amennyiben ezt abszolválja, a párt (jelöltszámtól függően) 150 és 600 millió forintnyi, állami támogatásra jogosult és rákerül a pártlistás szavazólapra.

Mi is lett ennek következménye? Az, hogy az EVK-ben sokszor tucatnyi Kamujelölt indult, a pártlistán pedig (18-ból) tizennégy Kamuszervezet, s ezek összességében 4 országgyűlési mandátum sorsát eldöntő, mintegy 192 ezernyi szavazatot gyűjtöttek be. Mindezt úgy, hogy (egyelőre nem hivatalos) tények bizonyítják:

  • ezek a “pártok” létező személyek hamisított aláírásaival nyerték el a lista- és jelöltállítás jogát (íme itt egy civil szervezet által prezentál minimum egy bizonyíték!), illetve …
  • ezen hamisított listákkal egymás között kereskedtek!

Nos, innentől fogva a TELJES VÁLASZTÁS megtámadható, ugyanis bizonyítsa be bárki: az a bizonyos 192 ezer szavazat és az a négy mandátum – ha nincsenek kamujelöltek és -pártok – melyik aspiránst gazdagította volna: a Fideszt, a Kormányváltókat, a Jobbikot, avagy az LMP-t? Ezt a kérdést csakis és kizárólag úgy lehet megnyugtatóan eldönteni, ha AZ EGÉSZ PROCEDÚRÁT MEGISMÉTLIK!

Persze tudom, az esetleges perben majd az illetékesek Péterfalvi Attila “úr” emblematikus határozatára fognak hivatkozni. A szorosan kormányalárendelt NAIBH-elnök korabeli állásfoglalása szerint ugyanis “aránytalanul nagy időráfordítást” igényelt volna az “ajánlók” aláírásainak verifikálása. Ámde ez két szempontból is tarthatatlan. Az egyik az, hogy (elvileg) nincs az az “időráfordítás”, mely ne érné meg (elvileg bárkinek!) a választás folyamatának tisztaságának és transzparenciájának igazolását. A másik, hogy én ugyan egy számítástechnikai analfabéta vagyok, de szerintem létezik olyan szoftver, mely képes összehasonlítani a beszkennelt ajánlóíveken szereplő szignókat a személyi igazolványok kiadása során keletkezett aláírási címpéldányokat tartalmazó adatbázissal!

Tóth Zoltán, az ország legtekintélyesebb választási szakértője még a múlt hónap eleje tájékán az egyik hírportálon, a Választójogi Törvény “hiányosságait” kivesézve azt mondta: “Elképzelhető, hogy egy ködös reggelen a Kúria úgy határoz: megsemmisíti a 2014. évi országgyűlési választások eredményeit és új eljárást rendel el“.

Ámde ehhöz az kéne, hogy az érintettek között legyen végre egyetlen, “tökös” és/vagy (ha nő) innovatí gondolkodásra képes jogász, aki el is indítja ezt a pört! … Mint már többször írtam: “Murphysta vagyok, nem optimista!“.

… és ezt …

szendamondja!


2016: A Bukás Éve

Sajnos elkerülte a figyelmemet, hogy még hétfőn (április 14.) egy egészen kitűnő, roppant szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodtató írás jelent meg a 444.hu oldalán. Szerzője, Bede Márton ugyan “sci-fi“-nek titulálja opuszát, de én inkább a “political fantasy” kategóriájába sorolnám! Kellemes szórakozást és eltűnődést kívánok mindenkinek! (Itt-ott némi stilisztikai változtatást “eszközöltem”, de a lényeget érintetlenül hagytam!)

Így bukott meg Orbán Viktor

A lejjebb részletezett események teljességgel a képzelet szüleményei. Sem egészben, sem részleteikben nincs semmi közük a valósághoz. Csak egy mese arról, hogy mi történhet Európában 2016 végén.

2016.10.06.

Csütörtökön jelent meg a német Der Spiegel hetilap aktuális száma, címlapján egy rakás kelet-európai milliárdos képével és a provokatív címmel: Die dunkelsten Gestalten Europas – Ihre Steuern landen bei Oligarchen im Osten! (“Európa legsötétebb alakjai – Keleti oligarcháknál végzi az Ön adója!“). Bolgár, román, horvát, lengyel és magyar oligarchák szerepeltek rajta: Ivica Todoric és Vaszil Bozskov mellé odakerült Simicska Lajos és Nyerges Zsolt képe is.

http://444.hu/assets/spiegel.jpg

A Spiegel szokatlanul hosszú, 12 oldalas cikke azzal foglalkozott, hogy pontosan mi történik a Brüsszelből a kelet-európai tagállamokba érkező pénzzel. A féltucatnyi szerző által jegyzett cikkben a főszerepet Karl Schmidt, egy képzeletbeli, ingolstadti illetőségű kisvállalkozó kapta. A hetilap az ő példáján keresztül mutatta be, hogy egy

„tisztességes német adófizető” pénzéből pontosan mennyi végzi mindenféle gyanús zsebekben.

A cikk alapvetően azt sugallta, hogy szemben azzal, amit a nyugat-európai közvélemény az előző években gondolt, az EU legsötétebb alakjai nem a támogatásokkal rosszul sáfárkodó dél-európai kormányok, mint például a görög, hanem azok a kelet-európai oligarchák, akik olyan befolyással bírnak hazájuk politikai életében, hogy könnyedén el tudják téríteni az uniós pénzeket a saját érdekeltségeik felé.

A Spiegel szerzői valamennyi kelet-európai országból hasonló módszerekről számoltak be. A Magyarországgal kapcsolatos rész csak annyiban volt különleges, hogy hosszasan írt Simicska Lajos és Orbán Viktor gyakorlatilag kölyökkoruk óta összefonódó karrierjéről, és Simicska legendás APEH-elnökségéről a kilencvenes évek végén. A cikk hosszasan, egészen konkrét példákkal sorolta az uniós fejlesztési pénzek átcsatornázását a Simicska-Nyerges cégbirodalom különböző alegységeihez, a nagy infrastrukturális fejlesztésektől egészen a Fidesz érdekeihez lojális médiabirodalom kiépítéséig.

A német lap szerzőinek az érintett magyar oligarchák cégeitől senkit sem sikerült megszólaltatniuk a cikkben, és a magyar kormány részéről sem állt velük szóba senki. A Spiegel a cikkhez kapcsolódó vezércikkében azonban a legrészletesebben Magyarországgal foglalkozott, és arról írt, hogy szemben azzal, amit a német média korábban hitt, Herr Orbán nem azért a legveszélyesebb kelet-európai politikus, mert jobboldali nacionalista lenne, hanem mert vezetése alatt a magyar állam egy jól beazonosítható üzleti kör csapdájába esett.

A cikk szerint most már nem arról van szó, hogy az EU nem hagyhatja, hogy egy tagállama letérjen a demokratikus, európai útról, hanem hogy nem engedheti, hogy becsületes állampolgárainak pénze keleti oligarchák zsebébe vándoroljon.

A Spiegel szerint erre a problémára a lehető legsürgősebben megoldást kell találni, különben a nyugati tagországok választópolgárai olyan nyíltan EU-ellenes pártokra szavaznak majd, mint a brit UKIP és a csak 2015-ben alakult, de egy év alatt a közvéleménykutatások szerint a németek tíz százalékának támogatását bíró Deutsche Unabhängigkeitspartei (DUPNémet Függetlenségi Párt). Amennyiben ezek a pártok valódi befolyáshoz jutnak az egyes tagállamokban, az villámgyorsan az Unió végét jelentheti – írta a német lap.

2016.10.07.

A magyar sajtó független és baloldali része a Népszavától a Átlátszóig alaposan beszámolt a Spiegel aktuális számáról, a Magyarországgal kapcsolatos cikkrészleteket gyakorlatilag szó szerint lefordítva.

2016.10.10.

A hétvége csendje után a Fidesz-barát köz- és magánmédia vezető helyen foglalkozott a Spiegel cikkével. „Példátlan támadás Magyarország ellen” – hirdette a Magyar Nemzet szalagcíme. Az m1 esti híradójában Giró-Szász András kormányszóvivő (és a Közgép egyik középvezetője is) hosszasan beszélt arról, hogy a német lap vádjai alaptalanok, a Közgép pedig jogi lépéseket fog tenni a Spiegel ellen.

A jelentősebb európai lapok hétfői számukban hosszabb-rövidebb terjedelemben mind ismertették a Spiegel cikkét. A Financial Timestól a Le Monde-on át az El Paísig valamennyien arról írtak, hogy a „keleti oligarchák jelentik ma a legnagyobb veszélyt az EU-ra”. Természetesen a német és az osztrák napilapok foglalkoztak legrészletesebben az üggyel, a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerkesztőségi véleménycikkben írt arról, hogy ezt a botrányt nem lehet Brüsszelben elsimítani, a gazdagabb európai országok választópolgárai nem fogják eltűrni, hogy „gyanús figurák” egyszerűen lenyúlják a pénzüket.

2016.10.11.

A Magyar Nemzetben egy Szabó Károly nevű, korábban ismeretlen szerző egész oldalas véleménycikkben ment neki a Spiegel vádjainak. A laphoz képest is szokatlanul agresszív hangvételű cikk a magyar nemzeti önrendelkezés megkérdőjelezésével vádolja Németországot, és hosszasan részletezi, hogy

„az Új Moszkvának csak az fáj, hogy nem az ő cégeiknek csurgatja vissza a pénzt a magyar állam, hanem Magyarországon adózó, magyar emberek tízezreinek munkát adó, magyar tulajdonban lévő cégeket támogat.”

Este az m1-en Obersovszky Péternek interjút adott Orbán Viktor. Obersovszky megkérdezte, hogy milyen válaszlépéseket fontolgat a kormány a Spiegel „vérlázító” cikkére. Orbán feltűnő nyugalommal válaszolta, hogy tiszteletben tartják a nyugati sajtót, ugyanakkor magyar miniszterelnökként nem tűrheti, hogy „hazánkat hazugságokkal mocskolják”. Elmondta, hogy Rákay Philip berlini nagykövet már felvette a kapcsolatot a Spiegel főszerkesztőjével, akitől tételes helyreigazítást fognak kérni, ellenkező esetben jogi útra terelik az ügyet. „Régi barátom, Simicska Lajos egyébként köszöni mindenki érdeklődését, remekül van” – zárta az interjút Orbán.

2016.10.12.

A spiegel.de honlapján jelent meg Rákay Philip, Magyarország berlini nagykövetének írása, amelyben visszautasította a hetilap vádját. A lap szerkesztősége néhány soros bevezetőt írt Rákay szövege elé, amelyben arról van szó, hogy a nyomtatott lapban nincs lehetőség ilyen terjedelmű olvasói levél közlésére, ugyanakkor fontosnak tartották olvasóik tájékoztatását a hivatalos magyar álláspontról, így a honlapon leközlik azt.

Az írás nem cáfolja a Spiegel előző heti cikkének tételes vádjait, csak általánosságban beszélt arról, hogy Magyarországon az EU-pénzeket példás fegyelemmel kezelik, és feltette a költői kérdést: “Miért bántja a németeket az, hogy Magyarországon is vannak már olyan erős nagyvállalatok, mint a Volkswagen vagy a Siemens?“. A cikk alatti kommentekben egyértelműen magyar nicknevű felhasználók vitatkoztak: az egyik tábor szerint a Spiegel szégyellje magát, a másik viszont örült annak, hogy végre Európa is látja, mi folyik Magyarországon és részletesen kivesézte Rákay szövegének helyesírási és nyelvhelyességi hibáit.

2016.10.13.

A német Bild összeállítást közölt a Spiegelben megemlített oligarchák mindennapi életéről, címlapján feltéve a kérdést: „Mikor nyújtjuk be ezért a számlát?” A lap lesifotósai Varsótól Zágrábig luxusvillákat fotóztak, és a milliárdosok rokonságának Facebook- és Instagram-oldalairól gyűjtöttek a fényűző életvitelt dokumentáló képeket. Érdekes módon az érintett magyar pénzemberekről a Bild szakembereinek sem sikerült olyan képeket találni, mint például a “Cristal” márkájú pezsgővel lábat mosó bolgár oligarcha-csemetéről.

„Vajon a magyar állami milliárdosok ennyire el tudnak bújni, vagy csak nem tudják, hogy kell élvezni a németek pénzét?”

– tette fel a kérdést a német bulvárlap, Európa legtöbb példányban értékesített újságja.

2016.10.14.

Angela Merkel német kancellár Münchenbe látogatott, ahol megbeszéléseket folytatott a város polgármesterével. A tárgyalás után tartott sajtótájékoztatón Merkel először kapott újságírói kérdést a kelet-európai oligarchák ügyéről. A Süddeutsche Zeitung munkatársa arról kérdezte, hogy német kancellárként és az EU legbefolyásosabb államának vezetőjeként tervez-e foglalkozni az üggyel. Merkel erre azt válaszolta, hogy természetesen foglalkoztatja, hogy mi történik a németek által befizetett adóeurókkal, de még korai lenne arról beszélni, hogy ez az ügy szövetségi vagy akár uniós szinten milyen hullámokat vethet.

Szófiában időközben lemondásra kényszerült Marin Rajkov miniszterelnök, miután elvesztette saját pártja parlamenti képviselőinek támogatását. A Spiegel cikke után Bulgáriában azonnal belpolitikai válság robbant ki, szakértők szerint azért, mert a Rajkov-kormány által kevésbé favorizált oligarchacsoportok, akikkel a német lap nem foglalkozott, azonnal minden fronton támadást nyitottak az európai reflektorfénybe került pénzemberek és politikus kiszolgálóik ellen.

2016.10.18.

Szijjártó Péter külügyminiszter hivatalába rendelte Dr. Matei I. Hoffmant, Németország budapesti nagykövetét. A megbeszélés után a Bem téren várakozó újságíróknak mindkét fél azt állította, csak rutinmegbeszélés volt kettejük közt, ám a Hír Tv kormányzati forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy Szijjártó „Orbán Viktor személyes utasítására” kemény hangon tiltakozott, mert „német lapok, feltételezhetően magyar ellenzéki ügynökök buzdításának hatására” aláásták a két ország harmonikus viszonyát mind gazdasági, mind politikai területen.

2016.10.22.

A berlini Bundestag ülésére érkező Angela Merkelt a DUP zászlóját lengető tüntetők csoportja várta. A Német Függetlenségi Párt karizmatikus vezetője, Georg Dorfmeister is megjelent, és rögtönzött beszédet tartott az összesereglett újságírók előtt.

„Sok német honfitársamhoz hasonlóan magam is rendszeresen adakozom jótékony szervezeteknek, amelyek a világ legszegényebb országainak lakóin igyekeznek segíteni. Mindig gondosan figyelek arra, hogy olyan szervezetnek adjak, amely egészen biztosan a rászorulóknak juttatja el a pénzem, nem a kongói vagy kambodzsai politikusok zsebébe. Elképedve látom, hogy Horvátország az új Kongó, Magyarország az új Kambodzsa, az EU pedig egy olyan felelőtlen segélyszervezet, amely bűnözőknek osztja szét az adót, amit keményen dolgozó, tisztességes német polgárok fizetnek be az Uniónak. Honfitársaim! Németek! 2017-ben szavazzanak a DUP-ra, és én megígérem, hogy kancellárként csak oda juttatok német pénzt, ahol az jó célt szolgál. És ha ebben az Unió nem partnerem, hát megoldjuk mi magunk, Európa nélkül!”

2016.10.28.

Rendes havi ülésüket tartották Brüsszelben az EU-tagországok külügyminiszterei. A napirenden egyetlen témaként az Ukrajnának nyújtandó gázsegély ügye szerepelt, ám – ahogy arról a nyugati sajtónak több, az ülésen részt vevő forrás beszámolt – éppen a kelet-európai gazdasági helyzethez kapcsolódóan szóba került az Európa szerte már csak “Oligate”-ként ismert ügy is. Az állítólag szokatlanul élénk vitában a 28 külügyminiszter gyakorlatilag két táborra szakadt: egy oldalra kerültek a nyugati országok, a másikra pedig a Spiegel cikkében támadott posztszovjet államok.

A csúcstalálkozó után rögtönzött sajtótájékoztatót tartott Nigel Farage, az EU-szkeptikus brit UKIP vezetője, aki 2015 óta az ország külügyminisztere. A rendkívüli szónoki képességeiről ismert Farage kitett magáért, és hosszasan ecsetelte, hogy David Cameron miniszterelnökkel valamint „minden épeszű” európai vezetővel együtt esküszik, hogy meg fogja állítani az EU felelős polgárai által befizetett pénz elsíbolását. Ahogy fogalmazott „Egyszer már legyőztük a tolvaj komcsikat, és megint mi fogunk nyerni!”.

2016.10.30.

Gyurcsány Ferenc a magyar országgyűlésben a miniszterelnököt arról kérdezte, hogy „mikor tervezi bíróság elé állítani bűnöző barátait?”. Orbán Viktor közel egy évtized után először volt hajlandó szóba állni a független parlamenti képviselővel, és szokatlanul szenvedélyes, helyenként az egzaltáltságot súroló válaszában leszögezte:

„Soha nem bűnöztem, soha nem hazudtam és barátaim között sem voltak hazugok vagy bűnözők. Ennél már csak abban vagyok biztosabb, hogy amíg én ezt az országot vezetem, minden magyar ember meg fogja kapni, ami jár neki. Akár a magyar államtól, akár a velünk szemben több évtizedes történelmi felelősségét még mindig nem törlesztő EU-ról van szó.”

2016.11.05.

A hazájában egyre nehezebb politikai helyzetbe kerülő, a közelgő német kampányban minden oldalról támadásra számító Angela Merkel kezdeményezésére Varsóban tartotta rendkívüli ülését az Európai Tanács, a tagországok vezetőinek kongresszusa.

A két naposra tervezett csúcstalálkozó közel négy naposra nyúlt, végül kedd hajnali négyre sikerült tető alá hozni a sajtó által „Új Varsói Szerződés”-nek” elnevezett dokumentumot, amely teljesen átszervezte az EU-pénzek kifizetési mechanizmusát. A német-francia-brit kezdeményezésre született új rendszer 2017 január elsejével lép életbe. Emellett a tanács egy független szakembert, a leköszönö chicagói polgármestert, Barack Obama egykori, közeli munkatársát, Rahm Emanuelt bízta meg azzal, hogy tárja fel a kelet-európai tagállamoknak az elmúlt évtizedben Brüsszelből kifizetett pénzek sorsát. Emanuelnek fél évet adtak az auditálás elvégzésére.

2016.11.10.

A legújabb német közvéleménykutatások szerint már nem két, hanem három párt halad fej-fej mellett, alig nyolc hónappal a 2017 szeptemberében várható szövetségi választások előtt. Angela Merkel CDU/CSU pártszövetségének már nemcsak a szociáldemokraták a kihívói, hanem a megállíthatatlanul erősödő DUP is.

2016.11.11.

Egészen váratlanul lemond Zoran Milanovic horvát miniszterelnök. Milanovic alig egy héttel azelőtt vonult vissza teljesen a politikától, hogy Zágrábba érkezett volna az Emanuel-bizottság horvát ügyekkel megbízott munkacsoportja. A lemondás összefüggésben lehet a brit The Guardian által néhány nappal korábban közölt listával, amelyen az ország leggazdagabb emberéhez, Ivica Todorovichoz köthető cégek által elnyert állami megbízások szerepeltek, több milliárd eurós tételben.

2016.11.19.

Budapesten Lázár János kancelláriaminiszter fogadja az Emanuel-bizottság magyarországi munkacsoportját.

Lázár biztosítja a magyar és a nemzetközi sajtót arról hogy a magyar kormány boldogan működik együtt az EU-val ebben az ügyben, hiszen „nincs mit takargatniuk”.

Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy 2010 előtt sok gyanús ügy lehetett az országban, amelyekről maga is hallott. Lázár szerintben ezekben az ügyekben a szálak a mostani ellenzékhez vezetnek és „olyan bankárokhoz, akiket sokan a leggazdagabb magyar embereknek tartanak”.

2016.11.20.

Orbán Viktor Facebook-oldalán megjelenik egy rövid videó, amin a miniszterelnök a felcsúti Pancho Aréna Közgép-reklámtábláján ücsörögve és tökmagozva figyeli a Puskás Akadémia FC edzését, amelyen fia, Orbán Gáspár is részt vesz.

2016.11.27.

Az Emanuel-bizottság váratlanul távozik Budapestről. A szervezet honlapján egy szűkszavú közlemény jelenik meg, amely arról ír, hogy a magyar állami szervek fontos dokumentumok átadását tagadták meg, amire pedig az Új Varsói Szerződés kötelezte volna őket. Ráadásul több esetben, a magyaroktól kapott adatsorok mintha direkt érkeztek volna teljesen kusza, feldolgozhatatlan formában. Esti sajtótájékoztatóján Rahm Emanuel arról beszél, hogy „több tagország” vagy szándékosan akadályozza a munkájukat, vagy tényleg maguk sincsenek tisztában azzal, hogy mi lett az utóbbi években Brüsszelből hozzájuk érkező pénz sorsa.

2016.12.08.

A legújabb német közvéleménykutatások szerint két ellenlábasával szemben fokozatosan lemaradó Angela Merkel kelet-európai villámkörútra indult. Szófia és Bukarest után, de Zágráb előtt Budapestre is ellátogatott, ahol azonban nem sikerül Orbán Viktorral találkoznia. Helyette csak Szíjjártó Péter irodájába jutott be, onnét távozva pedig azt nyilatkozta német újságíróknak, hogy „még az év vége előtt”, felelniük kell azoknak a kelet-európai politikai vezetőknek és üzletemberek, akik

„európai adófizetők pénzén gazdagodtak meg és építettek maffiaszerű birodalmat”.

2016.12.11.

A magyar országgyűlés utolsó 2016-os ülésnapján Orbán Viktor váratlanul bizalmi szavazást kért saját magával szemben. A kormánypárti képviselők mellette szavaztak, a baloldali ellenzék ellene, míg a Jobbik frakciója tartózkodott.

2016.12.13.

A még 2015-ben vásárolt, “Hidegkuti-1” jelzésű miniszterelnöki repülőgéppel Orbán Viktor Brüsszelbe utazott. Nemcsak ő volt ott az EU központjában, hanem szinte valamennyi kelet-európai kollégája is, akiket harminc perces turnusokban fogadott egy háromtagú, David Cameronból, Angela Merkelből és Nicolas Sarkozyből álló bizottság.

Kiszivárgott információk szerint ezeken a megbeszéléseken a hangulat pont olyan volt, mint egy gimnázium igazgatói irodájában, ahol diákok kicsapásáról döntenek.

A megbeszélések után a sajtó semmilyen tájékoztatást nem kapott, azonban a Budapestre még aznap visszatérő Orbán Viktor éjszaka szlovák és román kollégájához hasonlóan rövid közleményt adott ki, amelyben bejelentette, megromlott egészségügyi állapota miatt lemond minden tisztségéről, és visszavonul a politizálástól.

2016.12.16.

A Spiegel csütörtöki számában arról írt, hogy mind a három kelet-európai miniszterelnök lemondása annak köszönhető, hogy az EU legbefolyásosabb vezetői olyan dokumentumokat tártak eléjük, amelyek egyértelműen bebizonyították vagy ők maguk, vagy legközvetlenebb munkatársaik, családtagjaik érintettségét az Oligate-ügyben.

A Bild úgy tudja, volt olyan kelet-európai vezető, akit nemzetközi elfogatóparanccsal szembesítettek, míg a Financial Times arról írt, hogy az EU-ban komolyan fontolóra vették egy Hágában felállítandó európai korrupciós bíróság tervét.

2016.12.19.

Vlagyimir Putyin bejelentette, hogy a 2015-ben megalakult Eurázsiai Unió várja a kelet-európai tagállamok esetleges csatlakozását. A Gazprom felsőbb vezetéséből származó információk szerint a potenciális csatlakozók 28,75 százalékkal olcsóbban vásárolhatnak gázt Oroszországtól, mint korábban.

2017.01.02.

Áder János köztársasági elnök első munkanapján 2017. március 5-re írta ki az országgyűlési választásokat. Lázár János és Gyurcsány Ferenc azonnal be is jelentették, hogy mindketten indulnak a miniszterelnöki székért.


Putyinkin-demokrácia: köszönjük “Emese”!

Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem alkotmányjogásza és közismert Magyarország-szakértője részletes elemzést tett közzé a The New York Times online-oldalának, Paul Krugman (Nobel-dijas közgazdász) által jegyzett blogjában. Ebből nem csak azt tudhattuk meg, hogy pontosan mit is írtak az EBESZ-megfigyelők a “választások“-at értékelve, hanem azt is: kiknek köszönhetjük azt a berendezkedést, amit Scheppele “Patyomkin-“, én meg inkább “Putyinkin-demokráciá“-nak neveznék.

Kim Lane Scheppele nem csak alkotmányjogász, hanem az általunk ismerhetők közül a legkiemelkedőbb amerikai Magyarország-szakértő. Ámbátor, ha pontosabban akarnám meghatározni Scheppele eme speciális szakterületét, akkor inkább “Fideszológus“-nak nevezném, lévén a princetoni hölgy elsősorban a Maffiapárt demokratikus és alkotmányos normasértéseinek alapos kivesézéseiről vált idehaza ismertté. A professzor-asszony ezúttal (kézenfekvő a téma!) az április hatodikán célszalagot átszakító, magyarországi “választásokat”, illetve az azokkal összefüggő eseményeket, jogszabály-változtatásokat, valamint azok következményit vette górcső alá.

A Tanulmány talán legfontosabb megállapítása, hogy az Orbánpárt ismételt kétharmada ugyan legális, de illegitim és végtelenül törékeny. Pontosabban: létre jötte elsősorban olyan trükköknek és jogilag is erősen kifogásolható eljárásoknak az eredménye, melyek alapján (ezt már én állítom! – szendam) egy valóban független bíróság bármikor elrendelhetné az “eredmények” megsemmisítését, illetőleg a teljes eljárás megismétlését! Scheppele nem csak az EBESZ-megfigyelők jelentését (ezt a honi sajtó vagy elhallgatta, vagy csak nagyon felületesen, tehát trehány módon citálta!) ismerteti részletesen, hanem azt is: annak ellenére, hogy az Állampárt mindenki kizárásával önmagának írta meg a Választójogi Törvényt, csak a legnagyobb kínkeservvel (meg némi ellenzéki ostobasággal) tudta összekaparni az újabb Kétharmadhoz, tehát Orbán teljhatalmához szükséges szavazatokat.

A Scheppele-elemzés teljes terjedelmű közlését (természetesen?) ezúttal is csak a “Galamus” vállalta magára, amiért hálás köszönet a méltatlan körülmények között élő Mihancsik Zsófiának és éhbérért dolgozó munkatársainak! Ebből nem csak az derül ki, hogy országunk fölött (ismét) egy Törvényesített Bűnözők jól körülhatárolható csoportja uralkodik, hanem az is: melyek voltak azok a tilalmas kampányszabályok, melyekről az Áder János “köztársasági elnök” (akkor még “csak” EP-képviselő) által összevasvellázott törvény “elfelejtett” rendelkezni. Ilyenek például a párt és az állam szétválasztása, a Fidesz-kampány kormány és önkormányzatok általi, közpénzekből való finanszírozása és folytatása, az ajánló aláírások verifikálása, illetve a “határon túli” szavazók beazonosíthatósága, voksolásaik titkosságának biztosítása. (Akit érdekel a Tanulmány és vagyon is rá ideje, az ide és ide kattintva elolvashatja! Melegen ajánlom, rendkívül szakavatott, okadatolt és tanulságos!)

No de, hogy kerül ide “Emese“? Természetesen nem egy bizonyos, és konkrét Emesét akarom felelőssé tenni az április hatodika óta immáron kendőzetlenül létező, Kishatoson “ható”, a budapesti Szabadság téren pedig “alkotó”, “Putyinkin-demokráciá”-ért. “Ő” mindössze csak a közismert reklámból átvett “figura”, s valójában személyeket, illetve személyek egy bizonyos csoportját hivatott megszemélyesíteni!

Kik is lennének ők? Vegyük szépen sorba, létszám szerint és a Scheppele-tanulmányra, pontosabban annak második részére támaszkodva! (A link két bekezdéssel feljebb található!)

1.) A “határon túli” szavazók, akiket én mostantól csak a “Fantomas” néven tudok illetni. Ők azok, akik ugyan (jogfosztó módon) kizárólag pártlistákra szavazhattak, de legalább nem vonatkoztak rájuk azok a skrupulózus előírások, amikkel a külhonba szakadt, de magyarországi lakcímmel rendelkező honfitársainkat igyekeztek minél távolabb (fizikailag is!) tartani az urnáktól. Az utóbbiak kizárólag személyesen, a gyakran több száz kilométerre lévő külképviseleteken voksolhattak, míg az előbbiek ugyanezt levélben is megtehették. Ezen “Fantomas-brigád” tagjainak valódiságát, személyük puszta létezését senki nem ellenőrizhette, azt a csupa fidesznyikkel teletömött “Nemzeti Választási Bizottságnak” amúgy bemondásra” volt köteles elhinni mindenkinek, listájukat hétpecsétes titokként kezelték. “Cserébe” nem biztosították számukra a szavazás titkosságát (tanúbizonyságok erre a hvg.hu oldalán közölt fényképek!), nyílt voksolásaikat pedig olyan személyek “segítették”, akiket szoros szálak fűzik a Fideszhez. Ezek egyikét már tavaly megjutalmazta a Maffiaállam (Szász Jenő, a hárommilliárd közforinttal kitömött, érdemi tevékenységet nem végző “Nemzetstratégiai Intézet” vezetője), a másik pedig majd május 25.-e, azaz az EP-választások után állhat öt esztendőn át a kasszához (Tőkés László, jelenleg román euroképviselő, akit az Orbánpárt a saját, tehát magyarországi EP-listájának harmadik helyére pottyantott!). Nekik a Töpszli összesen 1,4 mandátumot köszönhet (a miénkből!), tehát alaposan hozzájárultak az ippeg hogy csak összekapirgált Kétharmadhoz! (Ez pedig azt jelenti, hogy nagyot tévedtem a vasárnap közzé tett posztomban! Remélem olvasóim megbocsátják!) … Köszönjük tehát “Határon Túli Emese“!

2.) A nagyonfüggetlen és végtelenül erkölcsös LMP, akiknek áldásos tevékenységének az Állammaffiapárt legalább 11 (egyéni) mandátumot köszönhet (mint az itt látható!), plusbonus az ezek után kapott, “győzteskompenzációs” szavazatokat. Mindezt úgy, hogy gyönyörűen bemagyarázták a rájuk hallgatóknak, hogy ostobaság az ellenzéki összefogás, ráadásul a világon nincs semmi különbség a két tömb között (Szél Bernadett szerint”… előtte balról szívták az ország vérét, most pedig jobbról szívják!“), továbbá csakis ők akadályozhatják meg a Fidesz újabb kétharmadát! Ámde ahogyan azt Scheppele írja:

Ha a szövetség legalább még egy pártot be tudott volna vonni, az LMP-t, akkor több mint megduplázódott volna azoknak az egyéni kerületeknek a száma, ahol a szövetség nyer – 10-ről 21-re. A baloldali ellenzéken belül még az ilyen csekély megosztottság is a felével csökkentette a baloldal által elnyert egyéni mandátumok számát. [… ] Az LMP-nek megvoltak a maga okai arra, hogy kívül maradjon a szövetségen, és jól gondolta, hogy ha így tesz, (éppen hogy) létre tudja hozni saját parlamenti frakcióját. De ha csatlakozott volna a szövetséghez, a baloldali ellenzék együtt további 11 egyéni mandátumot szerez, ahelyett az 5 helyett, amelyet az LMP a listás szavazatokból kapott, vagyis a nettó nyereség 6 mandátum lett volna.

És most mi erre lömpikés válasz? Az igaz ugyan, hogy elbaszarintották és a bejutásukkal a világon semmiféle Kétharmadot meg nem akadályoztak, sőt (mint fentebb látható) többek között ők maguk hozták létre (Schiffer meg most majd ott kukorékolhat – feltéve, ha a Kövér Házmester megengedi -  egy vele együtt öt fős frakció vakondtúrásának tetején!), a párthoz közeli, tévés-rádiós elemzőnek még vagyon pofája ahhoz, hogy lemoslékozza az ellenzéki szövetséget! … Köszönjük, “Szél”lelbélelt Schiffer Emese!

3.) A hibát hibára halmozó Egyesült Ellenzék, melynek pártjai csak most, utólag döbbentek rá arra, hogy: a.) nem tudtak hiteles alternatívát kínálni a Pártállammal szemben; b.) üzeneteiket nem tudták eljuttatni a választók egy jelentős részéhez. Amint azt a Scheppele-tanulmány és az abban idézett EBESZ-jelentés is írja:

Minthogy a kormányszövetséges média őrjöngést rendezett a korrupciós vádakról, a baloldali szövetség támogatottsága a választásokat megelőző néhány hétben csökkent. A választási megfigyelők jelentése szerint végül „a kampány hangnemét a lényegi kérdésekről folytatott vita kárára állítólagos korrupciós ügyek uralták”. (…) A megfigyelők értékelése szerint „másfajta politikai hirdetések hiánya az országos kereskedelmi tévécsatornákon, a kormány jelentős mennyiségű hirdetéseivel kombinálva aláásta a vetélytársak akadálymentes és egyenlő hozzáférését a médiához, s ez (az EBESZ) normáival ellentétes”. Összességében úgy ítélték meg, hogy a kampány „egyenlőtlen pályán zajlott”.

Szerintem ezzel nem csak most,poszt tőzeg” kerültek tisztába a T. Ellenzék politikusai és kampány-ügyintézői. Ehhöz képest a világon semmit nem tettek hónapokon át annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben kompenzálják eme média-ellenszelet. Elébb tétlenül várták, hogy a fidesznyikekkel alaposan kitömött bíróság végre engedélyezze az útszéli plakátok kihelyezését, majd hogy ez a verdikt megszületett (két héttel a voksolás előtt!) “kövér gázzal ráizgultak” a tacepaózásra … a rendelkezésükre álló egyébként sem sok pénz egy jelentős részét Simicska zsebébe tömködve! (Esküszöm, könnyesre röhögném magam – akárcsak simicskáék – ezen a jól fejlett idiotizmuson és motorikus gondolkodáson, ha nem lenne olyan szomorú ez az egész!)

Érdekes módon még csak eszükbe sem jutott, hogy esetleg teremthetnének valamiféle “Alternatív Nyilvánosságot” is! Mondjuk úgy, hogy azokat a tíz-százmilliókat, melyeket a “kétarcos” plakátjaikra költöttek (visszatuszkolva a lóvét Simicskán át Orbán zsebébe!), inkább egy-egy hetente, minden megyében (és lehetőleg településen) megjelenő, minden postaládába ingyé’ behajigált, 4-8 oldalas kampányújságokra fordították volna. Igen, pont úgy, ahogyan azt a Fidesz teszi immáron esztendők óta az ingyenes “önkormányzati” kiadványokkal, avagy ugyancsak ingyenes “információs” heti/havi periodikákkal (pl.: “Helyi Thema” vagy “Metropol“!). … Nem szégyen ám tanulni még az Ellenségtől sem! A Római Birodalmat ez tette naggyá! Ugyi? … Ámde, mint Einstein óta (is) tudjuk: “Két végtelen létezik a Világegyetemben …“, … no meg az innovációra képtelen, formális gondolkodás! … Köszönjük, “Ellenzéki Emese“!

No eddig tartott, az én “Scheppele-alapú” eszmefuttatásom. Nem bízom benne, hogy az érintettek bármelyike is tanulna ebből, lévén már többször leírtam: “Murphysta vagyok, nem optimista!“. … De azért, hátha!

… és ezt …

szendamondja!


Most, még az elején!

Szörnyűséges kritikákat kap az Orbán-kormány úgy az április hatodikai “választások” lebonyolítása, mint a “Zemútnégyév“-ben kialakított uralmi rendszere miatt. A “Pusztaputyin” nyilvánvalóan zsákutcába viszi az országot s ezt a “választók” addig fogják hagyni, amíg egy “Katarzis” fel nem rázza őket bódulatukból, avagy apátiájukból. Külső segítségre nem számíthatunk … legalább is addig, amíg mi, idehaza el nem kezdünk cselekedni! Lássuk csak, tehetünk-e valamit még most, az elején?!

Borzalmas kritikákkal illeti Orbánt és rendszerét a külföldi sajtó. A jobboldali, párizsi Le Monde szimplán “becstelen“-nek titulálja mindazt, ami a most lezárult “választásokon”, illetve addig történt. A szintén konzervatív, de brit The Telegraph szerint Orbán újraválasztása, “eloszlatott minden illúziót azzal a Magyarországgal kapcsolatban, amelyhez húsz éve nagy reményeket fűztünk”.

Az ugyancsak jobboldali beállítódottságú Frankfurter Allgemeine Zeitung idézi Jan-Werner Müllert, a Princeton Egyetem politológusát, aki szerint “A rendkívül tehetséges budapesti hivatásos politikusnak sikerült létrehozni a hatalommal való legalizált visszaélés iskolapéldáját”. A Financial Times úgy véli, Orbán “újraválasztása nyomán az a kérdés, a többi EU-kormány folytathatja-e a félrenézést, s a válasz bizonyosan: nem. (…) EU-tagként Magyarország jelenlegi kormánya belülről ássa alá az európai normákat és értékeket.”.

A Deutschlandfunk Paul Lendvait szólaltatta meg, aki szerint Orbán Viktor “a maga totális hatalomvágyával” harmadszorra lesz miniszterelnök Magyarországon, valamint “veszéllyé a kicsi ország jövője és Európa számára“. A jeles publicista úgy véli, a Fidesz, a hatalom megőrzése érdekében minden intézményt az uralma alá vont, maga Orbán pedig kezd hasonlítani  Elias CanettiTömeg és hatalom” című művének hatalmasára, aki száműzni akarja a bukás bármiféle veszélyét. Ezek után kijelenti: a Fidesz-kormány alatt Magyarország egy, az EU-val ellentétes útra “kacsingat”.

Ezekkel összhangban álló véleményének adott hangot Krémer Ferenc is. A szociológus, a 168 Órában megjelent nyilatkozatában azt állítja, valóban hitt abban, hogy “… van az emberekben valami – nevezzük így – demokrácia utáni vágy, amely az orbáni uralmat megtöri. De úgy tűnik, másra van szükségük.“. Úgy véli, legelébb is észre kéne már venni, hogy “ez valódi diktatúra“, s ahhoz, hogy változás legyen, “… olyan sokkhatásnak kellene érnie Magyarországot, mint Németországot vagy Japánt a világháború végén. Olyan sokkhatásnak, amely totálisan kizárja még a lehetőséget is, hogy az Orbánhoz hasonló figurák a társadalomra rátelepedjenek. Enélkül ma már nem fog menni.“. Szerinte a hibát hibára halmozó demokratikus ellenzéknek fogalma nincs, mit is kellene tennie most, pedig a képlet egyszerű: fel kell venni a küzdelmet az “örökösen harcot provokáló” Orbánnal szemben.

Ámde mi lenne ez a “Katarzis“? Nos, az nyilvánvaló, hogy nem egy német-, avagy japán-méretű világháborús vereség és rombolás. Az igaz ugyan, hogy Orbán (“Simicska“, “Nyerges“, “Mészáros“, etc.) álnéven történt lenyúlásai, valamint propaganda-célokat szolgáló intézkedései – egykulcsos és különadók, 27 százalékos áfa, “szabadságharc”, trafikok, földbérletek, pedagógusok “portfólióztatása”, a Nemtandíj bevezetése, stb. – , tehát a jogfosztások, a gazdaság romba döntése minimum négymilliónyi nyomorgót (és félmilliónyi kivándorlót) eredményeztek, ámde ez tényszerűen kevés volt a Lázadáshoz, azaz a “Fülkeforradalomhoz” (is). Ez pedig azt bizonyítja, hogy a “Tudatlan Ellenzék” csoportjából a legtudatlanabb a Magyar Szocialista Párt, amelyik még most is arra bazírozik, hogy rövid időn belül Orbánra fog omlani a saját rendszere (így lesz, csak nem “úgy”! – lásd erről egy kitűnő, bár hosszú interjút itt!), s abból ők majd “viktorként” jöhetnek ki …

… mondjuk az őszi, önkormányzati választásokkor. Ezért is halasztották el az ilyenkor szokásos tisztújítást az esztendő végére, ráadásul ippeg és punkt a “megújult” és pláne “fiatal” pártvezetés javaslatára! …

… A “vén” Horn Gyula (Isten nyugosztalja!), a “liberális értelmiség” által oly’ utált “kádárista káder” 1998-ban tudta a “demokratikus kötelességét” és azonnal lemondott az elnöki posztjáról. Mai utódja pedig kapaszkodik a székébe, s az sem érdekli, hogy a tíz körmén kívül még további százezrek szakadnak le a törzsszavazói gárdából!

Esetleg az lenne a “Katarzis“, hogy az Európai Unió végre a “sarkára áll” és rendre utasítja a Kis Izét? Mondjuk úgy, hogy beküldi a Békefenntartóit, avagy egyértelmű, adminisztartív intézkedéseket (szavazati jog és támogatások megvonása) foganatosít a viktoriánus kormányzattal szemben. Hát, aki erre számít, az butább, mint a Mesterházy-féle MSZP vezérkara! Az EU-nak eddig is meg lettek volna az eszközei Orbán megállításához. Emlékezetes, hogyan zavarta haza még 2010 nyarán Barroso a Felfuvalkodottat, amikor az a hiány 7 százalékig való elengedésére kért engedélyt. …

Osztán meg történt, ami történt (Tákolmány, Manyup, különadók, MNB, estébé) és bár (a “szegény”, illetve később “kedves”) Angela Merkel kancellár-asszonynak simán hányingere vagyon a Gumicsízmás Kandúrtól, van nekije más problémája is (pl.: fenyegető orosz-ukrán háború), mint hogy az elhülyült magyar választók helyett válasszon ugyanezeknek egy normális kormányt. (Nem az ő dolga, az EU-n belül létezik olyasmi is, hogy “politikai kultúra”, ami azt jelenti: mindenki söpörjön a saját háza előtt!)Az persze talán felérne egy “Katarzis”-sal, ha mondjuk az EU vezető politikusai nyilvánosan kiközösítenék Unser Führet, mondjuk egy egyértelmű nyiltakozattal. Ámde az előbbi tulajdonképpen már megtörtént! Ki és mikor látott utoljára Budapesten magas rangú EU-politikust, aki “jelentős kérdésekben” tanácskozott volna Viki Mouse-szal? Az, hogy Joseph Daul, a jobboldali “Európai Néppárt” (EPP) elnöke, a legutóbbi CÉBÉAmenet (plusbonos: Fidesz-nagygyűlés) során a pódiumra állva nyalta Az Elszemtelenedett Totyakos seggét, nem az Állampárt EP-támogatottságát jelzi, hanem csak azt, hogy Daul & Tsai. abszolute “B”-kategóriások, akiket még az EU-n belül is simán lenéznek! Axel Schaefer, a német SPD frakcióvezető-helyettese egy múlt pénteki sajtótájékoztatón ki is jelentette: “Nacionalista kultuszával, az igazságszolgáltatás korlátozásával, a revansista, illetve a radikális jobboldali erők felé való nyitásával, … Az Európai Néppárt tagjaként a Fidesz továbbra is dicstelen kereszténydemokrata párt!” (forrás: Népszava, print-kiadás, 2014. 04. 12., 13. oldal)

Nyilvánvaló tehát, hogy a “(rezsi)bódulatba” és apátiába süllyedt választókat (tehát azokat a “polgár”társainkat akikkel naponta találkozunk itt is, ott is) kizárólag úgy lehet valamiféle eszméletre (öntudatra! – avagy ez már túlzott elvárás lenne?) térésre sarkalni az egyre elszemtelenedőbb és mindent tönkre tevő, maga alá gyűrő Orbán-uralom ellen, ha MI, itthoni és demokratikus ellenzékiek adunk nekik követhető példát arra, hogy igenis Lehet és Kell ellenállni!

Talán nem véletlenül, de erre legelsőnek Bajnai Gordon jött rá, akinek EP-választási kampány-nyitóján a “Csakazértis!” volt a mottó. Ugyancsak ő volt az, aki kijelentette: átveszi ugyan a mandátumát, de nem ül be a parlamentbe, lévén szerinte az elkövetkezendő időszakban a valódi politizálás csakis az Országgyűlésen kívül történhet! Ebben neki nyilvánvalóan igaza van, hiszen Orbán újraválasztási “programja” semmi más nem volt (azon túl, hogy ő “Magyarország miniszterelnöke“), mint hogy “Folytatjuk!“. Ami pedig ugyi azt jelenti, hogy a magyar Országgyűlés Kétharmada ugyanaz a Fejbólintó Testület lesz, mint eddig (avagy még inkább-dinkább! … s bár az emblematikus Balogh ugyan kihullott, de “komondorok” vannak másutt is!), amelyen belül a Kövér Házmester ugyanúgy (vagy még inkább) fojthatja majd bele a szót az Ellenzékbe (mínusz Jobbik! – ahogy eddig!). Csak most már a “Házőrség” nevű magánhadsereget, avagy pretoriánus gárdát is gond nélkül fogja bevetni a közvetlen, fizikai erőszak alkalmazása céljából!

Innentől pedig világos(?!), hogy ebben a Cirkuszban bohóc, pontosabban Latens Testületben képviselő-féleség, legpontosabban pedig Patyomkin-féle Palotában biodíszlet tisztességes ember, az ország és a nép sorsáért elkötelezett politikus nem lehet!

Mit is köllene tehát tenni? Hát azt, amit “emigrant” Köztársunk is sugallt az egyik posztomhoz fűzött kommentjében: “Akkor mi lett volna a helyes magatartás az ún. Zellenzék részéről? Na mi? És most mi lenne? Felesküdni a Szánalmányra?” (Köztársunk “Szánalmány”-nak nevezi azt, amit én “Tákolmány”-nak, azaz az országra oktrojált “Alaptörvény”-t!). Ebben pedig benne van a LÉNYEG! Mármint az, hogy:

A Demokratikus Ellenzék valamennyi (egyéni, avagy listás) képviselője jelenjen meg ugyan a az Országgyűlés Alakuló Ülésén, de amikor az Eskütételre kerül a sor TESTÜLETILEG HAGYJÁK EL az Üléstermet!

Ennél emblematikusabb és a Diktatúra, az oktrojált “Jogrend” elleni tiltakozásnál jobbat és hatásosabbat el nem tudok képzelni! Ez lenne az a Végső Bizonyíték, hogy ezek (az ország felelősebb polgárai által felhatalmazott) emberek VALÓBAN ELKÖTELEZETTEK a Jogállamiság, az Alkotmányosság, a Demokrácia, tehát és egyetlen szóval összefoglalva: A KÖZTÁRSASÁG mellett, illetve még az ezzel járó egzisztenciális és jogi hátrányokat is hajlandóak vállalni!

De szép is lenne! Most, még az elején! … Kár, hogy már ebben sem hiszek.

… és ezt …

szendamondja!


Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 48 követőhöz